Gf.30428/2016/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.428/2016/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Lévai Emőke ügyvéd által képviselt felperes neve felperes székhelye szám alatti székhelyű felperesnek – Dr. Kovács Szabolcs ügyvéd által képviselt alperes neve, alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen nemzetközi fuvarozási szerződésből eredő követelés iránt indított perben, amelybe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperesi beavatkozó nevealperesi beavatjozó székhelye szám alatti székhelyű beavatkozó, a Szolnoki Törvényszék
2. szeptember
3. napján kelt 5.G.21.146/2015/
4. szám alatti ítélete ellen az alperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen (Négyszáznyolcvanezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket. meg az államnak 480.000,- Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A nemzetközi szállítmányozási és fuvarozási tevékenységgel foglalkozó A. Kft. képviselője
6. július 11-én e-mail üzenettel kereste meg a vele üzleti kapcsolatban álló B. Kft-t, hogy a következő hétre mikorra kell „szállítási kapacitást szerveznie”. A
7. július 18-i válaszüzenet szerint az B. Kft-nek
8. július 21-re volt szüksége egy pótkocsis kamionra a „szokásos áru” (kerékpárok) és a „szokásos – X. országi – címzetthez” történő közúti szállítása céljából. A A. Kft. a fuvarfeladat elvégzésével – egy korábban megkötött keretszerződés alapján – az alperesi fuvarozó céget bízta meg. A A. Kft. által alperestől lekért CMR igazolás szerint az alperes a fuvart végző járművekre (kamion és pótkocsi) a perbeli időszakban a alperesi beavatkozónál (beavatkozónál) rendelkezett CMR felelősségbiztosítással . A fuvarozásról fuvarlevél száma számon nemzetközi fuvarlevél kiállítására került sor, melynek
9. pontjában feladóként az B. Kft., míg a
10. pontban átvevő címzettként az külföldi gazdálkodó szevezet neve x. országbeli cég, egy külföldi város
11. neve székhelycímmel került feltüntetésre. A
12. pont szerint az áru átvételének helye és időpontja: település neve,
13. július
14. A
15. pont fuvarozóként az alperesi céget tüntette fel, a szállítmányt a
16. pontban körülírt 207 darab kerékpár képezte. A perbeli rakományt értékesítő feladó részére az x. országbeli vevő
17. július 21-én banki úton átutalta a 207 darab kerékpár ellenértékét, 30.636 euró összegben. Ugyanezen a napon az alperes által kiállított pótkocsis kamionra megtörtént a felrakodás. A fuvarfeladat teljesítése során a gépjárművezető
18. július 22-én a késő esti órákban a külföldi város
19. neve és külföldi város
20. neve közötti, X. országi autópálya szakaszon egy őrizetlen parkolóban állt meg, mert letelt a vezetési ideje. Itt másnap reggel 4 óra 30 percig tartott pihenőt, indulás előtt azonban észlelte, hogy a jármű ponyváját oldalt megbontották és a szállítmányból 143 darab kerékpár eltűnt. Ezt az x. országbeli rendőrhatóság hivatalos feljegyzése a CMR fuvarlevél hátoldalán rögzítette. A hiányosan kiszolgáltatott szállítmányt az x. országbeli címzett átvette, az eladó felé azonban jelezte az áru részleges elveszését. Ennek eredményeként a feladó 143 kerékpár, összesen 21.146 euró ellenértékére jóváíró számlát állított ki. Utóbb 10 darab kerékpár a részben eredményes nyomozás folytán még az x. országbeli vevő birtokába került, erre tekintettel ezek ellenértékére a magyar eladó újabb számlát bocsátott ki 1.480 euró vételár erejéig, melyet a vevő banki átutalással teljesített. Mindezek következtében az eladó B. Kft. 133 darab kerékpár ellenértékéhez nem jutott hozzá összesen 19.684 euró összeg erejéig. A fuvarfeladat teljesítése során keletkezett áruhiány miatt az B. Kft. a A. Kft. felé kárfelszólamlással élt, és az
21. évi
22. tvr.-el kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (továbbiakban CMR)
23. cikk
24. pontjára hivatkozással felszólította a kár rendezésére. Az igényelt kártérítési összeget a felperes, mint a A. Kft. szerződött CMR felelősségbiztosítója – 200 euró önrész levonás mellett – a felelősségbiztosítási szerződés 6.
