Kbf.102/2016/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálatban kötelességszegés bűntettének minősíti. Ellenben II.r. vádlottat az ellene a Btk. 438. §

(1)-

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt emelt vád alól felmenti. Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült további 122.850 (százhuszonkettőezernyolcszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. vádlott tekintetében helybenhagyja. I.r. vádlottat kötelezi a másodfokú eljárás során felmerült 15.880 (tizenötezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen II.r. vádlott tekintetében fellebbezésnek van helye, amelyet a katonai ügyész a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül a Kúriához címezve a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsához jelenthet be. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a

1. május
2. napján kihirdetett 42(II.)Kb.819/
3. számú ítéletével I.r. és II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1-1 rb. hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
4. § a./ pont), ezért a vádlottakat külön-külön 300 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az I.r. vádlottat 167.850 forint, míg a II.r. vádlottat 122.850 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az ügyben felmerült további 38.533 forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a nyilatkozattételre három napot tartott fenn, majd a törvényes a határidőben mindkét vádlott terhére súlyosabb büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Utóbb csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását, amelyben a megállapított tényállás kiegészítését, valamint mindkét vádlottal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Az I.r. vádlott és védője felmentés érdekében, míg a II.r. vádlott és védője felmentés érdekében és a tényállás téves megállapítása miatt jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.719/2016/
5. számú átiratában a katonai ügyészi fellebbezést mindkét vádlottnál kiegészítéssel tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat megvizsgálta, amelynek alapján mérlegelési jogkörében eljárva a tényállást helyesen állapította meg és indokolási kötelezettségét is kellő terjedelemben teljesítette. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú a bíróság okszerű következtetést vont le a vádlottak bűnösségére és helyesen minősítette a cselekményeket, amely annyiban szorul pontosításra, hogy a bűnkapcsolat számához igazodóan 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettét merítették ki. A büntetés kiszabása körében hivatkozott arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az időmúlásnak túlzott jelentőséget tulajdonítva pénzbüntetést szabott ki a vádlottakkal szemben, mert a büntetési célok eléréséhez börtön végrehajtási fokozatú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt. Indítványozta tehát, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa I.r. vádlott és II.r. vádlott hivatali bűncselekményét minősítse 2 rendbeliként és mindkét vádlottal szemben súlyosításul, halmazati büntetésként szabjon ki végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést. A másodfokú nyilvános ülésen az I.r. vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezésének irányát módosítva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be.
6. §

(1)bekezdés III/a. pontja alapján helyezze hatályon kívül az elsőfokú katonai tanács ítéletét és a bíróságot utasítsa új eljárásra, mivel az első fokon eljárt bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, továbbá az ítéleti tényállás részben hiányos és felderítetlen. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 88. §

(1)bekezdésében és a Be. 296. §

(1)bekezdésében foglaltakat megsértve nem tisztázta tanú1 tanú nyomozás és tárgyalás során tett vallomásai közötti ellentmondásokat és ítéletében sem adta indokát annak, hogy a tanúnak miért a bírósági tárgyaláson tett vallomását fogadta el. További ellentmondásokra, illetve iratellenes ítéleti ténymegállapításokra is rámutatott, részben a román tanúk kihallgatása és a fényképes felismerésre bemutatások kapcsán. A bizonyítási eljárás hiányosságára vonatkozóan kifejtette, hogy nem került tisztázásra, milyen gépkocsi jelent meg a határon, és tanú2 tanút nem a tárgyaláson hallgatta ki a bíróság, érvelése szerint az elsőfokú bíróság nem adta indokát az I.r. vádlott érdemi védekezése elvetésének. A II.r. vádlott védője perbeszédében a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezését továbbra is fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, amely álláspontja szerint kiküszöbölhető a másodfokú eljárásban. A megalapozatlanság kiküszöbölése után bizonyítottság hiányában történő felmentését kérte védencének. Álláspontja szerint az esetet követően másfél évvel kihallgatott II.r. vádlott védekezését a bíróság által értékelt tanúvallomások, okirati bizonyítékok, utasítások nem teszik kétségessé. Kifejtette, hogy a kézből-kézbe ellenőrzést egy román és egy magyar határrendész hajtja végre, nincs olyan előírás, amely mindkét oldalon két-két fő együttes jelenlétét tenné kötelezővé. Véleménye szerint erre a tanúvallomások alapján sem vonható le következtetés. Hangsúlyozta, hogy a beszerzett bizonyítékok nem képeznek olyan egységes logikai láncolatot, amelyre a II.r. vádlott tekintetében marasztaló ítéletet lehetne alapítani. Mindezek alapján védence felmentésére tett indítványt. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán tagadta a bűncselekmény elkövetését és lényegében védőjéhez csatlakozva kérte a felmentését. A II.r. vádlott az utolsó szó jogán megismételte, hogy a vádban szereplő gépjárműszerelvényt nem észlelte, szolgálati ideje alatt nem látta, bűncselekményt nem követett el, ezért kérte a felmentését. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a vádlottak, a védők és az ügyész által bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A másodfokú bíróság nem értett egyet a védő azon érvelésével, hogy súlyos eljárási szabálysértéseket követett volna el az elsőfokú bíróság. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Többször kezdte elölről a tárgyalást a Be. 287. §

(3)és

(4)bekezdésében foglalt törvényi rendelkezések szerint. A Be. 85. §

(5)bekezdése alapján engedélyezhette tanú2 tanú részére, hogy írásban tegyen vallomást. A tanú a vallomását saját kezűleg írta le és írta alá, így vallomása a Be. 85. §

(6)bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel, az bizonyítékként értékelhető. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a szükséges és elégséges bizonyítékokat számba vette, értékelte, a releváns bizonyítékokat mérlegelési jogkörébe vonta. Az I. és II.r. vádlottak a tárgyaláson érdemi védekezést terjesztettek elő, mindketten tagadták a bűnösségüket. Azt nem vitatták, hogy a tényállásban megjelölt helyen és időben útlevélkezelői szolgálatot láttak el, tisztában voltak a kézből-kézbe adás szabályaival és azzal, hogy a határátkelőhelyen a teherforgalom maximum 7,5 tonnás súlyhatárhoz kötött. Ugyanakkor tagadták, hogy szolgálatteljesítésük során a 38 tonnás szerelvényt látták és azt átengedték volna. Nem tartották kizártnak, hogy a kamion áthaladásakor valamelyikük nem volt, és a távozásra engedélyt nem kért. A II.r. vádlott elmondta azt is, hogy ha valaki egyedül van, az egyik elmegy wc-re, addig a forgalom nem mehet. Az elsőfokú bíróság - mérlegelési jogkörében eljárva - a vádlotti védekezéseket elvetve az okirati bizonyítékok, valamint az érdektelennek tekintett tanú1 és tanú2 tanúk aggálytalan vallomásai, illetve a tárgyaláson kihallgatott tanúk aggálytalan vallomásrészei alapján állapított meg marasztaló ítéleti tényállást. tanú1 a tárgyaláson meggyőző volt, határozottan felismerte az I.r. vádlottat olyan magyar határrendészként, aki az átlépéskor a román határrendésznek átadta az okmányait és ezt követően átengedték a kamiont, holott 7,5 tonnánál nagyobb gépjárműszerelvénnyel nem lehetett volna ott áthaladni. A II.r. vádlott és védője által a felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapos, ugyanakkor a hatályon kívül helyezésre irányuló, az I. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a vádlottak személyi körülményeiben bekövetkezett változás miatt kiegészítésre szorul, továbbá az ítélet a Be. 351. §

(1)bekezdés c./ és d./ pontja alapján megalapozatlan, mivel részben iratellenes, illetve tényből további tényre helytelen következtetést tartalmaz. A fellebbviteli bíróság az I. és II.r. vádlott nyilatkozata alapján a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel az ítéleti tényállás személyi részét is kiegészíti azzal, hogy: „I.r. vádlott szolgálati viszonya

1. december 23-án megszűnt, a ... Kft. alkalmazásában gépjárművezetőként dolgozik, havi jövedelme nettó 90.000 forint. II.r. vádlott szolgálati viszonya
2. december 21-én szűnt meg,
3. április
4. napja óta ... egyéni vállalkozó alkalmazásában áll árumozgatóként, nettó havi jövedelme 85.000 forint." A másodfokú bíróság egyetértett a II.r. vádlott védőjével abban, hogy tanú1 észlelő tanú, továbbá az e körben kihallgatott tanú3 tanú vallomásából és a Rendőrség Határrendészeti Szabályzatáról szóló 8/
5. (OT 6.) ORFK utasítás, valamint a ... Közúti Határátkelőhely közös határforgalmi ellenőrzéséről és a határátkelőhely működési rendjéről szóló 04110/51-3/2008.ált. számú szabályzók hivatkozott pontjai alapján sem vonható le olyan következtetés, hogy két magyar (és két román) határrendésznek egyidejűleg kell jelen lennie a ... közúti határátkelőhely kilépő oldalán a „kézből kézbe ellenőrzés" során. Erre figyelemmel a Be.
6. §

(2)bekezdés c./ (a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával) és d./ pontja (az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett) alapján az elsőfokú katonai tanács által megállapított tényállás részben megalapozatlan. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a megállapított tényállás (ítélet

1. oldal
2. bekezdés)
3. sorából mellőzi a „II.r. vádlott hallgatólagos egyetértésével" megállapítást, továbbá az
4. bekezdés
5. mondatából az „és II.r. vádlott"-re való utalást, valamint a mondat végén szereplő azon megállapítást, hogy „azért, hogy tanú1 és tanú2 román állampolgároknak jogtalan előnyt biztosítsanak". Az előzőekben írt módosítással és kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.
6. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául mindkét vádlott vonatkozásában. A Be. 352. §

(1)bekezdés b./ pontja alapján tehát a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés alapján II.r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapított meg. A fellebbviteli bíróság egyetértett a II.r. vádlott védőjével abban, hogy nincs olyan bizonyíték, ami a II.r. vádlott bűnösségét kétséget kizáróan alátámasztaná, ezért II.r. vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés bűntette (Btk. 438. §

(1)-

(2)bekezdés a./ pont) miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés b./ pontjára figyelemmel a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján bizonyítottság hiányában felmentette. A fellebbviteli bíróság megállapította azonban, hogy az I.r. vádlottal szemben figyelemmel a felismerő tanú aggálytalan vallomására közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre. Megállapítható azonban az is, hogy nincs olyan bizonyíték, amely vele szemben a jogtalan előnyszerzési célzatot igazolná, hisz nincs ilyen tartalmú beszélgetésre utaló adat, ráutaló magatartás, vagyis e körben az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó megállapítását feltételezésekre alapította. Az ítélet megalapozatlansága az előzőek szerint azonban kiküszöbölhető volt a másodfokú eljárásban, ezért az I.r. vádlott és védője hatályon kívül helyezésre vonatkozó indítványa nem foghatott helyt. Az elsőfokú bíróság az általa okszerűen mérlegelt bizonyítékok alapján az I. r. vádlott vonatkozásában a fenti módosítással - megalapozott tényállást állapított meg ítélete 3. oldalán, és az indokolási kötelezettségének a még szükséges és elégséges mértékben eleget tett. Kellő indokát adta annak, hogy hogy az I. r. vádlott bűnösségét milyen bizonyítékokra alapította, azokat hogyan értékelte. Ezért nem áll fenn a Be. 373.§

(1)bekezdés III/a.) pontjában megfogalmazott abszolút eljárási szabálysértés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács okszerűen következtetett az I.r. vádlott bűnösségére, azonban téves az általa megállapított jogi minősítés. A hivatásos állományú rendőr - mint büntető anyagi jogi értelemben vett katona - katonai és hivatali bűncselekmény alanya is lehet. Ugyanakkor a módosított, ezáltal irányadó tényállás alapján a jogtalan előnyszerzési célzat nem állapítható meg az I. r. vádlott terhére, ezért csak a katonai bűncselekmény, nevezetesen a szolgálatban kötelességszegés bűntette megállapításának lehet helye. Az eredeti vád szerinti minősítés a folytatólagosság a módosított tényállás alapján nem állapítható meg. A szolgálat előírásainak azonos akaratelhatározással ugyanazon szolgálaton belüli ismételt megszegése szolgálhat a folytatólagosság megállapításának alapjául, de jelen esetben nem lehet megállapítani, hogy az I. és a II.r. vádlottak elhagyták volna a szolgálati helyüket, az I.r. vádlott terhére kétséget kizáróan csak az a kötelességszegő magatartás róható, hogy útlevélkezelői szolgálata során nem ellenőrizte és nem fordította vissza a tanú1 román állampolgár által vezetett 38 tonnás nehézgépjármű szerelvényt, hanem kötelességét megszegve azt kiléptette az országból. Az utasítás megszegése a szolgálatra jelentős hátránnyal járt, hiszen az a cél, amelyre az adott szolgálatot létrehozták, meghiúsult, továbbá az I.r. vádlott kötelességszegése folytán a Németországból eltulajdonított és a SIS rendszerben körözött mezőgazdasági munkagépek az ország területét zavartalanul elhagyhatták. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az I.r. vádlott cselekményét a Btk. 438. §

(1)-

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálatban kötelességszegés bűntettének minősítette. A másodfokú bíróság nem értett egyet a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség súlyosításra irányuló indítványával, azon álláspontjával, hogy végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetés szolgálja megfelelően a büntetési célokat. A másodfokú bíróság a jelentős időmúlásra is figyelemmel nem értékelte olyan súlyúnak az I.r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény konkrét társadalomra veszélyességét, amely indokolná vele szemben szabadságvesztés büntetés kiszabását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az I.r. vádlott tekintetében helyesen értékelte a bűnösségi körülményeket, nem tévedett, amikor lehetőséget látott pénzbüntetés kiszabására a Btk. 33. §

(4)bekezdésének felhívásával és helyesen állapította meg a napi tételek számát, valamint az egy napi tételnek megfelelően megállapított összeget is. Helyesen alkalmazta az elsőfokú katonai tanács az I.r. vádlottal szemben a lefokozást, mivel szolgálatának alapvető szabályát szegte meg, amely miatt a szolgálatra a jelentős hátrány be is következett. Ezért oly mértékben sértette a rendfokozat tekintélyét, ami miatt rendfokozat viselésére méltatlanná vált. Ugyanakkor a Be. 338. §

(4)bekezdése alapján a másodfokú katonai tanács nem terhelte az I.r. vádlottra a bűnügyi költség azon részét is, amelynek megfizetésére korábban a II.r. vádlottat kötelezte a bíróság, hanem annak eltúlzott mértékére tekintettel megállapította, hogy a 122.850 forint bűnügyi költséget a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései az I.r. vádlott tekintetében törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokainál fogva helybenhagyta. A fellebbviteli bíróság a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján az I.r. vádlottat kötelezte a másodfokú eljárásban kirendelt védői díjként felmerült 15.880 forint bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú bíróság ítélete ellen II.r. vádlott vonatkozásában a 386. §

(1)bekezdés c./ pontja alapján van helye fellebbezésnek. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró, A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. vádlott vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. április
4. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete II.r. vádlott tekintetében
5. május
6. napján jogerős. Budapest,
7. május
8. . Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke