Bf.350/2016/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(4)bekezdés] és 1 rb. adócsalás bűntette [

1. évi IV. törvény
2. §

(1)és

(3)bekezdés], II. rendű vádlottat az 1 rb. bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(4)bekezdés] és 1 rb. bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)és

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti. A magánokirat-hamisítás vétségének jogszabályhelye:

1. évi IV. törvény
2. §. A Trkv.:156/
3. számú bűnjeljegyzéken nyilvántartott szállítóleveleket is az A Kft.. részére rendeli kiadni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., míg II. rendű vádlotté ... Indokolás: A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosításáért, továbbá I. rendű vádlottal szemben vagyonelkobzás intézkedés alkalmazásáért jelentett be fellebbezést. A vádlottak és a védőik egyaránt felmentésért fellebbeztek, míg I. rendű vádlott védője téves minősítés miatt is. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn, a jogszabály-változásra figyelemmel indítványozta a vádlottak különadóra elkövetett cselekményeinek vádja alóli felmentésüket. A bejelentett fellebbezések elbírálására az ítélőtábla a Be. 361-
4. §-ai szerinti nyilvános ülést tűzött, melyen a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásban benyújtott indítványát fenntartotta, a védői fellebbezések írásbeli indokolására reagálva a bizonyítási indítványok elutasítását indítványozta, a további védői felvetéseket is alaptalannak tartva. A vádlottak védői elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan védenceik felmentését, harmadlagosan a büntetés felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre történő enyhítését kérték, mely kérelmükhöz a vádlottak is csatlakoztak. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be.
5. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a büntetőeljárást. E körben az ítélőtáblának csupán néhány pontosítást szükséges tennie, egyrészt, mivel

1. július 8., július 10.,
2. január
3. és november
4. napjain nem került sor érdemi tárgyalás tartására, ezek feltüntetését az ítélet bevezető részéből mellőzi, másrészt a
5. és
6. sorszámú jegyzőkönyvek 2015 évben, míg a
7. sorszámú 2016-ban készültek. A törvényszék beszerezte az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat, mellyel eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének, s ebből következően az ítélőtábla I. rendű vádlott védője által előterjesztett bizonyítási indítványok teljesítését nem tartotta indokoltnak. TANÚ 1
8. július
9. napján tett nyomozati vallomása kétségtelenül nem lett a tárgyalás anyagává téve, azonban e TANÚ1 ismételt kihallgatása az e körben a törvényszék által elfogadott egyéb bizonyítékokra tekintettel szükségtelen. Relevanciával nem bír TANÚ 2 esetleges vallomása, valamint a szakértők ismételt meghallgatása sem, akik több alkalommal is kijelentették, hogy a számlák fiktivitásának a megállapítása nem tartozik szakértői kompetenciájukba. A törvényszék TANÚ 3 és TANÚ 4 tanúk felkutatására tett intézkedései eredményre nem vezettek, ezek másodfokú eljárásban történő megismétlése csak az eljárás jelentős elhúzódásához vezetne. A cégátruházásokkal kapcsolatos közokiratok a bíróság rendelkezésére álltak, ezért az ezzel kapcsolatban kihallgatni kért TANÚ 5 és TANÚ 6 kihallgatása szintén szükségtelen. A törvényszék a bizonyítékokat az ítéletében a
10. oldaltól a
11. oldalig rendkívüli részletességgel, nagy alapossággal, a logika szabályainak is mindenben megfelelve, kimerítően értékelte, számot adva arról, hogy a tényállása alapjául mely bizonyítékokat fogadott el, s melyeket vetett el. Az ítélőtábla csupán két értelemzavaró leírási hibát pontosít, mely szerint az ítélet
12. oldal
13. bekezdés utolsó sorában a „volt" szó helyesen volna, a
14. oldal
15. bekezdésének a közepén a „2009." pedig
16. A törvényszék által rögzített tényállás döntő mértékben megalapozott, azt azonban az iratok tartalma, valamint a vádlottak személyi körülményei tekintetében a nyilvános ülésen elhangzottak alapján helyesbíteni, illetve kiegészíteni szükséges a következők szerint: - I. rendű vádlott a felső végtag bőrének rosszindulatú daganatos megbetegedésében, illetve hypertonia betegségben szenved. - II. rendű vádlottnak
17. március
18. napján ... utónevű gyermeke született. - Az ítélet
19. oldal
20. bekezdésében a „914 05 000 forint" helyesen 914 005 000 forint. - Az ítélet
21. oldal
22. bekezdésében - az ítélet
23. oldal
24. bekezdésében helyesen írtaknak megfelelően - mivel
25. szeptemberében I. rendű vádlott nem nyújtott be adóbevallást, II. rendű vádlott abban közreműködött, hogy I. rendű vádlott 443 640 000 forinttal csökkentse általános forgalmi adónemben a M Kft. adó befizetési kötelezettségét. Az ennyiben helyesbített, illetve kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
26. §-ának

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét ezen helyesbített, illetve kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be. 352. §

(2)bekezdésének megfelelően. Az eddig kifejtettekből következően az ítélőtábla hatályon kívül helyezési okot nem észlelt, ezért a vádlottak és a védőik által a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére tett indítványait nem tartotta alaposnak. Alaposak ezzel szemben a vádlottak részbeni felmentésére irányuló indítványok, ugyanis a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló

1. évi LXXVII. törvény
2. §-ának c/ pontja kimondja, hogy hatályát veszti az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló
3. évi LIX. törvény
4. §-a és hatályon kívül helyezésre kerültek a különadóra utaló egyéb törvényhelyek is. Ezen törvény
5. §-ának

(6)bekezdése szerint

1. január 1-én lépett hatályba e törvény
2. §-a, így a társas vállalkozást terhelő különadó fizetési kötelezettség
3. január
4. napjával megszűnt. A törvényszék tévesen mondta ki a vádlottakat - II. rendű vádlottat, mint bűnsegédet - bűnösnek 2 rb. adócsalás bűntettében [
5. évi IV. törvény
6. §

(1)és

(4)bekezdés, illetve

(1)és

(3)bekezdés]. Ezen cselekmények külön adónemben a 2007 évre vonatkozó 52 264 000 forint, és a 2008 év tekintetében 34 604 000 forint adóhiányt okozó adóbevallások. Erre tekintettel az ítélőtábla a vádlottakat a Btk. 2. §

(2)bekezdése alkalmazásával mivel az elbíráláskor hatályban lévő törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény - ezen bűncselekmények miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a/ pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette. A további bűncselekmények vonatkozásában okszerűen vont következtetést a törvényszék a vádlottak bűnösségére. E bűncselekményekkel kapcsolatosan a vádlottak és a védőik a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadták, melyek megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethettek, ugyanis az elsőfokú bíróság által mérlegelt bizonyítékoknak a másodfokú bíróság részéről történő eltérő értékelése törvényileg kizárt [Be. 351. §

(1)bekezdés]. A törvényszék az alkalmazandó jogszabály kérdésében helyesen foglalt állást akkor, amikor azt állapította meg, hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvény nem biztosít enyhébb elbírálást, ezért a főszabály szerinti, elkövetéskori Btk-t kell alkalmazni (164-165. oldal). Ezen álláspontjának az indokai is csak azzal pontosítandók, hogy az ítélet 163. oldal 5. bekezdésében a Btk. 396. §

(5)bekezdés d/ pontja helyett annak b/ pontjának a felhívása a helyes. Pontosítandó továbbá az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében a 200 703 000 forint 200 203 000 forintra, s a
3. oldal alulról
4. bekezdésében írt összeg 136 949 000 forintra. A két büntető törvénykönyv összevetése körében az első fokú ítélet
5. oldalán a
6. bekezdés utolsó mondatában írtakkal az ítélőtábla nem ért egyet. A
7. évi C. törvényben a szabadságvesztés generális minimuma emelkedésének kizárólag akkor lehet jelentősége, ha a bíróság a tettarányos és egyéniesített büntetésként néhány hónapi szabadságvesztést tart megfelelőnek. A középmértékből való kiindulás kötelezettségének törvényi megfogalmazása pedig a már kialakult jogértelmezés szerint - nem jelenti a büntetési tételkeret tágítását, így ez a szabály az összevetés során relevanciával nem bír. A törvényszék az
8. évi IV. törvényben foglaltaknak megfelelően törvényesen minősítette a vádlottak - felmentéssel nem érintett - cselekményeit. Az Áfa adónemre elkövetett adócsalás bűntetténél a folytatólagosság törvényi egységének megállapítása helyes, és egyet kellett érteni a társasági adónem vonatkozásában a halmazatkénti minősítéssel (Kúria Bhar.I.625/2016/
9. szám). A magánokirat-hamisítás vétsége törvényhelyének a feltüntetése az ítélet rendelkező részében elmaradt, melyet az ítélőtábla pótolt. E bűncselekmény rendbelisége továbbra is helytálló, mert az 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége az áfa adónemhez kötődik, míg a 2 rb. a
10. május 30-án és
11. augusztus
12. napjával esedékessé váló társasági adó bevallására vonatkozik. Ezen utóbbi két bevallások társasági- és külön adónemet is magában foglalták, ezért a csalásokkal kapcsolatos felmentő rendelkezéseknek e bűncselekmény minősítésére nincs kihatása. Többségében helyesen tárta fel a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, azonban mindkét vádlottnál további súlyosítóként értékelendő, hogy az általános forgalmi adónemet érintő adóbevétel csökkenése a minősítést megalapozó tételkeret felső határához (500 000 000.forint) közeli, míg további enyhítő körülmény I. rendű vádlott betegsége, valamint az, hogy II. rendű vádlott kiskorú gyermekét tartja. A büntetés kiszabása körében elsődlegesen arra szükséges kitérni, hogy az ítélőtábla mindkét vádlottat 2 bűncselekmény vádja alól felmentette, s így a bűnösségi kör szűkült. A törvényszék által megállapított börtönbüntetések mértéke a legsúlyosabb bűncselekmény miatt kiszabható szabadságvesztés minimumához (2 év) közeli, (3 év, illetve 2 év 6 hónap), azonban azok súlyosítására az ítélőtábla éppen a felmentésekre tekintettel alapot nem látott, míg az enyhítés szóba sem kerülhet. A törvényszék által kiszabott szabadságvesztés büntetések és mellékbüntetések összhatásukban szükségesek és egyben elegendőek is a Btk.
13. §-ában írt célok eléréséhez, azok kellően differenciáltak, igazodnak a vádlottak személyi társadalomra veszélyességéhez, a másodfokon szűkebb körben megállapított általuk megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyához, bűnösségük fokához és a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményekhez is. A törvényszék a Trkv.156/
14. számon lefoglalt szállítólevelek lefoglalását megszüntette, s azok iratok közötti megőrzését rendelte el. Az ítélőtábla szükségtelennek tartva ezen iratok jelen ügynél történő megőrzését, azokat a Be.
15. §

(2)bekezdése alkalmazásával - a további iratokkal együtt az A Kft.. részére rendelte kiadni. Az ügyészség indítványozta I. rendű vádlott vonatkozásában 685 250 000.- forint összegre vagyonelkobzás elrendelését. Annyiban osztja az ítélőtábla az ügyészség álláspontját, hogy 121 798 000.- forintra az adóhatóság korábbi kötelezése folytán vagyonelkobzás nem rendelhető el, azonban a teljes adóhiányból azt levonva a fenti összeg képezheti a vagyonelkobzás alapját, mely nem esik a kétszeres elvonás tilalma alá. A törvényszék „a vagyonelkobzás elrendelésének hiányát" ezen okból tehát tévesen állapította meg. Nem értett egyet az ítélőtábla a törvényszék azon indokával sem, mely szerint „I. rendű vádlott vonatkozásában bűnös úton elért vagyongyarapodás nem következett be, mivel az általa elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan nem ő, hanem az általa képviselt gazdálkodó szervezet gazdagodott.", hiszen ebben az esetben az 1978. évi IV. törvény 77/B. §

(2)bekezdése alkalmazásának lenne helye, ha a gazdálkodó szervezet nem jogutód nélkül szűnt volna meg. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vagyonelkobzás mellőzésének oka az, hogy az eljárás során kétséget kizáró bizonyossággal nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyon sorsa, az, hogy az hol realizálódott, s ennek hiányában vagyonelkobzás alkalmazásának a vádlottal szemben sincs helye. A törvényszék egyéb rendelkezései törvényesek. Az eddig kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §-ának alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az eljárás alatt a vádlottak személyazonosító igazolványának a száma megváltozott, melyet az ítélőtábla rögzített. Ezen ítélet elleni fellebbezés lehetősége a Be. 386. §-a

(1)bekezdésének c/ pontján alapszik. Debrecen,

1. évi október hó
2. napján Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja A kiadmány hiteléül: Kiadó.