25. pontja szerint eljárva megtérítette a magyarországi feladó részére. Az B. Kft. a felperes részéről megtörtént kárrendezés kapcsán kártalanítási és lemondási nyilatkozatot tett, mely szerint 19.481 euró összeget teljes körű kártérítésként elfogadott, és kijelentette, további kárigényt nem érvényesít, tudomásul vette továbbá, hogy a fenti összeg kifizetésével a törvényes rendelkezések értelmében valamennyi joga, mely jelen káreseményből kifolyólag egy harmadik személy felé fennáll, átszáll a felperesi biztosító társaságra. Ezt követően a felperes egyező összegű regressz igényt kívánt érvényesíteni a fuvarozási feladatot felróható módon ellátó alperessel szemben. Az alperes a fizetési felszólításokra azt a tájékoztatást adta, hogy az érvényes CMR biztosítás alapján folyamatban van a kárrendezési tárgyalás a saját biztosító társaságával. A CMR egyezmény
26. cikk
27. pontjára tekintettel felmerült fuvarozói felelősségét nem vonta kétségbe. Az alperes felelősségbiztosítója a káreseményt utóbb azonban nem találta biztosítói helytállási körbe vonhatónak, ezért a felperes irányában a kárrendezés elmaradt. A felperes keresetében nemzetközi fuvarozásból eredő kártérítés, megtérítési igénye címén 19.484 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kereset indokolása szerint az alperesi fuvarozó a CMR egyezmény
28. és
29. cikke alapján kártérítési felelősséggel tartozik a megrendelője, a A. Kft. szállítmányozó felé, tekintettel arra, hogy e cég a felperesi felelősségbiztosító igénybevételével rendezte a feladó kárát a hiányzó áru értéke erejéig. A kártérítési összeget a felperes, mint a A. Kft. biztosítója, felelősségbiztosítás keretében fizette ki, így ő jogosult e kárigény érvényesítésére a tényleges károkozó alperessel szemben. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a A. Kft. és az B. Kft. között szállítmányozási szerződés jött létre, álláspontja szerint a A. Kft közvetlenül fuvarozóként bízta meg őt az áruszállítással, ehhez képest a CMR fuvarlevélen helytelenül került feltüntetésre feladóként az B. Kft. Az A. Kft. fuvarozóként közvetlen kártérítési felelősséggel tartozott a feladó felé, ez alapján térített a felperesi felelősségbiztosító, de további regressz igénnyel harmadik személlyel szemben már nem léphet fel. Kétségbe vonta azt is, hogy a feladót egyáltalán érte kár, utalva arra a peradatra, mely szerint már a fuvarozás lebonyolítását megelőzően a teljes összegű vételár átutalásra került. A vételár korábbi megfizetése folytán – álláspontja szerint – az x. országbeli megrendelő már a fuvarozás időszakában az áru tulajdonosává vált. Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozóként fellépő alperesi beavatkozó neve a követelés jogalapját vitatta, álláspontja szerint az alperes által megtett kárbejelentésben leírt esemény a CMR biztosítás általános feltételeire figyelemmel nem tekinthető biztosítási eseménynek, ezért a felperes szükségtelenül nyújtott kárrendezési szolgáltatást a feladó részére. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelemnek helyt adva 19.484 euró, és ezen összeg
30. július
31. napjától a kifizetésig terjedő időre járó évi 5 %-os mértékű kamata, a kifizetés idején érvényes MNB középárfolyamon átszámított forintnak megfelelő összegben marasztalta felperes javára az alperest. Ítélete indokolásában a perben csatolt okirati bizonyítékokból azt a következtetést vonta le, hogy a A. Kft. a feladó szállítmányozójaként járt el és ilyen minőségében adott megbízást az alperesi fuvarozónak, függetlenül attól, hogy a fuvarlevélen a szállítmányozó feltüntetésére nem került sor. A perbeli követelés jogalapjának vizsgálata körében kiindulópontnak tekintette, hogy az alperesi fuvarozó nem vitatta a CMR
32. cikk
33. pontja szerinti felelőssége fennálltát a fuvarozás során keletkezett áruhiány miatt. Megállapította, hogy az így bekövetkezett kár a feladót érte, aki a szállítmányozóval szemben jogszerűen élt kártérítési felszólamlással. A felperesi felelősségbiztosító helytállása a közte és a A. Kft. közötti felelősségbiztosítási szerződés 6.
34. pontján alapult, eszerint a A. Kft. a tényleges károkozó eredménytelen felszólítása miatt vehette igénybe a felelősségbiztosító kárrendezési szolgáltatását. Ezen szerződési pont nem zárja ki, hogy a felperesi felelősségbiztosító a közvetlen károkozóval szemben regressz igényt érvényesítsen. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. A perbeli tényállás alapján vitatta, hogy a felperes a ténylegesen kárt szenvedett személynek nyújtott biztosítási szolgáltatást, ugyanis a fuvar lebonyolítását megelőző vételár kifizetés folytán az x. országbeli vevő vált az áru tulajdonosává. Az áru részbeni eltulajdonításakor tehát már nem az B. Kft. feladó volt a tulajdonos, így a kár nem őt érte. Kétségbe vonta a jóváíró számlával kapcsolatos tényleges elszámolást, így a feladó esetében sem bizonyított, hogy a vételárrészt visszatérítette a címzett vevőnek. Az alperes kétségbe vonta azt is, hogy a felperest a regressz igényérvényesítési jog megilleti. Hangsúlyozta, a A. Kft. nem szállítmányozóként, hanem fuvarozóként járt el, így ő közvetlen kárfelelősséggel tartozott saját feladója felé, ehhez képest a felelősségbiztosító igénybevételével történt kárrendezés nyomán a felperesi felelősségbiztosítót harmadik személy irányában további kárigény áthárítási jog nem illeti meg. Megjegyezte, az elsőfokú ítélet indokolása ellentmondásos, mivel az tartalmaz olyan megállapítást, hogy a A. Kft. közvetlenül nem is volt felelős a kár bekövetkezéséért. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. A perben alperes által sem vitatott tény, hogy a nemzetközi fuvarfeladatot saját közúti szállítóeszközön az alperesi kft. végezte el, és a fuvarozás során a szállított árut lopáskár érte. Nem vitatott az sem, hogy ez felróható fuvarozási rendellenességből eredt, mivel a fuvarozást végző járművezető éjszakára nem őrzött parkolóban állt meg egy X. országi autópálya szakaszon. A fuvarozó a CMR
35. cikk
36. pontja szerinti felelősségét a periratok közt elfekvő írásbeli nyilatkozataiban sem vitatta. A fuvarozott áru átvétele és kiszolgáltatása közötti időpontban bekövetkezett részleges elveszéséért az alperes felelőssége mindenképen fennáll. A perbeli jogvita során az alperesi védekezés azzal volt kapcsolatos, hogy az alperesi fuvarozó károkozóként kivel szemben és milyen jogcím alapján köteles helytállni. A periratokból egyértelműen megállapítható, hogy a fuvarozást az alperes a A. Kft -vel kötött fuvarozási szerződés alapján látta el (a perben irányadó
37. évi V. törvény (Ptk.) 6:
38. §). A A. Kft. maga is megbízást kapott a fuvarárut gyártó és azt külföldre eladni kívánó B. Kft-tól. Az alperes szempontjából valójában közömbös, hogy a gyártó és a A. Kft. közötti jogviszony szállítmányozási vagy fuvarozási szerződésnek minősül-e, tekintettel arra, hogy az alperes mindenképp a A. Kft. közreműködőjeként (Ptk. 6:
39. §