Kbf.108/2016/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés] minősíti. I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) évi börtönbüntetésre, II.r., IV.r., V.r., VI.r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) évi börtönbüntetésre enyhíti. I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi, II.r., V.r. és VI.r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 (három) évi, IV.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti. II.r. vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltást mellőzi. IV.r., V.r., VI.r. vádlottakkal szemben kiszabott közügyektől eltiltást lefokozásra enyhíti. A vádlottak - a szabadságvesztésük végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetésük kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. Indokolás: A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. július 5. napján kihirdetett Kb.I.5/2015/64. számú ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban csoportosan és bűnsegédként elkövetett bántalmazás bűntettében (Btk.301.§

(1)és

(2)bekezdés), ezért őt 2 év börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban csoportosan elkövetett bántalmazás bűntettében (Btk.301.§

(1)és

(2)bekezdés), ezért őt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. III.r. vádlottat a hivatalos eljárásban csoportosan és bűnsegédként elkövetett bántalmazás bűntette (Btk.301.§

(1)és

(2)bekezdés), továbbá a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette (Btk.301.§

(1)bekezdés) miatt ellene emelt vád alól felmentette. IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban csoportosan elkövetett bántalmazás bűntettében ( Btk.301.§

(1)és

(2)bekezdés), ezért 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. V.r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban csoportosan elkövetett bántalmazás bűntettében (Btk.301.§

(1)és

(2)bekezdés), ezért 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. VI.r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban csoportosan elkövetett bántalmazás bűntettében (Btk.301.§

(1)és

(2)bekezdés), ezért 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a II.r., a IV.r., az V.r. és a VI.r. vádlottak vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. A tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a jogorvoslati nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül az ítéletet valamennyi vádlott vonatkozásában tudomásul vette. Az I.r., a II.r., a IV.r., az V.r. és VI.r. vádlottak és védőik a kihirdetett ítélettel szemben fellebbezést jelentettek be felmentés érdekében. A III.r. vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vette, így az III.r. vádlott tekintetében

1. július
2. napján jogerőre emelkedett. Az I.r. vádlott védője írásban is bejelentette indokolás nélküli fellebbezését, amelyben elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában védence felmentését kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF. 741/2016/
3. számú átiratában kifejtett álláspontja szerint az első fokon eljárt katonai tanács perrendszerű eljárásban az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, mérlegeléssel állapította meg a tényállást, amely azonban a II.r. és a IV.r. vádlottak vonatkozásában pontosításra szorul a szolgálati jogviszony megszűnésének időpontja és - IV.r. vádlott esetén - a korábbi elítélése tekintetében is. Indítványozta továbbá a történeti rész szolgálati napló adatai alapján történő pontosítását is. Hivatkozott arra, hogy e kiegészítésekkel a tényállás felülbírálatra alkalmas. Hangsúlyozta, hogy az elsőbíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a megállapított tényállás alapján okszerű következtetést vont valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette azok hivatali bűncselekményét. Hivatkozott arra, hogy a bizonyítékok újraértékelése útján a rögzített tényállást és azon keresztül fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségét vitató, felmentésüket bizonyítottság hiányában kezdeményező fellebbezések nem vezethetnek eredményre. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács a büntetéskiszabás keretében a vádlottak javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket vizsgálta és valamennyi vádlott vonatkozásában a büntetési célok eléréséhez szükséges és elégséges mértékű fő- és - adott esetben - mellékbüntetést szabott ki. Ezért indítványozta, hogy a fellebbviteli bíróság a tényállást egészítse ki, majd valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében az ítéletet hagyja helyben. A VI.r. vádlott meghatalmazott védője utóbb írásban is csatolta fellebbezésének indokolását. Elsődlegesen a VI.r. vádlott felmentését kérte bizonyítottság hiányában, másodlagosan a helyszíni tárgyalás elmaradása - amely a tényállás hiányos megállapítását eredményezte -, illetve a vádlottak és a kihallgatott tanúk vallomásai közötti ellentmondások fel nem oldása miatt, amely a tényállás felderítetlenségéhez vezetett, megalapozatlanságra hivatkozással az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Harmadlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését kérte mind a fő- mind a mellékbüntetés tekintetében. A másodfokú nyilvános ülésen az I.r. vádlott védője perbeszédében - korábbi perbeszédét fenntartva - indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I.r. vádlottat elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel. Hivatkozott arra, hogy egy tanú vallomása alapján bűnösséget megállapítani nem lehet, és a bíróság nem vette figyelembe az orvosszakértői véleményt, amely szerint az I.r. vádlott kényszeres megfelelni akaró személyiség. A II.r. és IV.r. vádlottak védője felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás felderítési kötelezettségének nem teljes mértékben tett eleget, és tényből tényre hibás következtetést vont le. Érvelése szerint a bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított tanú1 tanú vallomásának, ugyanakkor az elsőfokú katonai tanács tanú1 tanú nyilatkozata és a többi tanú nyilatkozata közötti ellentmondást nem oldotta fel. Ezért az ítéleti tényállást is helytelenül állapította meg. Indítványozta tehát, hogy a fellebbviteli bíróság a II.r. és IV.r. vádlottakat elsődlegesen mentse fel, másodlagosan az ítéletet helyezze hatályon kívül és a bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Harmadlagos indítványa az volt, hogy a fellebbviteli bíróság a csoportos minősítést mellőzze és lényegesen enyhébb büntetést szabjon ki védenceivel szemben, annak próbaidőre történő felfüggesztése mellett. Az V.r. vádlott védője perbeszédében kifejtette azon álláspontját, hogy az ítélet megalapozatlan, egyoldalú, mert a sértetti vallomást hitelesként elfogadta és megkereste hozzá az azt alátámasztó bizonyítékokat. Ugyanakkor a védelem által előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította, illetve a bírósági eljárás során beszerzett iratokban foglalt bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta. Kifejtette, hogy nem bizonyítható az V.r. vádlott bűnössége, utalva arra, hogy ugyanilyen keresztnévvel más büntetési-végrehajtási felügyelő is teljesített szolgálatot az elkövetés időpontjában, akinek fotója hasonlít a védencére. Ezért indítványozta, hogy elsődlegesen bizonyítottság hiányában mentse fel az V.r. vádlottat a fellebbviteli bíróság, másodlagosan helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet megalapozatlanság miatt, harmadsorban az V.r. vádlott vonatkozásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki. A VI.r. vádlott védője perbeszédében - fenntartva a fellebbezése írásbeli indokolását -, hangsúlyozta, hogy nincs kétséget kizáró bizonyíték a sértetti előadásra, ezért elsődlegesen védence bűncselekmény hiányában történő felmentésére tett indítványt, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére megalapozatlanság miatt, mert nem történtek szembesítések és az elsőfokú bíróság nem indokolta a bizonyítási indítványok elutasítását, harmadlagosan pedig a csoportos elkövetés megállapításának mellőzésére és nem szabadságelvonással járó büntetés kiszabására tett indítványt, negyedlegesen szabadságelvonással járó büntetés helybenhagyása esetén fele rész kitöltése után kérte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapítását. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán kérte felmentését csatlakozva a védője által előadottakhoz. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. A IV.r. vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt és kérte a felmentését védőjéhez csatlakozva. Az V.r. vádlott az utolsó szó jogán védőjéhez csatlakozva kérte a felmentését. A VI.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védőjéhez, hivatkozott arra, hogy nem követett el bűncselekményt. Az I.r., II.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak és védőik által előterjesztett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
4. §

(1)bekezdése és a Be. 349. §

(1)bekezdése alapján bírálta felül. Felülbírálata nem terjedt ki a III.r. vádlottra, mert vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat lényegében betartotta. Helyesen járt el, amikor ülnökváltás miatt a Be. 287. §

(3)és

(4)bekezdése szerint a tárgyalást megismételte. Törvényesen tett eleget kioktatási kötelezettségének, és a tárgyalás vezetésére vonatkozó előírásokat is maradéktalanul betartotta. Kiemeli a fellebbviteli bíróság, hogy az elsőfokú katonai tanács törvényes vád alapján járt el. Ítéletében ugyanakkor nem indokolta meg, hogy miért utasította el a védők bizonyítás kiegészítésére (helyszíni tárgyalásra, bizonyítási kísérletre) irányuló indítványait. Ez az eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemére kihatással nem volt, nem jelentett olyan, a Be. 375. §

(1)bekezdésében írt szabálysértést, ami az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Olyan bizonyítékokat kutatott fel és vizsgált meg, ami a nyomozó hatóság kötelessége lett volna. Az I.r. vádlott nem tett vallomást, írásbeli vallomást csatolt, amelyben lényegében pszichés problémáira hivatkozott, és tagadta a bűncselekmény elkövetését. A II-VI.r. vádlottak vallomást és érdemi védekezést terjesztettek elő a tárgyaláson, ugyancsak következetesen tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalának utolsó előtti bekezdésétől a
2. oldal közepéig rögzítette a vádlottak védekezését. Az elsőfokú bíróság kihallgatta az ügy sértettjét, valamint a fogvatartotti és a büntetés-végrehajtás hivatásos állományába tartozó tanúkat is, illetve a börtönlelkészt, tanú1-t, valamint a bv. ügyészt. Törvényesen ismertette és a bizonyítás részévé tette a releváns okirati bizonyítékokat, így a sértett és az I.r. vádlott orvosi dokumentációját, hivatalos ügyészi feljegyzéseket, a szolgálati és ellenőrzési napló adatait, a felismerésre bemutatási jegyzőkönyveket, valamint az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértői véleményt. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor az I. tényállást - amelyet ítélete
3. oldal közepétől a
4. oldal közepéig rögzített - a vádlottak tagadó vallomásával szemben a személyi és okirati bizonyítékok, különösen a sértetti vallomás és az azt kiegészítő börtönlelkészi és részben alátámasztó fogvatartotti vallomások, valamint a szakértői vélemény és az ismertetett okirati bizonyítékok összevetésével, mérlegeléssel állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete
5. oldal közepétől
6. oldal közepéig rögzítette az általa értékelt bizonyítékokat, majd a
7. oldal közepétől a
8. oldal utolsó előtti bekezdéséig megindokolta, hogy lényegében miért a sértetti vallomásra és az azt alátámasztó bizonyítékokra alapította a marasztaló ítéleti tényállást. A fellebbvitel bíróság az ítéleti tényállást a Be.
9. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a nyomozati iratok tartalmára és a vádlottak által a tárgyaláson előadottakra figyelemmel tartja szükségesnek kiegészíteni az alábbiakkal a személyi rész tekintetében: „I.r. vádlott szolgálati viszonya

1. augusztus 26-i hatállyal szűnt meg közös megegyezéssel. Az I.r. vádlott
2. április
3. napja óta kohászként dolgozik ..., nettó havi jövedelme 540.000 forint. II.r. vádlott szolgálati viszonya
4. november
5. napján szűnt meg, a II.r. vádlott lemondott a rendfokozatáról is. IV.r. vádlott szolgálati viszonya
6. május
7. napján szűnt meg közös megegyezéssel. A IV.r. vádlottat a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a
8. március 31-én kihirdetett - a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.51/2009/
9. számú ítéletével
10. október
11. napján jogerőre emelt - Kb.II.2/2008/
12. számú ítéletével társtettesként elkövetett hivatalos eljárásban bántalmazás bűntette miatt 320 napi tétel, napi tételenként 250 forint pénzbüntetésre ítélte. V.r. vádlott szolgálati viszonya
13. július 06-i hatállyal szűnt meg, szolgálati viszonyáról lemondott. Az V.r. vádlott jelenleg kőműves egy építőipari vállalkozónál, havi jövedelme 110.000 forint. VI.r. vádlott szolgálati viszonya
14. július 06-i hatállyal szűnt meg közös megegyezéssel, jelenleg egy rendezvényszervező cégnél csoportvezetőként dolgozik, nettó havi jövedelme 250.000 forint." A fellebbviteli bíróság az ítélet történeti részét pedig a szolgálati napló adatai alapján azzal pontosítja, hogy: „A vádlottak
15. október 10-én 06 óra 20 perc és 18 óra 50 perc között láttak el 12,5 órás vezényelt szolgálatot." Az elsőfokú bíróság ítélete e kiegészítésekkel és pontosítással megalapozott, mentes a Be.
16. §

(2)bekezdésében írt hiányosságtoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Nem merült fel a Be. 376. §

(1)bekezdésében nevesített olyan ok, amely az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozná. Az ítélet hatályon kívül helyezésére, illetve a vádlottak felmentésére irányuló vádlotti és védői fellebbezések tehát nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési, indokolási kötelezettségét teljesítette, tényből tényre helyes következtetést vont le. A másodfokú katonai tanács nem látta indokát, hogy tárgyalásra áttérve bizonyítást vegyen fel, erre indítvány sem érkezett. A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal a védői érveléssel, hogy az elsőfokú bíróság ítélete azért megalapozatlan, mert a bíróság elutasította a védők bizonyítási indítványait, nem oldotta fel a vallomások közötti ellentmondásokat és ezért tényből tényre helytelenül következtetett. A Be. 352. §

(3)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottakat az

(1)bekezdés b./ pontja alapján felmenti, vagy az eljárást megszünteti. A másodfokú eljárásban a vádlottak és védőik új bizonyítékra, illetve új tényre nem hivatkoztak, nem merült fel továbbá olyan körülmény, amely miatt a másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását tartotta volna szükségesnek, ezért a bizonyítékok felülmérlegelését tilalmazó rendelkezések alapján a másodfokú bíróság irányadónak tekintette az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint e tényállást, amely lényegében sértett fogvatartott sértett vallomásán alapul, tanú2, tanú3, tanú1, tanú4 és tanú5 tanú vallomása alátámasztja, erősíti, és igazolja a vádlottak általi bántalmazást. A közvetlen és a közvetett bizonyítékok olyan zárt logikai láncot alkotnak, amelyek nem teszik lehetővé a vádlottak felmentését eltérő tényállás megállapítása mellett. Az elsőfokú katonai tanács okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és alapvetően helyes a cselekmények jogi minősítése is, amellyel ítélete 20. oldalán foglalkozik. A jogi indokolást annyiban szükséges csupán kiegészíteni, hogy a vádlottak a Btk. 459. § 11/k. pontja alapján hivatalos személyek voltak. Rámutat a fellebbviteli bíróság, hogy a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjában írt csoportos elkövetés is megállapítható, hiszen az irányadó tényállás alapján legalább hárman részt vettek a bántalmazásban. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlott vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy terhére pszichikai bűnsegédi alakzat állapítható meg. Hangsúlyozza ugyancsak a fellebbviteli bíróság, hogy a II., IV., V. és VI.r. vádlottak tekintetében a társtettesség állapítható meg, hiszen e vádlottak egymás tevékenységéről tudva közösen valósították meg az elkövetési magatartást. Ugyanakkor nincs jelentősége annak, hogy pontosan nem lehetett azt megállapítani, hogy ki hogyan bántalmazta a sértettet. A Btk.
2. §

(3)bekezdésében meghatározott társtettesi elkövetői alakzat törvényi feltételei fennálltak. Az I.r. vádlott tehát a tényállásban rögzített magatartásával megvalósította a Btk. 301. §

(1)és

(2)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban csoportosan és bűnsegédként elkövetett bántalmazás bűntettét, a II., IV., V. és VI.r. vádlottak pedig a Btk. 301. §

(1)és

(2)bekezdésébe ütköző társtettesként, hivatalos eljárásban, csoportosan elkövetett bántalmazás bűntettét. További eltérő minősítés megállapítására a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. A büntetés enyhítésére irányuló védői és vádlotti fellebbezések a következőt szerint alaposak. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Mindezek alapján nem tévedett, amikor a vádlottakkal szemben a középmértéknél alacsonyabb tartamban határozta meg a szabadságvesztés mértékét. A fellebbviteli bíróság azonban lehetőséget látott a kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítésére. Valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában enyhítő körülmény a további időmúlás és az I., V. és VI.r. vádlottak vonatkozásában, hogy szolgálati viszonyuk időközben megszűnt. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől sem, hogy a sértettnek dokumentálható sérülése nem keletkezett, így a szabadságelvonással járó büntetés kiszabása eltúlzott. Ezért az I.r. vádlott tekintetében a Btk. 82. §

(2)bekezdés c./ pontja alapján a szabadságvesztés büntetés tartamát 1 évi börtönbüntetésre, a II., IV. V. és VI.r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét a törvényi minimumra, 2 évre enyhítette. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a büntetési célok valamennyi vádlott vonatkozásában elérhetők a szabadságvesztésbüntetés próbaidőre történő felfüggesztésével. Ezért a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét az I.r. vádlott vonatkozásában 2 évre enyhítette, míg a II., V. és VI.r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évre, a IV.r. vádlottal szemben pedig a szabadságvesztés végrehajtását - miután ugyanilyen jellegű cselekmény miatt már volt büntetve - 4 évre függesztette fel a Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdésének alkalmazásával. Tekintettel arra, hogy II.r. vádlott a szolgálati viszonyáról és a rendfokozatáról is lemondott, ezért vonatkozásában a fellebbviteli bíróság a kiszabott közügyektől eltiltást mellőzte, míg IV., V. és VI.r. vádlottak vonatkozásában a kiszabott közügyektől eltiltást lefokozásra enyhítette. A IV., V. és VI.r. vádlottak cselekményük jellege folytán a rendfokozat viselésére méltatlanná váltak függetlenül szolgálati viszonyuk megszüntetésétől. Az I.r. vádlott esetében a súlyosítási tilalom miatt nem alkalmazhatott a másodfokú katonai tanács rendfokozatot érintő büntetést. A másodfokú bíróság az I., II., IV., V. és VI.r. vádlottak vonatkozásában a Btk. 38. §

(2)bekezdés a./ pontja alapján rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról végrehajtás esetére. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai folytán - I.r., II.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak tekintetében helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)-

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. május
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással I.r., II.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlott vonatkozásában jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. május
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke