Bhar.88/2017/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bek.,

(2)bek.] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt tárgyakról és arról, hogy a felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ügyésznek a terhelt terhére, a bűnösség kimondása és büntetés kiszabása iránt bejelentett fellebbezését elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

1. február hó
2. napján nyilvános ülésen meghozott 26.Bf.10594/2016/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében [
4. évi C. törvény 164.§

(1)bek.,

(3)bek.,

(6)bek. e/ pontja] és őt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónapi tartamú, 2 év próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztésre és 400 napi tétel, 200 forintos napi összegű (800.000 forint végösszegű) pénzbüntetésre ítélte. A felmerült bűnügyi költségből 1.072.217 forint megfizetésére kötelezte a terheltet. A másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdésében írt jogkörében eljárva, felülbírálva az elsőfokú ítéletet megállapította, hogy az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértéssel folytatta le az eljárást mivel nem rögzítette a szükséges mértékben a vádirati tényállást és a sértettek magánindítványának beszerzése iránt sem intézkedett. A kiterjedt bizonyítási eljárás során ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget és a tényállást a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként túlnyomórészt helyesen állapította meg, az csak a vádlotti tudattartalomra vonatkozó helyes megállapítást nélkülözi. Ezt a másodfokú bíróság azzal küszöbölte ki, hogy a tényállást kiegészítette, miszerint a bántalmazás módjára, időtartamára, elhúzódó jellegére, a sérüléseket létrehozó erőbehatások nagyságára tekintettel mind X., mind Y. sértett vonatkozásában fennállt a ténylegesnél súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülése bekövetkezésének reális lehetősége. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy vélte, hogy a vádlott szándéka nem terjedt ki testi sértés okozására és ezért őt - bűncselekmény hiányában felmentette. Figyelmen kívül hagyta a vádlott testi állapotát, fizikai erejét, a bántalmazáshoz használt váltott eszközöket, az irányzottan kifejtett erőbehatást, a célba vett testtájékokat, az időbeli elhúzódást. Az alanyi és tárgyi tényezők egybevetéséből a másodfokon eljárt törvényszék arra következtetett, hogy a vádlott szándéka a bántalmazás folytán bekövetkezett eredmény tekintetében eshetőleges volt, belenyugodott, hogy akár nyolc napon túl gyógyuló sérülések is keletkezhetnek, amelyek egyébként csak a véletlennek köszönhetően maradtak el. A rendkívüli brutalitással végrehajtott, a kiszolgáltatott sértetteket emberi méltóságukban is megalázó bántalmazás különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősül. A sértettek beleegyezését nem tekintette büntethetőségi akadálynak, mivel nem állapítható meg, hogy a sértettek minden kényszertől mentesen állapodtak meg a vádlottal, figyelemmel arra, hogy a szerződést anélkül írták alá, hogy annak tartalmát részletekbe menően megismerhették volna. A jogellenességet a sértetti beleegyezés csak akkor zárná ki, ha társadalmilag elismert, hasznos célra irányult volna, ami a jelen ügyben nem állapítható meg. A sértettek érvényesen nem egyezhettek bele szado-mazochista cselekmények folytán bekövetkező, súlyos testi sértésként értékelhető bántalmazásukba. A másodfokú bíróság - az elbíráláskori törvény visszaható hatályát megállapítva - a vádlott bűnösségét 2 rendbeli testi sértés bűntette kísérletében [ Btk. 164.§

(1)és

(3)bek., (6 bek. e/ pontja] állapította meg. A büntetés kiszabása körében a javára értékelte a büntetlenségét, a vádlottnak fel nem róható jelentős időmúlást és kisebb súllyal a cselekmény kísérleti stádiumát. Súlyosítóként vette figyelembe, hogy nemcsak anyagi értelemben, de testileg is kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket bántalmazott, akiknek pszichés traumát is okozott. A másodfokú ítélettel szemben annak kihirdetésekor a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be másodfellebbezést, míg a határozatot az ügyész tudomásul vette. A harmadfokú nyilvános ülésen a védő a bejelentett és írásban is részletesen indokolt fellebbezését változatlan tartalommal tartotta fenn. Hivatkozott rá, hogy a harmadfokú eljárás során kapcsolódott be az ügybe. A kérdéses videofelvétel többszöri megtekintése után úgy vélte, hogy a modellek a felvétel közben úgy folytatták a forgatást, hogy azt menetközben is abbahagyhatták volna. A telefonos hirdetésre jelentkezett sértettek már előzetesen tájékoztatást kaptak róla, hogy mi fog történni, hogy a bántalmazás fájni fog és nyoma is lesz. A forgatás előtt a vádlott felolvasta a szerződést, kellő időt biztosított mindenkinek, hogy azt áttekintsék, a feltett kérdésekre is válaszolt. A forgatás során használt eszközöket a jelentkezők megtekinthették, kipróbálhatták. A sértettek nemhogy a forgatás közben nem távoztak a helyszínről, de annak befejezése után még több órán keresztül a helyszínen tartózkodtak, egészségügyi ellátást is kaptak. A jelen ügyben egy szerepjáték zajlott előre meghatározott szerepekkel, ahol a szerződő felek előre tudták, hogy mire számíthatnak, nem klasszikus bántalmazásról van tehát szó. Az első- és a másodfokú bíróság is helyesen értékelte a bizonyítékokat, amikor azt állapította meg, hogy a sérülések együttes gyógytartama mindkét sértettnél 8 napon belüli. A vádlott szándéka kizárólag könnyű sérülés okozására terjedt ki, amelynél a sértettek beleegyezése a cselekmény jogellenességét kizárja. A sértettek beleegyezése társadalmi érdekeket sem sért, figyelemmel arra, hogy Magyarországon a BDSM-kultúrának 13000 regisztrált tagja van és a film e társadalmi réteg igényeit elégíti ki. Mivel a BDSM-kultúrát a társadalom elfogadja, a vádlott cselekménye nem veszélyes a társadalomra. Elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan tévedés címén kérte a vádlott felmentését. A vádlott felszólalásában hangsúlyozta, hogy a BDSM a szexuális önkifejezés egyik formája, aminek semmi köze a valódi erőszakhoz. Szigorú szabályok szerint évek óta rendez ilyen filmeket. A jelentkezők részletes tájékoztatást kapnak, senkit nem beszélnek rá a szereplésre, 18 év alatti személy be sem mehet a forgatásra. Mindenkinek megvan a lehetősége rá, hogy forgatás közben visszavonja az elhatározását, amivel többen élni is szoktak. A modellek nagy része visszatér. Mindent megtett jogi, orvosi és szervezéstechnikai szempontból is, hogy minél kevesebb fájdalmat okozva készítsen kemény BDSM-filmet, amely témában rendezőként nemzetközileg is jegyzik. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 195/2017/

1. számú átiratában rámutatott, hogy a törvényszék a kerületi bíróság által megállapított és másodfokon kiegészített tényállást helyesen tekintette irányadónak és helytálló jogi következtetésre jutott, amikor a vádlott bűnösségét megállapította. Cselekményeit törvényesen minősítette és a bűnösségi tényezők figyelembevételével szabott ki vele szemben halmazati büntetésként a cselekmény súlyával arányban álló joghátrányt. Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság hagyja helyben a másodfokú határozatot A főügyészség harmadfokú nyilvános ülésen eljáró képviselője a másodfellebbezéseket továbbra sem tartotta alaposnak. Az átiratban foglaltakat változatlanul fenntartotta, azt annyiban egészítette ki, hogy előzetes megbeszélés nélkül és a megállapodásban foglalttól eltérően zajlott a forgatás. Így bár abban állapodtak meg, hogy fehérneműben csupán imitálni kell a fájdalmat, illetve bőrpír keletkezhet, továbbá az elkészült filmet kizárólag külföldön fogják terjeszteni, - a valóságban nem ez történt. Nem előre megírt forgatókönyv alapján, hanem spontán történt a forgatás. A szerződést a vádlott olvasta fel, annak alapos áttanulmányozására nem volt mód. Nem hangzott el, hogy milyen eszközökkel fog történni a bántalmazás és a fanszőrzet kihúzásáról sem volt szó. A sértettek fel sem fogták ténylegesen, hogy mire vállalkoztak. A vádlott szavahihetősége több ponton is megkérdőjelezhető. Orvosi ellenőrzés címén egy szakápoló volt jelen a forgatáson, ami nem jelent részletes, alapos vizsgálatot. A 36 percen át, váltott eszközökkel, folyamatosan bántalmazott sértettek azért kaptak magasabb gázsit, hogy ne tegyenek feljelentést. A forgatás után még három órán át kezelték őket a helyszínen. Az ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményét törvényesen minősítette és megfelelő büntetést szabott ki vele szemben. Ezért az ítélet helybenhagyására tett indítványt, azzal, hogy a törvényszék által kellő súllyal értékelt bűnösségi tényezők mellett a kiszabott büntetés enyhítése sem indokolt. A vádlott az utolsó szó jogán arra hivatkozott, hogy szavahihetőségét az eljárás során nem sikerült megcáfolni és felmentését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan biztosított fellebbezési jogot az ítéletével szemben a Be.
2. §

(1)bekezdés a/ pontja alapján, miután az elsőfokú határozat felmentő rendelkezésével szemben a vádlott bűnösségét állapította meg. A bejelentett másodfellebbezések csupán enyhítésre irányulóan alaposak. A Be. 387. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítélet minden rendelkezését és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást függetlenül attól, hogy ki fellebbezett - felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint a másodfokú ítélet megalapozott-e. Ennek során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőés másodfokú bíróság is eljárását az alapvető perrendi szabályok megsértése nélkül, kellő részletességgel és alapossággal folytatta le. Észlelte az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróság a cselekményt illetően anélkül járt el, hogy akár a nyilvános ülés kitűzését megelőzően, akár az ügydöntő határozat kihirdetése előtt [a Be. 345.§-ára figyelemmel, a Be. 270.§

(1)bekezdése szerint, illetve a Be. 366.§

(6)bekezdése alapján] megállapította volna, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádban foglalt, illetve az elsőfokú bíróság által alkalmazott súlyos testi sértés bűntettének kísérletéhez [2012. évi C. törvény 164.§

(1)bek.,

(3)bek.] képest eltérően, annál súlyosabban [a Btk. 164.§ a

(6)bek. e/ pontja szerint] különös kegyetlen módon elkövetettként minősülhet. Ekként a védelemre felkészülés okán a nyilvános ülés elnapolásának lehetősége fel sem merült. Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata szerint ez nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének. (Zoltán Dallos v. Hungary (8/02/2001): A vádtól eltérő minősítés közlésének elmaradása sérti a tisztességes eljárás követelményét, akkor is, ha annak a büntetési tételkeretekre nincs kihatása. Kamasinski v. Austria (19/12/1989): A bíróság felelős az eltérő minősítésről való, megfelelő keretek közötti tájékoztatásért.) Ezt azonban a jelen ügyben az érintettek egyike sem kifogásolta, s így a relatív eljárási szabálysértés az ügy megítélését nem befolyásolja, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése szóba sem kerülhet. . A Be. 388. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan. A másodfokú eljárásban tett kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált, amely a [Be. 388.§

(1)bekezdése értelmében] a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. A tényállásból a terhelt büntetőjogi felelősségére - a helyesen az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásával - levont jogi következtetés tekintetében a harmadfokú bíróság egyetértett a másodfokú bíróság részletes és színvonalas indokolásával, amely valamennyi lényeges kérdésben állást foglalt. Nem osztotta az ítélőtábla a védelem álláspontját, mivel annak ellenére, hogy van olyan közösség, amely igényeit kielégíti a filmen látható ábrázolás, nem jelenti azt, hogy ez a társadalom elvárásainak is megfelel. A társadalmilag elfogadott felfogás objektív mérce, az általános társadalmi elvárhatóság szerint pedig nem tolerálható, hogy valaki más személyt bántalmaz. Az Európai Emberi Jogi Bíróság a Brown és társai c. Egyesült Királyság ügyben 1994-ben kimondta, hogy a szado-mazochista cselekmények során megvalósított súlyos testi sértésért a büntetőjogi felelősségre vonás nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye

1. cikkében a védelmezett magánszférához való jogot. A filmen rögzítettek brutális bántalmazást tanúsítanak, amikor mellre, nemi szervekre, már jól láthatóan sérült testtájékokra mérnek váltott eszközökkel, több mint fél órán át, irányzott ütéseket. A sértettekkel kötött szerződés - amely egyébként annak aláírásakor nem tartalmazta a közreműködés ellenszolgáltatását, mivel a díjazást csak utólag írták bele -, erre nem terjedhetett ki. A fizikai erőfölényben lévő vádlott mindent megtett a kiszolgáltatott helyzetű, védekezésükben korlátozott nők sérüléseinek előidézése érdekében és legalábbis belenyugodott a nyolc napon túl gyógyuló sérülés létrejöttébe, ami csak a véletlennek köszönhetően nem következett be. Ekként a harmadfokú bíróság maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróságnak a bűnösség tekintetében elfoglalt álláspontjával és az általa alkalmazott minősítéssel is. A büntetés kiszabása körében a törvényszék teljes körűen feltárta a bűnösségi tényezőket. Mellőzte a harmadfokú bíróság a súlyosító körülmények köréből a sértettek testi kiszolgáltatottságára illetve az általuk elszenvedett pszichés traumára hivatkozást, mivel az előbbit a törvényszék minősítő körülményként vette figyelembe, így a kétszeres értékelés tilalmába ütközik ugyanezen körülmény büntetés kiszabása körébeni értékelése. Az utóbbit illetően pedig nem áll rendelkezésre orvosi dokumentáció. Ugyanakkor a vádlott javára vette figyelembe, hogy a sértettek önként vetették alá magukat a tettlegességnek. A büntetlen előéletű vádlottnál a törvényszék által kiszabott, a büntetés középmértékét el nem érő tartamú szabadságvesztés olyan joghátrány, amely felfüggesztése ellenére sem áll arányban az elkövetett cselekménnyel. Az Alkotmánybíróság 2/
2. (II. 10.) számú határozata értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a bíróság a terhelttel szemben alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezményt az eljárás elhúzódása miatt enyhíti, akkor határozatának indokolása rögzítse az eljárás elhúzódásának a tényét, valamint azzal összefüggésben a büntetés enyhítését és az enyhítés mértékét. A [86] bekezdés értelmében a Kúria Büntető Kollégiuma - szem előtt tartva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R

(2)bek. d/ pontjának felhívásával kilenc hónapra enyhítette, a próbaidő mértékét pedig a törvényi minimumnak megfelelő egy évre mérsékelte. A másodfokú bíróság a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlottnál a 8/2015. (IV.17.) AB határozat [51] bekezdésében foglalt alkotmányos követelményeknek eleget téve, hivatalból vizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét. A vádlott személyére, a bűncselekmény jellegére és az elkövetés körülményeire tekintettel azonban nem látott okot az előzetes mentesítés megadására [Btk. 102.§

(1)bekezdése]. Nem tévedett a törvényszék, amikor a terhelttel szemben pénzbüntetést is kiszabott. A megfelelő jövedelemmel, vagyonnal rendelkező vádlottat a cselekmény elkövetésében anyagi haszonszerzés motiválta, ezért a másodfokon eljárt törvényszék a Btk.50. §

(2)bekezdésében foglalt kötelező rendelkezésnek szerzett érvényt a pénzbüntetés alkalmazásával, amelynek mértéke is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A másodfokú ítéletnek a járulékos (a felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése esetére a beszámítással és a feltételes szabadsággal kapcsolatos, továbbá a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó) rendelkezései is törvényesek. A fentiek alapján a bejelentett másodfellebbezések kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét [a Be. 385.§-ára figyelemmel, a Be.393.§-a szerinti nyilvános ülésen, a Be.

1. §-a alapján] a büntetést kiszabó részében megváltoztatta, ezt meghaladóan [a Be.
2. §-a szerint] helybenhagyta. ,
3. május hó
4. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke Dr. Sebe Mária s.k. Dr. Németh Nándor s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
5. február hó
6. napján kelt 26.Bf.10594/2016/
7. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 4.Bhar. 88/2017/
8. számú ítéletével
9. május hó
10. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
11. május hó
12. napján . Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke