őáÍéőá Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.109/2015/
- A Fővárosi Ítélőtábla az
- sz. Ügyvédi Iroda (Ü.I. címe; ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, az képviselő (képviselő címe) által képviselt I.r. alperes neve (I.r.alperes címe) I. rendű és a személyesen eljáró II.r. alperes neve (II.r.alperes címe) II. rendű alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- július
- napján meghozott, 40.P.24.163/2014/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára és a felperes által fizetendő perköltség összegére vonatkozóan helybenhagyja. A kereseti illeték megfizetésére vonatkozóan részben megváltoztatja, és a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 1.008.000 (egymilliónyolcezer) forintra leszállítja. A le nem rótt 1.344.000 (egymillió-háromszáznegyvennégyezer) forint fellebbezési illetéket a felperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes mint adós ...-én életbiztosítással kombinált svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az I. rendű alperes jogelődjével. A II. rendű alperes és időközben elhunyt házastársa készfizető kezességet vállaltak a felperes kölcsönszerződésből eredő tartozásáért. A kölcsönszerződés szerint az I. rendű alperesi jogelőd által rendelkezésre bocsátott 16.800.000 forint kölcsönből a felperes 4.844.013 forintot korábban lakásvásárlásra felvett kölcsön visszafizetésére fordíthatott, az ezt meghaladó összeget szabadon használhatta fel. A felperes a módosított keresetében elsődlegesen a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmazza az egyes törlesztőrészletek határozott összegét, emiatt a szerződés a Hpt.
- §
(1)bekezdés e) pontja alapján semmis. Előadta, hogy a szerződés csupán a tőketörlesztés teljesítéséig határozza meg a törlesztőrészletek összegét. Álláspontja szerint ezt a szerződésnek a teljes futamidőre rögzítenie kellene a kamat és a díjak vonatkozásában is. Másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy a szerződésnek az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító rendelkezései érvénytelenek. Kifejtette, hogy az I. rendű alperes jogelődje nem tájékoztatta részletesen és teljes körűen a felperest az árfolyamváltozás kockázatairól; arról, hogy a svájci frank árfolyamának emelkedése mennyiben növelheti meg a felperes szerződésből eredő tartozását. Hivatkozott arra, hogy a tájékoztatás elmaradása miatt a kölcsönszerződésnek az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító rendelkezései tisztességtelenek, ezért a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján semmisek. Előadta, hogy a szerződéskötéskor nem kapta meg az üzletszabályzatot. A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság küszöbölje ki a szerződés érvénytelenségének okát azzal, hogy a szerződést annak
- pontja nélkül érvényessé nyilvánítja, és megállapítja a fennmaradó tartozás, valamint az egyes törlesztőrészletek összegét. Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság az ítélethozatalig nyilvánítsa hatályossá a kölcsönszerződést, és határozza meg a fennmaradó tartozás, valamint az egyes törlesztőrészletek összegét. Igényt tartott a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére is. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Az volt az álláspontja, hogy a jogelődje és a felperes között létrejött kölcsönszerződés a Hpt.
- számú mellékletének 5.) pontjában foglaltakra figyelemmel nem minősül fogyasztási kölcsönszerződésnek, ezért arra nem vonatkoznak a fogyasztási kölcsönszerződésre irányadó szabályok, így a Hpt.
- §
(1)bekezdése sem. Állította, hogy a felperes pontosan tisztában volt a szerződéses konstrukció lényegével, mert a szerződés aláírása előtt részletesen tájékozódott. Előadta, hogy jogelődje megfelelően tájékoztatta a felperest a kölcsönszerződés valamennyi lényeges feltételéről, az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatást pedig maga a kölcsönszerződés is tartalmazza. Kifejtette, hogy felperes a tájékoztatást megismerte és megértette. Rámutatott, hogy az üzletszabályzat átvételét a felperes a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésben elismerte. A II. rendű alperes nem ellenezte a kereset teljesítését. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 88.900 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a hitelkiváltás célú kölcsönszerződés a Hpt.
- számú mellékletének III. fejezet 5.) pontja értelmében nem minősül fogyasztási kölcsönszerződésnek. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a kölcsön szabad felhasználásra szánt összegét a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlására vagy szolgáltatás igénybevételére fordította, és nem üzletszerű tevékenység keretében használta fel. A II. rendű alperes perbeli előadásából arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és a II. rendű alperes kifejezetten pénzügyileg találták kedvezőnek a konstrukciót, így pénzügyi, befektetési és gazdálkodási megfontolásból kötötték meg a szerződést. Mindezekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felperes és az I. rendű alperesi jogelőd között létrejött kölcsönszerződés nem fogyasztási kölcsönszerződés, ezért a Hpt.
- §
(1)bekezdés e) pontja alapján nem állapítható meg az érvénytelensége. Rámutatott, hogy a közokiratba foglalt elismerő nyilatkozatával szemben a felperes nem bizonyította, hogy az I. rendű alperes jogelődje nem adta át neki az üzletszabályzatot. Kifejtette, hogy a kölcsönszerződésben az I. rendű alperes jogelődje részletesen, az árfolyamkockázatra és annak a törlesztőrészletek összegére gyakorolt hatásaira is kiterjedően feltárta az ügylet felperest érintő kockázatait, ezeket a felperes megismerhette, megérthette és mérlegelhette. Kiemelte, hogy a felperes és a II. rendű alperes a szerződéskötés előtt szóban is részletesen tájékozódtak az I. rendű alperesi jogelőd ügyintézőjétől. Mindezek miatt alaptalannak ítélte az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító szerződéses kikötések tisztességtelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet is. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása, keresetének teljesítése, valamint az I. rendű alperes első- és másodfokú perköltségben marasztalása érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kellett volna arról, hogy őt terheli annak bizonyítása, hogy a kölcsön szabad felhasználású részét nem üzleti célokra fordította, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredménytelenségét az ő terhére értékelte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ezzel megsértette a Pp. 3. §
(3)bekezdését. Érvelése szerint ilyen bizonyításra azonban nem volt szükség, mert a szabad felhasználású kölcsön a Hpt. rendszerében – az értelmező rendelkezések III. fejezet 5.,
- és
- pontjai alapján – fogyasztási lakossági kölcsönnek minősül, és a felperes rendelkezésére bocsátott kölcsön a szerződés részévé vált üzletszabályzat értelmében is lakossági kölcsön. Kiemelte, hogy a perben az I. rendű alperes sem hivatkozott arra, hogy a felperes üzleti célra használta fel a kölcsönt, a korábbi hitel kiváltása pedig nem tekinthető üzleti tevékenységnek. Ezért a szerződésre is irányadó a Hpt.
- §
(1)bekezdés e) pontja. Kifejtette, hogy a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontja alapján követelmény valamennyi törlesztőrészlet összegének meghatározása a kölcsönszerződésben. Ezt a perbeli szerződés nem tartalmazza, ezért a szerződés semmis. Okfejtése szerint a kölcsönszerződés
- pontjába foglalt rendelkezés nem tekinthető kockázatfeltáró nyilatkozatnak. Hivatkozott arra, hogy a kockázatok feltárásának mindenképpen meg kell előznie a szerződés megkötését, mert annak rendeltetése az, hogy az ügyfél megfelelően mérlegelni tudja a szerződéskötéssel járó kockázatokat. Ezt nem teszi lehetővé, ha az ügyfél csak a szerződéskötéskor értesül a kockázatokról, és az, hogy a szerződés csupán utal a kockázatokra, önmagában is tisztességtelen. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján vizsgálnia kellett volna a szerződéskötés körülményeit is. Ennek keretében fel kellett volna tárnia, hogy az I. rendű alperesnek lett volna-e lehetősége a felperes tájékoztatására az ügyletben rejlő kockázatokról még a szerződés megkötése előtt. Előadta, hogy nem közvetlenül, hanem közvetítő útján tárgyalt az I. rendű alperes jogelődjével a szerződés megkötéséről. Előadta továbbá, hogy a közvetítő által a felperes rendelkezésére bocsátott ügyfél tájékoztató csak az ügylet előnyeit emelte ki, nem tért ki azonban az ügylet kockázataira, abból nem derült ki, hogy a törlesztőrészletek jelentős mértékben, akár többszörösükre emelkedhetnek, és a szerződés a fedezetül szolgáló lakóingatlan átadásával sem lesz teljesíthető. Érvelése szerint az I. rendű alperes jogelődjének a tájékoztatás körében be kellett volna mutatnia azokat a körülményeket, amelyek az életbiztosítással kombinált deviza alapú kölcsön gazdasági hatásait biztosítani tudják. A tájékoztatásnak ki kellett volna terjednie a kockázatok mibenlétére, mértékére, bekövetkezésének esélyére, valamint a konstrukció működési mechanizmusára és annak gazdasági következményeire is. Hivatkozott arra, hogy a kockázatokat az I. rendű alperes jogelődjének legkésőbb a hitelbírálat eredményének közlésekor kellett volna ismertetnie a felperessel. Utalt az Európai Unió Bíróságának C-415/11., C-26/13. és C-96/14. számú ítéleteiben, továbbá a 93/13. EGK irányelvben foglaltakra. Mindezekre tekintettel fenntartotta azt az álláspontját, hogy megfelelő tájékoztatás hiányában tisztességtelenek, ezáltal érvénytelenek a szerződésnek az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító rendelkezései. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett része, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet teljes terjedelemben bírálta felül [Pp. 228. §
(4)bekezdés]. A felperes fellebbezése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével az ítélőtábla egyetértett, a tényállásból levont jogi következtetéseit és a döntés ítéletben kifejtett indokait azonban az ítélőtábla csak részben, az alábbi kiegészítésekkel és módosításokkal osztotta: A felperes a keresetében arra alapította a kölcsönszerződés érvénytelenségét, hogy az nem tartalmazza valamennyi törlesztőrészlet határozott összegét. A szerződéskötés időpontjában, ...-én hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §
(1)bekezdés e) pontja kimondja, hogy semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét, és a törlesztési időpontokat. A perben a felek között vitás volt, hogy a felperes és az I. rendű alperes között létrejött kölcsönszerződés fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek minősül-e, és alkalmazható-e rá a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontja. A Hpt. értelmező rendelkezéseket tartalmazó
- számú mellékletének III. fejezet
- pontja szerint fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez – a természetes személy részére – nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha a kölcsönt a természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe. A Hpt.
- számú mellékletének III. fejezet
- pontja értelmében lakossági kölcsön: a fogyasztási kölcsön, valamint a lakás, illetőleg üdülő vagy egyéb ingatlan vásárlására, építésére, felújítására, bővítésére, korszerűsítésére, továbbá közműfejlesztésre a természetes személy által igénybe vehető kölcsön. A kölcsönszerződés A/I. 1.
- pontjából megállapítható, hogy az I. rendű alperes által a felperes rendelkezésére bocsátott 16.800.000 forint kölcsön célja 4.844.013 forint erejéig korábban felvett kölcsön kiváltása volt, az ezt meghaladó összegre a felek nem határoztak meg kölcsöncélt. Ennek a szerződéses rendelkezésnek az alapján a kölcsön túlnyomó részben és jellemzően nem volt felhasználási célhoz kötve. Arra vonatkozóan, hogy a felperes a kölcsön felhasználási célhoz nem kötött részét üzletszerű tevékenysége keretében vette volna igénybe, nem merült fel peradat, és azt maga az alperes sem állította. Mindezek miatt az ítélőtábla jogi álláspontja szerint – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – a perbeli kölcsönszerződés a Hpt.
- számú mellékletének III. fejezet
- pontja alapján fogyasztási kölcsönszerződésnek,
- pontja értelmében lakossági kölcsönszerződésnek minősül, ezért alkalmazható rá a Hpt.
- §
(1)bekezdés e) pontja. A kölcsönszerződés valóban nem tartalmazza a futamidő végéig valamennyi törlesztőrészlet pontos összegét. A szerződés azonban svájci frank alapú kölcsönszerződés – a felperes tartozásának nyilvántartása svájci frankban, teljesítése forintban történik. Ezért az egyes törlesztőrészletek forintban kifejezett konkrét összege részben a svájci frank árfolyamváltozásaitól függ. A szerződés megkötésekor nem volt előre látható az árfolyam változásának időpontja és mértéke. A szerződés e sajátosságára figyelemmel az egyes törlesztőrészletek pontos összege nem volt előre meghatározható a futamidő végéig. Az ilyen szerződés akkor tesz eleget a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontjában előírt követelménynek, ha rögzíti az induló törlesztőrészlet összegét, továbbá részletesen és ellenőrizhetően meghatározza a további törlesztőrészletek kiszámításának módját. Az I. rendű alperes a szerződés 4.
- pontjában feltüntette az induló részlet svájci frankban kifejezett összegét, és meghatározta a törlesztőrészletek esedékességének időpontját. A szerződés 4.7.
- pontjában meghatározta, hogy a svájci frankban nyilvántartott törlesztőrészletet milyen árfolyam alkalmazásával kell forintra váltani, a kölcsönszerződés részévé tett lakossági üzletszabályzat I.4.2.2.
- pontja pedig tartalmazza a törlesztőrészlet kiszámításának módját. A szerződés az I. rendű alperes kötelezettségévé tette a felperes értesítését az esedékes törlesztőrészlet összegéről. A kölcsönszerződés rendelkezései alapján a törlesztőrészletek pontos összege kiszámítható, megismerhető és ellenőrizhető. Így a törlesztőrészletek összegének meghatározása a perbeli kölcsönszerződésben megfelel a jogszabályi követelményeknek, ezért nem áll fenn a Hpt.
- §
(1)bekezdés e) pontjában körülírt érvénytelenségi ok. A Ptk. 209. §
(1)bekezdése szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése kimondja, hogy fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A deviza alapú kölcsönszerződések esetén az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben az adósra hárító szerződéses kikötés akkor tisztességtelen, ha a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény nem tájékoztatja az adóst a deviza árfolyamának változásából eredő kockázatokról. A pénzügyi intézmények tájékoztatási kötelezettségét a Hpt. és a 6/2013. Polgári jogegységi határozat tölti ki konkrét tartalommal. A Hpt. 203. §
(6)bekezdése értelmében olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. A Hpt. 203. §
(7)bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a
(6)bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre. A 6/
- Polgári Jogegységi Határozat
- pontja szerint a tájékoztatásnak nem kell kiterjedni az árfolyamváltozás mértékére. Az általánosan tájékozott és gondos fogyasztótól általában elvárható, hogy mielőtt nagy összegű kölcsönt vesz fel hosszú futamidőre, tájékozódjon a kölcsönszerződés lényeges feltételeiről, a számára nem világos vagy nem pontosan érthető feltételekről pedig további felvilágosítást kérjen. Az alperes az internetes honlapján a fogyasztók számára elérhetővé tett ügyfél tájékoztatójában felhívta a fogyasztók figyelmét arra, hogy a svájci frank árfolyamváltozásának lehetőségére, és arra is, hogy az árfolyam emelkedése estén emelkedik az adós fennmaradó tartozásának és a törlesztőrészleteknek a forintban kifejezett összege is. Az alperes internetes honlapon közzétett ügyfél tájékoztatója a felperes számára is elérhető volt, abból a felperes tudomást szerezhetett az árfolyamkockázat tényéről és az árfolyamváltozásnak a felperes fizetési kötelezettségére gyakorolt hatásáról. A közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés
- pontjában a felperes úgy nyilatkozott, hogy tisztában van a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal, köztük az árfolyam változásából eredő kockázattal. A közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal szemben a felperes nem bizonyította, hogy számára nem volt megismerhető az árfolyamváltozás kockázata és annak fizetési kötelezettségére gyakorolt hatása, mert a kockázatfeltáró nyilatkozatból a felperes tudomást szerezhetett arról, hogy a svájci frank árfolyamának kedvezőtlen változása – a forint árfolyamának gyengülése – esetén a devizában megállapított törlesztő részletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az árfolyamváltozás kockázatáról a szerződéskötés napja előtt kell tájékoztatni a fogyasztót. Ilyen előírást sem a Hpt., sem más jogszabály nem tartalmaz. A szerződő felektől általában elvárható, hogy csak olyan szerződést írjanak alá, amelynek a tartalmát megértették, és amelynek tartalma megfelel a szerződéses akaratuknak. Ezért a fogyasztónak még a szerződés megkötése – a szerződésből eredő kötelezettségek vállalása – előtt lehetősége van az árfolyamváltozásból reá háruló kockázatok mérlegelésére akkor is, ha a kockázatfeltáró nyilatkozatot maga a szerződés tartalmazza. Emiatt nem kifogásolható, ha a kockázat feltárására magában a szerződésben kerül sor. A II. rendű alperes személyes előadásából megállapítható, hogy a felperes és a II. rendű alperes a kölcsönszerződés megkötése előtt utánajártak, hogy milyen előnyökkel, illetve kockázatokkal jár számukra a szerződés megkötése, és ezek mérlegelése után döntöttek a szerződéskötés mellett. Azt, hogy az egyes devizanemek árfolyama a kölcsön teljes futamidejére milyen módon és mértékben fog változni, nem lehet teljes bizonyossággal előre látni, legfeljebb megbecsülni. Tekintettel arra, hogy a különböző pénznemek egymáshoz viszonyított árfolyamát rendkívül sok körülmény, előre nem látható változás befolyásolhatja, az árfolyam alakulásának becslése csak találgatásnak, fikciónak tekinthető. Ezért a pénzügyi intézményektől nem várható el, hogy a futamidő végéig előre pontosan meghatározzák az árfolyam változásának irányát és mértékét. A pénzügyi intézmények megfelelően eleget tesznek a tájékoztatási kötelezettségüknek, ha felhívják a fogyasztók figyelmét az árfolyamváltozás kockázatának fennállására, és arra, hogy az árfolyam változása esetén jelentős mértékben növekedhet a fogyasztók kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettsége. Az alperes megfelelően eleget tett az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozóan a tájékoztatási kötelezettségének, ezért a kölcsönszerződésnek az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító rendelkezései nem tisztességtelenek. A Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. Az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító szerződéses kikötések tisztességtelenségének vizsgálata során jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a felperes szerződési akaratának kialakításában és az árfolyam változásából eredő kockázat vállalásában szerepe volt a forintban nyújtott hitelekhez képest lényegesen alacsonyabb teljes hiteldíj mutatónak. Az elsőfokú bíróság 1.500.000 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A kölcsönszerződésben kikötött szolgáltatás 16.800.000 forint volt, ezért a Pp. 24. §
(1)bekezdése alapján ezt az összeget kellett pertárgyértéknek tekinteni. Ehhez képest a kereseti illeték összege az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 42. §
(1)bekezdés a) pontja alapján helyesen 1.008.000 forint. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján a per főtárgyára és a felperes által fizetendő perköltség összegére vonatkozóan helybenhagyta, a kereseti illeték megfizetésére vonatkozóan részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 1.008.000 forintra leszállította. A pernyertes alperesnek a másodfokú eljárásban nem merült fel perköltsége, ezért a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte a határozathozatalt a másodfokú perköltség viseléséről. A Fővárosi Ítélőtábla az Itv. 74. §
(3)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére. Budapest,
- január
- Világhyné Dr. Böcskei Terézia s. k. a tanács elnöke Dr. Lente Sándor s. k. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: .. tisztviselő Dr. Csóka István s. bíró