SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.053/2017/3.szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Mocsainé dr. Temesváry Zita ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek – a dr. Gonda Sándor ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- november
- napján kelt 4.P.20.473/2015/
- számú –
- sorszámon kijavított – ítélete ellen az alperes részéről
- számon előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperest elsőfokú eljárási illeték és előlegezett szakértői díj megfizetésére kötelező rendelkezéseket, egyben a felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 103.300,(Egyszázháromezer-háromszáz) Ft-ra, míg az általa fizetendő szakértői díj összegét 110.292,(Egyszáztízezer-kettőszázkilencvenkettő) Ft-ra felemeli. Az állam által viselendő eljárási illeték összegét 103.300,- (Egyszázháromezer-háromszáz) Ft-ra, a szakértői díj összegét pedig 110.292,- (Egyszáztízezer-kettőszázkilencvenkettő) Ft-ra felemeli. Mellőzi az alperes perköltségben marasztalását és kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 220.000,- (Kettőszázhúszezer) Ft első- és másodfokú eljárási költséget, valamint az államnak – külön felhívásra – 20.300,- (Húszezer-háromszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. A fennmaradó 20.300,- (Húszezer-háromszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperes
- augusztus 9-én az alperes által üzemeltetett fürdő létesítményben az úszógumi nélküli testcsúszdán, ülő helyzetben lecsúszva, a zárt henger alakú csúszda oldalának ütközve balesetet szenvedett. A csúszdázás során itt megengedett testhelyzet a háton fekvő testtartás, szorosan a törzshöz szorított kezekkel. Erről a vendégek a csúszda induló oldalánál jól láthatóan kihelyezett piktogramokból tájékozódhatnak. A baleset időpontjában a csúszda megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkezett, rendeltetésszerű használatra műszaki szempontból alkalmas volt. A balesetet követően a felperes még aznap felkereste a (kórház neve) Kórház Traumatológiai Osztályát, ahol elmozdulás nélküli kulcscsonttörését diagnosztizálták és ún. nyolcas költéssel stabilizálták bal vállát. A leleten a felperes előadása alapján szerepel, hogy a sérülés a csúszda oldalába ütközés során következett be. A sérülés okaként rögzíti: „nekiütődés vagy ütés egyéb tárgytól”. Majd
- augusztus 18-án megműtötték, mert egy rossz mozdulatot követően bal vállában elmozdulás következett be. Másnap otthonába bocsátották, majd december 9-én a fémanyagokat maradéktalanul eltávolították. Az alperes felelősségbiztosítója a bejelentett kárigény alapján 97.000,- Ft-ot fizetett meg a felperesnek. A felperes keresetében a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértése miatt 3.000.000,- Ft sérelemdíj és a baleset kapcsán bekövetkezett 444.000,- Ft vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Igényének jogalapjaként a sérelemdíj tekintetében a Ptk. 2:
- §-át, vagyoni kárai vonatkozásában a 6:
- §-át, a 6:
- §-át és a 6:
- §-át jelölte meg. Előadása szerint a csúszdát rendeltetésszerűen használta, azonban állította, az a baleset időpontjában életveszélyes volt, emiatt következett be sérülése. Sérelmezte azt is, hogy a káreseményt követően a csúszdamester nem hívott ápolót, nem tájékoztatta az orvosi vizsgálat lehetőségéről. Részletezte az őt ért hátrányokat, vagyoni kárait. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a kötelezően vezetendő csúszdanaplóban nem szerepel a baleset ténye és egyéb módon sem igazolható annak bekövetkezte. Egyebekben hangsúlyozta, a létesítmény működési engedéllyel, megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezik, a csúszdák használatát pedig jól látható helyen kihelyezett, egyértelmű piktogramok segítik, ezért még ha ott is következett volna be a sérülés, részéről felróható károkozás nem volt. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alperest 500.000,- Ft sérelemdíj és 7.000,- Ft vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában utalt a Ptk. 2:
- §
(2)bekezdésére, mely szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Kiemelte, a Ptk. 6:
