A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.59/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 12.B.242/2015/
- számú ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe a
- évi november hó
- napjától a
- évi május hó
- napjáig előzetes fogvatartásban eltöltött időt továbbmenően beszámítja. Kötelezi a vádlottat 5.000 (ötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Pécsi Törvényszék 12.B.242/2015/
- számú
- november
- napján kelt ítéletével vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 év 6 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Pécsi Járásbíróság 14.B.1128/2011/
- számú ítéletével kiszabott 4 hónap felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, amelyet a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség fenntartott. A vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették, azonban a vádlott
- sorszám alatt a másodfokú bírósághoz intézett beadványában újabb tanúk kihallgatására tett indítványt, valamint bűnösségének megállapítását és a cselekmény minősítését is kifogásolta. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezés alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A megállapított tényállás alapvetően hiánytalan és teljes, annak kiegészítésére kizárólag azért volt szükség, mert a határozat kihirdetése után a vádlottat újra elítélték, illetve elrendelték a kiadatási letartóztatását. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjában írtakra – az iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészítette ki: A Fővárosi Törvényszék vádlottat 35.Beü.1562/2016/
- számú,
- december
- napján kelt végzésével átadási letartóztatásba helyezte és elrendelte halasztott átadását. A vádlottat a Pécsi Járásbíróság
- február
- napján kelt és jogerős 4.B.22/2016/
- számú ítéletével a
- február
- napján elkövetett lopás vétsége miatt 40 nap elzárásra ítélte. Az ekként kiegészített tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt, okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok aprólékos és minden részletre kiterjedő mérlegelése és értékelése után állapította meg. A vádlott ugyan nem tagadta, hogy a sértett sérüléseit ő okozta, azonban a vádlotthatározottan állította, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a vádbeli eseményeket a vádlotton, valamint az unokaöccsén, ifj. sértett 1sértetten kívül kizárólag tanú 1látta. Így az ő vallomásaikat kellett összevetni az eljárás egyéb adataival, különösen az orvosszakértői véleménnyel és a helyszíni szemle adataival. Ezeket a perbeli adatokat az elsőfokú bíróság a logika szabályainak megfelelően mérlegelte, és helyesen állapította meg, hogy a szakértői vélemény, illetve a helyszínen talált nyomok alapvetően ifj. sértett 1sértett vallomását támasztják alá. Az ő vallomását erősíti meg tanú 1vallomása is, aki ugyan érdektelennek nem tekinthető, hiszen a sértett élettársa volt a vádbeli időszakban. Ugyancsak helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a vádlott az eljárás során több alkalommal egymásnak ellentmondó körülményekre és tényekre hivatkozott, vallomását az orvosszakértői vélemény is cáfolta. Mindezekre figyelemmel a törvényszék helyesen vetette el a vádlott vallomását, és meggyőző az érveléssel fogadta el a sértett vallomását. A bizonyítékok mérlegelését sérelmező, így lényegében felmentésre irányuló vádlotti indítvány – melyet a másodfokú eljárásban terjesztett elő – nem megalapozott. A helyesen megállapított tényállásból tehát az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, a cselekmény minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Amint arra az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott, a vádlott egy élet kioltására alkalmas késsel támadt ifj. sértett 1ra és kizárólag a sértett védekezésének köszönhetően maradt el a súlyosabb eredmény. Kétségtelen, hogy a sértett csupán nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, azonban a vádlott által használt eszközből, a szúrás erejéből, valamint a támadás szándékolt irányából egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a vádlottnak számolnia kellett azzal, hogy a sértett mellkasát érő szúrás az életét is kiolthatja. Így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott eshetőleges ölési szándékkal cselekedett, így a cselekményét alappal minősítette emberölés bűntette kísérletének. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt feltárta és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Az ügyészi indítványnak megfelelően további súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott a hozzátartozója, unokaöccse sérelmére követte el a cselekményét. Ugyanakkor lényeges, a büntetés kiszabását alapvetően meghatározó enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a sértetti közrehatást. A vádlott fogadta be a lakásába unokaöccsét, ifj. sértett 1sértettet és élettársát. Általános elvárás lehet ilyen esetben a szívességi lakáshasználótól, hogy betartsa a neki szállást biztosító személy által meghatározott szabályokat. Ha a befogadó úgy látja, hogy nem biztosít szállást a továbbiakban a korábban befogadott személyek számára, akkor minden indokolás nélkül felszólíthatja őket a lakás elhagyására, és ennek a befogadott személyek kötelesek is eleget tenni, és a lakást elhagyni. Ifj. sértett 1sértett és tanú 1a vádlottnak nem tetsző életmódot folytattak, ezért a vádlott felszólította őket a lakás elhagyására, amelynek sem a sértett, sem élettársa nem tettek eleget. Ezt igazolja a törvényszéki iratok között 27. sorszám alatt elfekvő irat is, mely szerint a vádlott már 2013. november 28-án bejelentette az önkormányzathoz, hogy a sértett és az élettársa nem hajlandók elhagyni a lakását, és a hatóság segítségét kérte ebben az ügyben. Mindezekből az állapítható meg, hogy ifj. sértett 1sértett és élettársa teremtették meg azt a konfliktushelyzetet, amely végül a vádlott által elkövetett cselekményhez vezetett. Mindez pedig sértetti közrehatásnak tekinthető, melyet nagy nyomatékkal kellett a vádlott javára értékelni. Ugyanakkor a vádlott személyében rejlő nagyobb fokú társadalomra veszélyességre utal többszörös büntetettsége, magyarországi és külföldi elítélései. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés semmiképpen nem tekinthető enyhének, az arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény konkrét tárgyi súlyával, igazodik annak csekély eredményéhez. Erre tekintettel a másodfokú bíróság sem a büntetés súlyosítására, sem annak enyhítésére nem látott indokot. A fentiek szerint a másodfokú bíróság a Be.371.§
(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt továbbmenően beszámította. A másodfokú bíróság a Be.381.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére, amely a kirendelt védő díjából állt. A vádlott a másodfokú eljárás során bizonyítási indítványt terjesztett elő, tanúként kérte kihallgatni V. Gy.-t. V. Gy. a vádlott vallomása szerint sem látta az eseményeket, kizárólag a sértett és tanú1 életmódjáról tudott volna nyilatkozni. E körben a tényállás a szükséges és indokolt mértékben felderített, további bizonyításnak sem a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása, sem a büntetés kiszabása tekintetében nincs jelentősége. Ezért a másodfokú bíróság a bizonyítási indítványt elutasította. Pécs, 2017. május 23. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.242/2015/97. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.59/2016/7. számú végzésével 2017. évi május hó 23. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke