Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.56/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.220/2016/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 7.980 (hétezer-kilencszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére az állam részére. Indokolás A Kaposvári Törvényszék 15.B.220/2016/
- számú ítéletével vádlottbüntetőjogi felelősségét a Btk.164.§
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében állapította meg. Ezért 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és az ügyben felmerült bűnügyi költségről is. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett; a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.157/2016/1/II. számú átiratában, valamint nyilvános ülésen jelen volt képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartva, a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítására tett indítványt. A nyilvános ülésen a vádlott és a védő a jogorvoslati nyilatkozatukkal egyező tartalommal szólaltak fel. A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett jogorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során azt a meggyőződését alakította ki, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően, a tényállás megnyugtató felderítéséhez szükséges mértékben folytatta le. Az eljárása során feltárt bizonyítékokat külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte. Indokolási kötelezettségének is eleget tett. Ennek során kiemelt figyelmet fordított a vádlott vallomására; az erre vonatkozó megállapításaival a másodfokú bíróság is mindenben egyetértett. Miután az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a bejelentett jogorvoslati kérelmek nem támadták, a másodfokú bíróság csupán az alábbiakra utal: Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tényállás megállapításakor túlnyomórészt a vádlott ténybeli beismerő vallomását vette alapul. Helytállóan vetette el ugyanakkor védekezésének a sérülés mechanizmusára vonatkozó részét az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján. A rendelkezésre álló további tárgyi és személyi bizonyítékok a vádlott beismerését teljeskörűen alátámasztották, így törvényesen került sor a vádlott beismerő vallomásának elfogadására. Az ekként megalapozott és egyébként senki által sem vitatott tényállás a Be.351.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jog rendelkezéseinek. E körben volt szükséges megjegyezni, hogy az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a vádlott magatartása alkalmas volt a sértett halálának előidézésére, cselekménye ezért az emberölés bűntettének megállapítására lett volna alkalmas. Helytállóan hivatkozott ugyanakkor az elsőfokú bíróság e körben arra, hogy a több évtizede töretlen és irányadó bírói gyakorlat szerint emberölés bűntette helyett a testi sértés bűntette megállapításának van helye, ha a vádlott a halálos eredményt önként hárította el, és ezzel a sértett életét megmentette. Ezt a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is elvi éllel fejtette ki (BH2005.171.; BH2007.106.). Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabását meghatározó körülményeket pontosan és teljeskörűen feltárta és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla megítélése szerint a büntetlen előéletű, rendezett körülmények között élő vádlottal szemben – akinek a sértett megbocsátotta a cselekményét – az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogkövetkezmény mind nemében, mind mértékében szükséges, és egyben elégséges is a Btk.79.§ában meghatározott büntetési célok elérésére. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság nem látta indokát annak, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést megváltoztassa. Következésképpen a büntetés súlyosítása, illetőleg enyhítése végett bejelentett fellebbezések nem voltak megalapozottak. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesnek bizonyultak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. Egyben megállapította, hogy a másodfokú eljárásban a kirendelt védő fellépésével összefüggésben 7.980 forint bűnügyi költség merült fel, amelyet a Be.381.§
(1)bekezdése értelmében a vádlott köteles megfizetni. Pécs,
- május
- Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 15.B.220/2016/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.56/2016/
- számú végzése folytán a
- évi május hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke