Kfv.37783/2016/7 – Kúria

(1)bekezdés d), f), g) pontjaira, 17. §-ára, 18. §

(1)bekezdés a) pontjára, és a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/

1. (V.24.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
2. §

(2),

(5),

(7)bekezdésére, valamint 47. §

(8)bekezdés b) pontjára, a kiutasítást illetően pedig a Harmtv. 42. §

(1)bekezdésére, és 43. §

(2)bekezdés b) pontjára hivatkozott. A határozat ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálása során az alperes a

1. november
2. napján kelt 106-T-33498/2011/
3. számú határozatával az elsőfokú határozatot az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás visszavonásával egyidejűleg a szakhatósági állásfoglalást figyelembe véve, az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta. A határozat indokolásában megállapította, hogy a felperes a tartózkodási engedély meghosszabbítására irányuló eljárás során hamis adatot, valótlan tényt közölt a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében. A Harmtv.
4. §

(1)bekezdés b) pontjának kógens jellege miatt nem vizsgálta a kérelem egyéb, a Harmtv. és a Vhr. további feltételeinek megfelelését. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a közigazgatási hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes részére benyújtott kereseti igazolást a munkáltatója állította ki. A munkavállalónak nincs semmilyen ráhatása, információja, hogy a munkáltató megfizeti-e az adóhivatalnak a munkabért terhelő adókat és járulékokat. Az alperesi hivatal részére nem közölt valótlan tényt, legjobb tudomása szerint járt el, az általa becsatolt iratokról nem volt tudomása, hogy valótlan adatokat tartalmaztak volna, ezért őt szankcionálni nem lehet. Kifogásolta, hogy az elsőfokú hatóság teljesen más indokokra való hivatkozással utasította el kérelmét, mint az alperes. Sérelmezte, hogy az alperes nem tett eleget a Ket. 50. §

(1)bekezdése szerinti kötelezettségének sem, nem tisztázta kellő körültekintéssel a határozata meghozatalához szükséges tényállást. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú ítélet [4] [5] [6] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. ítéletének indokolásában leszögezte, hogy az alperes a keresettel támadott határozatát a Harmtv. 18. §

(1)bekezdésének b) pontjára alapította. Hivatkozott a Kúria

1. június
2. napján kelt 2/
3. KJE számú jogegységi határozatában foglaltakra, miszerint a Harmtv.
4. §

(1)bekezdés b) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése, meghosszabbítása iránti eljárásban hamis adatot, valótlan tényt közöl, annak objektív jogkövetkezményeit viselnie kell. A kereső tevékenység célú tartózkodás esetén a megélhetést jogszerű keresőtevékenységből származó, jogszerű (adózott) jövedelemmel lehet igazolni. Az idegenrendészeti hatóságnak a közölt hamis adattartalmáról vagy a tény valótlanságáról meg kell győződnie. A Harmtv. 18. §

(1)bekezdése az abban foglalt jogkövetkezményt illetően kógens előírást tartalmaz, a hatóságnak mérlegelési lehetősége nincs. Megállapította a bíróság, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 42. §

(1)bekezdés harmadik mondata szerint a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Kifejtette a bíróság, hogy a másodfokú eljárás során megállapítást nyert, hogy az adóhatóság

1. október 14-én érkeztetett tájékoztatása szerint a felperes jövedelme vonatkozásában a munkáltató Kft. magánszemélyenkénti összesítőket a
2. május 8-án kelt elsőfokú határozat átvétele (
3. május 14.) és a másodfokú eljárás során kiírt hiánypótlási felhívás átvétele (
4. június 15.) után,
5. június
6. napján nyújtott be önrevízió keretében. Az adóhatóság által küldött tájékoztatások alapján megállapítható volt, hogy a felperes a
7. február 25-én kelt kereseti igazolás [7] benyújtásával a tartózkodási engedély meghosszabbítására irányuló eljárás során hamis adatot, valótlan tényt közölt. A kereseti igazolás szerint havi bruttó 160.000 forint jogszerű jövedelemmel rendelkezett, azonban ez az adóhatóság tájékoztatásai szerint nem fedte a valóságot. A felperes azon hivatkozása kapcsán, hogy a kereseti igazolást a munkáltató állította ki részére, és arra neki nem volt ráhatása, rámutatott arra a bíróság, hogy ez a határozat jogszerűségét nem érinti, tekintettel arra, hogy a Kúria a jogegységi határozatában kiemelte, hogy amennyiben a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése, meghosszabbítása iránti eljárásban hamis adatot, valótlan tényt közöl, annak objektív jogkövetkezményeit viselnie kell. Ennek megfelelően az alperes más jogszerű döntést nem hozhatott, a Harmtv.
8. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazásának volt helye. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] [9] A jogerős ítélet ellen felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket. 50. §

(1)bekezdését, és a Kúria 2/

1. KJE számú jogegységi határozatát. Továbbra is állította, hogy a benyújtott kereseti igazolást munkáltatója állította ki, a munkavállalónak nincs semmilyen ráhatása, információja, hogy a munkáltató megfizeti-e az adóhivatalnak a munkabért terhelő adókat és járulékokat. Nem közölt valótlan tényt, legjobb tudomása szerint járt el, az általa csatolt iratokról nem volt tudomása, hogy valótlan adatokat tartalmaztak volna. Álláspontja szerint ezért őt szankcionálni nem lehet. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság a keresetét a 2/
2. KJE számú jogegységi határozatra tekintettel utasította el, azonban az nem a Harmtv.
3. §

(1)bekezdés b) pontjának értelmezésére lett kiadva. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [11] A Kúria álláspontja szerint a bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és az abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával minden tekintetben helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett. [12] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. §

(2)bekezdése és 272. §

(2)bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. §

(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. [13] Elsődlegesen szükségesnek tartja leszögezni a Kúria, hogy a bíróság eljárása során a Ket. rendelkezéseit - így az 50. §

(1)bekezdését sem - nem alkalmazta, a bíróság eljárására a Pp. szabályai voltak az irányadók. A 2/

1. KJE számú jogegységi határozat kifogásolására tekintettel hangsúlyozza azt is a Kúria, hogy a jogerős ítélet indokolásában a 2/
2. KJE jogegységi határozatra hivatkozott, amely kifejezetten a Harmtv. érintett rendelkezésének értelmezési körében született, így a felülvizsgálati kérelem vélhetően elírást, téves értelmezést tartalmaz. [14] A perben rendelkezésre álló iratokból kitűnően helytállóan állapította meg az alperes azt az okirati bizonyítékokkal egyértelműen alátámasztott tényt, hogy a felperesnek a
3. február 20-án becsatolt kereseti igazolása szerint
4. augusztustól
5. januárig havi bruttó 160.000 forint volt a jövedelme. A jogorvoslati eljárás során azonban megállapítást nyert az adóhatóság
6. október 14-én érkezett tájékoztatásából, hogy a felperes jövedelme vonatkozásában a munkáltató magánszemélyenkénti összesítőket csak
7. június
8. napján nyújtott be önrevízió keretében. Ebből következően a felperes a
9. február 24-én kelt kereseti igazolás benyújtásával a tartózkodási engedély meghosszabbítására irányuló eljárás során hamis adatot, valótlan tényt közölt. [15] Kiemelést érdemel, hogy a kereseti igazolás benyújtásával a felperes nem pusztán azt kívánta igazolni a hatóság előtt, hogy nettó bére mekkora összeget tesz ki, hanem azt a látszatot keltette a hatóság előtt, hogy jogszerű jövedelemmel rendelkezik a Kft.-től, ezen cég a jövedelem után az adókat és a járulékokat megfizeti. A Vhr.
10. §

(6)bekezdés g) pontja jogszerű keresőtevékenységből származó jövedelem igazolását követeli meg. Helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy amennyiben a felperes megélhetését részben vagy egészben keresőtevékenység folytatása és ezáltal jövedelméből kívánja biztosítani, annak a jogviszonynak, és az ebből származó jövedelemnek a tartózkodás teljes tartama alatt teljes mértékben jogszerűnek kell lennie. Így a felperes tényleges munkavégzésének, munkakörének, munkaidejének, a nettó és a bruttó bérének meg kell felelnie a hatóság rendelkezésére bocsátott okiratban foglaltaknak. Ha ezen igazolás benyújtása kapcsán megállapítható, hogy annak tartalma nem valódi, nem kétséges, hogy a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében a valótlan tényközlés megvalósult. Az is nyilvánvaló, hogy a hamis adatközlés a magyarországi tartózkodás egyik törvényi feltétele vonatkozásában, a magyarországi megélhetés igazolásával kapcsolatosan bizonyosodott be, így egyértelmű, hogy a valótlan tény-közlés célja a tartózkodási jogosultság megszerzése volt. A Harmtv. 18. §

(1)bekezdés b) pontja olyan kógens törvényi rendelkezés, amely nem tűr mérlegelést, arra tekintettel a tartózkodási engedély meghosszabbítását meg kell tagadni. [16] Nyomatékosan utal e körben a Kúria a 2/

1. KJE jogegységi határozatban foglaltakra. E szerint a jogegységi tanács a felelősségi alakzatra vonatkozó jogszabályhelyek vizsgálata során azt a megállapítást tette, hogy az - a mérlegelésre és a tudatállapot tartalmára való utalás hiánya, a jogkövetkezmény jellege folytán - egyértelműen objektív alakzatként értelmezhető. [17] A vizsgált jogszabályhely objektív jellegét erősíti, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelemre megindult eljárásban a kérelmezőnek a saját, általa nyilvánvalóan ismert személyi körülményeiről, (kivel él, milyen családi kapcsolatban, hány embert tart el, hol dolgozik, mennyit keres, hol lakik, stb.) kell adatot szolgáltatnia. E kérdésekre egyértelmű válaszok adhatók, a releváns körülményekre vonatkozó válaszok alapvetően befolyásolják a kérelem elbírálását, a valótlan állítás, a megtévesztés pedig joggal való visszaélést eredményez. [18] Ebből eredően az ilyen adatszolgáltatási kötelezettséghez fűzött jogkövetkezmény objektív jellegének kimondása - a szabályozással védendő jogi tárgyra is tekintettel - nem aránytalan. [19] Az objektív jogkövetkezmény végső soron azt eredményezi, hogy a kérelmezőtől a saját ügyében olyan körültekintő eljárást kíván meg a jogalkotó, amely kizárja részéről a hamis adatközlést. Eszerint a kérelmező felelőssége - a kérelmére indult eljárásban, a személyi körülményeit érintő adatszolgáltatások és tényközlések tekintetében - a tudatállapotától függetlenül fennáll. [20] A Harmtv.
2. §

(1)bekezdés b) pontja úgy értelmezendő, hogy a jogalkotó határozott eljárási következményt helyezett kilátásba, ha a hamis adatközlés a tartózkodási engedély megszerzése céljából történt. A Harmtv. rendelkezik más eljárásokról is, amelyek során szintén sor kerülhet adatközlésre, mint például a külföldi egyes bejelentési kötelezettsége, az úti okmánnyal való ellátása, vagy éppen a vele szemben kezdeményezett rendészeti eljárások alkalmával, ekkor a jogszabály nem szankcionálja a hamis adatközlést. [21] A Harmtv. 20. §

(1)bekezdés a) pontja, a Vhr. 29. §

(5)és

(6)bekezdés g) pontja együttes értelmezése egyfelől azt jelenti, hogy a harmadik országbeli állampolgár a magyar jogi előírások betartásával létesít munkaviszonyt, érvényes munkavállalási engedéllyel és munkaszerződéssel rendelkezik, mely alapján ténylegesen munkát végez. Egyidejűleg azt is jelenti, hogy a jogszerű munkavégzés számára jövedelem szerzését eredményezi, amelynek jogszerűsége ugyancsak feltétel. Az idézett jogszabályi rendelkezés a jogszerű munkavégzés mellett tehát egyszersmind a jogszerű jövedelem megszerzését is előírja, a kettő együttesen igazolja a megélhetés biztosítottságát. A jogalkotó - miközben megköveteli a jogszerű kereső tevékenységet - nem mond le a jövedelem jogszerűségéről. A jogszerű jövedelem az a jövedelem, amely után a közterheket megfizették, amelynek mértékéről nem más, mint az adóhatóság rendelkezik megbízható információval. [22] A fentiek alapján (a jogszerű jövedelem értelmezése folytán) az idegenrendészeti hatóság okkal tájékozódott az adóhatóságnál és fogadta el az adóhatóság által visszaigazolt jövedelmet jogszerű jövedelemként, e közlést valós adatként. [23] A hamis adatközlés ténye szempontjából sem a munkáltató, sem a kérelmező utólagos önrevíziója nem releváns, tekintettel arra, hogy a tényközlés a munkaszerződés csatolásával megvalósult. A Harmtv. ezzel ellentétes megengedő rendelkezést nem tartalmaz és a jogszabályi környezetből sem vonható le ilyen következtetés. [24] A Kúria megállapítása szerint az alperes a Pp. 339/B. § rendelkezéseinek eleget téve, a tényállás teljes körű feltárása alapján döntött a felperesi kérelem tárgyában, a másodfokú határozat részletes és pontos, jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott indokolást tartalmaz, a rendelkezésre álló dokumentumokból és körülményekből logikus és okszerű következtetést vont le, ezért a döntés jogszabálysértőnek nem tekinthető. Megalapozottan és jogszerűen döntött akkor a bíróság, amikor a felperes alaptalan keresetét elutasította. [25] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [26] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását. [27] A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. §

(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdés szerint kötelezte. [28] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése értelmében köteles, amelynek mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdésének megfelelően alakult. Budapest,

1. március
2. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő