Pf.20035/2017/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.035/2017/6/I. szám A Győri Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek az alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. szeptember
2. napján meghozott P.20.162/2016/
3. számú ítélete ellen a felperes által 17., Pf.
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja. Mellőzi a felperesnek az állam javára 102.000 (Egyszázkettőezer) forint feljegyzett illeték megfizetésére való kötelezését. A feljegyzett 102.000 (Egyszázkettőezer) forint kereseti illetéket és a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A felperes másodfokú eljárásban felmerült pártfogó ügyvédi díját a felperes viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperes elégtétel adására és 1.700.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezése iránti kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az állam javára 102.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felperesi pártfogó ügyvéd díját a felperes köteles viselni. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a kereseti kérelemben sérelmezett alperesi nyilatkozatok megtételére
5. május
6. és
7. június 12-én került sor, így a
8. évi CLXXVII. törvény
9. § /1/ és /2/ bekezdése alapján a jelen eljárásban az
10. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók. A Ptk.
11. és
12. §-ában írtakra figyelemmel kifejtette, hogy az alperes nem sértette meg a felperes által hivatkozott testi épséghez, egészséghez, jó hírnévhez, becsülethez, emberi méltósághoz való jogot, kegyeleti jogot. Hangsúlyozta, hogy az alperes a sérelmezett nyilatkozatait büntetőeljárásban tanúként tette, azok nem tartalmaztak tudatosan valótlan tényállítást, vagy szükségtelenül túlzó, durván bántó, lekicsinylő kijelentéseket. Az alperesnek a felperes elhunyt édesanyjára vonatkozó közlése nem volt alkalmas arra, hogy a felperesnek az anyjához kötődő emlékeit, így a felperes kegyeleti jogát megsértse. Az alperesnek a saját ismereteivel, tudattartamával kapcsolatos előadása nem tartalmazott sem tényállítást, sem vélemény-nyilvánítást, a további tényállításként értékelhető nyilatkozatai pedig objektíve nem voltak sértőek, azok részben nem a felperesre vonatkoztak. A rendőrségi eljárásban tett azon kijelentés, mely szerint „még annyit mondtam neki, hogyha itt lenne a szemem előtt, akkor én ölném meg" nem sértette a felperes élethez, testi épséghez, egészséghez való jogát. A nyomozati eljárásban a tanúkihallgatási jegyzőkönyvben az alperes érintettsége ugyan valóban tévesen került rögzítésre, de az alperes nyilatkozatát a jegyzőkönyv ezt követően helyesen tartalmazta. A törvényszék kiemelte, hogy a személyhez fűződő jogok miatt indított peres eljárás nem szolgálhat a már egyszer értékelt tanúvallomás bizonyító voltának újraértékeléséhez. Jogsértés hiányában a nem vagyoni kártérítés iránti igény sem foghatott helyt. Az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványokat illetően kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt indult eljárásnak nem tárgya az, hogy az alperes kijelentései mikor és milyen módon állnak ellentmondásban egymással. Ezt a büntetőeljárás során kellett az eljáró hatóságoknak értékelniük. Az alperesi nyilatkozatok ellentmondásosságának vizsgálata nem szakkérdés, a jelen perben nem volt bizonyítandó feladat az alperes egészségi állapota ezért mellőzte a felperesnek az e kérdésekkel kapcsolatos bizonyítási indítványait. Szükségtelennek tartotta az alperes nyilatkoztatását a felperes által indítványozott, a per tárgyát képező kijelentésektől független körülményekre. A perköltségről az elsőfokú bíróság a Pp.
13. § /1/ bekezdése alapján határozott, figyelemmel a 6/
14. (VI.26.) IM rendelet
15. § /2/ bekezdésében írtakra. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte azzal, hogy az ítélőtábla kötelezze az alperest 1.700.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére, valamint a perköltségek viselésére. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában írtakkal szemben a Btk.
16. § /2/ bekezdése szerinti zaklatás bűncselekményének tényállása alapján az alperes szóbeli fenyegetésével megvalósult a felperes élethez, testi épséghez, egészséghez való jogának sérelme. A fellebbezés a per fő tárgya tekintetében nem alapos, a perköltség vonatkozásában részben alapos. Az elsőfokú bíróság a szükséges és egyben elégséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességükben helyesen, a Pp.
17. § /1/ bekezdésének megfelelően mérlegelve helyes tényállást állapított meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. A fellebbezésben írtakra tekintettel az ítélőtábla utal arra, hogy egységes és következetes az a bírói gyakorlat, miszerint a büntető feljelentés megtétele, vagy hatósági eljárás indítása - és így a büntető eljárásban tett tanúvallomás - nem valósít meg személyiségi jogsértést, ha az nem tartalmaz indokolatlanul sértő, lejárató kijelentéseket, valótlan tényállításokat (BH.2009.214., BH.2002.223.). A személyiségi jogsértés csak akkor állapítható meg, ha az eljárást kezdeményező, vagy az eljárás során nyilatkozó személy a Ptk.
18. § és
19. §-ában meghatározott jóhiszemű joggyakorlás kereteit átlépi, a tényállítása egyértelműen valótlan és sértő (BDT.2013.2968., Győri Ítélőtábla Pf.V..../2011/6., Pf.I..../2016/17/I., Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf..../2010/4.). Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a büntetőeljárásban tett vallomás értékelése nem a személyiségi jogi perben eljáró bíróság feladata: amennyiben a rendelkezésre álló peradatokból a sérelmezett közlés valótlansága, a tanúvallomást tett személy rosszhiszeműsége egyértelműen nem állapítható meg, a személyiségi jogsértésre alapított kereseti kérelem nem lehet alapos. Mindezek mellett a fellebbezésben hivatkozott Btk.
20. § /2/ bekezdése szerinti zaklatás bűntettének jogszabály szerinti tényállása nem azonosítható sem a Ptk.
21. § /1/ bekezdése szerinti jó hírnév sérelmével, sem a Ptk.
22. §-a szerinti testi épséghez, egészséghez való jog sérelmével. Az alperes sérelmezett nyilatkozatának következményeként a fellebbezésben írtakkal szemben a felperesnek sem a testi épsége, sem az egészsége nem károsodott, így nem sérült sem az élethez, sem a testi épséghez, sem az egészséghez való joga. Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest a feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte. A Tatabányai Törvényszék a P..../2015/
23. számú végzésével a felperesnek kérelmére személyes költségmentességet engedélyezett. A Pp.
24. § /1/ és /2/ bekezdése szerint, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta kötve van, mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve. A pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve, olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt (
25. §) változtathat meg. A Győri Törvényszék a
26. sorszám alatti végzésében az illetékmentesség (a felperes beadványa szerint költségmentesség) engedélyezése tárgyában intézett felhívást a felpereshez, majd
27. sorszám alatti végzésében a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy a felperes felhívás ellenére nem tett nyilatkozatot jövedelméről, kiadásairól és vagyonáról. A felperes újabb, a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg előterjesztett költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét az elsőfokú bíróság a
28. sorszám alatti végzésével ugyancsak elutasította arra hivatkozva, hogy a szabadságvesztés büntetését töltő felperes ellátása biztosított, vagyoni, jövedelmi viszonyai és a munkavégzés után kapott jövedelme nem teszik indokolttá a személyes költségmentesség engedélyezését. A 6/
29. (VI.26.) IM rendelet 5 -
30. §-ában, illetőleg
31. §-ában szabályozott költségmentesség engedélyezése nem azonosítható az ugyanezen rendelet 8 -
32. §-ai szerinti személyes költségmentesség felülvizsgálatával és megvonásával. A személyes költségmentesség felülvizsgálatának feltételeit a rendelet
33. § /1/ bekezdése tartalmazza. A jelen eljárásban a
34. § /1/ bekezdés a/pontja szerinti időtartam nem telt még el, a
35. § /1/ bekezdés b./ pontja szerinti feltétel nem teljesült, és nem merült fel adat arra nézve sem, hogy a
36. § /1/ bekezdés c./ pontjának megfelelően a személyes költségmentesség engedélyezésének feltételei már az engedélyezés időpontjában sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek. Az elsőfokú bíróság a
37. és
38. sorszám alatti végzéseiben nem a már engedélyezett személyes költségmentességet vizsgálta felül és vonta meg, hanem a Pp.
39. § /1/ és /2/ bekezdésében írtak ellenére a Tatabányai Törvényszék jogerős határozatát követően a költségmentesség engedélyezése tárgyába hozott döntést. Erre pedig a Győri Törvényszéknek nem volt törvényes lehetősége a már hivatkozott eljárásjogi szabályok szerint. Ezért a felperes személyes költségmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket és kereseti illetéket a 6/
40. (VI.26.) IM rendelet
41. § /1/ bekezdése és
42. §-a szerint az állam viseli. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Pp.
43. § /2/ bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 253.§