Bfv.III.749/2007/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év április hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A hivatali visszaélés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Bajai Városi Bíróság 3.B.570/2003/
- számú, illetőleg a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Bf.930/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Bajai Városi Bíróság a
- május
- napján kihirdetett 3.B.570/2003/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a
- március
- napján meghozott 3.Bf.930/2006/
- számú ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a bűncselekményeket tettesként elkövetettnek minősítette és a kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 évre súlyosította. Az elsőfokú ítélettel megállapított - a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített - tényállás lényege a következő. A terhelt foglalkozása önálló bírósági végrehajtó, jelenleg már nyugdíjas. A tényállás
- pontja: A hitelező pénzintézet kérelmére egy adós ellen a Kiskunhalasi Városi Bíróság ·
- október
- napján Vh.1009/
- számon 359.922 Ft és járulékai megfizetése iránt; ·
- június
- napján Vh.685/
- számon 73.148 Ft és járulékai megfizetése iránt végrehajtási lapot állított ki, amit megküldött a terheltnek, mint végrehajtónak. A Vh.1009/
- számú ügyben,
- november
- napján a terhelt anélkül, hogy a végrehajtási lapot az adósnak kézbesítette volna megkereste az illetékes Földhivatalt, hogy az adósnak egy ingatlanon fennálló ½ tulajdoni részére végrehajtási jogot jegyezzen be; ami
- november
- napján megtörtént.
- november
- napján a terhelt felszólította a végrehajtást kérő pénzintézetet 25.000 Ft végrehajtási költségelőleg megfizetésére; a pénzintézet az előleget nem fizette meg.
- november
- napján a terhelt megállapította, hogy a Vh.1009/
- számú ügyben a végrehajtási eljárás szünetel, és az ügyet
- január
- napjával a Kiskunhalasi Városi Bíróság végrehajtói irattárába helyeztette. A Vh.1009/
- számú ügyben a terheltnek törvényesen járó, felszámítható végrehajtási munkadíj, költség nem merült fel. A Vh.685/
- számú ügyben,
- július
- napján a terhelt felszólította a pénzintézetet 10.000 Ft végrehajtási költségelőleg megfizetésére; a pénzintézet a költséget megelőlegezte. Ezért a terhelt végrehajtási cselekményeket foganatosított, letiltást rendelt el az adós nyugdíjára.
- május
- napján a pénzintézet értesítette a terheltet, hogy vele szemben fennálló tartozását az adós - közte a Vh.685/
- számú ügyben megelőlegezett végrehajtási költséget is megtérítette. A Vh.685/
- számú ügyben az adósnak - mivel önként megtérítette a pénzintézet által megelőlegezett költséget is - 10.829 Ft visszajárt. Ezt követően a terhelt a VH. 1009/
- számú ügyet az irattárból kivette és felhívta · az adóst
- május
- napján - díjjegyzék kiállítása nélkül 43.453 Ft megfizetésére, azzal, hogy ellenkező esetben végrehajtási cselekményt foganatosít; · a pénzintézetet
- június
- napján, hogy nyilatkozzon a Vh.1009/
- számú ügybeni követelése fennállásáról, s egyben fizessen meg az adós által megtérített összegből 43.453 Ft végrehajtási költséget. A terhelt felhívására · az adós nem fizetett, és
- június
- napján a terhelt irodájában személyesen bejelentette, hogy tartozását megtérítette, s bemutatta a pénzintézet által kiadott igazolást; · a pénzintézet pedig - a terhelt által
- június
- napján átvett - levelében megerősítette, hogy az adóssal szembeni követelése megszűnt. A terhelt a felhívások kibocsátásakor tisztában volt azzal, hogy a Vh.1009/
- számú ügyben · az eljárás szünetelése alatt eljárási cselekményre kivételesen kerülhet sor; s - miután végrehajtási cselekményt nem végzett sem munkadíjra, sem költségtérítésre nem jogosult; · az eljárás szünetelés folytán befejeződött; · az adós pedig összes tartozását (a megelőlegezett költségekkel együtt) a pénzintézetnek megfizette.
- június
- napján a terhelt a Vh.685/
- számú ügyben adósnak visszajáró 10.829 forintot önhatalmúlag lefoglalta és azt a Vh.1009/
- számú ügybe - mint az adós által meg nem fizetett 43.453 Ft végrehajtási költség előlegét - átvezette.
- június
- napján a terhelt a Vh.1009/
- számú ügyben díjjegyzék nélkül - ismét felhívta az adóst 32.624 Ft tartozás megfizetésére.
- július
- napján az végrehajtási kifogással élt. adós a terhelt intézkedései ellen
- szeptember
- napján a terhelt 32.624 Ft végrehajtási költség, mint behajtandó követelés iránt letiltást bocsátott ki; melynek alapján
- november
- napján a Nyugdíjfolyósító Intézet az adós nyugdíjából levont és a terheltnek átutalt 9.670 forintot.
- október 20-i hatállyal a Kiskunhalasi Városi Bíróság a Vh.1009/
- számú végrehajtási eljárást felfüggesztette [Tpk.50.783/1999/
- számú végzés]. A bíróság végzését a terhelt
- október
- napján átvette; s aznap a Vh.1009/
- számú ügyben ismételten díjjegyzék-számlát állított ki, melyben felhívta az adóst 34.128 Ft végrehajtási munkadíj és költség megfizetésére.
- január
- napján a Kiskunhalasi Városi Bíróság - az adós kifogása alapján - a Vh.1009/
- számú ügyben a terhelt
- november
- napját követő valamennyi intézkedését, s az adós ingatlanának lefoglalását megsemmisítette; s megállapította hogy · a Vh.1009/
- számú ügy - mivel a pénzintézet, a felhívás ellenére a költséget nem előlegezte szüneteléssel befejeződött; · a terheltnek a lefoglalás iránt, és a szünetelés megállapítását követően tett minden intézkedése törvénysértő; · a terhelt meghiúsította az adós önkéntes teljesítésének lehetőségét azáltal, hogy végrehajtási lap adósnak történő kézbesítését, és a végrehajtást kérőnek a költség előlegezésére történő felhívását megelőzően intézkedett a lefoglalásról; · a terhelt megsértette a jogszabályokat, amikor a szünetelés alatt végrehajtási cselekményeket végzett; és ezirányú kérelem hiányában az adósnak visszajáró összeget, mint előleget átvezette egy másik végrehajtási ügybe. [Pk.50.783/1999/
- számú végzés] A bíróság végzését
- február
- napján a terhelt átvette.
- március
- napján a Vh.1009/
- számú ügyben a terhelt ismét felhívta az adóst a végrehajtási költség megfizetésére, s egyidejűleg kézbesítette számára az
- október
- napján kiállított végrehajtási lapot.
- december
- napján a Kiskunhalasi Városi Bíróság - az adós kifogása alapján - a terhelt
- március 9-i intézkedéseit megsemmisítette; és felhívta a terheltet, hogy · tegyen eleget a
- január 31-i bírósági határozatban foglaltaknak; s · intézkedjen az adóstól - letiltás útján - befolyt összeg visszafizetésére.[T.Pk.50.409/2000/
- számú végzés] A terhelt - egy újabb bírósági határozat felhívására -
- november
- napján, postaköltséget levonva, 22.940 forintot az adósnak visszautalt. A tényállás
- pontja:
- és
- évben különböző személyek kérelmére több végrehajtási eljárás indult két adós ellen, melyekben a terhelt járt el végrehajtóként. A Vh.32.637/
- számú ügyben
- április 14., majd május
- napjára a terhelt árverést tűzött ki az adósoknak egy ingatlanon fennálló ½-½ tulajdoni részére. A második árverés sikertelenségét követően a terhelt az abban az időszakban az eljárásban résztvevő valamennyi végrehajtást kérőt közte az U. Rt.-t - felhívta az adósok ingatlanának a becsérték feléért történő átvétele lehetőségére. Az ingatlannak a becsérték feléért történő átadására kitűzött
- szeptember 5-i időpontban a végrehajtást kérők közül átvételi szándékát - törvényi határidőben - egyedül az U. Rt. tartotta fenn, jelentette be. A terhelt az
- szeptember szeptember 26-ára módosította.
- napjára kitűzött időpontot
- szeptember
- napján a Kiskunhalasi Városi Bíróság Vh.1147/
- szám alatt, B. S. kérelmére végrehajtási záradékkal látta el az egyik adós 5.000.000 Ft tőke és annak kamatai tartozásáról szóló közjegyzői okiratot; amit a terhelt aznap megkapott. B. S. - eltérően az U. Rt.-től - nem a második sikertelen árverésről készült jegyzőkönyv kézbesítésétől számított
- napon belül, hanem annak eltelte után több hónappal terjesztette elő az egyik adós ingatlanrészének átvételére vonatkozó szándékát. Az
- szeptember 26-i ingatlanátadáson a terhelt · az egyik adós ½ tulajdoni részét a becsérték feléért átadta az U. Rt.-nek; · a másik adós ½ tulajdoni részére pedig árverést tartott; és azt a legnagyobb ajánlatot tevő B. S-nek adta át.
- október
- napján a terhelt felhívta · az U. Rt.-t 838.637 Ft vételár-különbözet, 558.873 Ft végrehajtási költség, összesen 1.296.917 Ft megfizetésére, amit az U. Rt. a terheltnek átutalt; · B. S-t 2.520.823 Ft vételár-különbözet, 1.798.361 Ft végrehajtási költség, összesen 4.213.184 Ft megfizetésére, aki ennek nem tett eleget. Ezt követően a terhelt az egyik adós ½ tulajdoni része tárgyában felhívta az U. Rt.-t ·
- november
- napján arra, hogy 10.000.000 Ft vételáron, beszámítással az ingatlanhányadot átveheti; s ez esetben fizessen meg 8 napon belül (végrehajtási költséggel együtt) 4.393.739 forintot; ·
- november
- napján pedig arra, hogy az átadás fejében 4.995.000 Ft vételárat és 1.697.211 Ft végrehajtási költséget fizessen meg. Az U. Rt. a terhelt
- szeptember 26-i árverési intézkedése ellen végrehajtási kifogással élt: az árverés megsemmisítését és az ingatlan egészének átadását kérte.
- december
- napján jogerős végzésével a Pesti Központi Kerületi Bíróság - az U. Rt. kifogása alapján - az
- szeptember 26-i árverési eljárást megsemmisítette; és megállapította, hogy · az
- szeptember 26-i árverés törvénysértő volt, mivel a terhelt a Vht.
- §-a megsértésével biztosította B. S-nek az egyik adós tulajdoni részének átvételét; · a Vh.32.637/
- számú ügyben az adósok tulajdoni részének átadása
- szeptember
- napján az U. Rt. - mint az átvételi szándékot egyedül bejelentő végrehajtás kérő részére megtörtént; s a terhelt csupán az átvételi jegyzőkönyv készítését halasztotta el. [Vh.19.922/1997/11., Vh.19.924/
- számú végzés] Ehhez képest a terheltnek a Vht.
- §
(1)bekezdése szerint az U. Rt. részére az adósok ingatlanát a becsérték feléért át kellett volna adnia és erről jegyzőkönyvet kellett volna készítenie. A jogerős határozatot a terhelt
- március
- napján átvette. Ezt követően a terhelt - figyelmen kívül hagyva a bírósági határozatot -
- május
- napján árverést tartott egy másik, a Vh.32.608/
- számú ügyben, amely az egyik adós ellen - 3.600.000 Ft tőke és járulékai tartozás miatt - indult, s a végrehajtást kérő (jogutódlás folytán) szintén az U. Rt. volt. Az árverés eredményeként a terhelt árverési vétel hatályával, a becsérték 50 %-ának megfelelő 4.955.000 Ft fejében az U. Rt., mint árverési vevő részére átadta ezen adós ½ tulajdoni részét.
- május
- napján a terhelt - díjjegyzék és végrehajtási kifogás lehetőségének biztosítása nélkül - felszólította az U. Rt.t, hogy az adós ½ tulajdoni részének az ingatlan-nyilvántartásba történő átvezetése végett 1.532.559 forintot utaljon át.
- május
- napján az U. Rt. a kért összeget a terheltnek átutalta; egyidejűleg a terhelt
- május 12-i árverési, és május 20-i intézkedésével szemben végrehajtási kifogást nyújtott be a Kiskőrösi Városi Bírósághoz.
- június
- napján a Vh.32.608/
- számú ügyben a terhelt az adós ½ tulajdoni részét jegyzőkönyvileg ténylegesen átadta az U. Rt.-nek; s június
- napján megkereste a Földhivatalt a tulajdonjog bejegyzése végett.
- november
- napján jogerős végzésével a Kiskőrösi Városi Bíróság - az U. Rt. kifogása alapján - a Vh.32.608/
- számú ügyben a terhelt
- május 12.-i árverési intézkedését megsemmisítette; egyben kötelezte a terheltet · a
- december 29-i bírósági határozat [PKKB Vh.19.922/1997/11.; Vh.19.924/1997.] végrehajtására; · az adósok ingatlanának 1/1 tulajdoni arányban az U. Rt. részére történő átadására. [2.Pk.50.506/1999/
- számú végzés] A bíróság átvette. e határozatát a terhelt
- november
- napján E bírósági határozat alapján a terheltnek az adósok ingatlanát 1/1 tulajdoni arányban az U. Rt.-nek át kellett volna adnia. Ezzel szemben a terhelt ·
- március
- és április
- napján megkereste a Földhivatalt az adós ½ tulajdoni részét illetően az eredeti állapot visszaállítása érdekében; amit
- május
- napján a Földhivatal elutasított; · Vh.1147/
- számú ügyben
- április
- napján, a május 9ére kitűzött, árverésre hirdetményt bocsátott ki az adós ½ tulajdoni részére. A
- április 6-i intézkedés ellen az U. Rt. kifogással élt.
- május
- napján a Kiskunhalasi Városi Bíróság - az U. Rt. kifogása alapján a végrehajtást felfüggesztette. [2.Tpk.50.534/2000/
- számú végzés] A végrehajtás felfüggesztésének hatálya alatt -
- május
- napján - a terhelt ismét megkereste a Földhivatalt az eredeti állapot visszaállítása iránt. Az U. Rt. végrehajtási kifogással élt a terhelt ·
- március 9-i; ·
- április 4-i; és ·
- május 23-i Földhivatali megkeresései ellen.
- február
- napján meghozott - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság határozata folytán
- március 24-én jogerős - végzésével a Kiskőrösi Városi Bíróság (az U. Rt. kifogása alapján) megállapította, hogy · a Vh.32.608/
- számú ügyben törvénysértő a terhelt
- május 20-i intézkedése, mellyel az U. Rt.-t 1.532.559 Ft megfizetésére hívta fel; mivel · a végrehajtó számára a Vht., és a 14/
- (IX.8.) IM rendelet sem ad lehetőséget ingatlan-nyilvántartáson való átvezetés címén végrehajtási költség felszámolására; s · törvénysértő az is, hogy a terhelt díjjegyzék nélkül kívánta költségét érvényesíteni.[2.Pk.50.506/1999/13.; Gpkf.50.034/2000/
- számú végzés] A bíróság jogerős határozatát
- július
- napján vette át a terhelt; ezt megelőzően
- március
- napján az U. Rt.-nek a 1.532.559 forintot visszautalta.
- március
- napján az U. Rt. felszólította a terheltet, hogy a Vh.32.637/
- számú ügyben,
- október
- napján (vételár különbözet és végrehajtási költség címén) megfizetett 1.296.910 forintot utalja vissza; amit a terhelt
- december
- napján tett meg.
- június
- napján kelt és július
- napján jogerős végzésével a Kiskunhalasi Városi Bíróság · elrendelte a végrehajtás folytatását; · a terheltnek az árverés kitűzése iránti intézkedését megsemmisítette; · megállapította, hogy
- szeptember
- napján a terhelt az ingatlan egészét az U. Rt. részére árverési vétel hatályával átadta; s · utasította a terheltet, hogy a végzés kézbesítésétől számított 5 napon belül készítse el a jegyzőkönyvet az ingatlan egészének átadásáról; s intézkedjen a tulajdonosváltozás ingatlannyilvántartásba átvezetése érdekében.[2.Tpk.50.534/2000/
- számú végzés] A jogerős bírósági határozatot a terhelt
- november
- napján vette át.
- március
- napján kelt - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság határozata folytán
- szeptember
- napján jogerős - végzésével a Kiskunhalasi Városi Bíróság (az U. Rt. kifogása alapján) a terhelt
- március 9-i, április 4-i, és május 23-i Földhivatal megkeresése iránti megsemmisítette.[Pk.51.584/2000/7.; végzés] intézkedéseit Gpkf.50.051/2001/
- számú Az elsőfokú bíróságnak a tényállás
- pontja kapcsán kifejtett jogi értékelése szerint a terhelt tisztában volt azzal, hogy a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (Vht.)
- § b) és
- § b) pontja alapján · a Vh.1009/
- számú végrehajtási eljárás szünetelt, mivel a végrehajtást kérő a költségeket nem előlegezte; · a végrehajtást csak akkor lehet folytatni, ha a végrehajtást kérő a költségeket előlegezi; a Vht.
- §
(1)bekezdése és 138. §
(1)-
(2)bekezdése alapján pedig · az adósnak a végrehajtási lapot (ingatlan-végrehajtás esetén
- is)a végrehajtási cselekmény foganatosítása előtt kézbesíteni kell, ezáltal biztosítva az önkéntes teljesítés lehetőségét. Ezzel szemben - a végrehajtási lap kézbesítését, és a végrehajtást kérő előleg fizetésére történő felszólítását megelőzően - 1996. november 12. napján megkereste a Földhivatalt, hogy az adós ingatlanára végrehajtási jogot jegyezzen be. A terhelt tisztában volt azzal is, hogy · mivel a Vht. 52. §
- b)és 54. §
- b)pontja értelmében a szünetelés alatt eljárási cselekményt nem folytathat: így munkadíjra és költségtérítésre sem tarthat igényt; · a végrehajtást kérő pénzintézet 1999. május 6. napján közölte, hogy az adós minden tartozását rendezte; · a Vht. 34. §
(1)bekezdése, a 14/
- (IX.8.) IM rendelet (Dsz.)
- §
(1)bekezdése, 21. §
(1)bekezdése alapján a munkadíjról, költségről díjjegyzéket kell kiállítani és jogorvoslati jogra figyelmeztetéssel kézbesíteni. Ezzel szemben · a szünetelés alatt az irattárból felvette az ügyet; s · azt követően, hogy az adós a tartozását rendezte,
- május
- és
- június
- napján - díjjegyzék és kifogás lehetőségére való figyelmeztetés nélkül - végrehajtási költség megfizetésére hívta fel az adóst; melynek behajtására ·
- szeptember
- napján, majd
- március
- napján az adós nyugdíjára letiltást bocsátott ki. A terhelt a jogszabályok mellett a bírósági határozatokban előírt kötelezéseknek sem tett eleget; s mindezen túlmenően önkényesen járt el, amikor a Vh.685/
- számú ügyben adósnak visszajáró 10.829 forintot lefoglalta, azt előlegként átvezette a Vh.1009/
- számú ügybe azért, hogy olyan munkadíj behajtását biztosítsa, amelyre nem volt jogosult. és költség Mindezek alapján az ugyanazon adós elleni végrehajtási eljárásban a terhelt hivatali helyzetével visszaélt, magatartása azt célozta, hogy az adósnak jogtalan hátrányt okozzon, magának pedig jogtalan előnyt szerezzen. Ezáltal folytatólagosan megvalósította a hivatali visszaélés bűntettét. A tényállás
- pontja kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a PKKB
- december
- napján jogerős határozataiban foglaltak alapján a terheltnek a Vh.32.637/
- számú ügyben az ingatlan 1/1 arányú tulajdonának
- szeptember 5-i átadásáról jegyzőkönyvet kellett volna készítenie [PKKB Vh.19.922/1997/11., Vh.19.924/1997.]. Ennek ellenére a terhelt jegyzőkönyvet nem vett fel; helyette a másik, Vh.32.608/
- számú ügyben
- május 12-én árverést tartott, majd díjjegyzék és jogorvoslati lehetőség biztosítása nélkül felszólította az U. Rt.-t - az ingatlan ½ tulajdoni része ingatlan-nyilvántartásba való átvezetése címén - 1.532.559 Ft megfizetésére. A Kiskőrösi Városi Bíróság a
- február
- napján meghozott - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság határozata folytán
- március
- napján - jogerős végzése alapján a terhelt ezen felszólítása törvénysértő volt, mert azt sem a Vht.
- §-a, sem pedig a 14/
- (IX.8.) IM rendelet nem teszi lehetővé; s kötelezte a terheltet, hogy az ingatlan egészét adja át a végrehajtást kérőnek [2.Pk.50.506/1999/13.; Gpkf.50.034/2000/2.]. Ennek ellenére a terhelt
- március
- és április
- napján is intézkedett a Földhivatalnál az adós tulajdonjogának helyreállítása iránt; április
- napján pedig árverési hirdetményt bocsátott ki. A Kiskunhalasi Városi Bíróság a
- május
- napján meghozott végzésével a végrehajtási eljárást felfüggesztette, melynek joghatásaival a terhelt tisztában volt [2.Tpk.50.534/2000/6.]. Ennek ellenére a terhelt
- május
- napján - a felfüggesztés alatt - ismét intézkedett a Földhivatalnál az adós tulajdonjogának helyreállítása iránt. Mindezek alapján a terhelt - az U. Rt.-vel szembeni törvénysértő, a bírósági rendelkezésekkel ellentétes intézkedéseivel - ugyancsak megvalósította a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettét; mivel szándéka kifejezetten azt célozta, hogy a végrehajtást kérő rt.-nek hátrányt okozzon. A másodfokú bíróság - amellett, hogy a tényállásból, vád hiányában, kirekesztette a
- október
- napját követően történteket egyetértett a bűnösségre vont jogi következtetéssel. Ugyanakkor a tényállás
- pontja esetében kifejtette, hogy · a terhelt bűnössége már akkor megvalósult, amikor a hivatali helyzetével való visszaélésnek minősülő cselekvőségei célzatosan arra irányultak, hogy magának, mint végrehajtónak jogtalan előnyt szerezzen; · a jogtalan előny szerzés megállapítása értelemszerűen feltételezi a jogtalan hátrány okozását, azonban e tekintetben csupán a terhelt eshetőleges szándéka bizonyítható. A tényállás
- pontjában pedig a terhelt (vád tárgyát képező) intézkedéseiből ugyancsak következtetés vonható a jogtalan előnyszerzés célzatára, mivel a terhelt törvénytelen intézkedéseiért olyan végrehajtási költséget, illetve olyan jogcímen kívánt behajtani, amiért nem járt díj. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő - a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontját megjelölve felülvizsgálati indítványt felmentés érdekében. Az indítvány szerint a terhelt egyik tényállási pont szerinti magatartása sem volt célzatos és szándékos, így nem valósította meg a hivatali visszaélés bűncselekményét. Az indítvány a tényállás
- pontja kapcsán arra hivatkozott, hogy ·
- november
- napján a terhelt az adósnak személyesen átadta a végrehajtási lapot; ·
- május
- napján a pénzintézet azt kérte, hogy az adós ellen már csak a végrehajtási költségre folyjon; s az iratok alapján a terhelt is csak erre korlátozta a végrehajtást; · az adós
- július 2-i kifogása részben azt tartalmazta, hogy a bíróság minimálisra csökkentse a végrehajtási költséget; ·
- március
- napján a terhelt szabályszerűen kézbesítette az adósnak a végrehajtási lap másolatát. Az indítvány szerint téves az eljárt bíróság jogértelmezése, mivel · a végrehajtási lap kézbesítésének elmulasztásából nem következik az adós önkéntes teljesítésének elvonása, ugyanis az adósnak az eljárás során bármikor lehetősége van önkéntes teljesítésre; · a Dsz.
- §
(1)bekezdése és
- §-a értelmében, ha a végrehajtó a végrehajtás körében munkát végzett, akkor az annak eredményességétől függetlenül díjazás illeti meg; · a · · · · Dsz.
- §
(1)-
(2)bekezdéséből nem következik, hogy a végrehajtó köteles előleget kérni, s addig nem végezhet végrehajtási cselekményt, amíg az előleget nem kérte; ehhez képest a Földhivatal megkeresése (mint kényszercselekmény) nem volt jogtalan, amiért pedig a végrehajtót díj illette meg; a Vht.
- § b) pontja alapján az eljárás akkor szünetel, ha a végrehajtó kért előleget és felhívása eredménytelen maradt; a terheltnek joga volt arra, hogy a más ügyben visszajáró pénzt lefoglalja, ugyanis a Vht.
- §
(1), 86. §
(1)bekezdése,
- §-a alapján, ha az adós önként nem teljesít, akkor lefoglalható az olyan ingósága, melyről feltételezhető, hogy a tulajdonát képezi; a Dsz.
- §
(2)bekezdése értelmében a végrehajtónak a végrehajtási eljárás befejezésekor kell díjjegyzéket készítenie; a tényállás szerinti kifogások elbírálása idején hatályban volt szabályozás miatt a végrehajtónak nem volt lehetősége a bírósági végzések indokolásában kifejtettek (esetlegesen eltérő jogértelmezése alapján való) megtámadására. Az indítvány a tényállás
- pontja kapcsán kifejtette, hogy · a terhelt az eredetileg
- szeptember
- napjára kitűzött ingatlanátadását hivatali elfoglaltsága miatt halasztotta el; · a terhelt
- május
- napján jelentésben tájékoztatta az eljáró polgári bíróságot arról, hogy miért nem tud eleget tenni az ingatlanátadásnak;
- január
- napján pedig arról, hogy az átadás az ingatlan ½ tulajdoni részére
- szeptember
- napján, a másik ½ tulajdoni részére pedig
- május
- napján megtörtént; · a terhelt
- március 6., május
- és
- január
- napján segítséget kért, de nem kapott az ügyben eljáró polgári bíróságoktól határozataik végrehajtásának értelmezéséhez. Az indítvány szerint téves az eljárt bíróság jogértelmezése, mivel · a Vht.
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján - B. S. vonatkozásában - az átvételi jogosultság nem akkor gyakorolható, ha a végrehajtást kérő ügyében már volt sikertelen árverés, hanem akkor ha az ingatlant már két alkalommal, sikertelenül árverezték; s aki a sikertelen árverést követően válik végrehajtást kérővé, az is a sikertelen második árveréstől számított 15 napon belül tehet vételi ajánlatot; · az ingatlan nem egyszerre 1/1, hanem két ízben ½-½ arányban való, ügyenkénti átadása nem volt törvénysértő, ugyanis a Vht. alapján a különböző adósok ügyei külön-külön indulnak; a bűncselekmény idején hatályos 20/
- (XII.24.) IM rendelet
- §-a pedig nem tette lehetővé az ügyek egyesítését; · a Dsz
- §
(1)bekezdése és
- §-a értelmében, ha a végrehajtó a végrehajtás körében munkát végzett, akkor az annak eredményességétől függetlenül díjazás illeti meg; a Vht.
- §- a alapján pedig a költség megfizetése nem a tulajdonjog átvezetésének előfeltétele volt, hanem a végrehajtási költség, illetve árverési vételár-különbözet megfizetésének oka. Mindezek alapján az indítvány szerint · a tényállás
- pontjában írt esetben a terhelt az adós önkéntes teljesítése, így eredményes végrehajtás alapján, és a végrehajtást kérő kifejezett kérelmére intézkedett az adós ellen az addig szünetelő eljárásban a végrehajtási költség behajtása iránt; · a tényállás
- pontja szerinti esetben pedig a terhelt intézkedései a végrehajtást kérő tulajdonszerzését célozták, azonban az akkor hatályos szabályok nem tették lehetővé az adósok közös tulajdonában lévő ingatlannak az 1/1 arányban történő átadását. Ehhez képest a terhelt magatartása azért nem volt célzatos, mert nem jogtalan az az előny, amely magatartásának részben a célja. A terhelt magatartásának célja nem a munkadíj, vagy költség megszerzése, hanem a végrehajtási eljárás, az adós, akár törvényes kényszer útján való teljesítése. Ezen túlmenően az indítvány szerint az eljárt bíróság jogi álláspontja önmagában is ellentmondásos; mivel a másodfokú bíróság mellőzte a jogtalan hátrány okozására irányuló célzat megállapítását. A Legfőbb Ügyészség BF.2189/
- számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség álláspontjának lényege szerint a terhelt irányadó tényállás szerinti - jogszabályokat sértő és bírósági rendelkezéseket sem teljesítő - magatartása a részére törvényesen nem járó végrehajtási költségek, illetőleg munkadíj megszerzésére, mint jogtalan előny biztosítására irányult. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §ának
(1)bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 423. §-a
(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség a tényállásban nem szereplő, attól eltérő körülményekre hivatkozással, vagy a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének kifogásolásán keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. Ehhez képest kizárt a felülvizsgálat az indítványnak · a tényállás
- pontját érintő, és a végrehajtási lap
- november 12-i átadására, a hitelintézet (mint végrehajtást kérő)
- május 6-i levelének, az adós
- július 2-i végrehajtási kifogása tartalmára, valamint · a tényállás
- pontját érintő, és a terhelt által a polgári bírósághoz intézett jelentésekre, illetve azok tartalmára vonatkozó és az irányadó tényállásban nem szereplő, attól eltérő körülményekre hivatkozó részeire. A Btk.
- §-a alapján a hivatali visszaélés bűntettét követi el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. A tényállás
- pontjában írt magatartásával a terhelt a következő jogsértéseket vétette. A Vht.
- §
(1)bekezdése alapján a végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre. A Vht. 138. §
(1)bekezdése alapján pedig a végrehajtó az ingatlant a végrehajtási okiratnak az adós részére történő kézbesítésével egyidejűleg köteles lefoglalni; míg a
(2)bekezdés szerint az ingatlan lefoglalása a végrehajtási jognak az ingatlannyilvántartásba való - a végrehajtó megkeresése folytán a Földhivatal általi - bejegyzésével valósul meg. Ezzel szemben a terhelt (a Vh.1009/96. számú ügyben) a végrehajtási költségek megelőlegezésére való felhívást megelőzően, anélkül intézkedett a Földhivatal felé a végrehajtási jog bejegyzése iránt, hogy előzőleg kézbesítette volna az adósnak a végrehajtási lapot. A Vht. 52. §
- b)pontja alapján a végrehajtás végrehajtást kérő (ez esetben a pénzintézet) költséget - bár köteles rá - nem előlegezte. szünetel, ha a a végrehajtási A Vht. 54. §-a alapján a Vht. 52. §
- b)pontja szerint szünetelő végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a végrehajtást kérő a költséget előlegezte. A Vht. 41. §
(2)bekezdése alapján, ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, továbbá a meg nem fizetett illetéket és az állam által előlegezett költséget befizette, a végrehajtási eljárás befejeződött. A bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 20/1994. (XII.24.) IM rendelet (Bvüsz.) 33. §
- a)pontja alapján befejezett a végrehajtási ügy, ha a végrehajtást kérő a teljesítést bejelentette; 34. §
- a)pontja alapján pedig akkor is, ha a végrehajtás szünetel. A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX.8.) IM rendelet (Dsz.) 21. §
(1)bekezdése alapján a végrehajtónak a végrehatási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor (Bvüsz. 33-
- §) díjjegyzéket kell kiállítania az általa felszámított, őt megillető munkadíjról, költségtérítésről (stb.). Az irányadó tényállás alapján a Vh.1009/
- számú ügyben a pénzintézet a végrehajtási költséget nem előlegezte. Ehhez képest a terhelt - egyébként helyesen - meg is állapította, hogy ezen ügyben a végrehajtás szünetel. A Vht.
- és
- §-a szerinti rendelkezésekből pedig értelemszerűen következik, hogy amennyiben a végrehajtás szünetel, annak tartama alatt a végrehajtó végrehajtási cselekményt nem foganatosíthat; így a bírósági végrehajtási díjszabásról szóló 14/
- (IX.8.) IM rendelet (Dsz.)
- §
(1)bekezdése alapján egyébként a végrehajtás foganatosításáért megillető - munkadíjra, költségtérítésre sem tarthat igényt. Az irányadó tényállás alapján a pénzintézet nem csak a Vh. 1009/96., hanem a Vh. 685/
- számú ügyben fennálló tartozásra is kiterjedően bejelentette, hogy az adós a tartozását (a pénzintézet által a Vh. 685/
- számú ügyben előlegezett végrehajtási költségekkel együtt) megtérítette. Kétségtelen, hogy a terhelt mindezzel (a jogi előírásokkal és a végrehajtást kérő pénzintézet bejelentésével) tisztában volt. Ennek ellenére a terhelt a pénzintézet bejelentését követően · (a · · · Vht. hivatkozott rendelkezéseinek megszegésével) a Vh. 1009/
- számú ügyet a szünetelésből visszavette; majd ebben az ügyben többször, díjjegyzék nélkül a pénzintézetet az általa felszámított őt meg nem illető végrehajtási költségelőleg megfizetésére hívta fel; ezen költség biztosítására a kiegyenlített tartozású Vh.685/
- számú ügyből az adósnak egyébként visszajáró összeget lefoglalta, és átvezette a Vh. 1009/
- számú ügybe; a különbözet megfizetésére, díjjegyzék nélkül az adóst felhívta, a behajtása iránt az adóssal szemben letiltást bocsátott ki; majd bírósági határozatokban foglaltak ellenére az adóst ismét felhívta a költség megfizetésére. Mindezek alapján kétségtelen, hogy a terhelt jogtalan hátrány okozása és jogtalan előny szerzése céljából cselekedett, amikor mind a Vh. 1009/1996., mind pedig a Vh. 685/
- számú ügyben - a Vht., a Dsz., a Bvüsz. rendelkezéseivel szemben, valamint a polgári bíróság határozataiban foglaltakat figyelmen kívül hagyva, ekként hivatali kötelességét megszegve, lefoglalás és letiltás foganatosításával olyan költség, saját javára történő megfizetése végett intézkedett, ami őt ezen végrehajtási ügyekben jogszerűen nem illette meg. Az indítványban foglaltak kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy · a Dsz. értelmében kétségtelen, hogy a végrehajtót a végrehajtási cselekmények eredményességétől függetlenül megilleti a munkadíj (stb.), azonban ez nyilvánvalóan csak a jogszerű végrehajtási cselekmények esetében van így; · a Vht. 84.,
- §-a értelmében - figyelemmel a 89-
- §-ai szerinti mentességekre kétségtelen, hogy a végrehajtó lefoglalhatja az adós olyan ingóságát, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában áll; erre azonban azon túlmenően, hogy jelen esetben ingatlan-végrehajtásról volt szó - a Vht.
- §
(2)bekezdése alapján csak a követelés erejéig van lehetőség; jelen ügyben pedig a végrehajtó a lefoglalásról pontosan tudta, hogy a követelést az adós már kiegyenlítette. A tényállás
- pontjában írt magatartásával a terhelt a következő jogsértéseket vétette. A Vht.
- §-a szerint az ingatlant rendszerint árverésen kell értékesíteni. A Vht.
- §
(1)bekezdése alapján az első árverés sikertelenségének megállapításától számított 3 hónapon belül - a végrehajtó által kitűzött időpontban - második árverést kell tartani; a
(3)bekezdés alapján pedig a második árverésen a korábbi árverési vevő nem árverezhet. A Vht. 158. §
(1)bekezdése alapján, ha a második árverés is sikertelen volt, a végrehajtást kérő (ez esetben az U. Rt.) az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül az ingatlant a becsérték felének megfelelő összeg fejében átveheti. A Vht. 158. §
(2)bekezdése értelmében akkor biztosított a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tevő számára az ingatlan átvétele, ha már az első árverésen, mint a több végrehajtást kérők egyike volt. Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a terhelt
- április 14-én „első", majd május
- napján „második" árverést tartott; s miután utóbbi is sikertelen maradt a terhelt - egyébként helyes - felhívására a végrehajtást kérők közül egyedül az U. Rt. jelentette be a terhelt által kitűzött ingatlanátadási időpontra (
- szeptember 5.) az ingatlan, becsérték feléért való átvételi szándékát. B. S. végrehajtást kérő nyilvánvalóan nem lehetett alanya az
- április 14-i, illetve május 12-i árverésnek, mivel kérelmét a bíróság csak
- szeptember
- napján látta el végrehajtási záradékkal. Ehhez képest - értelemszerűen - már nem „szólhatott" volna bele az U. Rt. részére történő ingatlan átadásba/átvételbe. Következésképpen a terheltnek nem volt törvényi lehetősége arra, hogy ·
- szeptember 26-ára újabb árverést tűzzön ki és tartson; hanem - amint azt később több polgári bírósági határozat is megállapította - az adósok ingatlanát 1/1 tulajdoni részben,
- szeptember 5-i hatállyal át kellett volna adnia az U. Rt.nek; · az
- szeptember 26-i árverésen lehetőséget biztosítson B. Snek az árverezésre, és az U. Rt.-nek csak az ingatlan ½ tulajdoni részét; míg B. S-nek, mint árverési vevőnek az ingatlan másik ½ tulajdoni részét adja át. A terhelt az ezen törvényi előírásokat megszegő végrehajtási intézkedéseit követően - részben már a jogsértést megállapító polgári bírósági határozatok ismeretében is, így azokkal ellentétben - az adott ingatlan (egyébként B. S. részére árverési vételi hatállyal átadott) ½ tulajdoni részére, egy másik (szintén az U. Rt. végrehajtást kérő igényére indult) ügyben újabb (
- május 12-i) árverést tűzött ki; melyen az ½ tulajdoni részt az U. Rt.-nek, mint árverési vevőnek adta át. Ezt követően a terhelt · az U. Rt., mint árverési vevő részére a Vht. rendelkezéseivel ellentétesen történt ½ tulajdoni átadás kapcsán, ennélfogva jogellenesen, valamint díjjegyzék nélkül hívta fel az U. Rt.-t az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés címén - végrehajtási költség megfizetésére; majd · a polgári bírósági határozatok ismeretében, illetve azokkal is ellentétben jogellenesen intézkedett a Földhivatalnál a (már az U. Rt. javára bejegyzett) tulajdoni állapot adós javára való visszaváltozatása, továbbá az adott ingatlanhányadra vonatkozó újabb árverés kitűzése iránt. · · Mindezek alapján kétségtelen, hogy a terhelt jogtalan hátrány okozása és jogtalan előny szerzése céljából cselekedett, amikor az U. Rt., mint végrehajtást kérő esetében a végrehajtói jogosítványokat rendeltetésellenesen gyakorolva, esetenként a Vht. rendelkezéseit kifejezetten megszegve, valamint a polgári bíróság határozataiban foglaltakat figyelmen kívül hagyva, ekként hivatali kötelességét megszegve szabálytalanul árveréseket tűzött ki, tartott, s azok következményeként az eredeti állapot visszaállítása iránt, valamint („ingatlan-nyilvántartásba való bevezetés" címén) olyan költség saját javára történő megfizetése végett intézkedett, ami őt jogszerűen nem illette meg. Az indítványban foglaltak kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Bvüsz.
- §
(1)bekezdése alapján kétségtelen, hogy ha több végrehajtási ügyben csak az adós személye azonos, akkor az ügyeket - figyelemmel a 27. §
(1)bekezdésére - nem egyesíteni, hanem egymáshoz csatolni kellett. Jelen ügyben azonban e rendelkezések közömbösek, mivel nem arról van szó, hogy az U. Rt., mint végrehajtást kérő Vh.32.637/
- számú ügyében folyó végrehajtásba újabb végrehajtási ügyet (így a Vh.1147/1997., valamint a Vh.32.608/
- számút) be kellett-e vonni, hanem arról hogy a Vh.32.637/
- számú ügyben a végrehajtást az
- szeptember 5-i ingatlanátadással kellett volna befejezettnek venni. A terhelt pedig az említett intézkedéseivel ennek ellenére cselekedett az újabb végrehajtási ügyekbe bocsátkozások révén. Végül - összegzésképpen - kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt, mint végrehajtó a tényállás mindkét pontja szerinti magatartása során folyamatosan olyan eljárási cselekményeket végzett, melyek sem a végrehajtáskérők igényének, sem az adósok érdekének nem feleltek meg, s erre számára a Vht.-ben meghatározott, betartandó eljárási rend sem biztosított törvényi lehetőséget. Tevékenysége minden esetben azt célozta, hogy jogtalan alapon magának előnyt - nyereséget - biztosítson, illetve szerezzen. Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
- §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul, azzal hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- április
- Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Akácz József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő N-né TH