- §-ában foglalt párhuzamos kártérítési igények kizárására vonatkozó szabály egyértelművé tette, abban az esetben, ha a szerződésszegés egyben deliktuális felelősségi tényállást is megvalósít, akkor a másik fél kártérítési igényét csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti. Kifejtette, az új Ptk. a deliktuális kártérítés körében változatlanul megtartja a felróhatóságon alapuló felelősséget, míg a szerződésszegésért fennálló kártérítési felelősség szabályozásánál megszigorítja a szerződésszegő fél kimentésének lehetőségeit. Az alperes védekezésére tekintettel a felperes kötelezettsége volt bizonyítani, hogy az alperes csúszdáján szenvedett el kulcscsonttöréssel járó balesetet, mely után a csúszdamester nem hívott ápolót, nem jelezte az orvosi vizsgálat lehetőségét. A tanúvallomások, valamint a
- augusztus 9-i zárójelentés alapján megállapította, a felperes személyiségi jogának, testi épségének, egészségének sérülése a csúszdaparkban elszenvedett baleset oki következménye, amelynek kapcsán az alperes a szerződésszegésért való kártérítési felelősség feltételei szerint köteles helytállni. Nem tekintette bizonyítottnak a felperes arra vonatkozó tényállítását, hogy a csúszdamester nem hívott segítségül ápolót, illetőleg nem jelezte az orvosi vizsgálat szükségességét. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése alóli mentesülés lehetőségét vizsgálva megállapította, hogy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény az alperes ellenőrzési körén belül merült fel, amit alátámaszt az orvosszakértői vélemény. Az sem mondható, hogy a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta volna a felperes sérülését, hiszen az alperes piktogramon jelölte a megengedett testhelyzetet, ismerve a gyártó használati utasítását, így a használat során tapasztaltak alapján kellő körültekintéssel, gondos eljárással a megengedett és tiltott testhelyzetek előírása elvárható. Ennek előírásával és betartatásával elkerülhető lett volna a kárhoz vezető körülmény bekövetkezte. A sérelemdíj iránti igény jogalapját megállapíthatónak találta, majd összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy a felperest szórakozás közben, szabadidejében érte olyan külső jegyekkel nem járó sérülés, melynek indokolt gyógytartama, jellege és elhelyezkedése akadályozta megszokott életvitelében. Értékelte továbbá, hogy a felperes hosszabb ideig erős fájdalommal járó betegsége alatt segítségre szorult, kiszolgáltatottá vált. Mindezek mérlegelésével 500.000,- Ft sérelemdíjat tartott alkalmasnak arra, hogy az őt ért hátrányokat hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza. A vagyoni kárigények közül kizárólag az indokolt gyógyszerkiadás és a hám vételárának megtérítése iránti követelést találta alaposnak, a továbbiakat bizonyítottság hiányában elutasította. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amely elsődlegesen annak részbeni megváltoztatására és a kereset elutasítására, másodlagosan hatályon kívül helyezésére irányult. Álláspontja szerint a felperes nem tudta okirati bizonyítékkal alátámasztani, hogy balesete napján az általa üzemeltetett fürdőben járt volna. Megjegyezte, az ezt igazoló tanú valamint a felperes személyes előadása között eltérések tapasztalhatók. Ekörben kiemelte a tanúként meghallgatott csúszdamesterek vallomását, akik cáfolták a felperesi állításokat. Emiatt az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte. Annak igazolására, hogy sérülését az alperesi fürdőben szenvedte el az alperes, a zárójelentés sem alkalmas, hiszen az csupán a felperes előadását rögzíti. Hivatkozott a műszaki szakértői véleményre, amely szerint rendeltetésszerű csúszdahasználat mellett a felperes sérülése nem következhetett volna be. Hangsúlyozta, a kihelyezett piktogram is a fekvő helyzetet jelöli meg engedélyezett, szabályos testtartásként, így ha a felperes úgy döntött, hogy nem az engedélyezett testhelyzetben csúszik le, azt csak saját felelősségére tehette, amiből eredő károkért az alperes kártérítési felelősséggel nem tartozik. Kiemelte továbbá, a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény az alperes ellenőrzési körén kívül merült fel, hiszen a felperesnek az a döntése, hogy tiltott testhelyzetben csúszik le, olyan körülmény, amelyre neki nem volt ráhatása. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyes indokai szerinti helybenhagyására irányult. A fellebbezés alapos. Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy a per a Pp.
- §
(1)bekezdés g) pontjából és 22. §
(1)bekezdéséből levezethetően a helyi bíróság hatáskörébe tartozott volna (BH
- 288.), azonban a törvényszék hatásköre a Pp.
- §-a szerint az alperes ellenkérelmének előadásával rögzült. A jogvita elbírálására az állított jogsértés időpontjából adódóan – osztva az elsőfokú ítélet álláspontját – a
- évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók. A Ptk. általános jelleggel védi a személyiségi jogokat (Ptk. 2:
- §
(1)bekezdés), melyek közül a felperes a 2:
- § a) pontjában nevesített, testi épséghez és egészséghez fűződő jogának megsértését jelölte meg követelése jogalapjaként. Állította, hogy kulcscsonttörése az alperes által üzemeltetett csúszda használata során,
- augusztus 9-én következett be. Az elsőfokú bíróság – Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti mérlegeléssel, a bizonyítékok megfelelő értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes e tényállítását sikeresen bizonyította. Ilyen tartalmú nyilatkozatot tett (tanú 1 neve) tanú (
- számú jegyzőkönyv), akinek vallomását alátámasztotta (tanú 2 neve)-nek, a felperes testvérének tanúként tett nyilatkozata (
- számú jegyzőkönyv 3-
- oldal), valamint a (kórház neve) Kórház
- augusztus 19-i zárójelentésének és
- augusztus 9-i traumatológiai ambuláns vizsgálati leletének epikrízis része. Ezek egybecsengenek a felperes által előadott ténnyel. Az, hogy a csúszdaparkon belüli történések sorrendjében a felperes és az akkor szintén jelen volt (tanú 1 neve) tanú vallomása közt lényegtelen kérdésben minimális ellentmondás mutatkozik, amit az időmúlás magyarázhat, a felsorolt bizonyítékok együttes bizonyítóerejét nem befolyásolja. A lényegi kérdésekben a tanúvallomások egybecsengenek és nyomatékosítja azokat a felperesnek a baleset napján a kezelőorvos előtt tett nyilatkozata, valamint az a körülmény, hogy az alperes biztosítója térített bizonyos összeget a káreseménnyel összefüggésben. Az, hogy a felperes a belépőjegyét nem őrizte meg, életszerű, miután a csúszdaparkot a jegy mellé adott karórával lehet igénybe venni és nem kellett számítania arra, hogy sérülés éri. A személyiségi jog megsértésekor alkalmazható jogkövetkezményként vezeti be a Ptk. 2:
- §
(1)bekezdésében a sérelemdíjat, mint közvetett kompenzációt, illetve pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetést a nemvagyoni kártérítés intézménye helyett. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni (Ptk. 2:52. §
(2)bekezdés). De a sérelemdíj iránti követelés megalapozottságához az igényt érvényesítő félnek továbbra is bizonyítani kell, hogy az őt ért jogsérelem az alperes károkozó magatartásával okozati összefüggésben következett be. A perben a felperes egyik jogsértő, károkozó magatartásként az alperes által üzemeltetett csúszda életveszélyes, nem megfelelő műszaki állapotát jelölte meg. Miután jelen esetben a felek közt az adott szolgáltatás igénybevételére kötelmi jogviszony, szerződés jött létre (Ptk. 6:63. §
(1)bekezdés), a felperes sérelemdíj iránti igényét a szerződésszegési kártérítési felelősség szabályai szerint kell elbírálni. Ennek kapcsán megállapítható, hogy az alperes nem szegett szerződést: részletes tájékoztatást nyújtott a csúszda mikénti használatáról, annak szabályairól, melyek betartása mellett az – a tanúsítvány szerint – megfelelően használható. A beszerzett műszaki szakértői vélemény szerint ugyanis a csúszda a baleset időpontjában érvényes megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkezett, a rendeltetésszerű használatra vonatkozó tájékoztató táblák pedig a megfelelő helyeken, jól látható módon kifüggesztésre kerültek. A tábla létét (tanú 1 neve) tanú is alátámasztotta (9.számú jegyzőkönyv
- oldal). A csúszda használati útmutatójából, valamint a tájékoztató táblákból pedig egyértelműen megállapítható, kizárólag a fekvő testtartás engedélyezett csúszdázáskor, amely előírást a felperes nem vitatottan nem tartotta be (
- számú jegyzőkönyv
- oldal). Megjegyzi az ítélőtábla, az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a műszaki szakértői vélemény tiltott magatartásokra vonatkozó részét. A tájékoztató táblán feltüntetett tiltott magatartások ugyanis nyilvánvalóan nem tekinthetőek teljes körűnek, abból nem vonható le olyan következtetés, hogy ami nem került feltüntetésre, az nem tilos. Számtalan, a fekvőtől eltérő testtartás létezik, melyek hiánytalan felsorolása, bemutatása lehetetlen. Így megfelel a szerződés keretei közti elvárható tájékoztatási szintnek az is, ha kizárólag a kötelező testtartásra hívja fel a figyelmet az üzembentartó. A felperes azonban a tájékoztatás ellenére ülő helyzetben csúszott le, amit az alperes a zárt terű csúszda miatt nem észlelhetett, ezzel pedig a felperes megszegte szerződéses kötelezettségeit. Az elfogadott orvosszakértői vélemény szerint viszont emiatt következett be sérülése, valójában tehát saját – a tiltó rendelkezéseket sértő, ezzel szerződésszegő – magatartása okozta a hátrányos eredményt. Az alperesi oldalon sérelmezett további magatartások, mulasztások (ápolás, orvosi ellátás lehetőségéről való tájékoztatás hiánya) a sérülés bekövetkeztében nem játszottak szerepet, ha meg is történtek, az utáni időpontra estek. A felperes vagyoni kárainak megtérítésére vonatkozó igényét a Ptk. 6:
- §-ára hivatkozva, deliktuális kártérítési alapon terjesztette elő. A peres felek között azonban – a fentiek értelmében – az alperes szolgáltatásainak igénybevételével kontraktuális, azaz szerződéses jogviszony jött létre. Erről az elsőfokú bíróság tájékoztatta a feleket (
- számú jegyzőkönyv
- oldal utolsó bekezdés). Az 1959-es Ptk. alkalmazása során annak a kérdésnek, hogy milyen kárfelelősségi alapot jelöl meg az igényt érvényesítő fél, joggyakorlati jelentősége nem volt, mert a jogszabály a kontraktuális kártérítést csupán egy utaló normán keresztül (Ptk.
- §) szabályozta, valójában a deliktuális kártérítési szabályokkal egyezően. Az új Ptk.-nak a szerződési jogot érintő egyik legfontosabb újítása viszont abban áll, hogy szétválasztja a kontraktuális és deliktuális kártérítést, az előbbit objektív alapra helyezi. Az elhatárolás a joggyakorlat szempontjából azért különösen fontos, mert az új Ptk. nem engedi meg a károsult számára a választás lehetőségét. Ha a felek között szerződéses jogviszony van – ahogy jelen esetben is –, akkor a jogosult a kárigényét csak szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén (Ptk. 6:
- §) követelheti akkor is, ha egyébként a károkozás a szerződésen kívüli kártérítés tényállását is megvalósítja. Ezt a szabályt tartalmazza a Ptk. 6:
- §-a, az ún. „párhuzamos kártérítési igények kizárása” cím alatt (ún. non-cumul elv). Ez azt jelenti, ha a károsult a szerződéses jogviszony ellenére szerződésen kívüli kártérítés jogcímén lép fel – a 6:
- §-ra hivatkozik a 6:
- § helyett – akkor keresete alaptalan lesz és el kell utasítani (hasonlóan: BDT2017/
- szám). Miután jelen ügyben is ez történt, a felperes a bíróság tájékoztatása ellenére deliktuális alapon követelt kártérítést, vagyoni kárigénye eleve alaptalan, a további bizonyítás ekként szükségtelen. Megjegyzi az ítélőtábla, egyébként is alaptalan lenne ez az igény alperesi szerződésszegés hiányában. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Az ítélet részbeni megváltoztatása következtében a felperes teljes egészében pervesztesnek minősül, ezért az ítélőtábla az alperest elsőfokú eljárási illeték, állam által előlegezett szakértői díj és eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezéseit mellőzte, egyben 50 %-os személyes költségmentességre figyelemmel a felperest a felmerült elsőfokú eljárási illeték (206.600,- Ft) és állam által előlegezett szakértői díj (220.584,- Ft) felének megfizetésére kötelezte, míg a fennmaradó összeg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. A pervesztes felperes a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében köteles az alperes első- és másodfokú eljárási költségeit is megtéríteni, amelyet az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései alapján, a pertárgyérték figyelembevételével és a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányban állóan állapított meg. Szeged,
- április
- Dr. Bálind Attila s.k. . Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. . Béri András s.k. a tanács elnöke táblabíró előadó bíró táblabíró