Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.819/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kozma Gábor jogtanácsos által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Máté Péter ügyvéd (képviselő címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Heves Megyei Bíróság
- március
- napján meghozott, P.20.191/2006/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes elkövető társaival jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, amellyel bűncselekményt is elkövettek. A Fővárosi Bíróság a vádlottak bűnösségét kimondó 1.B.327/1999/
- számú ítéletében az alperest az adócsalással okozott 679.049.630 forint kár megtérítésére is kötelezte; ebből 205.894.630 forint erejéig vele egyetemlegesen B. P., 473.155.000 forint erejéig pedig M. E. és V. K. kártérítési kötelezettségét is megállapította. A Fővárosi Ítélőtábla
- március 2án meghozott 1.Bf.174/2003/
- számú ítéletével az első fokú ítéletet a polgári jogi igény tekintetében megváltoztatta és az alperes marasztalását a M. E.-val és V. K.val közösen okozott 473.155.000 forint kár vonatkozásában mellőzte, mert a kárnak e részére a felperes az alperessel szemben magánindítványt nem terjesztett elő. Így az elsőfokú bíróság a magánindítványon - amelyre a keresetre vonatkozó szabályok irányadóak - túlterjeszkedve marasztalta az alperest. Időközben a felperes a 473.155.000 forintos követeléséből 326.285.000 forintot engedményezett a ... Rt.re. A felperes az engedményezésre és az időközi törlesztésekre figyelemmel, keresetében 146.520.000 forint, valamint annak
- február 19-től járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatta, arra hivatkozott azonban, hogy a felperes követelése elévült, s ezért bírói úton érvényesíthetetlenné vált. Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Kimondta, hogy a felperes kötelezettsége a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.174/2003/
- számú ítéletével a perbeli követelésrészben már marasztalt M. E.-val és V. K.nal egyetemleges. A döntését a következőkkel indokolta: A Ptk.
- §
(4)bekezdése értelmében a bűncselekménnyel okozott kár 5 éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A büntetőeljárás jogerős befejezéséig a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére vonatkozó követelés elévülése nyugszik, mert addig nem állapítható meg, hogy a kárt valóban bűncselekménnyel okozták-e és a büntethetőség elévülési ideje - mely azonos a kártérítési igény elévülési idejével - ugyancsak nem határozható meg. Azok a károk, amelyek megtérítését a felperes a perben követeli, 1996. március 22e és 1998. május 18-a között történt bűncselekményt megvalósító, jogtalan általános forgalmi adó visszaigénylésekkel következtek be. A büntetőeljárás 2004. március 2-áig, a másodfokú büntető ítélet meghozataláig nyugodott. A Btk. 33. §
(1)bekezdés b) pontjára valamint a Btk. 35. §
(1)bekezdésére figyelemmel az alperes által elkövetett bűncselekmény büntetési tételének felső határa 8 év; az ennek megfelelő elévülési időt utoljára a másodfokú büntetőítélet meghozatala szakította félbe
- március
- napján. Az elévülés így csak
- március 2-án következne be. A felperes elévülési kifogása mindezért alaptalan volt, és az elévülés nem akadályozta az alperes marasztalását. Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az elévülés a károkozással elkezdődött, de a büntetőeljárás tartama alatt nyugodott. A nyugvás folytán a Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében a felperesnek az elévülés nyugvásának megszűnését követően 1 év állt a rendelkezésére, hogy az igényét érvényesítse. A felperes ennek az 1 éves elévülési időnek az eltelte után,
- március 23-án terjesztette elő a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét, ezért a követelése bírói úton már nem volt érvényesíthető. Kiemelte, hogy a büntetőeljárási cselekmények csak az előterjesztett polgári jogi igény esetén szakítják félbe a kártérítési követelés elévülését. A felperes csatlakozó fellebbezésnek nevezett ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az alperes és társai a bűncselekményeket folytatólagosan követték el, ezért a büntethetőségük elévülése a PK.
- számú állásfoglalás értelmében az utolsó részcselekmény elkövetésének napján,
- február 18-án kezdődött, s az elévülési idő folyását a büntetőeljárási cselekmények megszakították. Hangsúlyozta, hogy a Ptk.
- §
(4)bekezdését a büntetőjog elévülésre vonatkozó szabályai töltik ki tartalommal. A kártérítési igény elévülési ideje a Ptk. 360. §
(4)bekezdése értelmében a büntethetőség elévülési idejével azonos. Az elévülési idő tehát nem a büntetési tétel felső határának felel meg. A kártérítési követelés elévülése ebből következően a büntethetőség elévülését megszakító utolsó büntetőeljárási cselekménytől számított 8 év elteltével következett be. A jogi okfejtésének megfelelően kérte az első fokú ítélet indokolásának megváltoztatását. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Helytálló érdemi döntést hozott és az ítéletének indokolása is csak részben szorult módosításra. A jelen peres eljárás során - így a fellebbezési eljárásban is - a felek között abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy a felperes keresetben érvényesített egyébként mind a jogalap, mind pedig az összegszerűség tekintetében elismert kártérítési követelése a keresetlevél benyújtásának idején bírói úton érvényesíthető volt-e, vagy azt az elévülési idő lejárta megakadályozta-e. A Ptk. 324. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az elévülés jogkövetkezményét a Ptk. 325. §
(1)bekezdése akként határozza meg, hogy az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A Ptk. 326. §
(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A Ptk. 360. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik. A Ptk. 360. §
(4)bekezdése értelmében ha a kárt bűncselekménnyel okozták, az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt a követelés nem évülhet el. A bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A Btk. 33. §
(1)bekezdésének b) pontja a büntethetőség elévülését a büntetési tétel felső határának megfelelő időhöz, de legalább három év elteltéhez köti. A Btk. 35. §
(1)bekezdése alapján az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. A felperesnek a keresetben érvényesített követelése azért keletkezett, mert az alperes 1996. március 22-e és 1998. május 18-a között jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót. A Ptk. 360. §
(1)bekezdésére, valamint a Ptk. 326. §
(1)bekezdésére figyelemmel a felperes követelése ekkor vált esedékessé és ekkor kezdődött meg annak elévülése. A Ptk. 360. §
(4)bekezdése azonban - a Ptk. 324. §
(1)bekezdésében írt felhatalmazás alapján - a bűncselekménnyel okozott károk tekintetében az elévülés idejét az általános polgári jogi elévüléshez képest eltérően határozza meg akként, hogy azt a büntethetőség elévüléséhez köti. Ez az utaló szabályozás pedig maga után vonja, hogy a polgári jogi elévülésnek e speciális eseteire az elévülés nyugvásának és félbeszakadásának a büntetőjogi szabályait kell alkalmazni azáltal, hogy a büntethetőség elévülését ezek határozzák meg. A Btk. 35. §
(1)bekezdésére figyelemmel ebből olyan következtetés vonható le, miszerint a büntethetőség elévülését - továbbá ezen keresztül a bűncselekményből eredő kárigény elévülését - az elkövető ellen foganatosított és a büntetőeljárás előbbre vitelét szolgáló összes eljárási cselekmény félbeszakította. Pontosításra szorul azonban az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontja, hogy az elévülést félbeszakító utolsó eljárási cselekmény a másodfokú büntető határozat kihirdetése lett volna. Ehhez ugyanis büntethetőséggel összefüggő határidő nem kapcsolódik, a jogerős büntető ítélettel a büntetés végrehajthatóságának elévülése veszi kezdetét. Ebből következően a perbeli esetben a büntethetőséget félbeszakító utolsó büntetőeljárási cselekmény a másodfokú tárgyalásra szóló idézés volt, az elévülés azonban nyilvánvalóan ehhez az időponthoz képest sem következett még be a keresetlevél benyújtásakor. Az elévülést megszakító büntetőeljárási cselekmények miatt minden esetben újra kezdődő hosszú elévülési időre figyelemmel, nem volt szerepe az elévülés nyugvásának. A büntetőeljárás folyamatban léte a felperest az igényének érvényesítésében a Pp. 4. §
(1)és
(2)bekezdéseinek rendelkezései értelmében egyébként sem akadályozta. Az elévülés nyugvásával kapcsolatos okfejtést az ítélőtábla mindezért az első fokú ítélet indokolásából mellőzte. A felperes a csatlakozó fellebbezésnek címzett beadványában az elévüléssel kapcsolatos jogi álláspontját ismertette, s azt a másodfokú határozat indokolásánál kérte figyelembe venni. Az érdemi fellebbezési ellenkérelme azonban az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A Pp. 3. §
(2)bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Az ítélőtábla ezért a felperes csatlakozó fellebbezésnek címzett beadványát fellebbezési ellenkérelemnek tekintette, és az abban előadottakat az ítéletének indokolásában értékelte. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján, indokainak részbeni módosításával helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes perköltségét megfizetni. Az alperes személyes költségmenetessége folytán le nem rótt eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró