Gfv.30423/2016/4 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pontja szerint 130.400 Ft-ot, az
2. f)pontja szerint besorolva 6.260.000 Ftot, és 62.000 Ft nyilvántartásba vételi díjat igazolt vissza. Az I. r. alperes 2011. évre vonatkozóan teljesítette a céget terhelő beszámolási és letétbe helyezési kötelezettséget. A II. r. alperes azonban nem helyezte letétbe a 2012. évi beszámolót, és nem tett eleget a Cstv. 31. §

(1)bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott kötelezettségének sem. Az adós társasággal szembeni felszámolási eljárás egyszerűsített módon fejeződött be, az adóst

1. november 20-án törölték a cégnyilvántartásból. A felszámolási eljárásban 22.545.760 Ft követelést jelentettek be, a hitelezői követelések kiegyenlítésére részben sem volt vagyoni fedezet. A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme A felperes
2. május 10-én benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek a felszámolás kezdő időpontját megelőzően, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal az adós vagyona 20.953,70 euróval csökkent. Keresetének jogalapjaként a Cstv. 33/A. §

(1)és

(3)bekezdésére hivatkozott. Az összegszerűségét az adóssal szemben érvényesített hitelezői igényével megegyezően jelölte meg. Az I. r. alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét is. A II. r. alperes is kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy

1. március 28-án az adós székhelyén tűz keletkezett, ahol a társaság iratanyaga megsemmisült, ezért nem tudott eleget tenni a Cstv.
2. §-ában foglalt kötelezettségének. Az első- és a másodfokú bíróság határozata Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekei elsődlegességének figyelembe vételével látták el, és ezáltal a társasági vagyon 20.953,70 euróval csökkent, s emellett az alperesek ilyen összeg erejéig kártérítési felelősséggel tartoznak a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül egyetemlegesen 20.953,70 euró vagyoni biztosítékot nyújtsanak. 11 Az I. r. alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperesek 20.953,70 euro összegű hitelezői követelések teljes mértékben történő kielégítésének meghiúsításáért tartoznak egyetemleges kártérítési felelősséggel. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a Pp.
3. § a) pontja alá tartozó alperesi pertársaság miatt az I. r. alperes fellebbezése kihatott a II. r. alperesre is. A Cstv. 33/A. §

(1)-

(3)bekezdésére utalva a másodfokú bíróság, az eljárás adatai alapján bírói bizonyossággal megállapíthatónak találta, hogy a felperessel kötött szállítási szerződésekkel kapcsolatos vételár fizetési kötelezettség esedékességekor az adós a fenyegető fizetésképtelenség állapotában volt. A követelések kielégítésére vagyonnal (bevétellel) nem rendelkezett, fizetési kötelezettségeit sem teljesítette a felperessel szemben. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból arra következtetett, hogy a fenyegető fizetésképtelenség állapotában rendelte meg az adós cég képviseletében eljáró I. r. alperes a felperestől az egyes szállításokat. Úgy ítélte, a hitelezői érdekeket az szolgálta volna, ha nem növekednek az adósnak a felperes irányában fennálló tartozásai további kifizetetlen számlákkal. 12 Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a fenyegető fizetésképtelenség megállapítása során a peres eljárásokban az I. r. alperes által indítványozott könyvszakértői bizonyítási eszköz igénybevétele gyakori, de nem szükségszerű, figyelemmel a szabad bizonyítás elvére. Úgy találta, az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §

(1)bekezdésében írtak szerint, a rendelkezésre álló bizonyítékokat a maguk összességében, logikai ellentmondás nélkül értékelte, a jogvita elbírálásához szükséges mélységig a tényállást megállapította. Önmagában az alperes számára kedvezőtlen, azonban a bírói bizonyossággal megállapított tényállás mellett nem volt indokolt szakértő bevonása. A másodfokú bíróság kifejtette, az I. r. alperes meghallgatása is egyértelműen alátámasztja, hogy az adós gazdálkodó szervezet a felperessel kötött megállapodások ellentételezésének esedékessége időpontjában már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában likviditási problémákkal küzdött, közgazdasági értelemben csődhelyzetben volt. Maga az I. r. alperes is úgy nyilatkozott a perben: „arra a kérdésre, hogy milyen más tartozásunk volt abban az időszakban, amikor a felperes számláit nem tudtuk kifizetni, azt nem tudom megjelölni, biztos volt más ilyen tartozásunk is”. A másodfokú bíróság utalt arra, az I. r. alperes előadta azt is, az adós likvid vagyonnal nem rendelkezett, készpénze nem volt, követeléseinek behajtása sem vezetett eredményre. Felülvizsgálati kérelem 13 14 15 16 17 18 19 Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Állította, hogy a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdés téves értelmezése miatt az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 253. §

(2)bekezdésében és a 252. §

(3)-

(4)bekezdésében, valamint a 177. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Előadta, a jogerős bírósági határozatból nem állapítható meg, hogy mely gazdálkodó szervezet ügyvezetőjeként eljárva okozta a kárt, ezért az ítélet végrehajthatatlan. A Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésére hivatkozva kifejtette, a jogerős ítélet indokolása nem tartalmazza, milyen körülményekből következtetett arra a bíróság, hogy az I. r. alperes a fenyegető fizetésképtelenséggel tisztában volt, amikor a felperestől az egyes szállításokat megrendelte. Az I. r. alperes vitatta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került volna az ügyvezetése alatt. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését szakkérdésnek minősítette. Azzal érvelt, a bíróságnak dátumszerűen meg kellett volna jelölnie a szakértői bizonyítás eredményeképpen annak bekövetkezése időpontját, a kirendelendő szakértőnek kellett volna arra is nyilatkoznia, hogy az ügyvezető mikor szerezhetett tudomást ennek fennállásáról. Az I. r. alperes tévesnek állította a bíróságnak azt a feltételezését, hogy a felperesi áru értékesítése egyben a bevétel realizálását is jelentette. Tévesnek tartotta azt a következtetést is, hogy a hitelezők ebből történő kielégítésének elmaradása neki felróható lenne. Előadta, jelentős kintlevőségei voltak az adósnak. Konkrétan meg is jelölte azt a Kft.-t, amely nem fizetett. Arra hivatkozott, emiatt az adós társaság nem tudta a felperes számláját kiegyenlíteni. Utalt arra, csatolta az eljárás során a felszólító leveleket, amelyből megállapítható, hogy összesen 36.320.451 Ft-tal tartozott az említett Kft. az adósnak. Az I. r. alperes szerint, ügyvezetői tisztségének fennállása alatt minden intézkedést megtett a kintlevőségek behajtására. Tévesnek tartotta azt az ítéleti megállapítást is, hogy az adós vagyona a keresetben meghatározott összeggel csökkent. Nem vitatta, hogy a felperesnek ilyen összeggel tartozik. Előadta azonban, az adós vagyona nem csökkent, hanem inkább nőtt. Véleménye szerint, a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy mikor következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, hogy ezt követően csökkent az adós vagyona és milyen összegben. Az I. r. alperes hangsúlyozta, hogy a perben az adós cég vagyoncsökkenésének és nem a felperesi cég vagyoncsökkenésének van jelentősége. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. 20 21 22 23 24 25 A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdése szerint, és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. Az I. r. alperes a Pp. 253. §

(2)bekezdésének és a 252. §

(3)-

(4)bekezdésének megsértése állításával valójában azt sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. Az ügy érdemére is kiható jogszabálysértésként azt jelölte meg, hogy szakértői vélemény beszerzése nélkül került sor a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése és annak időpontjának megállapítására. A Kúria ezt a jogi álláspontot tévesnek tartotta. A Pp. 177. §

(1)bekezdése szerint akkor rendel ki a bíróság szakértőt, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. Az adott ügyben azonban az adós társaságnak csak az I. r. alperes által 2011-re készített és közzétett beszámoló adatai, a felperes által becsatolt számlák és a kintlevőségek behajtására az I. r. alperes állítása szerint megküldött fizetési felszólítások álltak rendelkezésre. Jóllehet az nem állapítható meg pontosan, hogy az adós nevében mikor rendelte meg az I. r. alperes a felperestől a szállítást, azonban figyelemmel arra, hogy a 2011-es mérleg szerint már a saját tőke az adós jegyzett tőkéjét sem érte el, és ez a helyzet később sem javult, helytállóan rögzítette a jogerős ítélet, hogy az adós a fenyegető fizetésképtelenség állapotában volt. Nem volt ezért szükség arra - és az iratok hiányában erre nem is lett volna mód -, a könyvszakértői vélemény beszerzésére a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének pontos időpontja megállapítására. Az I. r. alperesnek mint egy induló vállalkozás vezetőjének tisztában kellett lennie a cég vagyoni helyzetével. Helytállóan és okszerűen ítélte úgy az ítélőtábla, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt a felperessel kötött megrendelés időpontjában is a jelen jogvita eldöntése érdekében, az adott tényállás mellett nem volt szükséges a fizetőképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontjának a megállapítottnál konkrétabb meghatározása. Az adós vagyoncsökkenésével kapcsolatban a Kúria - a csupán a fellebbezéshez csatolt az adós kintlevőségének behajtása érdekében készült fizetési felszólításokat értelmezve az alábbi következtetésre jutott. A becsatolt felszólítások szerint az adott cég részére 2012. januártól április 4-ig történtek szállítások. A 2012. január 27-29. közötti szállítások alapján, a március 29-i esedékességi határidő után már március 30-án fizetési felszólítást küldött az adós, amit ezen a napon az érintett Kft. át is vett. Ezt követően azonban a ki nem fizetett 8.424.771 Ft esedékes követelés után, 2012. március 31-április 4. között további 9.378.888 Ft értékű szolgáltatást teljesített az adós az adott Kft. részére. Ezen utóbbi összeg tekintetében már egyértelműen megállapítható, 26 27 28 hogy az I. r. alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el. Az adós olyan vevője részére folytatta a szállítást, amely felszólítás ellenére nem teljesített. Az így keletkezett követelés piaci értéke már a szállításkor kevesebb volt a névértékénél. Az adós vagyona emiatt csökkent, és az I. r. alperes felelőssége pedig megállapítható a keresetben érvényesített összeg erejéig. A fent kifejtett indokok alapján a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján viseli a költségeit. A felperesnek igazolt költsége nem merült fel. A Kúria az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. május
2. Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: