Pfv.21905/2015/5 – Kúria

(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között változtathatja meg a támadott ítéletet. 1952. III. Tv. 247. §, 1952. III. Tv. 253. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.905/2015/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Tóth Csaba Levente bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű A felperesek képviselője: Dr. Malatinszki Iván ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperes(ek) képviselője: Mészárosné dr. Deák Erika ügyvéd I. rendűért Dr. László Tamás jogtanácsos II. rendűért A per tárgya: Elbirtoklás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-IV. rendű felperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Kecskeméti Törvényszék 2.Pf.20.434/2015/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Kiskunfélegyházi Járásbíróság 4.P.20.237/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 2.Pf.20.434/2015/
4. számú jogerős ítéletének a felülvizsgálattal támadott részét hatályon kívül helyezi, a Kiskunfélegyházi Járásbíróság 4.P.20.237/2013/
5. számú elsőfokú ítéletét ebben a körben megváltoztatja és megállapítja, hogy az I-II-III. rendű felperesek a perbeli ingatlan személyenkénti további 715/29490 tulajdoni hányadát - néhai T. L. elbirtoklással történt közbenső jogszerzésére utalással - törvényes öröklés jogcímén megszerezték, amely tulajdoni illetőségekre a IV. rendű felperest özvegyi jog illeti. A Kúria - az elsőfokú bíróság útján - megkeresi a járási hivatal földhivatali osztályát, hogy a fenti ingatlan személyenkénti további 715/29490 tulajdoni illetőségére a tulajdonjogot - néhai T. L. elbirtoklással történt közbenső jogszerzésére utalással törvényes öröklés jogcímén a IV. rendű felperes özvegyi jogával terhelten az I. rendű felperes, a II. rendű felperes, továbbá a III. rendű felperes javára - a tulajdoni lapon III/
6. sorszám alatt a megyei kormányhivatal földhivatala II. rendű alperes javára bejegyzett használati jog érintetlenül hagyása mellett - jegyezze be, ezzel egyidejűleg az I. rendű alperesnek a tulajdoni lap II/
7. sorszáma alatt nyilvántartott tulajdoni illetőségét törölje. Az I. és II. rendű alpereseket a fentiek tűrésére kötelezi. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-IV. rendű felpereseknek mint együttes jogosultaknak további 143.000 (Száznegyvenháromezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A IV. rendű felperes házastársa, néhai T. L. (a továbbiakban: a felperesi jogelőd) 1994-ben megvásárolta testvérei, T. J. és T. B. személyenként 7.000 forint, valamint az I. rendű alperes 8.000 forint névértékű kárpótlási jegyeit. Ezekkel és a saját 7.000 forint névértékű kárpótlási jegyével az
8. október 11-én tartott termőföldárverésen két testvére, az I. rendű alperes és a saját nevében licitált a perbeli 7 ha 9237 m² nagyságú, szántó, legelő művelési ágú korábban a mezőgazdasági szövetkezet földhasználatában álló - ingatlanra (a továbbiakban: a perbeli ingatlan). Az árverés eredményeként a perbeli ingatlan személyenkénti 4200/14745 tulajdoni hányadára a felperesi jogelőd és a két testvére, míg 2145/14745 tulajdoni hányadára az I. rendű alperes tulajdonjoga
9. december 22-én árverés címén az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre került. A felperesi jogelőd az árverést követően,
10. október végén a perbeli ingatlan egészét birtokba vette, és azt a
11. január 23án bekövetkezett haláláig a IV. rendű felperessel együtt folyamatosan művelte. A felperesi jogelőd a
12. július 5-én megkötött haszonbérleti szerződéssel a perbeli ingatlan 5,007 ha nagyságú, szántó művelési ágú, „b" alrészletét bérbe adta a K. E.-G. Kft.-nek, aki azon a hozzájárulásával erdőtelepítést végzett. Ennek keretében került sor az alrészlet művelési ágának a megváltoztatására és annak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére. Az erdősítés befejezését követően az erdőgazdálkodóként bejegyzett K. E.-G. Kft.
13. évtől haszonbérleti díjat fizet az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdonostársaknak. Az I. rendű alperes részére első ízben
14. május 6-án került sor a haszonbérleti díj átutalására. [5] [6] [7] [8] [9] A felperesi jogelőd halálát követően a perbeli ingatlanban fennálló tulajdonrészét gyermekei, az I-III. rendű felperesek örökölték egymás között egyenlő arányban, személyenként 1400/14745 tulajdoni hányadban, a IV. rendű felperes özvegyi jogával terhelten. Jogosultságaik
15. május 20-án kerültek az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre. A felperesi jogelőd testvérei, T. J. és T. B., az I-IV. rendű felperesekkel
16. október 25-én kötött adásvételi szerződésben eladták a perbeli ingatlanon fennállt személyenként 4200/14745 tulajdoni illetőségeiket az I-III. rendű felpereseknek mint állagvevőknek és a IV. rendű felperesnek mint haszonélvezeti jogot vevőnek. A szerződés 2/b. pontjában rögzítették, hogy „néhai T. L. az eladóknak tulajdonát képezett kárpótlási jegyeket azoknak kibocsátását követően az 1990-es évek elején fejenként 5000 forintért megvásárolta, majd a kárpótlási árverésen eladók megbízásából eladók nevére megvásárolta a jelen adásvételi szerződésben megjelölt eladóknak tulajdonaként nyilvántartott, fejenkénti 4200/14745-öd rész tulajdoni illetőséget. Eladók a jelen szerződés aláírásával elismerik azt a tényt, hogy állagvevők édesapja az 1990-es évek elején kifizette részükre a kárpótlási árverési jegyek ellenértékét, ily módon a jelen adásvételi szerződésben megjelölt földek ellenértékét kifizette, erre a tényre tekintettel eladók a jelen adásvételi szerződés aláírásakor vételár kifizetésére nem tartanak igényt." Az ingatlan birtokba adása iránti igényt a felperesekkel, illetve jogelődjükkel szemben az I. rendű alperes és más személy sem terjesztett elő. A perindítást megelőzően a felperesek megkísérelték a perbeli ingatlannak az I. rendű alperes tulajdonában álló tulajdoni illetőségét is megszerezni az elbirtoklás elismerése mellett, amely elől azonban az I. rendű alperes elzárkózott. A II. rendű alperes a perbeli ingatlanon földmérési jelek elhelyezését biztosító használati jog jogosultja. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [10] A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I-III. rendű felperesek egymás között egyenlő arányban és a IV. rendű felperes özvegyi jogával terhelten elbirtoklás jogcímén megszerezték a perbeli ingatlannak az I. rendű alperes tulajdonában álló 2145/14745 tulajdoni illetőségét. Kérték a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt az illetékes földhivatal megkeresését, továbbá az alpereseknek a fentiek tűrésére kötelezését. [11] Hivatkoztak arra, hogy 1994-ben a kárpótlási földárverést megelőzően a jogelődjük megvásárolta a testvérei és az I. rendű alperes kárpótlási jegyeit, amelyekkel a kárpótlási földárverésen licitált. Előadták: jogelődjük a 2010-ben bekövetkezett haláláig sajátjaként használta, azóta pedig ők birtokolják és használják az ingatlant, amely egy birtoktestet képez a tulajdonukban álló további 9 ha földterülettel. Ehhez képest a perbeli ingatlanból az I. rendű alperes tulajdoni illetőségét még az életében elbirtoklással megszerezte, ezért ennek az ingatlanhányadnak a tulajdonjoga őket, mint jogelődjük törvényes örököseit a IV. rendű felperes özvegyi jogával terhelten megilleti. [12] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy tulajdoni hányadára nézve a felperesek, illetve a jogelődjük részéről a sajátjakénti birtoklás törvényi feltételei nem valósultak meg. Az első- és másodfokú ítélet [13] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [14] Határozata indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
17. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 121.§

(1)bekezdése felhívásával kifejtette: a felperesek és jogelődjük vonatkozásában a sajátjakénti birtoklás törvényi feltétele nem valósult meg. Megítélése szerint a peradatokból arra volt következtetés vonható, hogy az I. rendű alperes a felperesek jogelődje számára szívességből engedte át a tulajdoni hányadához tartozó ingatlanrész használatát. Álláspontja szerint ezt támasztották alá azok a tények, amelyek szerint a felperesek jogelődje az I. rendű alperes tulajdonosi jogait tiszteletben tartva a „b" alrészletü szántó haszonbérbe adása, annak művelési ága megváltoztatása, erdősítése tekintetében az I. rendű alperes hozzájárulását kérte, és az I. rendű alperes a többi társtulajdonossal együtt a haszonbérlőtől a haszonbérleti díjakat az erdősítés megvalósítása óta átveszi. [15] Az elsőfokú bíróság kiemelte: A felperesek, illetve a jogelődjük oldalán a szakadatlan tizenöt éven át tartó birtoklás sem valósult meg. Utalt arra, hogy a birtokba vételt követően a perbeli ingatlannak a „b" alrészlete 2005 júliusától a K. E.-G. Kft. használatába került, így az ingatlannak közel 6 ha nagyságú területrészét a felperesek 2005. év második felétől nem jogosultak művelni, használni. [16] Kifejtette továbbá, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint - a Ptk. 112.§

(1)bekezdésére is figyelemmel - a szívességi alapon engedélyezett földhasználat nem vezet elbirtokláshoz. Amennyiben pedig a felperesek, illetve jogelődjük birtoklása mégis elbirtoklásnak minősülne, azt az ingatlan „b" alrészletének haszonbérbe adása, az ehhez kapcsolódóan az erdőtelepítéshez, a művelési ág megváltoztatásához való hozzájárulás, illetve haszonbérleti díj felvétele - mint tulajdonosi rendelkezések egyébként is megszakították volna. Erre tekintettel úgy ítélte meg, nem volt jelentősége annak sem, hogy a haszonbérleti szerződést az I. rendű alperes maga írta-e alá vagy sem, ezért mellőzte az indítványozott írásszakértő kirendelését. [17] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I-III. rendű felperesek a perbeli ingatlan személyenkénti 715/29490 tulajdoni hányadát - néhai T. L. elbirtoklással történő közbenső jogszerzésére utalással - öröklés jogcímén megszerezték, amely tulajdoni illetőségekre a IV. rendű felperest özvegyi jog illeti. Megkereste az illetékes földhivatalt a tulajdonjog változásának átvezetése iránt, az alpereseket ennek tűrésére kötelezte, míg az elsőfokú bíróság ítéletének az ezt meghaladó kereset elutasítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. [18] Határozata indokolásában elsődlegesen rögzítette: Mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából azt a megállapítást, miszerint az I. rendű alperes a felperesi jogelődnek szívességi földhasználatot engedett. Az így módosított tényállást tekintette a felülbírálat alapjának. [19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peradatok azt igazolják, hogy a kárpótlási földárverést (

1. október 11.) követően legkésőbb
2. november 1-jével a felperesi jogelőd a perbeli ingatlan birtokába lépett, ettől az időponttól kezdve azt háborítatlanul és a perben rendelkezésre álló tanúvallomások szerint a sajátjaként használta. Kiemelte továbbá: A másodfokú eljárás során fény derült az I. rendű alperes valótlan tényelőadására, miszerint a perbeli ingatlan hasznosítására
3. július 5-én kötött haszonbérleti szerződést és a kifüggesztett haszonbérleti ajánlatot haszonbérbe adóként ő írta volna alá. Ezek olyan körülménynek minősülnek, amelyek az I. rendű alperes szavahihetőségét a perben megkérdőjelezték. [20] A másodfokú bíróság a perben rendelkezésre állt tanúvallomásokra, különösen az erdőgazdálkodó törvényes képviselőjének nyilatkozatára figyelemmel az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel szemben megállapította, hogy a perbeli ingatlant a felperesek jogelődje azt követően, hogy a kárpótlási földárverés lezajlott és a földnek a birtokba adása megtörtént, a sajátjaként használta. Ezt erősítették az árverési körülmények: valamennyi tulajdonostárs nevében a felperesek jogelődje járt el, testvéreivel a kárpótlási jegyek értékesítését peren kívül rendezték. [21] A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy miután a haszonbérleti szerződést nem az I. rendű alperes írta alá, egyéb erre vonatkozó bizonyíték hiányában nem állapítható meg, hogy az elbirtoklási idő alatt az I. rendű alperes részéről a Ptk. 112.§

(1)bekezdése szerinti olyan tulajdonosi rendelkezés történt volna, amely alkalmas lett volna a Ptk. 124.§

(1)bekezdés b) pontja értelmében az elbirtoklás megszakítására. Az első haszonbér átutalására az I. rendű alperes részére

1. május 6-án került sor, azaz az elbirtoklási idő
2. november 1-jei kezdő időpontjához képest tizenöt év elteltét követően, így - még ha a haszonbér felvétele rendelkező cselekménynek is volna tekinthető -, az az elbirtoklási idő bekövetkezte után történt. [22] A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy a kárpótlási jegyek megvásárlása a felperesek jogelődje részéről a házastársi közös vagyonból történt, amire tekintettel a felperesek jogelődje nem lehetett abban hiszemben, hogy a perbeli ingatlan egészét a sajátjaként használja. A kárpótlási jegyek megszerzéséhez felhasznált pénzeszközök eredete folytán legfeljebb abban a tudatban lehetett, hogy az ingatlant mint a házastársi közös vagyon részét a házastársával közösen művelik, hasznosítják. Minderre tekintettel a keresettel szemben - hangsúlyozta a másodfokú bíróság - érvényesül a házasságról, a családról és a gyámságról szó
3. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27.§-ának a házastársi közös vagyonra vonatkozó vélelme. E törvényhely szerint ugyanis a házasság megkötésével a házastársak között a házasság életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. [23] Ehhez képest a másodfokú bíróság álláspontja szerint, a felperesek jogelődje esetében az I. rendű alperes nevén álló tulajdoni illetőség 1/2 része vonatkozásában állapítható meg, hogy azt a sajátjaként használta és művelte, ezért az I. rendű alperes tulajdoni illetősége 1/2 része tekintetében vonható le az a következtetés, miszerint az I-III. rendű felpereseknek az öröklés címén történő tulajdonszerzése - a jogelődjük
4. október 31-én bekövetkezett elbirtoklására történő utalásra - megvalósult. Minderre tekintettel a keresetet a másodfokú bíróság az I. rendű alperesi tulajdoni illetőségének 1/2 része tekintetében találta teljesíthetőnek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [24] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletnek a keresetüket elutasító rendelkezését sérelmezve - tartalmilag - a jogerős ítélet részben történő hatályon kívül helyezését és keresetüknek megfelelően annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes tulajdoni hányadának egészét elbirtokolták. Ennek megfelelően kérték az I-III. rendű felperesek tulajdonjogának és a IV. rendű felperes haszonélvezeti jogának bejegyeztetését. [25] A felperesek hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete meghozatalakor a Csjt. 27.§ rendelkezéseit tévesen alkalmazta. Utaltak a Ptk. 121.§

(4)bekezdésében foglaltakra, amely álláspontjuk szerint a jelen ügyben akként értelmezendő, hogy „az egész ingatlanon belül az alperesi tulajdoni illetőségre vonatkozó elbirtoklási igény nem osztható meg". Álláspontjuk szerint a föld birtokba vételét követően jogelődjük a föld egészét birtokolta és használta, annak tulajdoni hányadok szerinti használati megosztására soha nem került sor. A használat során történt erdőtelepítéskor értelemszerűen a haszonnal kecsegtető földrészlet került erdősítésre, de azt követően sem történt olyan használati megosztási megállapodás, amely különbséget tett volna az erdő és az egyéb művelési ágú ingatlanrészek használata között. Álláspontjuk szerint a Ptk. 121.§

(4)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a föld egy részének elbirtoklására vonatkozó rendelkezésnek akkor lett volna helye, ha az alperesi tulajdoni illetőségnek megfelelő területnagyság elkülönített használatára sor került volna. [26] Utaltak arra, hogy a Csjt. 27.§-ának alkalmazására azért sem kerülhetett volna sor a másodfokú bíróság részéről, mert az elbirtoklás eredeti jogszerzés, és érvelésük szerint a kárpótlási jegyek megszerzésének körülményei az elbirtoklási perben irrelevánsak. [27] Érvelésük szerint a bírói gyakorlat egységes abban, hogy a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyonnal a házasfelek különkülön rendelkezhetnek. Álláspontjuk szerint a jogerős ítéletnek a házastársi vagyonközösséghez tartozó, a kárpótlási jegyek kifizetésére vonatkozó rendelkezésének utólagos figyelembevétele jogszabálysértő. A törvényszék ezzel a rendelkezésével ugyanis kvázi utólag osztotta meg jogelődjük és a IV. rendű felperesnek a házastársi vagyonközösségét, holott ilyen megosztás senkinek nem állt szándékában. Ezzel összefüggésben hivatkoztak arra, hogy az iratokhoz csatolt hagyatékátadó végzés és az annak mellékletét képező hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv által igazoltan a IV. rendű felperes részéről nem merült fel házastársi vagyonközösségi igény, a hagyaték átadására a törvényes öröklés rendje szerint került sor. [28] További jogszabálysértésként hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor a hagyatékátadó végzésben rögzített öröklési rendet figyelembe vevő felperesi álláspont ellenére utólagosan felülbírálta a hagyatékátadó végzést. Ezzel a Pp. 215.§-ában foglaltakat sértette meg jogerős ítéletében a másodfokú bíróság. [29] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem alapos. [31] A Pp. 270.§

(2)bekezdésének és a Pp. 275.§

(3)és

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. [32] A felperesek felülvizsgálati érvelése részben eljárásjogi, részben anyagi jogi jogsértésekre irányult. Ezek összefüggése miatt a Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítélet meghozatalakor - annak a felülvizsgálattal támadott részét illetően - az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést követette el. [33] A felperesek eljárásjogi szabálysértésként lényegében azt kifogásolták, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési szakban a Csjt. rendelkezéseit a felek ez irányú kérelme és bizonyítás lefolytatása nélkül, továbbá a már megtörtént hagyatékátadásra tekintet nélkül alkalmazta, ezzel a kereseti kérelmen túlterjeszkedve. [34] Ezzel összefüggésben a Kúria a következőkre mutat rá: Az elsőfokú bíróságnak a keresetet teljes egészében elutasító rendelkezése ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést az elsőfokú ítélet megváltoztatása, keresetüknek helyt adó ítélet meghozatala érdekében. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, míg a II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés és az ellenkérelem a kárpótlási jegyek megvásárlásának fedezetét, forrását nem érintette, ahogyan az elsőfokú eljárásnak sem volt tárgya ez a kérdés. Így arra vonatkozóan, hogy IV. rendű felperes férje a házastársi közös vagyonból vagy különvagyonából vette-e meg a kárpótlási jegyeket, tényállításokra és bizonyítás lefolytatására nem került sor. Ebben a körben a bíróságok a feleket nem nyilatkoztatták, ezáltal nem került meghatározásra a bizonyítási teher [Pp. 164.§

(1)bek.] sem, továbbá ehhez képest a Pp. 3.§

(3)bekezdése szerinti tájékoztatás sem történt meg. Összességében az állapítható meg, hogy ezt a kérdéskört a bíróságok nem tették a per anyagává. Ebből az következően a házastársi közös vagyonra vonatkozó, a Csjt. 27.§-a szerinti vélelem megdöntésére a felpereseknek nem volt lehetősége, erre mint releváns tényre vonatkozó, a Pp. 3.§

(3)bekezdése szerinti tájékoztatást sem kaptak. [35] Lényeges továbbá, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési szakban a Pp. 253.§

(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között (Pp. 247.§) változtathatja meg a támadott ítéletet. A Csjt. 27.§-a alapján házastársi közös vagyoni vélelemre alapított igényt azonban az e tekintetben egyébként érdekelt IV. rendű felperes nem érvényesített - a jelen perfelállás mellett nem is érvényesíthetett. [36] A felülvizsgálati kérelemben előadott további hivatkozásokat illetően a Kúria rögzíti: a Csjt. 27.§-a alkalmazásával a másodfokú bíróság nem a Pp. 215.§-ában foglaltakat sértette meg, hanem a fentebb hivatkozott Pp. 253.§

(3)bekezdését. A felperesek által hivatkozott eredeti szerzésmódnak és a használati megosztás hiányának a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából nem volt jelentősége, a Ptk. 121.§

(4)bekezdésének alkalmazhatósága az ügyben fel sem merült. [37] Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a családjogi szabályok alkalmazásával a fellebbezés elbírálása során a kérelemhez kötöttség elvét megsértve járt el, ezáltal lényeges eljárási szabályt sértett. Ez a szabálysértés az ügy érdemi elbírálására kihatással volt, hiszen a másodfokú bíróság által megállapított elbirtoklást ezáltal csak a perbeli ingatlanrész 1/2 részére vonatkoztatta. [38] A Kúria szükségesnek látja kiemelni a következőket is: Az elbirtoklás mint dologi jogi igény fennálltának törvényi előfeltételeit a Ptk. 121.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint kell vizsgálni. A kárpótlási jegyek kérdésköre az I. rendű alperes által az elsőfokú eljárásban állított szívességi használattal állt összefüggésben. Az I. rendű alperes ugyanis a felperesi jogelőd sajátjakénti birtoklását az általa engedett szívességi használatot mint jogcímes birtoklást állítva - vitatta, ezzel függött össze az árverési vétel eltérő előadása, ezen belül a kárpótlási jegyek megvásárlásának kérdésköre. Miután a másodfokú bíróság a szívességi használattal kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapítást - éppen az I. rendű alperes szavahihetőségét értékelve és a peradatok ennek ellentmondó jellege miatt mellőzte, a szívességi használat kérdésköre a tényállásnak már nem eleme, és a per főtárgyát illetően az ezzel kapcsolatos korábbi hivatkozások közömbössé váltak. A kárpótlási jegyek megszerzésének módja, annak eredeti fedezete, illetve forrása így irrelevánssá vált. [39] Ezzel összefüggésben a Kúria azt is kiemeli, hogy az elbirtoklás kizárólag a felperesi jogelőd személyéhez kapcsolódott, ezzel ellentétes előadást a felek egyike sem tett, és attól eltérő egyéb peradat sem merült fel. [40] A kifejtettekből következően a másodfokú bíróság a jogerős ítéletet lényeges eljárási szabály megsértésével hozta meg, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt, ezért a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 275.

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott tekintettel arra, hogy az elbirtoklás együttes feltételei [Pp. 121.§

(1)bek.] az I. rendű alperes tulajdonát képező tulajdoni illetőség egészére fennálltak. Záró rész [41] A felülvizsgálattal érintett jogerős ítéleti rendelkezés megváltoztatása folytán a felperesek az első-, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban is pernyertesek lettek, ezért a Pp. 270.§

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján a Kúria az I. rendű alperest mindhárom fokú, további eljárási költség megfizetésére kötelezte, amely a felperesek jogi képviseletével kapcsolatban felmerült, a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet 3.§

(2)és

(5)bekezdései szerint megállapított összegű ügyvédi munkadíjból áll. [42] Az elsőfokú bíróság útján elrendelt földhivatali megkeresés az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inytv.vhr.) 86.§-án és 87.§

(1)bekezdésén alapul [43] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [44] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271.§

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Tóth Csaba Levente s.k. bíró