A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.II.54/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A harmadfokú bíróság a rágalmazás vétsége miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 3.Bf.58/2016/
- számú ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a harmadfokú eljárásban felmerült 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját a magánvádló viseli. Indokolás A Pécsi Járásbíróság a
- január 25-én kelt 17.B.321/2015/
- számú ítéletével vádlottat az ellene emelt a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 226.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének a vádja alól felmentette. A másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék - megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét - a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította, és őt megrovásban részesítette. E határozat ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést az indokolás ellen. A nyilvános ülésen előadott perbeszédében a magánvádló jogi képviselője eltérő tartalommal szólalt fel. Indítványozta a büntetőjogi felelősség szélesebb körben - a 3.
- pont alattiak bevonásával történő megállapítását, valamint a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosbítását. A védő a bizonyítékok áttekintése után a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztásával érvelt, így mindenekelőtt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kezdeményezte. Ennek eredménytelensége esetén - másodlagosan - a vádlott felmentését kérte. A büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 493.§-a értelmében a magánvád alapján folytatott büntetőeljárásban a perrendi előírásokat a XXIII. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Így eltérő rendelkezés hiányában a Be.386.§
(1)bekezdésében írtak is érvényesülnek; azok a szabályok, melyek a másodfellebbezés lehetőségére vonatkoznak. A Be.386.§
(1)bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett. A szóban forgó rendelkezés egy objektív helyzetet rögzít, anélkül azonban, hogy meghatározná a fellebbezés tárgyát vagy szűkítené a fellebbezésre jogosultak körét. Így ha a másodfokú bíróság ítélete tartalmaz olyan a Be.386.§
(1)bekezdés a),
- b)vagy
- c)pontja alá tartozó - rendelkezést, mely a másodfellebbezés bejelentésének és ennek következtében a harmadfokú eljárás lefolytatásának a lehetőségét megnyitja, a fellebbezésre jogosultak a másodfokú bíróság ítéletének bármely rendelkezését sérelmezhetik (EBH 2007/1595. számú eseti döntés). Jogszabályi korlátozás hiányában tehát akár az indokolás is támadható, miután a Be.346.§
(2)bekezdése értelmében a fellebbezés irányulhat a megtámadott ítélet bármely rendelkezése vagy kizárólag annak érvelése ellen. További sajátossága volt az ügynek, hogy a magánvádló pusztán az indokolás ellen jelentett be fellebbezést. A másodfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét a feljelentésben foglaltakhoz képest lényegesen szűkebb keretek között állapította meg. Elmarasztalásra ugyanis kizárólag a 3.
- és 3.
- számmal jelölt részek tekintetében látott lehetőséget, míg a többit - a 3.1., 3.2., 3.3., 3.
- és 3.
- sorszámúakat - a bűnösség köréből kirekesztette. Ezt a magánvádló nem támadta, így a következetes ítélkezési gyakorlat szerint ez utóbbi részek kívül maradtak a felülbírálat keretein, azok még külön felmentő rendelkezés hiányában sem képezhették a harmadfokú vizsgálat tárgyát (BH 2004/
- számú eseti döntés I. pont). A Be.354.§
(2)bekezdésében írtak szerint a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetés súlyosbítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul. Erről szó sem volt, így - figyelemmel a Be.354.§
(1)bekezdésére - a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosbítása fel sem merülhetett. ------------------------A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet - a Be.387.§
(1)bekezdése alapján - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során a tényállást - a Be.388.§
(2)bekezdésében írtak szerint - az iratok tartalma alapján mindössze annyiban helyesbítette, hogy a magánvádló helyesen a
- évi november hó
- napján szerzett tudomást a társasház lakóközösségéhez eljuttatott levél tartalmáról és a magánindítványát is a
- évi december hó
- napján terjesztette elő. Az első- és másodfokú eljárás lefolytatása a perrendi előírásoknak megfelelően történt meg. A másodfokú bíróság - a fentebb érintett, nyilvánvaló elírásból fakadó pontatlanságtól eltekintve - a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg, mely irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. A rendelkezésre álló adatok alapján az eljáró bíróságok okszerűen következtettek arra, hogy a magánvádló
- november 28-án ismerte meg a postaládába dobott szórólap tartalmát. Vallomása szerint ugyanis azt nem közvetlenül a vádlottól kapta meg, hanem az egyik lakótól, amikor több személyt felkeresett és a polgári jogvitával kapcsolatos álláspontjuk felől érdeklődött. Mindezt tanú1 is megerősítette, annak előadásával, hogy a magánvádlónak
- november 28-án adta át a saját példányát. Mindezek ismeretében a
- december 22-én előterjesztett magánindítványt joghatályosnak kellett tekinteni, így a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére nem kerülhetett sor. Az erre irányuló indítvány tehát eredménytelennek bizonyult. Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a feljelentés alapjául szolgáló két oldalas levélből kiválasztotta és elkülönítette azokat a bekezdéseket, melyek büntetőjogi értékelés alá vonhatóak. A 3.
- és 3.
- alatti részek ugyanis becsület csorbítására alkalmas ténymegállapításokat tartalmaztak, leginkább azzal, hogy a magánvádlót erkölcstelen és igazságtalan meggazdagodásra, a „tulajdonostársak kifosztására" törekvő személyként írták körül, aki zaklatással és fenyegetőzéssel próbálja meg maga mellé állítani a lakókat. A zaklatásra és a fenyegetőzésre, illetve a kifosztásra történő utalás nyilvánvalóan hátrányosan érintette a magánvádló társadalmi megbecsülését, miután a személyét rosszallásra okot adó, elítélendő cselekményekkel hozta összefüggésbe. Végső soron azzal, hogy tényként állított olyan tevékenységeket, melyek valóságuk esetén akár büntetőeljárás megindításához is vezethetnének. Ezért törvényes a vádlott büntetőjogi felelősségének a Btk.226.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében történő megállapítása. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó körülményeket a másodfokú bíróság helytállóan tárta fel, azok értékelése és megfogalmazása maradéktalanul összhangban áll az ítélkezési gyakorlattal. Kifogásolásukra sem ténybeli, sem nyelvhasználati szempontból nincs lehetőség. Következésképpen az e tárgyban előterjesztett fellebbezés nem volt megalapozott. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság - a Be.397.§-a alapján - a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A magánvádló fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Be.514.§
(4)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban felmerült 10.000 forint eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját neki kell viselnie. Pécs,
- május
- Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 3.Bf.58/2016/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.II.54/2016/
- számú végzése folytán a
- évi május hó
- napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő