Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.217/2016/7/I. szám A Győri Ítélőtábla a Dr. Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Veszprémi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 7.P.21.344/2015/16/I. számú ítélete ellen az alperes részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybehagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint
- július 18-án a felek „Önálló zálogjoggal biztosított ingatlanvásárlási kölcsönszerződés deviza alapú kölcsönhöz" megnevezésű szerződést kötöttek. A felek egyebek mellett a kölcsönszerződés I.8.
- pontjában kikötötték, hogy a hitelező jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani akkor is, ha a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlanbiztosíték állaga bármely okból tartósan romlik, vagy hitelbiztosítéki értéke tartósan csökken, vagy a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok miatt a zálogfedezet értékének csökkenése) olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek zálogból való kielégítését veszélyezteti és az adós, illetve a zálogkötelezett a hitelező által megjelölt határidőig annak állagát nem állította helyre, vagy a kölcsön fedezetét további ingatlanbiztosítékkal nem, vagy nem kellő mértékben egészíti ki. A szerződés II. részében a felek kikötötték, hogy a zálogkötelezett és a hitelező a kölcsön és járulékai mindenkori forint ellenértékére ingatlant terhelő önálló zálogjogot alapítanak. A szerződés II.
- pontja szerint a hitelezőnek a zálogból való kielégítési joga a biztosított követelés lejárta hiányában is megnyílik akkor, ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok miatt a zálogfedezet értékének csökkenése) olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek zálogból való kielégítését veszélyezteti és a zálogkötelezett - a hitelező felhívása ellenére - a hitelező által megszabott megfelelő határidő alatt a zálogfedezetet a szükséges mértékig nem egészíti ki. A zálogromlás körében kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenésnek minősül különösen, ha a kölcsön aktuális tőketartozása, valamint a megelőző ranghelyen bejegyzett jogok bejegyzett tőkerészének együttes összegének és a zálogtárgy hitelező által újraértékeléssel megállapított aktuális hitelbiztosítéki értékének az aránya a szerződés II.
- pontjában megjelölt aránynál magasabb. A felperes keresetében több szerződéses rendelkezés mellett a jelzálogszerződés II.
- pontjában foglaltnak is kérte az érvénytelenségét megállapítani. Ebben a körben kifejtette, hogy a rendelkezés aránytalanul egyoldalú hatalmassággal ruházza fel az alperest, tekintettel arra, hogy az alperes az ingatlanpiaci árváltozás, illetve a felperesen kívül álló, a hitelező által meg nem határozott okok teljes kockázatát a felperesre hárítva olyan konstrukciót alkalmaz, amely nemcsak a zálogtárgy állagromlásához fűzi a zálogtárgy helyreállításának kötelezettségét, hanem több más körülményt is megjelöl. A rendelkezés a Ptk. normaszövegével nem egyezik. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a fedezet értékcsökkenése esetére jogszerűen írja elő a jelzálogszerződés annak kiegészítését, a kielégítési jog pedig csak a pótfedezet nyújtásának elmaradása esetén nyílik meg. A zálogtárgy értékének csökkenése objektív folyamat, ami nem függ az alperes magatartásától, így a tisztességtelenség megállapítóságához szükséges egyoldalúság nem áll fenn. A törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy semmis a felek által kötött jelzálogszerződés
- pontjának azon kikötése, mely szerint a hitelezőnek a zálogból való kielégítési joga a biztosított követelés lejárta hiányában is megnyílik akkor, ha - a zálogtárgy állagromlásán kívüli egyéb ok miatt - a zálogfedezet értéke olyan mértékben csökken, hogy az a biztosított követelés zálogból való kielégítését veszélyezteti és a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a felek maguk viselik a perköltségeiket. Ítélete indokolásában az alperes ellenkérelmére tekintettel mindenekelőtt kiemelte, hogy az elszámolási törvény (
- évi XL. törvény)
- §-a lehetővé teszi a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem előterjesztését, amennyiben a felperes olyan szerződéses kikötés érvénytelenségére hivatkozik, amely alapján a feleknek fizetési kötelezettsége nem keletkezett és köztük pénzügyi teljesítésre nem került sor. Utalt arra, hogy az alperes hivatkozásával szemben a Ptk. 239/A §.
(1)bekezdése alapján a fél anélkül is kérheti a szerződés, vagy annak egyes rendelkezései érvénytelenségének a megállapítását, hogy az érvénytelenségi ok következményeinek alkalmazását is kérné. Emiatt a megállapítási kereset Pp. 123. § -a szerinti feltételei nem voltak vizsgálandóak. Megállapította a törvényszék, hogy a keresettel támadott szerződéses kikötések egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek, illetve a Ptk. 205/A §.
(1)bekezdésében definiált általános szerződési feltételek. A zálogszerződés
- pontjának vizsgálata körében a törvényszék értékelte, hogy a szerződés II.1.
- pontjában a felek rögzítették a jelzálogszerződés tárgyát képező ingatlan hitelbiztosítéki értékét, a II.1.
- pontban pedig az adós kötelezettségeként kötötték ki a pótfedezet nyújtását arra az esetre, ha a zálogtárgyat terhelő tőketartozások együttes összege meghaladja az ingatlan hitelbiztosítéki értékének 80 %-át. Rögzítették azt is, hogy a zálogtárgy hitelbiztosítéki értékét ki, milyen eljárásban határozza meg, milyen módon és határidővel szólítja fel az adóst a pótfedezet, vagy egyéb biztosíték nyújtására és mi minősül a pótfedezet-nyújtási kötelezettség szerződésszerű teljesítésének. Kifejtette, hogy a szerződés II.
- pontja az adóst terhelő pótfedezet-nyújtási kötelezettség megkettőzését, a zálogkötelezettre való kiterjesztését jelenti annak kikötésével, hogy lehetővé teszi az alperes zálogtárgyból való kielégítését a biztosított követelés lejárta hiányában is akkor, ha a zálog romlása ellenére a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. Kiemelte, hogy a Ptk.
- §.
(2)bekezdése szerint, ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását, vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja. A jogszabályi rendelkezés tehát a támadott kikötéssel szemben csupán a zálogtárgy állagának romlása esetére írja elő a zálogfedezet kiegészítésének kötelezettségét. A szerződés ugyanakkor a zálog romlásaként nevesíti a zálogfedezet értékének csökkenését is. Miután a Ptk. 209. §.
(5)bekezdése kimondja, hogy nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg, úgy a törvényszék kizárólag azt vizsgálta, hogy a zálog romlásának a zálogtárgy állagromlásán kívüli esetkörében, tehát tipikusan akkor, amikor a zálogfedezet értéke egyéb ok miatt csökken, a zálogfedezet kiegészítésére irányuló kötelezettség kikötése tisztességtelennek minősül-e. A zálogjogosultat terhelő kötelezettség lényegi tartalmát a dologi jogi kötelezettség, a zálogtárggyal, de nem annak hitelbiztosítéki értékével való helytállás kötelezettsége jelenti. Ez a kötelezettség magában foglalja a zálogtárgy állagának megóvását, ami kitűnik a Ptk. 260. §.
(2)bekezdésének rendelkezéséből is, amely a zálogtárgy tulajdonosnak felróható elpusztulása, vagy értékcsökkenése esetén jogosítja fel a zálogjogosultat új zálogtárgy, vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezet követelésére. Ebből, valamint a Ptk. 261. §.
(2)bekezdésében foglalt rendelkezésből az következik, hogy a zálogkötelezett a zálogtárgy neki fel nem róható (és nem állagromlásból eredő) értékcsökkenése esetén pótfedezet nyújtására, biztosíték adására nem köteles. Az ingatlan hitelbiztosítéki értékének a szerződéskötést követő, a szerződő feleken kívül álló okból bekövetkező, neki fel nem róható változása a hitelező kockázata. Az adóssal szemben nem tisztességtelen annak a kikötése, hogy a szerződés teljes futamidejére biztosítsa az árfolyamváltozások függvényében akár jelentősen is változó mértékű követelés dologi biztosítékát. A dologi kötelezettel szemben ugyanez a kikötés a törvény lényeges diszpozitív szabályaival ellentétes, a felek jogait és kötelezettségeit a zálogjog jogintézményi céljának megkerülésével, a jóhiszeműség és a tisztesség követelménynek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a zálogkötelezett hátrányára állapítja meg. Erre, valamint a Ptk. 209. §.
(1), a 209/A §.
(2)bekezdésében, továbbá a 2/
- PK véleményben foglaltakra tekintettel tisztességtelennek, így semmisnek minősítette a törvényszék azt a szerződéses kikötést, miszerint ha a zálogtárgy állagromlásán kívüli egyéb ok miatt a zálogfedezet értéke a kielégítést veszélyeztető mértékben csökken, a hitelező a zálogfedezet kiegészítését követelheti, ennek elmaradása esetén kielégítési joga megnyílik. A törvényszék megítélése szerint ugyanakkor a támadott rendelkezés nem jogosítja fel egyoldalúan az alperest a szerződés feltételeinek értelmezésére, illetőleg kizárólagosan annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e, ezért az érvénytelenség a 18/
- (II.5.) Kormányrendelet
- §.
(1)bekezdés a.) és b.) pontja alapján nem állapítható meg. Az alperes fellebbezése az ítélet megváltoztatására és a kereset teljes elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperesnek igazolnia kellett volna a Pp.
- §-ban foglalt feltételeket, a bíróság tévesen alkalmazta a régi Ptk. 239/A § -át. A bíróság tévesen értelmezte a szerződéskötéskor hatályos
- §.
(5)bekezdését. A régi Ptk. 261. §.
(2)bekezdése egyértelműen lehetővé teszi a zálogjogosult részére a kielégítési jog gyakorlását, ha a zálogkötelezett a zálogfedezet értékének csökkenése esetén nem egészíti ki a zálogfedezetet. A jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott szerződéses rendelkezés tisztességtelensége tehát nem állapítható meg. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy a vitatott szerződési rendelkezés érdemi vizsgálatára azért kerülhetett sor, mert a Ptk. normaszövege, továbbá a szerződési feltétel egyezősége hiányzik. Utóbbi ugyanis nemcsak a zálogtárgy állagromlásához fűzi a zálogtárgy helyreállítása iránti kötelezettséget. A vitatott szerződéses rendelkezés a szerződési feltétel értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja fel, így a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet 1. §.
(1)bekezdés a.) pontja szerint tisztességtelen. A perbeli esetben nem állapítható meg, hogy amennyiben a zálogtárgy állagromlása bizonyos mértékű, a zálogfedezet értéke viszont az ingatlanpiaci értéknövekedés miatt más mértékben nő, úgy mi alapján fogja a zálog romlását az alperes megállapítani és annak mértéke hogyan számítható ki. Azt sem rendezi a szerződés, hogy milyen paraméterek szerint lesz megítélve a zálog romlása körében az állag romlása, amely műszaki szakkérdés és például az ingatlanpiaci árak változása, amely ingatlanforgalmi szakkérdés. Az alperes a fellebbezési eljárásban előadta, hogy a hivatkozott rendelkezés pusztán kibővíti a Ptk. zálogjogra vonatkozó diszpozitív szabályait, annak érdekében, hogy a zálogjog be tudja tölteni a követelés biztosításában álló rendeltetését. Megítélése szerint téves a felperesnek a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet 1. §.
(1)bekezdés a.) pontjára való hivatkozása. Az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezését a felek fellebbezéssel nem támadták, az a Pp. 228. §.
(4)bekezdése értelmében jogerőre emelkedett. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során kizárólag a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és ennek során megállapította, hogy a keresetnek részben helyt adó ítéleti rendelkezéssel szembeni alperesi fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezését annak indokaira is kiterjedően helytállónak ítélte. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel csupán az alábbiakat emeli ki. Az elsőfokú bíróság által tisztességtelennek ítélet szerződéses rendelkezés alapján - annak tartalmára tekintettel - a felek között vagyonmozgásra nem került sor, így az elszámolási törvény 37. §.
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak mellett is helye van e tekintetben pusztán az érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelem előterjesztésének. A megállapítási kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételei vizsgálatának szükségtelenségét pedig a Ptk. 239/A §.
(1)bekezdésének rendelkezése alapítja meg. A Ptk. 209. §.
(5)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által, vagy jogszabály előírásának megfelelően megállapított szerződési feltétel. Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben a jelzálogszerződés II.
- pontja azonban csak részben felel meg a Ptk. hivatkozott rendelkezéseinek. A Ptk.
- §-a annak következményeit szabályozza, ha a zálogtárgy elpusztul (teljesen elpusztul, vagy részleges pusztulás idézi elő a zálogtárgy értékcsökkenését). Megállapítható tehát, hogy a rendelkezés a fizikai állagromlás esetére tartalmaz irányadó szabályozást a felek (zálogjogosultzálogkötelezett) jogait és kötelezettségeit illetően. A Ptk.
- § .
(2)és
(3)bekezdésének a zálogtárgy értékcsökkenésével kapcsolatos rendelkezése a zálogtárgy állagromláson (részleges pusztuláson) alapuló értékcsökkenése esetén alkalmazható (Complex jogtár, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez Szerkesztette: Gellért György). A Ptk. 260. §.
(2)bekezdése és a jelzálogjogra irányadó különös szabályozás (Ptk. 261. §.
(2)bekezdés) tehát kizárólag - kielégítést veszélyeztető mértékű - állagromlás esetén teremt a zálogjogosultnak lehetőséget arra, hogy - a kielégítési jog megnyílta jogkövetkezményének terhével - a zálogkötelezettől a zálogtárgy helyreállítását, vagy megfelelő biztosíték nyújtását - ennek keretében pótfedezet biztosítását - követelje, mégpedig akkor, ha a zálogtárgy állagromlásáért a tulajdonos felelős. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a dologi kötelezett jogaira és kötelezettségeire irányadó lényeges diszpozitív törvényi szabályozással ellentétes az az általános szerződési rendelkezés, ami a zálogtárgy állagromláson kívüli okból bekövetkező - a kielégítést veszélyeztető mértékű - értékcsökkenése esetére biztosítja a kielégítési jog megnyíltát, ha a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. A kifejtettek miatt - szemben a fellebbezéssel nem a kikötés jogszabállyal való tartalmi egyezősége, hanem az attól való lényeges tartalmi eltérés állapítható meg, ekként a Ptk. 209. §.
(5)bekezdésére való alperesi hivatkozás nem foghat helyt. A rendelkezés - a 2/
- PK véleményben írtakra is figyelemmel - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát, így a Ptk.
- §.
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, tehát a Ptk. 209/A §.
(2)bekezdése alapján semmis. Az ítélőtábla utal arra is, hogy a zálogjog dologi jogi jogintézmény, melynek a lényegi tartalmát kitöltő jogszabályi rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek meg. A zálogjogból fakadó jogosultságok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének egyes részleteit érintő, kiegészítő jellegű szabályozás körében érvényesül ugyan a Ptk. diszpozítivitása, de jóval szűkebb keretek között, mint a kötelmi jog terén. Ugyanakkor a másodfokú bíróság kiemeli, hogy a felek a kölcsönszerződés I.8.
- pontjában azonnali felmondási jogot kötöttek ki az alperes javára, ha az adós (kötelmi kötelezett) mulasztja el az egyebek mellett az állagromláson kívüli okból bekövetkezett zálogromlás esetére vállalt pótfedezet nyújtási kötelezettségét. Ez a kikötés az ítélőtábla álláspontja szerint nem tisztességtelen. A szerződés értelmében a perbeli esetben a kötelmi és a zálogadós személyének azonossága folytán a II.
- pont részleges érvénytelensége mellett is megnyílik tehát a hitelező felmondási joga, ezzel együtt a zálogtárgyból való kielégítési joga, ha a bármely okból bekövetkező zálogromlás esetén elmarad a felperes részéről pótfedezet biztosítása. Az ítélőtábla - a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal szemben - a 18/
- (II.5.) Kormányrendelet
- §.
(1)bekezdés a.) és d.) pontja alapján nem ítélte tisztességtelennek a fellebbezéssel érintett szerződéses rendelkezést, etekintetben az elsőfokú bíróság indokolásával maradéktalanul egyetértett. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján kötelezte a fellebbezéssel kapcsolatosan felmerült költségeinek viselésére, továbbá a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(3)és
(5)bekezdése szerint ÁFA-val együtt 20.000,Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség felperes javára való megfizetésére. Győr,
- április
- Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Maurer Ádám sk. előadó bíró . Kovácsfi László sk. bíró