A határozat elvi tartalma: A tartózkodási engedély meghosszabbításához elengedhetetlenül szükséges a tényleges munkavégzés bizonyítása és a felperesi adatközlés valótlan tartalmát a 2/
- KJE alapján kell megítélni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.551/2016/
- A tanács tagjai:. Kárpáti Zoltán a tanács elnöke . Fekete Ildikó előadó bíró . Kovács Ákos bíró A felperes: felperes neve () Képviselője:. Mándó Tibor ügyvéd () Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (alperes címe) Képviselője: jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 5.K.30.484/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 5.K.30.484/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A állampolgár felperes
- május 17-én érkezett Magyarországra, kérelmére keresőtevékenység folytatása céljából tartózkodási engedélyt kapott. A tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmét
- szeptember 12-én nyújtotta be, amelyet a alperes neveBudapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága, mint elsőfokú hatóság a
- október 11-én kelt 106-1-48695/4/2013-T. számú határozatával elutasította és a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről területére kiutasított. Megállapította, hogy a felperes a magyarországi tartózkodási idejére a megélhetését, a vissza- vagy továbbutazásához szükséges anyagi feltételek rendelkezésre állását nem igazolta és e körben az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt. A felperes a kérelemhez a
- szeptember 11-én kelt munkaszerződését csatolta, amely szerint őt 140.000 forint munkabér ellenében foglalkoztatja munkáltatója, valamint az ugyanaznap kelt kereseti igazolását, amely alapján
- március-augusztus hónapokban havi bruttó 150.000 forint bérjövedelme keletkezett. Az elsőfokú hatóság megkeresésére a NAV azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes
- március-július hónapokban havi bruttó 57.000 forint jövedelemre tett szert. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a másodfokú eljárásban megkereste a NAV-ot, amely a munkáltató önellenőrzésének tényét a felperes
- október 1-je és
- október 31-e közötti munkabére összegének 150.000 forintra történő módosítása kapcsán megerősítette. Ezt követően az alperes a
- február 20-án kelt 106-T-29356/11/
- számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot kiegészített indokolással helybenhagyta. A határozat indokolása rögzítette, hogy a hamis adat, valótlan tényközlés a felperes terhére megállapítható, ezen az utólagos korrekció, az önellenőrzés sem változtatott. A hamis adatszolgáltatás, valótlan tényközlés a vonatkozó okiratok idegenrendészeti hatósághoz történt benyújtásával akkor is megvalósult, ha a felperes nem tudott a munkáltatója eljárásáról. Annak vizsgálata, hogy a felperesnek volt e tudomása és befolyása arra, hogy a munkáltató milyen adatokat közölt az adóhatósággal, továbbá, hogy a munkáltató a tévedést utólagosan korrigálta, a közigazgatási eljárásnak nem tárgya, a hatóság nem vizsgálhatja a felperes szándékosságát, gondatlanságát, tudati állapotát. Az alperes a döntését a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.)
- §
(1)bekezdés f) pontjára, 18. §
(1)bekezdés b) pontjára és a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007.(V.24.) Korm.rendelet (a továbbiakban: HarmVhr.) 29. §
(5)bekezdésére alapította. A kereset és ellenkérelem [2] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget és így megsértette a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) [3]
- §-át. Állította, hogy nem közölt hamis adatot, valótlan tényt a hatósággal, jóhiszeműen eljárva azokat az okiratokat csatolta, amelyeket a munkáltatója a rendelkezésére bocsátott. Külföldi állampolgárként a magyar nyelvet nem ismeri, a hivatalos iratok megfelelő értelmezése különösen nem várható el tőle. Az alperes a munkáltatója hibája miatt sújtotta őt szankcióval, mikor elutasította kérelmét, ez pedig jogszabálysértő, mert a hiba nem neki felróható, a méltánytalan döntés ellentétes a Ket. alapelveivel is. A rosszhiszeműségét a Ket.
- §
(2)bekezdése szerint az alperesnek bizonyítani kellett volna, de erre utaló adat nincs. Kiemelte azt is, hogy magyarországi tartózkodása idejére a megélhetését nem kizárólag a munkabére biztosítja, banki megtakarítását az eljárás során igazolta, azt azonban az alperes figyelmen kívül hagyta. Hivatkozott a Kúria Idegenrendészeti joggyakorlat-elemző csoportjának a hamis adatközlés megítélésére vonatkozó álláspontjára, illetve a bíróság más ügyekben hozott ítéleteire. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a határozatában foglalt álláspontját fenntartotta. Az elsőfokú ítélet [4] [5] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a felperesnek a hatóság tényállás-tisztázási kötelezettségével összefüggésben megfogalmazott kifogásai kapcsán rögzítette, kétségtelenül a megalapozott döntés előfeltétele a tényállás megállapítása, amely a Ket. 50. §-a alapján a hatóság feladata. A felperes a keresetében a puszta vitatáson túl nem jelölt meg olyan konkrét, releváns, az irányadó anyagi jogi rendelkezések alkalmazása szempontjából lényeges tényállási elemet, amelyet a hatóság nem vagy tévesen rögzített volna. Hivatkozott a bíróság a Harmtv. 13. §
(1)bekezdés f) pontjára a HarmVhr. 29. §
(5)és
(6)bekezdésére, valamint a Kúria 2/2015.KJE jogegységi határozatában (a továbbiakban: KJE) foglaltakra. Kifejtette, hogy a perbeli esetben a felperes az idegenrendészeti eljárás során olyan kereseti igazolást csatolt, amelyben a szereplő jövedelemadatokhoz képest az adóhatósághoz benyújtott adóbevallások adatai - e hatóság tájékoztatása szerint - eltéréseket mutattak, ezért a felperes által közölt jövedelemadatok hamis adatoknak, valótlan tényeknek minősültek. A felperes valamennyi iratot, így különösen a tartózkodás alapfeltételéül szolgáló, megélhetését igazoló iratokat a tartózkodási engedély megtartása érdekében nyújtotta be, ezért azok tartalmától a hatóságnak nem volt módja eltekinteni. Nem fogadta el a bíróság a felperesnek azon érvelését, miszerint a hatóság valójában a munkáltatója hibája miatt sújtotta őt szankcióval. A KJE ugyanis leszögezi, hogy az idegenrendészeti hatóságnak a közölt adat hamis tartalmáról vagy a tény valótlanságáról kell meggyőződnie. Az adott eljárásban nem [6] [7] vizsgálható az adatközlő tudatállapota. A tartózkodási engedélyezési eljárás kérelemre induló eljárás, a tudatállapot vizsgálata olyan eljárási cselekmények elvégzését kívánná meg, amelyek a jogszabály szövegéből nem vezethetők le, sőt ellentétesek a kérelemre indult eljárás jellegével. A szubjektív közrehatás kiderítése olyan alapos „nyomozás” elvégzését kívánná, amelyre a hatóságnak nincs hatásköre. A Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontjára utalással kiemelte a bíróság, hogy ez kogens törvényi rendelkezés, a hatóság e tekintetben nem mérlegelhet. Az a körülmény tehát, hogy a felperesnek banki megtakarítása volt - amit egyébként az alperes a felperes hivatkozásával szemben figyelembe vett -, illetve az alperes a felperes megélhetésének biztosítottságát éppen erre is tekintettel a jövőre nézve elfogadta, nem teszi meg nem történtté a hamis adat, illetve valótlan tényközlést. A felperesnek a Kúria Idegenrendészeti joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleményére és más eseti döntésekre hivatkozása kapcsán rögzítette a bíróság, hogy ez egyfelől vélemény, illetve a más egyedi ügyekben hozott ítélet a jogalkalmazót nem köti, másfelől a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt tényállás megvalósulása esetén a hamis adat, illetve a valótlan tényközlés jogkövetkezményének, valamint az azzal kapcsolatos kérelmezői felelősség módjának mikénti megítélése tekintetében a jogértelmezés az idézett véleményt, eseti döntést meghaladta tekintette arra, hogy a KJE a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontjának helyes értelmezését megadta. A felülvizsgálati kérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Hivatkozott a KJE III. pont
- alpont utolsó bekezdésére, amelynek kapcsán álláspontja szerint az alperesnek az eljárás során hiánypótlásra kellett volna felhívnia azok után, hogy a NAV válaszolt a megkeresésére. Ekkor már rendelkezésre álltak a jelen keresettel támadott határozatban foglalt tényállást megalapozó információk a feltételezett valótlan tényközlés vonatkozásában, viszont a bíróság és az alperes által is hivatkozott jogegységi határozat lehetőséget ad annak megállapítására, hogy tisztességes volt-e az ügyintézés vagy sem. Az alperesnek a Ket.
- §
(1)bekezdése alapján lehetőséget kellett volna adnia annak bizonyítására, hogy jóhiszeműen, tisztességesen járt el. A jogszabályokba ütköző módon értelmezte a KJE-ben foglaltakat és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket is. A jogerős ítélet jogszabálysértő, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) 339. §
(1)bekezdésébe ütközik, mert hatályában tartotta fenn az alperes azon határozatát, amely sérti a Ket. 1. §
(1)bekezdését, 50. §
(1)bekezdését, 18. § [9]
(1)bekezdés b) pontját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [11] A Kúria álláspontja szerint a bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból, az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett. [12] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. §
(2)bekezdése és 272. §
(2)bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. §
(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. [13] A Kúria nem értett egyet a felperes azon felülvizsgálati kérelembeli érvelésével, mely szerint az alperes nem tisztázta megfelelően a Ket. 50. §
(1)bekezdésének előírásai szerint a tényállást. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontja az idegenrendészeti eljárások során a hamis adat, valótlan tényközléshez fűzi a jogkövetkezményt, ezért a felperes arra történő hivatkozása, mely szerint nem volt szándéka a hatósággal valótlan tényt közölni, illetve arról nem is tudott, a mulasztás terhe másé - nem helytálló, és az ügy elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel. A felperes azzal, hogy csatolt kereseti igazolásában havi bruttó 150.000 forint, illetve munkaszerződésében havi bruttó 140.000 forint munkabér került rögzítésre a valótlan tényközlést megvalósította. A hatósági döntés alapja az az okirati bizonyítékokkal egyértelműen alátámasztott tény volt, hogy a felperes az alapeljárás során
- szeptember
- napján csatolta a
- szeptember
- napján kelt kereseti igazolását annak ellenére, hogy
- október
- napjától egészen
- október
- napjáig nem rendelkezett jogszerű jövedelemmel. A
- szeptember
- napján benyújtott kérelmével a felperes azt a valótlan látszatot keltette, hogy őt a munkáltatója
- óta havi bruttó 150.000 forint munkabér ellenében foglalkoztatja. Ezzel szemben a felperes munkabére a munkáltatói önrevízió végrehajtásáig
- július
- napjától
- július
- napjáig havi bruttó 49.091 forint volt,
- augusztus
- napjától
- december
- napjáig havi bruttó 54.000 forint volt,
- március
- napjától
- július
- napjáig havi bruttó 57.000 forint volt, amely adatokat a NAV belföldi jogsegély keretében adott tájékoztatása tartalmazott. A felperes csatolta a hatóságnak havi munkabérét rögzítő kereseti igazolását, igazolandó a Harmtv.
- §
(1)bekezdés f) pontjában és a HarmVhr. 29. §
(5)bekezdésében foglaltakat. Azonban a jogszabályi előírások a rendelkezésére álló jogszerűen megszerzett jövedelmet, annak igazolását, bizonyítását írják elő és megállapítható volt, hogy a munkáltató önrevízió keretében korrigálta a felperes munkaszerződését a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően, adófizetési kötelezettségének pedig csak
- december
- napján tett eleget. Az önrevízió ténye tehát megvalósult, amely körülmény sem szolgál kimentésül arra vonatkozóan, hogy a felperes
- márciusától egészen augusztusig nem rendelkezett jogszerű, a kereseti igazolásban feltüntetett jövedelemmel. [14] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felperesnek magyarországi tartózkodása során amennyiben megélhetését részben vagy egészben keresőtevékenység folytatása és az ebből származó jövedelméből kívánja biztosítani - jövedelemszerzői jogviszonyának és az ebből származó jövedelemnek a tartózkodás teljes időtartama alatt teljes mértékben jogszerűnek kell lennie. Mivel a felperes munkaviszonyával igazolta mind tartózkodási célját, mind megélhetését, így amennyiben a benyújtott - foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt igazoló - okirat, különösen munkaszerződés, munkavállalási engedély, kereseti igazolás, munkáltatói bejelentés kapcsán megállapítható, hogy annak tartalma nem valódi, nem vitatható, hogy a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében a valótlan tényközlés megvalósult. Helytállóan alapozta az alperes döntését arra is, hogy a felperes megkeresett munkabére után a befizetendő adók és járulékok töredékét fizette csak meg, ezáltal nem volt jogszerűnek tekinthető a jövedelme. [15] Nem volt vitatható az sem, hogy a hamis adatközlés a magyarországi tartózkodás egyik törvényi feltétele vonatkozásában, a magyarországi megélhetés igazolásával kapcsolatosan bizonyosodott be, így egyértelmű, hogy a valótlan tényközlés célja a tartózkodási jogosultság megszerzése volt. A Harmtv.
- §
(1)bekezdés b) pontja, - mint ahogy arra a bíróság is helyesen rámutatott kogens törvényi rendelkezés, nem enged mérlegelést és így emiatt a kiadott tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet el kellett utasítani. [16] A Kúria álláspontja szerint a bíróság helyesen értelmezte és alkalmazta a Kúria 2/
- KJE jogegységi határozatában foglaltakat. E szerint a jogegységi tanács a felelősségi alakzatra vonatkozó jogszabályhelyek vizsgálata során azt a megállapítást tette, hogy az - a mérlegelésre és a tudatállapot tartalmára való utalás hiánya, a jogkövetkezmény jellege folytán - egyértelműen objektív alakzatként értelmezhető. [17] A vizsgált jogszabályhely objektív jellegét erősíti, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelemre megindult eljárásban a kérelmezőnek a saját, általa nyilvánvalóan ismert személyi körülményeiről, (kivel él, milyen családi kapcsolatban, hány embert tart el, hol dolgozik, mennyit keres, hol lakik, stb.) kell adatot szolgáltatnia. E kérdésekre egyértelmű válaszok adhatók, a releváns körülményekre vonatkozó válaszok alapvetően befolyásolják a kérelem elbírálását, a valótlan állítás, a megtévesztés pedig joggal való visszaélést eredményez. [18] Ebből eredően az ilyen adatszolgáltatási kötelezettséghez fűzött jogkövetkezmény objektív jellegének kimondása - a szabályozással védendő jogi tárgyra is tekintettel - nem aránytalan. [19] Az objektív jogkövetkezmény végső soron azt eredményezi, hogy a kérelmezőtől a saját ügyében olyan körültekintő eljárást kíván meg a jogalkotó, amely kizárja részéről a hamis adatközlést. Eszerint a kérelmező felelőssége - a kérelmére indult eljárásban, a személyi körülményeit érintő adatszolgáltatások és tényközlések tekintetében - a tudatállapotától függetlenül fennáll. [20] A Harmtv.
- §
(1)bekezdés b) pontja úgy értelmezendő, hogy a jogalkotó határozott eljárási következményt helyezett kilátásba, ha a hamis adatközlés a tartózkodási engedély megszerzése céljából történt. A Harmtv. rendelkezik más eljárásokról is, amelyek során szintén sor kerülhet adatközlésre, mint például a külföldi egyes bejelentési kötelezettsége, az úti okmánnyal való ellátása, vagy éppen a vele szemben kezdeményezett rendészeti eljárások alkalmával, ekkor a jogszabály nem szankcionálja a hamis adatközlést. [21] A Harmtv. 20. §
(1)bekezdés a) pontja, a Vhr. 29. §
(5)és
(6)bekezdés g) pontja együttes értelmezése egyfelől azt jelenti, hogy a harmadik országbeli állampolgár a magyar jogi előírások betartásával létesít munkaviszonyt, érvényes munkavállalási engedéllyel és munkaszerződéssel rendelkezik, mely alapján ténylegesen munkát végez. Egyidejűleg azt is jelenti, hogy a jogszerű munkavégzés számára jövedelem szerzését eredményezi, amelynek jogszerűsége ugyancsak feltétel. Az idézett jogszabályi rendelkezés a jogszerű munkavégzés mellett tehát egyszersmind a jogszerű jövedelem megszerzését is előírja, a kettő együttesen igazolja a megélhetés biztosítottságát. A jogalkotó - miközben megköveteli a jogszerű keresőtevékenységet - nem mond le a jövedelem jogszerűségéről. A jogszerű jövedelem az a jövedelem, amely után a közterheket megfizették, amelynek mértékéről nem más, mint az adóhatóság rendelkezik megbízható információval. [22] A fentiek alapján (a jogszerű jövedelem értelmezése folytán) az idegenrendészeti hatóság okkal tájékozódott az adóhatóságnál és fogadta el az adóhatóság által visszaigazolt jövedelmet jogszerű jövedelemként, e közlést valós adatként. [23] A hamis adatközlés ténye szempontjából sem a munkáltató, sem a kérelmező utólagos önrevíziója nem releváns, tekintettel arra, hogy a tényközlés a munkaszerződés csatolásával megvalósult. A Harmtv. ezzel ellentétes, megengedő rendelkezést nem tartalmaz és a jogszabályi környezetből sem vonható le ilyen következtetés. [24] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [25] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását. [26] A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint kötelezte. [27] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles. Budapest,
- január
- Dr. Kárpáti Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő