Kbf.91/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tétel összegét 1.000,- (egyezer) forintra enyhíti. A 180.000,- (száznyolcvanezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre változtatja át, melynek során egy napi tétel összege helyébe egy napi szabadságvesztés lép. A vádlottal szemben alkalmazott katonai mellékbüntetés megnevezése helyesen: 1 (egy) évre a soron következő fizetési fokozatba előresorolásra előírt várakozási idő meghosszabbítása. A halmazati büntetésre való utalást mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a katonai ügyész az ítélet kézbesítésétől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. május 18. napján kihirdetett 43(III.)Kb.419/2016/14. számú ítéletével vádlottat a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette és a Btk. 164. §

(1)-

(2)bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 180 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre, 1 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. A vádlottat 11.180 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, a fennmaradó költség tekintetében megállapította, hogy azt a állam viseli. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd az ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője három napi gondolkodási időt követően jelentette be fellebbezését, elsősorban felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A védő csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását, melyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást, amikor nem védence vallomását fogadta el. Álláspontja szerint a kihallgatott tanúk, köztük a sértett nem tettek következetes vallomást, az ügy részleteire nem emlékeztek pontosan, amely nem életszerű. Indítványozta ezért, hogy az elsőfokú bíróság védencét mentse fel az ellene emelt vád alól. Másodlagosan, a vádlott bűnösségének megállapítása esetén, enyhébb büntetés kiszabását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.600/2016/1. számú átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, mérlegelési jogkörében helyesen állapította meg a történeti tényállást, amely azonban a Be. 351. §

(2)bekezdés b./és c./ pontjai alapján hiányossága és iratellenessége miatt megalapozatlan. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alapján meg lehetne állapítani ítéleti bizonyossággal, hogy a vádlott 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott a sértettnek. Az orvosi látleleten alapuló orvosszakértői vélemény megállapítása szerint sérülés nem véleményezhető. Indítványozta ezért a tényállás helyesbítését annak megállapítását, hogy orvosilag értékelhető testi sérülése a bántalmazás következtében a sértettnek nem keletkezett. E módosítással az ítéletet már felülbírálatra alkalmasnak találta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a vádlott bűnösségének megállapítását könnyű testi sértés vétségében, továbbá a halmazati büntetésre való utalást, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Perbeszédében kifejtette, hogy a vádlott a vádbeli napon egyedül látta el szolgálatát, nincs lehetőség arra, hogy a fogvatartott tanúk vallomásával szemben megfelelően védekezzen. Továbbra is életszerűtlennek találta, hogy a sértett nem tudta pontosan elmondani az őt ért bántalmazást, álláspontja szerint a tanúk is ellentmondásosan nyilatkoztak erről. Mivel a bizonyítékok zárt logikai láncot nem alkotnak, ezért elsődlegesen védence felmentését indítványozta. A vádlott bűnösségének megállapításának esetére - figyelemmel személyi körülményeiben bekövetkezett változásokra enyhébb büntetés kiszabását indítványozta. Csatlakozott az ügyészi indítványhoz abban, hogy a bíróság ne állapítsa meg a vádlott bűnösségét könnyű testi sértés vétségében. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában ártatlanságát hangsúlyozta és csatlakozott védőjéhez. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség Szegedi Regionális Osztálya nyújtott be a vádlottal szemben vádiratot, majd a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa

1. március 16-án kelt Kb.II.26/2016/41/
2. számú végzésével a vádlottat felmentette az ellene emelt vád alól. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa
3. február 24-én kelt 6.Kbf.126/2015/
4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsát jelölte ki az eljárás lefolytatására. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban az eljárási szabályok betartásával járt el, a bizonyítási eljárás lefolytatásakor figyelemmel volt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának iránymutatására. A szükséges bizonyítékokat megvizsgálta és mérlegelési jogkörébe vonta. A vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, állítása szerint nem bántalmazta a sértettet. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését körültekintően ellenőrizte, kihallgatta a sértettet és mindazokat a fogvatartottakat, akik a cselekmény szemtanú voltak, illetve akik a sértettet látták a bántalmazást követően. Kihallgatta továbbá azokat a büntetés-végrehajtási dolgozókat is, akik az ügyről érdemi információval rendelkezhettek. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében eljárva nem fogadta el a vádlott védekezését, hanem terhelő tényállást állapított meg. Álláspontját a logika szabályai szerint megindokolta. Az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változással a vádlott által elmondottak alapján azzal szorul kiegészítésre a Be.
5. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján, hogy a vádlottnak időközben egy gyermeke született, továbbá hiteltartozás visszafizetése terheli gépkocsi vásárlás miatt. A másodfokú bíróság egyetértett az ügyészi állásponttal, mely szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. §

(2)bekezdés b./ és c./ pontja alapján megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság bizonyítékok hiányában állapította meg, hogy a sértett 8 napon belül gyógyuló szájsérülést szenvedett. A látlelet, továbbá az orvosszakértői vélemény mindezt nem támasztja alá, ítéleti bizonyossággal ez nem rögzíthető. Ezért a másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés b./ pontja alapján mellőzi az ítélet

1. oldal
2. bekezdéséből azt a megállapítást, hogy „a sértett szája belső fala kirepedt és vérzett, valamint, hogy a szájsérülés 8 napon belül gyógyult." E módosítással az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa így fogadta el felülbírálata alapjául. A vádlott teljes körű felmentése érdekében bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére a hivatali bűncselekmény vonatkozásában és helyesen minősítette a tényállásban írt cselekményét a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének. A másodfokú bíróság e körben az elsőfokú ítélet 8. oldalán írt jogi indokolással egyetértett, továbbá azzal is, hogy a Btk. 2. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság az elbíráláskor hatályos törvényeket alkalmazta. Az általa kiszabott pénzbüntetés feltételei ugyanis a hatályos törvény szerint kedvezőbbek. A vádlott tehát cselekményével maradéktalanul megvalósította a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének törvényi tényállási elemeit. A vádlott és védője teljes körű felmentésre irányuló indítványa lényegében a bizonyítékok újraértékelését kérte a másodfokú bíróságtól, azt, hogy a tanúk vallomásával szemben a vádlott vallomása alapján állapítsa meg ítéletének tényállását. A Be. 351. §

(1)és a Be. 352. §

(3)bekezdése szerint azonban a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel az eltérő tényállás megállapítása e körben eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor tévedett, amikor megállapította a vádlott bűnösségét könnyű testi sértés vétségében, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyítható, hogy a sértett 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett volna. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az általa módosított tényállás alapján az ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat a Be. 6. §

(3)bekezdés b./ pontjára figyelemmel a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján az ellene könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette. A vádlott büntetésének enyhítésére irányuló fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a büntetés kiszabási körülményeket, és nem tévedett, amikor lehetősége látott a vádlottal szemben a Btk. 82. §

(1)bekezdés d./ pontja, illetve

(3)bekezdés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kiszabott pénzbüntetés napi tétel száma - a részbeni felmentés ellenére is - megfelelően tükrözi a vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyát és személyében rejlő társadalomra veszélyességet. Figyelemmel azonban a vádlott megváltozott személyi körülményeire, jövedelmi viszonyaira, a másodfokú bíróság eltúlzottnak találta az egy napi tétel összegének megállapítását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvény minimumban megállapított 1.000 forint áll arányban a vádlott személyi, jövedelmi viszonyaival, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az egy napi tétel összegét 1.000 forintban határozta meg. A Btk. 51. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A vádlott cselekménye nem csak a hivatali rendet, hanem a katonai fegyelem fenntartásához fűződő érdekeket is sértette, ezért az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a büntetési célok elérése érdekében a vádlottal szemben katonai mellékbüntetés kiszabását is szükségesnek találta. Tévedett azonban, amikor nem vette figyelembe, hogy a Btk. 140. §

(1a)bekezdése alapján

1. július 01től a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja esetében várakozási idő meghosszabbítása esetén a fizetési fokozatba és nem a rendfokozatba elősorolásra előírt várakozási idő meghosszabbításáról kell rendelkezni. A másodfokú bíróság ezért nem találta alaposnak a védői indítványt, amely az elsőfokú ítéletben meghatározottak szerint kérte a katonai mellékbüntetés kiszabását. Mivel a másodfokú bíróság is szükségesnek találta e katonai mellékbüntetés alkalmazását, azt fenntartotta azzal, hogy megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott katonai mellékbüntetés megnevezése helyesen 1 évre a soron következő fizetési fokozatba elősorolásra előírt várakozási idő meghosszabbítása. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az összesen 180.000 forint pénzbüntetés, illetve a katonai mellékbüntetés együttesen alkalmas a büntetési célok elérésére. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, e büntetés halmazati jellegére történő utalást mellőzte. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokainál fogva helybenhagyta. Az ítélet ellen a Be.
2. §

(1)bekezdés c./ pontja alapján van helye fellebbezésnek. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)-

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással
3. május
4. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
5. május
6. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke