Pf.20252/2017/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdésében és a PK

1. számú állásfoglalásban foglaltakra figyelemmel bírálta el. Rögzítette, hogy az alperes cégtörténettel bizonyította, hogy a felperes tulajdonában álló ... ellen
2. és
3. évek között nyolc végrehajtási eljárás volt folyamatban. Úgy ítélte meg, hogy bár a felperes mint magánszemély és a tagságával működő ... között egyenlőség nem tehető, azonban a közszereplőknek a magasabb tűrési kötelezettségük körében azt is el kell viselniük, ha adott esetben a tulajdonukban álló, vagy a korábbi ügyvezetésük alatt működő gazdasági társasággal kapcsolatos történéseket a közszereplő politikussal kapcsolatba hozzák. A cikk címe után kiemelt szövegrészben feltüntetésre került, hogy a végrehajtások a gazdasági társaságnál folytak, ettől függetlenül önmagában egy cikk címe is lehet jogsértő, akkor is, ha az azt követő tájékoztatás megfelel a valóságnak. Kifejtette, hogy egy végrehajtási eljárás megindítása nem feltétlenül eredményezi a végrehajtó helyszíni eljárását, de mindenképpen egy kötelezettség teljesítésének elmulasztását jelenti, amelynek kikényszerítésére megkezdődött az eljárás. A cégnyilvántartásba bejegyzett adatok, a végrehajtási eljárás megindítása sem jelenti feltétlenül, hogy a végrehajtó megjelenik a cég székhelyén, telephelyén, azt azonban bizonyítja, hogy az állami hatalommal való, a kötelezettség teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárás megindult. Ezért az írás címében megjelenő bizonyos fokú újságírói túlzás, mely szerint végrehajtók voltak ..., olyan objektív tényekkel alátámasztott állítás, amely megfelel a valóságnak, a való tényeknek hamis színben való feltüntetését nem valósítja meg. Ugyancsak nem találta jogsértőnek a „NAV illetékese akár szállóvendég is lehetne, annyi végrehajtást indított már a szervezet a cégnél" közlést. A céggel szemben indult végrehajtási eljárás ténye megfelel a valóságnak, a közlésben megvalósuló újságírói túlzás kellő valóságalappal bír. Tényszerűen valós közlés „a 2010 óta már nyolc végrehajtást tartott" kijelentés is, ezért az nem jogsértő. A továbbiakban a cikk a 281 millió forintos földvásárlások ellenértékének fedezete körében fejtette ki álláspontját. A korábban folyamatban volt végrehajtásokra tekintettel nem nélkülöz minden alapot az a következtetés, miszerint az összeget „könnyen elő tudták volna rántani". Az írás ténylegesen rögzíti azt, hogy az újságírói álláspont szerint a pénzösszeg előteremtését milyen tények nehezítik, illetve utalást tesz arra is, hogy adott esetben kölcsön felvételére is lehetőség van a vételár kifizetése érdekében, így a PK
4. számú állásfoglalás alapján a cikk teljes tartalmát vizsgálva a közlés nem jogsértő. Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint az alperesi jogelőd a felperes vonatkozásában valótlan tényt nem állított, valós tényeket hamis színben nem tüntetett fel, a kereset elutasítására került sor. Nem tartotta szükségesnek az elsőfokú bíróság a felperes személyes meghallgatását és a végrehajtási iratok beszerzését miután nem látta jelentőségét annak, hogy mekkora összegű volt a tartozás, illetve milyen kényszerintézkedések foganatosítására került sor a végrehajtás során. A perköltségviselés tárgyában a Pp.
5. §

(1)bekezdése szerint határozott figyelemmel a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdésében írtakra. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Fenntartotta azon perbeli álláspontját, mely szerint a „..." cím egyértelműen azt a látszatot sugallja az olvasóközönség számára, mintha nála, mint magánszemélynél jártak volna a végrehajtók. Az elsőfokú bíróság is kifejtette, hogy önmagában egy cikk címe is lehet jogsértő. A végrehajtási eljárás megindítása és annak feltüntetése a cégnyilvántartásban nem azonos azzal, hogy végrehajtók jártak volna nála, vagy a cégeinél, a való tény hamis színben történő feltüntetésére ezáltal került sor. Ugyancsak a valós tény hamis színben feltüntetése az, hogy „Panziójukban ugyanakkor a NAV illetékese akár szállóvendég is lehetne annyi végrehajtást indított már a szervezet a cégnél", valamint az is, hogy „A NAV és jogelődje az APEH ... Hátralékkezelési Osztálya 2010 óta már nyolc végrehajtást tartott a ...". Hangsúlyozta, hogy a végrehajtás és a végrehajtási jog bejegyzése a cégnyilvántartásba nem azonos fogalmak, ezért nem értett egyet az elsőfokú határozat azon érvelésével, miszerint megfelel a valóságnak az, hogy a tagságával működő gazdasági társaságnál végrehajtási eljárások indultak, miután egy kötelezettség teljesítésének az elmulasztása megtörtént. Kiemelte továbbá, hogy személye mint magánszemély és a tagságával működő ... között egyenlőség nem tehető. Közszereplő politikusként is megilleti a személyiségvédelem, a közszereplői státusz csak szűkíti a személyiségi jog védelmét, de nem zárja ki az azzal kapcsolatos igényérvényesítés lehetőségét. Az elsőfokú bíróság által újságírói túlzásnak minősített kijelentések megalapozzák a jogvédelmet. Mindemellett hivatkozott arra, hogy a cikk nem említi azt, hogy az egyébként bejegyzett végrehajtási jogok törlésre kerültek, a végrehajtási eljárások megszűntek. Álláspontja szerint a földvásárlásokkal kapcsolatosan az alperes azt állítja, hogy a számla borsos, ezért nem helytálló az a védekezése, mely szerint az írás azt vizsgálta, hogy van-e anyagi hátterük a 281 millió forintos ellenérték megfizetésére, hanem azt állította, hogy ennyi pénzt „előrántottak". A földvásárlásokról a cikkíró múlt időben beszélt, rögzítette, hogy mennyibe került a vásárlás, mellyel kapcsolatosan releváns adattal nem szolgált. Érthetetlennek tartotta az elsőfokú bíróság azon okfejtését, miszerint a korábban folyamatban volt végrehajtási eljárások okán nem tekinthető minden alapot nélkülöző következtetésnek a 281 millió forintos „könnyen elő tudtak volna rántani" állítás. A kettőnek ugyanis semmi köze nincs egymáshoz. Nem felel meg a valóságnak az, hogy házastársával ténylegesen 281 millió forintért 278 hektár állami földet vásároltak, erre bizonyítékot az alperes nem szolgáltatott. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, a határozatának indokolásában kifejtett álláspont azonban pontosításra szorult. A jogvitában irányadó jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bíróság ismertette, így arra a másodfokú bíróság csupán visszautal. A fellebbezési érvelésére figyelemmel a másodfokú bíróság kiemeli azt, hogy abban az esetben, ha egy adott gazdasági társaságot egy adott személy önállóan, vagy közeli hozzátartozójával együtt tulajdonol, avagy a cég az ügyvezetése alatt áll, a közvélemény gyakorta azonosítja a gazdasági társaságot magával a mögötte álló magánszeméllyel. Ezért nem helytálló az az álláspont, miszerint különbséget kell tenni aközött, hogy a végrehajtás a felperesnél, mint magánszemélynél, vagy a tulajdonában álló gazdasági társaságnál indult-e meg. Tekintettel arra, hogy a cégnyilvántartási adatok egyértelműen alátámasztották azt, hogy a tárgybeli időszakban nyolc végrehajtási eljárás indult a felperes érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságnál, a kifogásolt megfogalmazás kellő alappal bírt. Nincs jelentősége annak, hogy a végrehajtók ténylegesen kint jártak-e a helyszínen és milyen végrehajtási intézkedések foganatosítására került sor. Helyesen mutatott rá arra az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában, hogy az e körben megfogalmazottak újságírói túlzásként értékelendők, melyek nem nélkülözik a valóságalapot. A kereset tárgyává tett cikkben írt, a 281 millió forinttal kapcsolatos közlés vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozza azt, hogy a sérelmezett mondat a következőképpen szólt: „felperes neve és feleségének vagyona alapján aligha lehet olyan kasszát találni náluk, ahonnan könnyedén elő tudtak volna rántani a földvásárlásaik ellenértékeként megjelölt 281 millió forintot". A másodfokú bíróság megítélése szerint nem lehet vitatott az, hogy a tárgybeli cikk valóban azt kutatja, találgatja, hogy miből futott a felperesnek és feleségének az elmúlt év végén megvásárolt földterületekre. Az idézett mondatot helyesen akként kell értelmezni, hogy az abban írt ironikus közlés pontosan arra utal, miszerint megkérdőjelezhető az, hogy annak a személynek és házastársának, akiknek a cégével szemben öt éve folynak végrehajtási eljárások, van-e vagyona. A cikk tehát a földvásárlásról, annak anyagi hátteréről szól. Nem képezte a kereseti kérelem tárgyát, hogy nem felel meg a valóságnak az, hogy a felperes házastársával 281 millió forintért 278 hektár állami földet vásárolt, így e körben az alperest bizonyítási kötelezettség sem terhelte. Az a tény pedig, hogy az egyébként bejegyzett végrehajtási jogok törlésre kerültek, a végrehajtási eljárások megszűntek, nem érinti annak valóságát, hogy a felperes gazdasági társaságával szemben nyolc végrehajtási eljárás indult és annak feltüntetése a cégnyilvántartásban megtörtént. Ennek tényéből alappal, jogsértés nélkül volt levonható az a vélemény, mely szerint a NAV illetékese akár szállóvendég is lehetne a cégnél. A fenti indokolásbeli módosítással az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására a Pp. 253.§

(2)bekezdése szerint került sor. A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint viseli a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előlegezett fellebbezési illetéket, valamint az alperes másodfokú perköltségét. Az ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költség megállapítására a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése, 4/A. §-a alapján került sor. Az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésén alapul. Budapest, .... április 27. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. előadó bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő