Bf.190/2016/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, azt a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja szerint az iratok tartalma alapján mindössze az alábbiakkal kell helyesbíteni, illetve kiegészíteni: A vádlott által vezetett kft1. által az kft2 felé kiszámlázott összeg helyesen 1.565.026.850 forint, ennek áfa-tartalma 261.202.808 forint, ebből következően a vádlott által be nem fizetett áfa összege összesen 305.765.546 forint. A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes és hiánytalan, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási szabályok betartása mellett folytatta le, a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat feltárta és mérlegelési körébe vonta, így indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság helyesen vetette el a vádlott büntetőjogi felelősséget tagadó védekezését. Az iratok tartalma alapján pontosan megállapítható, hogy a vádlott a sógornője helyett meghatalmazással vezette az kft1.-t. Mind a cégiratok, mind pedig a tanúvallomások alátámasztják azt a megállapítást, hogy ténylegesen a vádlott volt az, aki a gazdasági társaság ügyeit intézte, a szerződéseket ő beszélte meg, ő írta alá, ő intézkedett a kft. ügyeiben mind a kifizetések, mind a bevételek tekintetében. E tényeket a vádlott sem tagadta. Azt a vádlotti védekezést, hogy ténylegesen nem ő, hanem egy B. A. nevű személy végezte a közterhekkel kapcsolatosan az ügyintézést, az elsőfokú bíróság helyesen vetette el. A rendelkezésre álló tanúvallomások részben nem igazolják B. A. létezését, részben pedig életszerűtlen, hogy a vádlott egy olyan személyre bízza az általa irányított gazdasági társaság könyvelését, akinek sem személyi adatait, sem elérhetőségét nem ismeri. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a vádlott B. A.-ra történő hivatkozását helyesen vetette el. Egyebekben pedig a vádlott által vezetett gazdasági társaság, a kft

1. forgalma bevétele és kiadása - tekintetében a rendelkezésre álló bizonylatok, számlák a tényállást kellő mértékben alátámasztották. A tényállás pontosítására a másodfokú eljárásban azért volt szükség, mert a vádiratban és az elsőfokú bíróság ítéletében az kft2 felé kiállított számlákat tartalmazó táblázat végeredménye számítási hibára visszavezethetően - téves volt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményét is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Nem értett egyet a másodfokú bíróság az ügyészség azon érvelésével, hogy a
2. I. negyedévben, valamint a IV. negyedévben megvalósított részcselekmények közötti 9 hónapra figyelemmel azok a folytatólagosság egységébe nem vonhatók. Kétségtelen, hogy a kft2 tekintetében
3. I. negyedéve és
4. IV. negyedéve között hosszabb idő, 9 hónap telt el. Azonban a tényállás 26-
5. oldalán található számlák által igazoltan
6. március
7. és
8. október
9. napja között 14 másik cég felé a vádlott által vezetett gazdasági társaság folyamatosan állított ki számlákat, melyekkel kapcsolatosan az áfa-befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Tekintettel arra, hogy az adócsalás sértettje a költségvetés, így a rendbeliség nem a cégekhez, hanem a bevallási időszakhoz és adónemekhez kapcsolódik. Mindezekre figyelemmel a vádlott esetében a folytatólagosság egysége valamennyi részcselekmény tekintetében megállapítható, így az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott által elkövetett cselekményt egy rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket a Fővárosi Törvényszék helyesen tárta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette valamennyi enyhítő körülményként számba jöhető tényezőt. Az időmúlást helyesen értékelte kisebb mértékben a vádlott javára a törvényszék, mert az jelentős részben az ő terhére róható, miután a vádlott az eljárás egy része alatt ismeretlen helyen tartózkodott, így hosszabb időre kivonta magát az eljárás hatálya alól. Az adóhiány igen nagy mértékére figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott olyan indokot, hogy a törvényi minimumban megállapított büntetést tovább enyhítse, vagy annak végrehajtását próbaidőre felfüggessze. A fellebbviteli bíróság pontosította a tényállást a vádlott cége által kiállított számlák összege és a be nem fizetett áfa tekintetében. E pontosításra figyelemmel változott az az összeg, amellyel a vádlott a bűncselekmény elkövetésével gazdagodott. Erre tekintettel az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint - a tényálláshoz igazítottan - megváltoztatta a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott bizonyítási indítványát - amely a rá vonatkozó orvosi iratok beszerzésére vonatkozott - a másodfokú bíróság elutasította, mert azoktól nem várható olyan bizonyíték, amely a büntetőjogi főkérdések eldöntését befolyásolná. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. Pécs,

1. március
2. napján. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 11.B.630/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 13.Bf.190/2016/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. évi március hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő