Kbf.24/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés bűntettében, és ezért megrovásban részesítette. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be súlyosítás, pénzbüntetés kiszabása érdekében. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.201/2016/

1. számú átiratában a katonai ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlottat súlyosításul ítélje pénzbüntetésre. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Utalt arra, hogy védence a 2016-os évben is kiemelkedően teljesítette szolgálati feladatait, ennek igazolásaként becsatolta új szolgálati jellemzését. Arra is hivatkozott, hogy védence teljes körűen és nyomban beismerő vallomást tett, nem próbálta menteni a cselekményét. Ezért álláspontja szerint már vele szemben egy pénzbüntetés kiszabása is túlmutatna a büntetési célokon, nehezítené a családja megélhetését. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy megbánta a cselekményt és igyekezni fog, hogy a jövőben ilyen cselekmény ne történjen vele. A katonai ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása körében a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson a tényekre és a bűnösségre is kiterjedő teljes körű beismerő vallomást tett. Vallomását alátámasztották az elsőfokú tárgyaláson ismertetésre került okirati bizonyítékok, így az elsőfokú bíróság a tényállást az egymást alátámasztó, összehangban álló bizonyítékok alapján állapította meg. A másodfokú katonai tanács a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a vádlottnak és a védőnek a nyilvános ülésen tett nyilatkozatai, illetve az általuk becsatolt iratok alapján a tényállást a vádlott személyi körülményei tekintetében annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlottat tényleges rendfokozatában törzsőrmesterré léptették elő és a tényállásban írt cselekmény miatt szolgálati helyén megrovás fegyelmi fenyítésben részesült" Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által ekként kiegészített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 441. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés bűntettében állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal utolsó bekezdésében röviden, de kifejtette a jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontját, amelyet osztott a másodfokú bíróság is. A súlyosításra irányuló katonai ügyészi fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a joghátrány meghatározása során figyelembe vehető körülményeket. Nem tévedett, amikor a vádlott esetében nagyszámú enyhítő körülményt észlelt, míg súlyosító körülményt nem állapított meg. A korábban sem bűncselekményt, sem fegyelmi vétséget el nem követő, a szolgálati feladatait kiemelkedő szinten teljesítő, a bűncselekményt nyomban teljes körűen beismerő és megbánó magatartást tanúsító vádlott esetében nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a cselekménye oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, és őt megrovásban részesítette. Ezért a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.
2. §

(1)és

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. január hó
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. ,
3. január hó
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke