Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.195/2017/5/II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hegedűs Ildikó pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: ... bíró) által képviselt Fővárosi Törvényszék(1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Balassagyarmati Törvényszék
- december
- napján meghozott 25.P.20.472/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a le nem rótt és a felperes költségmentessége folytán az állam által viselendő kereseti illeték összege 1.021.200 (egymillió-huszonegyezer-kétszáz) forint. A felperes költségmentessége folytán le nem rótt 1.361.600 (egymillió-háromszázhatvanegyezerhatszáz) forint fellebbezési illetéket és a felperest képviselő pártfogó ügyvédet a másodfokú eljárásban kifejtett tevékenysége ellenében megillető díjat az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes pontosított kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest összesen 17.020.177 forint megfizetésére, amelyből 10.444.444 forint elmaradt örökség címén, 2.680.733 forintot
- április
- napjától számított bérleti díj címén, míg 3.895.000 forintot nem vagyoni kártérítés címén kívánt érvényesíteni. A felperes előadta, hogy a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a .... számon indult perben az
- számú jegyzőkönyvben tévesen rögzítette, hogy a jelen per felperese által képviselt S. J-né kizárólag az
- március
- napján elhunyt J. E. nevű testvére után kíván örökölni. Az elírás következtében a felperes édesanyja, illetve utóbb a felperes törvényes örökrésze iránti igényét nem tudta eredménnyel érvényesíteni, és a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt .... számon indult ügyben a bíróság a felperesnek J. J. végrendelete érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasította. A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes a felperes által indult peres eljárásokban következetesen figyelmen kívül hagyta a Ptk.
- §
(2)bekezdését. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes kártérítési igénye az
- november
- napján megtartott tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt elírásra alapozottan a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján elévült. Előadta továbbá, hogy a felperes kereseti kérelme vonatkozásában nem érvényesülnek a Ptk.
- §-ában írt különös feltételek, a felperes ugyanis a sérelmezett bírósági határozatokkal szemben a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem vette igénybe, így nem kérte az általa hivatkozott jegyzőkönyv kijavítását és kiegészítését, illetve a .... számon indult ügyben kötött egyezséget jóváhagyó végzés vonatkozásában is lemondott fellebbezési jogáról. A felperes a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt .... számon indult eljárásban hozott ítélettel szemben sem merítette ki rendes jogorvoslati jogát, hiszen nem terjesztett elő fellebbezést a
- számú ítélettel szemben. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a kártérítés általános feltételei mellett a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség további különös feltétele, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve hogy a károsult e rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. Megállapította, hogy a felperes kereseti kérelme két eljáráson, a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság .... és .... számon folyamatban volt ügyeken alapult. Megállapította, hogy az 1987-ben indult ügyben az
- november
- napján tartott tárgyalásról készült
- számú jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vonatkozásában a felperes igénye az alperes hivatkozásával egyezően elévült. Megjegyezte, hogy a jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiánya miatt a felperes kártérítési igénye ebben a körben a különös feltétel hiányában sem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság rámutatott továbbá, hogy a felperesnek a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt .... számon indult ügyével kapcsolatban a felperes a
- sorszámú elsőfokú ítélettel szemben nem terjesztett elő fellebbezést, így tehát a felperes a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget nem vette igénybe, ezért a keresetét ebben a körben is el kellett utasítani. Megjegyezte továbbá, hogy a kártérítési felelősség általános feltételei közül a jogellenes és felróható magatartás tényét sem bizonyította a felperes, akinek hivatkozása az alapügyben eljárt bíróság bizonyítékokat értékelő és mérlegelő tevékenységét, illetve az alapügy ténybeli és jogi megítélésének felülbírálatát célozta, amelyre a kártérítési per bírósága nem jogosult. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát. Előadta, hogy az általa indított eljárásokban az első- és másodfokú alperesi bíróságok
- óta következetesen kikerülték a felperes törvényes örökségének megállapítását, amellyel a felperesnek kárt okoztak annak ellenére, hogy okiratok igazolják, hogy a felperes J. J.-nek törvényes örököse. Kiemelte, hogy örökségi igényének az
- november
- napján kelt téves tartalmú tárgyalási jegyzőkönyv sem lehetett volna akadálya a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint, amelyet az eljárt bíróságok rendre figyelmen kívül hagytak. Az alperesi bíróság súlyos kárt okozott a felperesnek azzal, hogy törvényes örökségét nem állapította meg, hiszen a felperes háza leégése óta hajléktalanul él, noha azt örökségéből helyre tudná állítani. Hangsúlyozta, hogy az örökségével kapcsolatos pereket kezdettől fogva jogi képviselő nélkül folytatta, így laikusként járt el, azonban a törvényes örökrésze iránti jogos igénynek nem lehet feltétele a jogi képviseleti megbízás. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott, a jogszabályoknak mindenben megfelelő határozatot hozott, eljárása során jogszabálysértés nem történt. Az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat megfelelően értékelte és abból helyesen állapította meg a tényállást és okszerűen vonta le a keresetet elutasító érdemi döntését. A Ptk.
- §-a alapján a kártérítés általános feltételein túl a felperesnek azt is igazolnia kellett volna, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve hogy a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati eszközöket igénybe vette. A felperes azonban az általa sérelmezett eljárásokban a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem vette igénybe. Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az 1987-ben indult üggyel összefüggő felperesi igény elévült. A felperesnek a jogi képviselő hiányára irányuló hivatkozásával összefüggésben megjegyezte, hogy a felperes az alapeljárásokban jogi képviselő nélkül is élhetett volna jogorvoslati jogával. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelemben bírálta felül, mert annak fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt [Pp.
- §
(4)bekezdés]. A felperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ítélőtábla az érdemi döntéssel is egyetértett, annak jogi indokait a fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következők szerint pontosítja. A perbeli tényállásból az ítélőtábla az alábbiaknak tulajdonított jelentőséget. A felperes édesanyjának testvére, J. J. hagyatékát testvérei, J. E. és J. I. örökölték meg. J. E. elhalálozását követően hagyatékát J. I. örökölte. A felperes édesanyja ezután indított pert ... szám alatt J. I.-vel szemben, amely a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséggel zárult. A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt .... számon indult ügyben a bíróság a felperesnek J. J. végrendelete érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével elutasította. A felperes keresete bírósági jogkörben okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére irányult, amelynek elbírálása során a Ptk. 349. §
(1)és
(3)bekezdését és a 339. §
(1)bekezdését együtt kellett alkalmazni. Ennek során mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy teljesül-e a Ptk. 349. §
(1)bekezdése szerinti kárfelelősség speciális feltétele, azaz hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult kimerítette. Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást az alperes elévülési kifogását illetően. A felperes saját előadása szerint kára azáltal következett be, hogy nem jutott hozzá az őt – J. J. végrendeletének érvénytelensége folytán – törvényes öröklés címén megillető örökséghez. Ez a kár akkor következett be, amikor a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben hozott elutasító ítélet jogerőre emelkedett. Ezt megelőzően a felperesnek az alperessel szemben kárigénye nem is keletkezhetett, tehát a felperes kártérítési igényének elévülése csak 2011. december 30. napjával kezdődött. A követelés elévülése ugyanakkor csak akkor merülhet fel, ha a követelés létrejött. A felperes adott jogalapon előterjesztett kárigénye csak a Ptk. 349. §
(1)bekezdése szerinti speciális feltétel teljesülése esetén jöhetett volna létre, a felperes azonban a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben az ítélet ellen fellebbezéssel nem terjesztett elő, ezért nem is keletkezett érvényesíthető kárigénye az alperessel szemben. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az utóbb indult perekben a felperes a Pp. 229. §
(1)bekezdése szerint a korábbi ítélet anyagi jogereje folytán alappal nem hivatkozhatott J. J. végrendeletének érvénytelenségére, mert az ebben a tárgyban hozott jogerős ítéletet mind a felperesre, mind a később eljáró bíróságokra kötelező. A felperes nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetével összefüggésben az ítélőtábla kifejti, hogy a nem vagyoni kár valamely személyhez fűződő jog megsértésének következménye. Bírósági jogkörben eljárva személyiségi jogot sértő magatartás akkor valósít meg személyiségi jogi sérelmet, ha az egyben a károsult személye elleni támadásként értékelendő vagy ha a bíróság olyan szabályt alkalmaz tévesen, amely közvetlenül személyiségi jogot érint, vagyis a téves jogalkalmazás önmagában megvalósítja a személyiségi jogi jogsértést. Ilyen személy elleni támadásra vagy személyiségi jogsérelmet megalapozó téves jogalkalmazásra a felperes maga sem hivatkozott, tehát személyiségi jogsértés hiányában a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye nem lehetett alapos. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet érdemi rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a le nem rótt és a felperes költségmentessége folytán az állam által viselendő kereseti illeték összegének megjelölését pótolta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ugyanakkor az alperes a másodfokú eljárásban perköltség-igényt nem érvényesített. A felperes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. Az ítélőtábla a Pp. 87. §
(2)bekezdés alapján megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke . Benedek Szabolcs s.k.. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró