DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.091/2017/
- szám A Debreceni Ítélőtábla dr. Székely Gábor ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Székely Gábor Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - dr. Lajer Zsolt ügyvéd ügyintézése mellett a Lajer Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 7.P.21.051/2016/
- sorszámú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes köteles megfizetni az alperesnek 15 nap alatt 2 700 (Kettőezer-hétszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 12 700 (Tizenkettőezerhétszáz) forint fellebbezési költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az adós felperes és a 'jogelőd bank neve', az alperes jogelődje (a továbbiakban: bank)
- július 14-én lakáscélú deviza hitelszerződést kötött a D., J. u.
- szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni illetősége megvásárlására 10 000 000 forint vételár rész kiegyenlítésére folyósítható kölcsönre. A 3.2.
- pontban a hitel biztosítására szolgáló ingatlan (zálogtárgy) hitelbiztosítéki értéke minimum 10 323 000 forint. A hitelszerződés
- számú mellékleteként a bank és a felperes, mint zálogkötelezett által
- július 14-én kötött ingatlan önálló jelzálogszerződés releváns tartalma: 5.
- A Felek megállapodnak abban, hogy az önálló zálogjogból való kielégítési jog - ha a jelen Szerződés eltérően nem rendelkezik - felmondással nyílik meg, a felmondás közlését követő
- (nyolcadik) napon. A Zálogjogosult és Zálogkötelezett felmondással akkor élhetnek, ha a Bank a Hitelszerződést felmondja. A Zálogjogosult az önálló zálogjogot akkor is felmondhatja, ha: (b) az Ingatlan állaga tartósan romlik, vagy értéke tartósan csökkent, és a zálog romlása (akár az Ingatlan állagromlása, akár egyéb ok miatt az Ingatlan értékének csökkenése) olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek a zálogból való kielégítését veszélyezteti és Zálogkötelezett a Bank által megjelölt megfelelő határidő alatt az Ingatlan állagát nem állította helyre, vagy a jelzálogkölcsön fedezetét további ingatlan-biztosítékkal nem, vagy nem kellő mértékben egészíti ki. A felperes kereseti kérelmében a jelzálogszerződés részleges, az 5.
- (b) pontjába foglalt tisztességtelen feltétel érvénytelenségének a megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)és
(4), a 209/A. §
(2)bekezdés, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §
(1)bekezdés
- a)és b), a 2. §
- f)pontja alapján, hivatkozással a 93/13 EGK irányelv 5. cikkére és a 6. cikk
(1)bekezdésére is. A felperes érvelése szerint a zálog romlása, annak mértéke, a zálogból való kielégítés veszélyeztetése, a zálogfedezet, az értékcsökkenés értékelése a zálogjogosult egyoldalú és szubjektív megítélésétől függ. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az álláspontja szerint a támadott szerződéses rendelkezés tisztességtelensége a Ptk. 209. §
(6)bekezdés szerint nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, a felperest 38 100 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletének az indokolásában a felperes kérelmére megállapította a jelzálogszerződés 11.
- pontjába foglalt kizárólagos illetékességi kikötés tisztességtelenségét, a Pp. 30/A. § alapján az illetékességét (2/
- PK vélemény
- pont). Rögzítette azt, hogy a felperes által támadott kikötés kizárólag a jelzálogszerződésben jelenik meg, ezért nem vizsgálta azt, hogy a Hitelezési Üzletszabályzat a Ptk. 209/C. §-a szerint általános szerződési feltételnek minősül-e, a Ptk.
- §
(3)bekezdés szerint a szerződés részévé vált-e. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott Ptk. 209. §
(1)és
(4)bekezdés a szerződéskötéskor nem volt hatályban, a
- március
- után kötött szerződésekre alkalmazandó, ugyanígy a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdés is. Ezért a kifogásolt szerződési pont érvénytelenségét a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok alapján vizsgálta. A Ptk. szerződéskötéskor hatályos 209. §
(1), a 209/B. §
(1)-
(4), és a
(6)bekezdés felhívásával úgy foglalt állást, hogy a jelzálogszerződés 5.1. (b) pontja nem sérti a R. 1. §
(1)bekezdés
- a)és b), a 2. §
- f)pontjait, ugyanis az tartalmában nem biztosít egyoldalú értelmezési lehetőséget, nem érinti a kölcsönszerződés teljesítésének szerződésszerű megállapítását, és nem a bank akaratán múlik a zálogtárgy romlása folytán szükségessé váló ingatlan állag-helyreállítása, avagy a fedezet kiegészítése. Jelentőséget tulajdonított az 5.1.(
- b)pontban a tartós kifejezésnek, hiszen kizárólag az ingatlan állagának a tartós romlása, vagy az ingatlan az értékének a tartós csökkenése vezethet felmondáshoz, de csak akkor, ha a csökkenése olyan mértékű, amely a biztosított követelésnek a zálogtárgyból való kielégítését veszélyezteti. Egyetértett az alperessel abban a kérdésben, hogy az értékcsökkenés mértékének objektív mércéje a kölcsön összegéhez viszonyított hitelbiztosítéki érték. A kielégítés veszélyeztetettsége esetében a bank elsődlegesen megfelelő határidő alatt felhívja az zálogkötelezettet az ingatlan állagának helyreállítására, vagy a jelzálogkölcsön fedezetének kiegészítésére megfelelő határidő alatt, ennek eredménytelen eltelte vezethet csak a felmondáshoz. A kifogásolt rendelkezés a Ptk. 525. §
(1)bekezdés c) pontjával összhangban szabályozza a bank felmondási jogát, így annak tisztességtelensége a Ptk. 209/B. §
(6)bekezdés alapján nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a 209. §
(1)bekezdés alapján hangsúlyozta, hogy a keresettel támadott szerződéses rendelkezés tisztességtelensége annak ellenére sem volt megállapítható, hogy a 2006. évi III. törvénnyel - 2016. március 1-jei hatállyal - került a Ptk.-ba a 209/A. §
(2)bekezdés, amely a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseit a
- május 1-eje és
- február 28-a között kötött fogyasztói szerződésekben is alkalmazhatóvá tette (3/
- PK vélemény). Utalt arra is, hogy a megtámadásra nyitva álló egy éves határidő [Ptk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont] eltelt, melynek folytán a szerződés sikerrel nem támadható meg. A pervesztes felperesz a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte perköltség fizetésére. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását a keresete szerint kérte. A másodlagos és a harmadlagos fellebbezési kérelme a Pp. 252. §
(2)és
(3)bekezdés alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A felperes fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla a felperes érdemi felülvizsgálatot kizáró fellebbezési kérelmét nem találta alaposnak. Lényeges eljárási szabálysértés, a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű vagy teljes megismétlésének, illetve kiegészítésének szükségessége hiányában Pp. 252. §
(2)és
(3)bekezdés alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének nem volt törvényes indoka. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntését osztotta, a jogi indokolásával részben értett egyet. A perbeli szerződés érvénytelensége és annak jogkövetkezménye egyaránt a megkötésekor, a 2004. július 14-én hatályos, a következőkben felhívott jogszabályok alapján volt megítélhető. A Ptk. 209. §
(1)bekezdés alapján, ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja; a 209/A. § alapján a fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötését a fogyasztó megtámadhatja akkor is, ha az nem minősül általános szerződési feltételnek. A Ptk. 209/B. §
(5)bekezdés arra az esetre, ha a szövegezés nem egyértelmű és nem mindkét fél számára érthető, lehetővé tette a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó szerződési kikötésre is. A Ptk. 235. §
(1)bekezdés alapján a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik; a 236. §
(1)bekezdése alapján a megtámadást 1 éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetén haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni; a 236. §
(2)bekezdés c) pontja szerint a megtámadási határidő tisztességtelen szerződési feltétel esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor - részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor - megkezdődik. A 2006. évi III. törvény 5. §-a iktatta be a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdését, amely alapján a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A 2006. évi III. törvény 9. §-ával a Ptk. 688. §-a helyébe léptetett 688. § a) pontja úgy rendelkezett, hogy ez a törvény uniós jogi aktusoknak, a 209/A. §
(2)bekezdés a Tanács 93/13/EGK irányelvének való megfelelést szolgálta. A 2006. évi III. törvény a 16. §
(1)bekezdés alapján 2006. március 1-jén lép hatályba és a
(2)bekezdés szerint a rendelkezéseit a hatályba lépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. A fent felhívott egyértelmű, kógens törvényi rendelkezések közjogi érvénytelenségét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, azok az Alaptörvény R. cikkének 2. és a 26. cikkének
(1)bekezdése alapján egyaránt kötik a feleket és az ítélkezési tevékenységük során a bíróságokat. Itt jegyzi meg az ítélőtábla azt, hogy a 3/
- PK vélemény ezzel ellentétes, kontra lege értelmezését nem osztotta. E rendelkezések mellőzését nem teszi lehetővé az Európai Unió jogára hivatkozás sem, tekintettel arra, hogy - a lent kifejtettek szerint - nem ellentétesek az irányelv kötelező érvényű szabályaival, illetve azok Európai Bíróság általi értelmezésével sem. Az Európai Tanács
- júniusi ülésén elfogadott, ún. Koppenhágai kritériumok a jogharmonizációt a csatlakozás előfeltételeként határozták meg. Az
- évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben,
- december 16-án aláírt Európai Megállapodás (az ún. társulási szerződés)
- cikke szerint is Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. A
- cikk alapján a jogszabályok közelítése kiterjedt a fogyasztói érdekvédelem területére is. A 2145/
- (VI.13.) Korm. határozat (a fogyasztóvédelmi szabályozás korszerűsítésének koncepciójáról, valamint az azzal kapcsolatos feladatokról) 2.
- pontja feladatként határozta meg, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek, illetve az általános szerződési feltételek szabályozása érdekében a Ptk. módosításának a tervezetét a 93/13/EGK irányelvével teljes jogharmonizációt megvalósítva kell kidolgozni, a d) pont szerint a tisztességtelen szerződési feltételek esetében általában a megtámadhatósági jogkövetkezményt kell előírni. Az
- CXLIX. törvény
- §
(1)bekezdés a hatályba lépését,
- március 1-jét követően kötött szerződésekre alkalmazandó módon módosította a Ptk.
- §
(1)bekezdését (és a Ptk. 236. §
(2)bekezdés c) pontját), valamint beiktatta a 209/A. §-t. Az 1997. évi CXLIX. törvény a 11. §
(5)bekezdés szerint az Európai Megállapodás tárgykörében a 93/13/EGK irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A törvényhez fűzött általános indokolás (II.) szerint az irányelv a fogyasztó gazdasági érdekei védelmében jelentős, de nem teljeskörű jogharmonizációt céloz. A tagállamok hatáskörébe tartozik ugyanis többek között a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségi jogkövetkezménye (semmisség vagy megtámadhatóság) kérdésének a szabályozása. Az irányelv - hasonlóan más fogyasztóvédelmi irány-elvekhez - minimum szabályozási követelményt tartalmaz. A 3. §-hoz fűzött részletes indokolás is kitér arra, hogy az irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségi jogkövetkezményének meghatározását, a szerződési feltétel megtámadásának (eljárás, eljáró szervezet) szabályozását (6. cikk
(1)bekezdés, 7. cikk
(2)bekezdés). Az új
- § ezeknek az irányelvi követelményeknek eleget tesz a megtámadhatóság, a közérdekű keresettel induló eljárás szabályozása, valamint a szerződés részbeni érvénytelenségének fő szabálya és jogkövetkezménye révén. A
- §-hoz fűzött részletes indokolás szerint a jogharmonizációs záradék a teljes jogharmonizáció megvalósítását fejezi ki. A
- évi III. törvényhez fűzött általános indokolás (II.2.) rögzíti, hogy az irányelvet a jogunkba az
- évi CXLIX. törvény, valamint az ebben foglalt felhatalmazás alapján a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
- (II.5.) Korm. rendelet ültette át. Az
- évi CXLIX. törvény teljes megfelelést biztosított az irányelvi szabályozásnak. A
- §hoz fűzött részletes indokolás szerint a módosító jogszabályban akkor is indokolt az Európai Unió jogának való megfelelésre hivatkozni, ha jogharmonizációs céllal elfogadott alapjogszabály eddig is teljes megfelelést biztosított a vonatkozó közösségi szabályozásnak (ez a helyzet a módosítással érintett jogszabályokkal), azonban a módosítás - az összeegyeztethetőség fokának emelése nélkül ugyan - érinti az alapjogszabály jogharmonizációs rendelkezéseit is. Minderre tekintettel a
- évi III. törvény
- §
(2)bekezdés kógens törvényi rendelkezése, figyelemmel az Alaptörvény
- §-ában megfogalmazott értelmezési szabályra is, eltérően nem értelmezhető, a perbeli szerződés tisztességtelen voltának a vizsgálatakor a semmisség szabályai nem alkalmazhatók. A jogalkotó szerint a Ptk. fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötést szabályozó,
- március 1jén hatályba léptetett rendelkezéseinek a 93/13/EGK irányelvi szabályozásnak való megfelelőségét támasztja alá az irányelv
- cikk
(1)bekezdés és annak az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) általi értelmezése, joggyakorlata is. Az irányelv preambuluma is azt rögzíti, hogy célja csak egy részleges harmonizáció. A 6. cikk
(1)bekezdés alapján a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A 7. cikk
(1)bekezdés alapján a tagállamok arról kötelesek gondoskodni, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztói szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Az ítélőtábla is úgy ítélte meg, hogy a Ptk. perbeli szerződés kötésekor hatályos rendelkezései összhangban álltak az irányelvvel és a
- évi III. törvénnyel módosított Ptk. rendelkezések az irányelv felhatalmazása alapján a fogyasztók magasabb szintű védelmének biztosítása érdekében az irányelvtől szigorúbb rendelkezéseket tartalmaznak. Az EuB a C-92/
- ítéletében emlékeztet arra, hogy „az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon értelmezés, amelyet a bíróság az EUMSZ
- cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely közösségi jogszabályra vonatkozóan kifejt, megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, ahogyan azt a hatályba lépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következően az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják és azt alkalmazniuk kell, az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását. Az EuB a C-154/15., C-307/
- és C-308/
- sz. egyesített ügyekben hozott ítéletében is hivatkozott arra (69.), hogy a jogbiztonság érdekében az észszerű mértékben meghatározott jogvesztő jellegű keresetindítási határidők összeegyeztethetők az uniós joggal (
- október 6-i Asturcom Telecomunicaciones ítélet, C-40/08, EU:C:2009:615,
- pont). A szerződés tisztességtelen feltétele kapcsán a megtámadási jog engedése a Ptk-ban nem egyedi, hasonló szabályozás érvényesül több más érvénytelenségi ok esetén is. Ennek kapcsán utal az ítélőtábla az EuB C-40/
- számú ügyben hozott ítéletére: a 38 pontban kifejtettek értelmében a tárgykörre vonatkozó közösségi szabályozás hiányában (itt a jogerő végrehajtásának) annak részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. Nem lehetnek kedvezőtlenebbek azonban, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályok (az egyenértékűség elve) és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). Annak kapcsán, hogy a nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e a közösségi jog alkalmazását, az indokolás
- pontja hangsúlyozza, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogbiztonság érdekében az ésszerű mértékben meghatározott jogvesztő jellegű keresetindítási határidő kitűzése is összeegyeztethető a közösségi joggal. Az ilyen határidők ugyanis nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy nem nehezítik meg rendkívüli mértékben a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását. Az elbírált esetben az EuB a 60 napos jogvesztő határidőt is ésszerűnek tekintette. Végül utal az ítélőtábla a C-380/
- számú ügyben Paulo Mengozzi főtanácsnok indítványában kifejtettekre. A főtanácsnok az irányelv
- cikkének
(1)és a 7. cikkének
(1)bekezdése kapcsán megállapítja (54.), hogy az uniós jogalkotó nem ment messzebb a tisztességtelen feltételek szankciójának és többek között azoknak a feltételeknek a meghatározása során, amelyek teljesülése esetén a 93/13 irányelv 6. cikkének
(1)bekezdése által megkövetelt kötelező hatály hiányát a tagállamoknak biztosítania kell. A jogalkotó világosan úgy döntött, hogy nem használ olyan pontosabb jogi kifejezéseket, amelyeket például a semmisségre, az érvénytelenségre vagy a felbontásra utalás jelentett volna. Az alkalmazott kifejezés semleges, amelyet a nemzeti jogokra való kifejezett utalás megmagyaráz. A bíróság nem ment messzebb annak pontosításában, hogy a különböző nemzeti jogrendekben hogyan kell elképzelni a kötelező jelleg hiányát. E szabályozás módjait kell maguknak a tagállamoknak kialakítaniuk. Az ítélkezési gyakorlatában a bíróság nem úgy tekintette a tisztességtelen feltételek semmisségét, mint az irányelv 6. cikkének
(1)bekezdése szerinti követelmény teljesítésének egyedüli útját, hanem mintegy lehetőséget a többi közül (61.). A Ptk. szerződéskötéskor hatályos rendelkezéseit a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény írta felül annyiban, hogy az 1. §
(1)bekezdés alapján a hatályát kiterjesztette a
- május 1-jét követően kötött valamennyi fogyasztói kölcsönszerződésre abban az esetben, ha annak részévé vált a
- §
(1)vagy a 4. §
(1)bekezdés szerinti kikötést is tartalmazó általános vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel. Ezt meghaladóan azonban a fogyasztó a szerződést, vagy bármely kikötését a tisztességtelen jellege miatt a szerződéskötéskor hatályos törvényi rendelkezések szerint támadhatja. A bírósági igényérvényesítés esetén az érvénytelenségi ok fennállásának a vizsgálatát meg kell, hogy előzze a megtámadási határidő megtartottságának a vizsgálata. A fent kifejtettek szerint irányelv konform rendelkezések alapján a felperes a megtámadási határidőt elmulasztotta. Amennyiben az érvénytelenséget érvényesítő fél a határidőt elmulasztotta, a bíróság a keresetet az érvénytelenség érdemi vizsgálata nélkül ítélettel elutasítja. Az ítélőtábla hivatalból vizsgálta azt, hogy a keresettel támadott szerződéses feltétel - határidő nélkül hivatkozható - semmissége a Ptk. 200. §
(2)bekezdés első mondata alapján a szerződéskötéskor,
- július 14-én hatályos jogi szabályozás tükrében egyértelműen megállapítható-e. A Hpt.
- számú mellékletének III. 10.
- a) pontja értelmében a hitelintézet számára a kölcsön nyújtása kockázat, illetőleg kockázatvállalás. A hitelkötelem, mint visszterhes, és a szerződő felek által nem egyidejűleg teljesített jogügylet kockázata abban áll, hogy a maga kötelezettségét előre teljesítő bank számára bizonytalan az adós később és részletekben esedékes teljesítése. A biztosíték érvényesítése, a zálogtárgyból való kielégítés a zálogtárgy által megtestesített érték realizálása útján történik. Ezért a zálog-jogviszony lényegi tartalma a zálogtárgy a szerződéskötésekor fennálló, ún. fedezeti értékének, azaz a zálogtárgyból realizálható értéknek a megőrzése, amely a zálog-kötelezett oldalán törvényi kötelezettség, a zálogjogosult által érvényesíthető jogosultság. A kielégítési jog, a jelzálogfedezet védelmének szigorúbb törvényi szabályai abból fakadnak, hogy az ingatlan zálogtárgy a jellemzően hosszú futamidőben a zálogkötelezett birtokában marad. A zálogtárgy eredeti értéke megőrzésének a kötelezettsége zálogjog megalapítása és a kielégítési jog megnyílása közötti időszakban végig fennáll, azaz addig, amíg az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének [Ptk.
- §
(1)bekezdés]. Ez határozza meg a zálogjogosult és a zálogkötelezett egymással szembeni kölcsönös jogait és kötelezettségeit. A Ptk. 525. §
(1)bekezdés c) pont alapján a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki. Jelzálogjog esetén a Ptk. 261. §
(2)bekezdés úgy rendelkezik, ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja. A Ptk. 260. §
(2)bekezdés alapján, ha a zálogtárgy elpusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet követelni. Ez a rendelkezés két esetben teszi lehetővé, hogy a zálogjogosult értékcsökkenés esetén a fedezet kiegészítését követelje: 1. a zálogtárgy tulajdonosának vétkessége esetén, 2. ha a biztosítékadási kötelezettséget jogszabály írta elő és a zálogtárgy értékcsökkenéséért a zálogjogosult nem felel. A szerződéskötéskor hatályos Hpt. 78. §
(1)bekezdés alapján a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kellett győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A Hpt. 213. §
(1)bekezdés f) pont alapján semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szükséges biztosítékok meghatározását. E rendelkezések mind azt a cél szolgálják, hogy a hosszú távú szerződés ideje alatt a szolgáltatás és annak ellenértéke között a fedezetre is figyelemmel a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon, csökkenjen a tartós kölcsönjogviszonyban a hitelező oldalán fennálló szükségszerű kockázat. A jelzálogszerződés felperes által támadott kikötése a tartalma szerint az alperest a Ptk. alapján megillető jog szerződésben történő deklarálása. A törvényi és az annak megfelelő szerződéses rendelkezés alapján a zálogtárgy eredeti, a felek által ismert, a szerződésben rögzített hitelfedezeti értékének bármilyen mértékű értékcsökkenése esetén követelhető a fedezet kiegészítése. A további fedezet bármely, a nyújtásakor hatályos jogi szabályozás által engedett szerződést biztosító kötelezettség lehet. Az értékben megfelelő további fedezet pedig az, amely alkalmas az értékcsökkenéssel megegyező biztosítéki érték pótlására, a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly helyreállítására. A hitelfedezeti érték fogalmára, megállapítására van jogszabályi rendelkezés: a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló, a szerződéskötéskor és jelenleg is hatályos 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet. A fedezet kiegészítésére bank által megszabott határidő megfelelő volta csak a zálogkötelezett által felajánlott további fedezet, az annak biztosítása érdekében megteendő szükséges intézkedés természete ismeretében ítélhető meg. Ezek olyan tényezők, amelyeknek a felek a szerződéskötéskor nem lehetnek az ismeretében, azok előre nem láthatóak. Így ebben a keretben a szerződés hiányos tartalmára a felperes alappal nem hivatkozhatott. A kikötés alkalmazásával, az annak alapján az alperes által gyakorolt joggal kapcsolatos esetleges felperesi jogsérelem már a szerződésszerű teljesítése körébe tartozik, a kikötés érvényességét nem érinti. Az ítélőtábla a fent kifejtettekre tekintettel - a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pont alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával - az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján, eltérő indokolással helybenhagyta. A pertárgy értéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés c) pontja alapján az ítélőtábla előtti eljárásban 600 000 forint. Ez alapján az ítélőtábla az alperes fellebbezési költségét a fellebbezési ellenkérelme kapcsán a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdés alapján 10 000 forintban, a 4/A. §
(1)bekezdése szerint 2 700 forint általános forgalmi adó felszámításával állapította meg. D e b r e c e n,
- április
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -