A Győri Ítélőtábla Pf.III.20.256/2016/5/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr.Geiszt Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tatabányai Törvényszék előtt folyamatba tett perében Tatabányán, 2016.évi november hó
- napján 9.P.20.399/2015/29.szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 31.sorszám, a felperes részéről 32.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 11.881.600 (tizenegymillió-nyolcszáznyolcvanegyezer-hatszáz) forintot, és ennek 2015.január 1.napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, és 700.000 (hétszázezer) forint elsőfokú perköltséget. Köteles az alperes az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására az államnak megfizetni 712.900 (hétszáztizenkettőezer-kilencszáz) forint feljegyzett kereseti illetéket, míg a felperes ugyanilyen módon 46.700 (negyvenhatezer-hétszáz) forint feljegyzett kereseti illeték megfizetésére köteles. Köteles az alperes az államnak az adóhatóság felhívásra megfizetni 950.500 (kilencszázötvenezerötszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, míg a felperes ugyanilyen módon 62.300 (hatvankettőezer-háromszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére köteles. Köteles az alperes 30 napon belül megfizetni a felperesnek 350.000 (háromszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 635.000 forint perköltséget, és az államnak az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására 759.600 forint feljegyzett kereseti illetéket. Ítéletének tényállása szerint a perben nem megállapítható nevű korlátolt felelősségű társaság pályázatíró cég a perben fel nem derített időpontban megkereste a felperest azzal, hogy pályázatot írna részére. Ezt követően megállapodás jött létre a felperes és a pályázatíró cég között, hogy a cég megírja a komplett pályázatot, ügyleti tervet készít, elkészít „minden" a pályázat benyújtásához szükséges iratot, majd az okiratokat aláírásra és postázásra a felperesnek átadja. A pályázatíró cég vállalt tevékenységének ellátása során a felperessel Sz.M. egyeztetett. A pályázat benyújtásának határideje 2014.május 15.napja volt. A pályázónak csatolnia kellett az anyaghoz a mezőgazdasági szakképesítését igazoló bizonyítványa közjegyző által hitelesített másolatát. 2014.május 15.napján az alperes nevében eljáró közjegyző helyettes a felperes bizonyítványáról fénymásolatot készített, amelynek hátoldalán feltüntette a közjegyző adatait és ügyszámát, valamint a dátumot, de a másolat nem tartalmazta a közjegyző hivatalos pecsétjét. Ezt követően a felperes postázta az MVH. részére a pályázati kérelmet és az egyéb nyilatkozatokat. A felperes által benyújtott pályázat összege 11.881.600 forint volt. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a...2004.számú határozatában a felperes támogatási kérelmét elutasította. A határozat indokolása tartalmazta, hogy a benyújtott bizonyítvány a közjegyzői bélyegző hiánya miatt nem tekinthető hitelesített másolatnak, így az nem elfogadható. A felperes 2014.augusztus 27.napján fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozattal szemben. A másodfokú határozat meghozatalát megelőzően becsatolta a szakképesítését igazoló bizonyítvány hiteles közjegyzői másolatát. A másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szintén tartalmazza, hogy a pályázati anyagban benyújtott szakképesítés igazolására szolgáló dokumentum nem tekinthető hiteles másolatnak, így nem felel meg a rendelet 9.§./4/ bekezdés a./pontjában foglalt követelményeknek, a hitelesített bizonyítvány másolatról hiányzik a közjegyző pecsétje. A másodfokú határozat szerint a közléstől számított 30 napon belül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető. A felperes a határozat bírósági felülvizsgálatát nem kezdeményezte. Ítéletének jogi indokolása szerint a perbeli jogvita elbírálására a 2013.évi V.tv.(Ptk.) rendelkezései az irányadók, így különösen az új Ptk.6:548.§-a, illetve a Kjtv. általa részletesen meghivatkozott rendelkezései. Indokolásának lényege, hogy a bizonyítvány elkészítésével kapcsolatos jogviszony nem a felperes és az alperes között jött létre, hanem a pályázatíró cég, illetve Sz.M. valamint az alperes között. Álláspontja szerint a felperes kárát nem az okozta, hogy az alperes nem látta el bélyegzővel a bizonyítvány másolatát, azaz nem készített hiteles közjegyzői másolatot, hanem az, hogy a pályázatíró cég azt olyan formában adta át a felperesnek, hogy annak hitelességi hiánya miatt a pályázatát elutasították. Ezért nincs okozati összefüggés a kétségtelen közjegyzői mulasztás és a kár között. Kiemelte, hogy a közjegyzőnek nem volt és nem is lehetett tudomása arról, hogy a Sz.M. által felperes bizonyítványáról készített okiratot ki, mikor, milyen eljárásban, milyen célból fogja felhasználni. Ezért nem terhelheti felelősség alperest azért, hogy a kellékhiányos okiratot valamely személy később valamely eljárásban akként használja fel, hogy a kellékhiányos okirat az adott eljárás követelményeinek nem felel meg. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes fellebbezést nyújtottak be. A felperes fellebbezésében elsődlegesen kérte az ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését 11.881.600 forint és ezen összeg után 2015.január 1.napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint az első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Másodlagosan az alperes 12.660.000 forint és ezen összegnek a fenti időponttól járó törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfizetésére tartott igényt. Harmadlagos fellebbezési kérelmében közbenső ítélet meghozatalát kérte a jogalap kérdésében, míg az összegszerűség tekintetében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását. Fellebbezésének indokolásában vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Kiemelte, hogy a bizonyítási teherről külön tájékoztatást nem adott, így a felperes ennek hiányában nem tudta, hogy a bíróság a pályázatíró felelősségét fogja megállapítani. Azt sem tudta a felperes, hogy neki nem az alperest terhelő kártérítési felelősséget, hanem azt kell bizonyítani, hogy a pályázatíró nem járt el felróhatóan. Bizonyítékok hiányában állapította meg, hogy a bizonyítvány hiteles másolatának beszerzése a pályázatíró feladata volt. Ugyanakkor nem hallgatta meg tanúként Sz.M. -t, aki a bizonyítvány hitelesítését intézte, mint a felperes élettársa, szükség esetén kérte őt meghallgatni. Kiemelten hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.3.§./3/ bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét. Kirívóan okszerűtlen és megalapozatlan azon ítéleti megállapítás, hogy Sz.M. nem mint a felperes által „megbízott" élettárs, hanem a pályázatíró cég nevében eljáró személy szerezte be a bizonyítvány másolatot. Megbízási jogviszony Sz.M. és a pályázatíró cég között nem volt, vele kizárólag, mint a felperes képviselője tartotta a kapcsolatot a pályázatíró cég. A felperes és Sz.M. jogban járatlan magánszemélyek. Nem jártak el felróhatóan akkor amikor nem ismerték fel az alperes által kiállított közokirat hiányosságát. Kiemelte, Sz.M. semmiképpen nem felel az alperes magatartásával okozott kárért. Az alperest nem a Ptk.6:148.§./1/ bekezdése szerinti közreműködőként vette igénybe a feladata teljesítéséhez, hanem az alperes, mint közhatalmi tevékenységet gyakorló és a hiteles másolat kiadására kizárólagosan jogosult személyt kereste fel. E körben hivatkozott a 3/2004.Polgári jogegységi határozat VI.pontjában foglaltakra. Kérte ezt a döntésnél figyelembe venni. A jogegységi határozat alapján az alperes mint közjegyző és az ügyfél között közjogi jellegű jogviszony keletkezik. Az ügyfél nem megbízza a közjegyzőt, hanem igénybe veszi a közjegyző közreműködését. A közjegyzői tanú sítvány a Kjtv.111.§./1/ bekezdése és a 136.§./1/ bekezdés a./pontja alapján közokirat. A közjegyző által kiállított közokiratnak ezért joghatás kiváltására alkalmasnak kell lenni, függetlenül attól, hogy azt ki, milyen célra kéri kiállítani. Vitatta az ítélet indokolásának hetedik pontjában foglaltakat. Álláspontja szerint az ügyfél amikor igénybe veszi a közjegyzőt, akkor joggal bízik abban és várja el, hogy a közjegyző a jogszabályi előírások betartásával végzi a munkáját. Egy eredeti okiratról hiteles másolatot kizárólag közjegyző jogosult és egyben köteles készíteni. A közjegyző felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ki kérte tőle az eredeti okirat hiteles másolatát. Amennyiben az alakszerűség megsértése miatt a másolat joghatás kiváltására nem alkalmas és ezzel kárt okoz, a kártérítési felelőssége fennáll. Ezért jogszabályba ütköző módon állapította meg, hogy az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Vitatta az ítélet indokolás 12.oldal 2.bekezdésében rögzített megállapításokat is. Kiemelte, hogy az alperes jogellenes magatartása a Kjtv.117.§. és 129.§-ában foglaltak megsértése miatt megállapítható a Kjtv.136.§./2/ bekezdése és a Ptk.6:549.§./2/ bekezdése alapján. Ezt igazolta az MVH és a Miniszterelnökség helyettes államtitkára határozatának az indokolása is. Álláspontja szerint a felperest nem terhelte a bírósági felülvizsgálati eljárás kezdeményezése, hanem kárenyhítési kötelezettsége volt. Ennek maradéktalanul eleget tett, hiszen 2015.évben is támogatási kérelmet nyújtott be. Ezen kérelem benyújtásának a feltétele az volt, hogy ne legyen folyamatban a 34/2014/IV.4./VM.rendelet szerinti el nem bírált támogatási kérelem, vagy bírósági felülvizsgálati eljárás. Hangsúlyozta, hogy a kár is bekövetkezett. Az alperes nem vitatta, hogy a 11.881.600 forint támogatási összeget a felperes megkapta volna, a kérelem elutasítására kizárólag az alperes mulasztása miatt került sor. Hivatkozott a Ptk.6:522.§-ára, és a 6:527.§./1/ bekezdésére is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az alperes által megfellebbezett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet indokolásának kiegészítését az általa részletesen meghivatkozott kérdésekben. Egyben igényt tartott a felmerült másodfokú perköltségének megfizetésére a becsatolt megbízási szerződés alapján. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperes fellebbezésében érintett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Vitatta a felperes azon előadását, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.3.§./3/ bekezdésén alapuló tájékoztatási kötelezettségét megszegte. Kérte a 14.sorszámú jegyzőkönyvben (9.oldal) foglaltak figyelembe vételét. Álláspontja szerint tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy ki a felelős (a pályázatíró, vagy az élettárs). A bíróság a körben határozott, hogy jogviszony hiányában nem alperest terheli a kár. Ellenezte Sz.M. tanúkénti meghallgatását, mivel a felperes az elsőfokú eljárásban nem kívánta őt meghallgattatni, így erre a másodfokú eljárásban nincs jogi lehetőség. A kereset szempontjából érdektelen, hogy ki kinek volt a közreműködője, illetve, hogy ki adta fel postára, ki kért be ilyen okiratot. A kereset nem vitásan az alperessel szemben került benyújtásra és az ezzel kapcsolatos tényállás teljes mértékben tisztázásra került. A peres felek között nem volt vitás, hogy a közjegyző irodája által a helyettes kezétől kiállított okirat nem felel meg a közokirati minőségnek. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a 2007.évi XLII.tv.2015.március 30.napjával módosításra került, és az új szabályozás már megengedte a hiánypótlást. Ezen új rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. A felperes hibázott, amikor a perindítás helyett az új pályázat benyújtását választotta. Ha pert indít, akkor a támogatást elnyerte volna saját előadása szerint is. A felperes tévedése abban állt, hogy összetévesztette a közigazgatási szervvel, illetve a közjegyzővel szemben fennálló jogviszonyt. Mivel a perindítási, mint jogorvoslati lehetőséget nem használta ki, így elesett a támogatástól. Ez azonban nem az alperes felelőssége. A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem a perbeli jogviszonyt bírálta el, hanem egy szerződéses jogviszonyt. Ezért a tényállása téves, erre döntés nem alapozható. Az ítélőtábla döntése alapjául az alábbi tényállást állapította meg. A felperes 2014.májusában a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz támogatási kérelmet nyújtott be. A pályázat benyújtási határidejének utolsó napja 2014.május 15.napja volt. A pályázati anyaghoz csatolni kellett a mezőgazdasági szakképesítését igazoló bizonyítványa közjegyző által hitelesített másolatát. 2014.május 15.napján az alperes nevében dr.R.E.M. közjegyző helyettes a felperes bizonyítványáról fénymásolatot készített. Ennek hátoldalán a közjegyző adatai és ügyszám, a dátum és a közjegyző helyettes aláírása is feltüntetésre került, azonban ez nem tartalmazta a közjegyző hivatalos pecsétjét. A felperes az egyéb pályázati anyaggal együtt postázta a nem közhiteles bizonyítvány másolatát is az illetékes hatóságnak. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a .../2014.számú határozatában a felperes támogatási kérelmét elutasította. Az indokolás tartalmazza, hogy a benyújtott bizonyítvány a közjegyzői bélyegző hiánya miatt nem tekinthető hiteles másolatnak, így az nem elfogadható. A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melyhez a határozat meghozatala előtt csatolta a jogszabályi előírásoknak megfelelő hiteles bizonyítvány másolatát is. A másodfokon eljáró helyettes államtitkár a .../2015.számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szintén tartalmazza, hogy a pályázati anyagban benyújtott szakképesítés igazolására szolgáló dokumentum nem tekinthető hiteles másolatnak, így nem felel meg a rendelet 9.§./4/ bekezdés a./pontjában foglalt követelményeknek, mivel a hitelesített bizonyítvány másolatról hiányzik a közjegyző pecsétje. A másodfokú határozat tartalmazza, hogy a közléstől számított 30 napon belül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető. A felperes a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát nem kezdeményezte. Ezzel szemben új pályázati kérelemmel élt, amely elutasításra került. A felperes a 34/2014./IV.4./PM rendelet 8.§./2/ bekezdés c./pontjára tekintettel 11.881.600 forintra nyújtott be pályázatot. A felperes keresetét a 2013.évi V.tv. (továbbiakban Ptk.) 6:548.§. és 6:549.§./2/ bekezdésére alapította. Nem vitás tény, hogy a közjegyző a közokirat készítő tevékenységével okozott kárért e törvényhely értelmében felel. A fentebb részletesen meghivatkozott első- és másodfokú határozatok indokolása alapján nem kétséges, hogy a bélyegző hiánya miatt utasították el a felperes pályázati kérelmét a közigazgatási eljárásban. Mind az első- mind a másodfokú közigazgatási szerv határozatának indokolása egyértelműen tartalmazza, hogy a támogatási kérelemhez a szakképesítés igazolására csatolt dokumentum nem hiteles másolat a közjegyzői bélyegző hiánya miatt. A másodfokon eljárt közigazgatási hatóság határozatának indokolása szerint - mely határozat helybenhagyta az elsőfokú döntést - „a mellékelt bizonyítvány másolatáról hiányzik a közjegyzői bélyegző lenyomata, az alakilag hiányos, vagyis nem tekinthető hiteles másolatnak. Ennek következtében az ügyfél nem tett eleget a rendelet 9.§./4/ bekezdés a./pontjában rögzített előírásoknak." Ezért az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes ezért nem jutott hozzá az általa pályázott 11.881.600 forintos összeghez. Nem alapos az alperes arra történő hivatkozása, hogy hiányzik a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési felelősség megállapításának azon feltétele, hogy a felperes nem merítette ki a jogorvoslati lehetőséget, mert a közigazgatási határozatot bíróság előtt nem támadta meg. Az ítélőtábla szerint ennek a feltételnek az alperessel szemben ezen a jogcímen előterjesztett kereset tekintetében kell fennállnia. Az nem vitás, hogy a közjegyzőnek a hitelesítés körében végzett tevékenysége semmilyen rendes jogorvoslattal nem volt támadható. Az a tény, hogy a felperes nem támadta meg a pályázati kérelmet elutasító közigazgatási határozatot bíróság előtti eljárásban az ítélőtábla megítélése szerint annyiban vizsgálható és vizsgálandó is a Ptk.6:525.§./1/ bekezdése alapján, hogy a felperes a kármegelőzési, kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e. Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kár bekövetkezésének elkerülése, nagyságának csökkentése érdekében a károsultnak felelőssége van. A kár elhárítása, csökkentése körében fennálló mulasztás a jog a károkozásban való közreműködésként értékeli. Ezt az új Ptk. a kármegelőzés kötelezettségét első helyen nevesíti. Tehát a perben vizsgálni kellett, hogy ezen kötelezettségének a felperes eleget tett-e. A felperes nem vitásan nem támadta a másodfokon meghozott közigazgatási határozatot bírósági felülvizsgálat útján. Ugyanakkor hitelt érdemlően igazolta, hogy újabb pályázati kérelmet nyújtott be 2015-ben, amelynek feltétele az volt, ne legyen függőben a 2014-es pályázati kérelem folytán felülvizsgálati vagy bírósági eljárás. A felperes megtette amit a kár megelőzése, elhárítása érdekében az adott helyzetben elvárható volt. Mérlegelt, és a pályázat benyújtása iránti eljárást választotta. Az nem rajta múlott, hogy ekkor a ponthatár módosulása miatt nem járt sikerrel. A felperes magatartása ezzel mindenben megfelelt a Ptk-ban előírt, kármegelőzési, kárelhárítás, kárenyhítési kötelezettségnek. Úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes közigazgatási jogkörben okozott kárt a felperesnek, mivel a 3/2004.Polgári jogegységi határozat V.pontja értelmében a közjegyző közokirat készítési tevékenységeként veszi figyelembe „a felek részére végzett közjegyzői tevékenységeket", amelyek körébe tartozik a közjegyzői okirat készítése; a tanúsítvány kiállítása; a hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása, stb. A VI.pont pedig kifejti, hogy ami a közokiratot kiállító közjegyző és az ügyfél viszonyának jogi megítélését illeti, a közokiratot a közjegyző ugyan az ügyfél kérelmére, az ügyfél „megbízásából" állítja ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy itt magánjogi értelemben vett „megbízási szerződésről", az ügyfél és a közjegyző közötti magánjogi jogviszonyról lenne szó. A közjegyző és az ügyfél között nem a Ptk. szerinti megbízási szerződés jön létre, hanem közöttük közjogi jellegű jogviszony keletkezik. Az ügyfél a közjegyzőt nem „megbízza" a közokirat kiállításával, hanem igénybe veszi a közjegyző közreműködési kötelezettségét. Az alperes, mint károkozó a Ptk.6:522.§./1/ bekezdése értelmében a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség a teljes kártérítés elvén alapszik. Ennek értelmében a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár be sem következett volna. A kár minden olyan vagyoni hátrány, amely a károsultat a károkozó magatartásának következményeként éri. Ez a felperes esetében azonos azzal a vagyoni értékkel, amelytől a felperes az alperes jogellenes magatartása folytán elesett, azaz a megpályázott és az alperes magatartása miatt elmaradt összeg. Az ítélőtábla nem osztotta az alperesnek az összegszerűség tekintetében kifejtett azon érvelését, hogy az összeg felhasználását az MVH ellenőrizte volna. Ha nem a pályázatban vállaltak szerint jár el a felperes, akkor ez vissza is követelhető. Az alperes mulasztása miatt azonban az MVH ezt nem tudja ellenőrizni, mert éppen az alperes magatartása miatt esett el ettől a pályázati összegtől a felperes. Nem értelmezhető a káronszerzéssel összefüggő alperesi érvelés sem, hiszen a felperes egyértelműen az alperes jogsértő eljárása miatt esett el a 11.881.600 forinttól. Ezen összeget és ennek a Ptk.301.§./1/ bekezdése szerinti késedelmi kamatát köteles a felperes részére megfizetni. Az ítélőtábla az alperesnek az elsőfokú ítélet indokolása kiegészítésére vonatkozó fellebbezését a részletezett indokok alapján alaptalannak ítélte és az elsőfokú ítélet indokolásának kiegészítését mellőzte. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§./2/ bekezdése alapján megváltoztatta. Az elsőfokú ítélet teljes megváltoztatása kihatással volt az elsőfokú perköltségre is, hiszen a felperes az elsődleges kereseti kérelme tekintetében az elsőfokú eljárásban teljes egészében pernyertes lett. Ezért az ítélőtábla a Pp.81.§./1/ bekezdése értelmében a túlnyomórészt pervesztes alperest kötelezte a felperes felmerült elsőfokú perköltségének megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003/VIII.22./IM. rendelet 3.§./2/ bekezdés b./pontja alapján bruttó 700.000 forintban állapított meg. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett kereseti illeték viseléséről az ítélőtábla a már felhívott Pp.81.§./1/ bekezdése értelmében a 94 %-os mértékű pervesztesség arányának megfelelően az alperest kötelezte, míg a 6 %-os pervesztesség aránynak megfelelően a feljegyzett kereseti illetéket a felperes köteles megfizetni a 6/1986/VI.26./IM. rendelet 15.§./1/ bekezdése értelmében. A másodfokú eljárásban 1.012.800 forint fellebbezési eljárási illeték került feljegyzésre. Ezen összegből a 94 %-os pervesztessége arányának megfelelően az alperes a Pp.81.§./1/ bekezdése és a 6/1986/VI.26./IM. rendelet 15.§./1/ bekezdése értelmében 950.500 forintot, míg a felperes ugyanezen jogszabályi rendelkezések alapján 62.300 forintot (6 %) köteles megfizetni. Az ítélőtábla a másodfokú perköltség viseléséről a Pp.81.§./1/ bekezdése és a 32/2003/VIII.22./IM. rendelet 3.§./5/ bekezdése alapján határozott. Győr, 2017.április
- Dr.Havasiné dr.Orbán Mária sk. a tanács elnöke Dr.Vass Mária sk. előadó bíró Dr.Szalay Róbert sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó