Győri Ítélőtábla Gf.II.20.033/2017/3/I. A Győri Ítélőtábla az Árvay és Neuberger Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az I.r., II.r., dr. Nagy Szilvia ügyvéd átal képviselt III.r., a Szalai Ügyvédi Iroda által képviselt IV.r., a személyesen eljáró VI.r. alperesek ellen 86.340.838.Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék
- december
- napján kelt 11.G.20.603/2014/
- számú ítélete ellen a III.r. alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a III. r. alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 350.
- (Háromszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi a III. r. alperest, hogy fizessen meg az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívása alapján a magyar állam javára 2.500.
- (Kettőmillió - ötszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint
- szeptember
- napján a felperes jogelődje, mint hitelező és az I. r. alperes, mint adós között kölcsönszerződés jött létre, melynek keretében a felperes 362.
- CHF-nak megfelelő, de maximum 62 millió forintnak megfelelő kölcsönt nyújtott akként, hogy a kölcsön nyilvántartása CHF devizanemben történt. A kölcsön célja az I.r. alperes korábbi devizahitelének kiváltása volt. A felperes a hitel folyósítását CHF-ben vállalta, ugyanakkor a szerződés tartalmazta, hogy amennyiben az adós a devizára forintban tart igényt és a lehívási értesítésben az igényelt devizaösszegre konverziós megbízást ad, úgy a felperes a lehívott devizaösszeget a folyósítás napján érvényes felperesi devizavételi árfolyamon forintra konvertálja. Az ügyleti kamat folyósításkor évi 6,5% volt. A szerződés 5.
- pontja szerint a felperes jogosult volt az ügyleti kamatot kamatperiódusonként egyoldalúan megváltoztatni és a törlesztő részletet módosítani. A kölcsön tőke törlesztőrészleteit az adós
- október
- napjától
- augusztus
- napjával bezárólag (179 hónapon át), minden hó utolsó napján havi 2.
- CHF, míg az utolsó, 1.815.CHF összegű részletet
- szeptember 30-án volt köteles megfizetni. Rögzítették a felek, hogy amennyiben az adós a folyósított devizaösszeg törlesztésére a takarékszövetkezetnél vezetett forintszámláján biztosított fedezetet, úgy a felperes a törlesztési igény benyújtásának banki munkanapján érvényes általa jegyzett deviza eladási árfolyamon a kölcsön nyilvántartásának devizanemére konvertálja a befizetést és így írja jóvá az adós deviza elszámolási számláján. A kölcsönszerződés biztosítékául szolgált a .... hrsz., továbbá ... hrsz. alatt felvett (az I., II., a VI. és IV.r. alperesek tulajdonát képező) ingatlan, valamint a II-VI.r. alperesek készfizető kezességvállalása. A kölcsönszerződést a készfizető kezesek is aláírták és külön okiratban is kötelezettséget vállaltak a fenti kölcsönszerződésből eredő 362.500.CHF tőketartozás és járulékai megfizetésére. A kölcsönszerződést a felek többször módosították: a
- január
- napján kelt módosítás szerint az ügyleti kamat évi mértéke három havi CHF LIBOR + 5%-ra ( a módosítás időpontja szerint 7,76%-ra) módosult, a szerződésmódosítást valamennyi peres fél aláírta. A kölcsönszerződés
- március
- napján kelt módosítása a fedezetet érintette. Az I. r. alperes kérésére a felperes a kölcsönt forintban folyósította. Az I. r. alperes fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes
- április
- napján a szerződést felmondta és felszólította az I-VI.r. alperest a tartozás teljesítésre, melynek azok nem tettek eleget. *** A felperes módosított kereseti kérelmében egyetemlegesen kérte az I-VI. r. alperes kötelezését kölcsöntartozás címén 83.725.703.Ft tőke és azután
- június
- napjától (az igényérvényesítés időpontjától) a kifizetés napjáig járó évi 15,75%-os ügyleti kamat, további 6%-os késedelmi kamat, valamint 7.266.226.Ft lejárt kamat és ezután
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 6%os késedelmi kamat, valamint 176.661.Ft egyéb díj, illetve a perrel kapcsolatban felmerült költségei megfizetésére. A felperes módosított keresete összegszerűségének kimunkálása kapcsán figyelmen kívül hagyta az (+1, illetve +0,6%-os mértékű) egyoldalú kamatemelésből, illetve a szerződésben kikötött árfolyamrésből (vételi és eladási árfolyam különbözetéből) adódó eltérést. *** Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a perbeli kölcsönszerződés fogyasztói kölcsönszerződésnek tekintendő, az I. r. alperes mikrovállalkozás, aki a szükséges pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezett, az ügylet kockázatának felméréséhez. A szerződés egyúttal általános szerződési feltétel is, azaz a régi Ptk.205/A.§-a szerinti blankettaszerződés, melynek bizonyos pontjai az egyedi ügyletekhez alakíthatóak, azonban a szerződés érdemi feltételeinek kialakítására nem volt ráhatásuk. Önmagában az, hogy a blankettaszerződés egyes pontjai a konkrét esetben kihúzásra kerültek, nem jelenti azt, hogy a felek a szerződést annak megkötése előtt megtárgyalták volna, csupán azt, hogy az adott pont a jelen ügyletben nem alkalmazható. A szerződés szövege szerint devizaszerződést kötöttek a felek, ténylegesen azonban devizaalapú ügylet jött létre, a felperes nyilvánvalóan tudta, hogy az I. r. alperesnek nincsenek deviza bevételei, így a hitel forintban fogja törleszteni. A kamatemelésre egy alkalommal mindkét fél által aláírt szerződésmódosítás, egy alkalommal pedig egyoldalú szerződésmódosítás keretében került sor, annak tényleges indokát és objektivitását azonban nem tudták megismerni. A kölcsönszerződés egyoldalú kamatemelést lehetővé tevő (5.3.), illetve különnemű (eltérő eladási és vételi) árfolyam alkalmazására vonatkozó (6.
- - 6.5.) rendelkezései tisztességtelenek, emiatt a felek jogviszonyában nem alkalmazhatóak. Az egyoldalú szerződésmódosításon felül a felperes a kamatkövetelésének meghatározása során egyébként is helytelen kamatlábat alkalmazott. Az eladási és vételi árfolyam helyett az MNB deviza középárfolyamán kell a teljesített összeget átváltani. A III. r. alperes arra is hivatkozott, hogy a szerződés létre sem jött, illetve semmis. Rámutatott, hogy a szerződés mögött olyan befektetési jogviszony húzódik meg, melyről az alpereseknek nem is volt tudomásuk. Ezzel összefüggésben indítványozta a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt 17.P..../
- számú perben beszerzett igazságügyi pénzpiaci és tőkepiaci szakértő által készített szakvélemény beszerzését, melyből megállapítható, hogy a felperes nem saját eszközeiből adott kölcsönt, hanem hitelviszony keretében teremtette meg a szükséges tőkét, s mivel a magyar bankrendszer ebben az időszakban nem rendelkezett elegendő devizaforrással, a hitelkeretből történő lehívást pénzpiaci műveletekkel biztosította, s ezáltal az alperesek - akaratuk ellenére kockázatos pénzpiaci műveletek passzív részeseivé váltak. Az alperesek nem tudtak a szerződés hibrid jellegéről, a kölcsönszerződés mögött meghúzódó, attól elválaszthatatlan befektetési jogviszonyról, így a Ptk.205.§
(1)bekezdése értelmében a szerződés nem jött létre. A szerződés érvénytelensége kapcsán arra hivatkozott, hogy abban fel kellett volna tüntetni valamennyi költséget (így az árfolyamrést is). Ez elmaradt, így - a Hpt.210.§-ának előírásának megsértése miatt - a szerződés a Ptk.200.§
(2)bekezdése értelmében semmis. A szerződés semmisségére figyelemmel kérte az eredeti állapot helyreállítását, ezzel vagylagosan a szerződés hatályossá nyilvánítását, vállalva, hogy a kölcsönből fennálló tényleges tartozásának összegét kimutatja, azonban ezen vállalásának nem tett eleget. A IV. r. alperes - egyebekben csatlakozva pertársai védekezéséhez - kiemelte, hogy saját személyében mind a régi Ptk.685.§ d/ pontja, mind pedig az új Hpt.6.§
(1)bekezdése 28. pontja értelmében mindenképpen fogyasztónak minősül, méltányos jogértelmezés mellett pedig az I. r. alperes és a felperes közötti létrejött devizaszerződést is fogyasztói szerződésnek kell minősíteni. Kérte, hogy helytállási kötelezettségét a kezesi szerződésben meghatározott 362.500.CHF tőkeösszegre és annak késedelmi kamataira korlátozza a bíróság, figyelemmel arra is, hogy a Ptk.273.§
(2)bekezdése alapján a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt. Az árfolyamkockázat miatt megnövekedett kamatfizetési kötelezettség nem tekinthető a Ptk.273.§
(2)bekezdése szerinti olyan mellékszolgáltatásnak, amelyért helytállási kötelezettséget vállalt. *** Az alperesek védekezése kapcsán a felperes arra hivatkozott, hogy nem alkalmazott a jogelődje általános szerződési feltételeket, minden lényeges kérdést a felek által aláírt kölcsönszerződés tartalmaz. A csatolt szerződésből kitűnik, hogy annak megtárgyalásra sor került, a szerződésből kihúzott pontok is ezt igazolják. A kölcsönszerződés létrejött, az nem befektetéssel kombinált, annak nyújtásához devizafedezettel rendelkezett, ezt igazolandó csatolta jogelődje
- június
- napján kelt hitelkeret szerződését. A perbeli kölcsönszerződés nem fogyasztói szerződés, azt az I. r. alperesi gazdasági társaság gazdasági céljai megvalósítása érdekében kötötte, korábbi beruházásai hitelét váltotta ki, s járulékos jellegük miatt a kezesi szerződések sem minősülnek fogyasztói szerződésnek. Kiemelte, hogy a IV.r. alperes még akkor sem hivatkozhatna arra, hogy fogyasztói kezességvállalás jött létre, ha esetében az új Ptk. szabályait (fogyasztói kezesség) kellene alkalmazni, hiszen ő az I. r. alperes kültagja. A szerződést és azok módosításait a kezesek is aláírták, így tudták mire vállalnak kötelezettséget, az árfolyamkockázatra pedig külön is felhívta a szerződésben a felek figyelmét (8.
- pont). A szerződés ügyleti kamat egyoldalú módosítására vonatkozó 5.
- pontja nem tisztességtelen, mivel tételes oklistát tartalmaz. Önmagában azt nem vitatta, hogy az árfolyamrés a költségek között nem szerepel, de álláspontja szerint az árfolyamrés nem is költség, így azt nem is kellett a szerződésben feltüntetnie. A különnemű árfolyam alkalmazása egyébként is jogszerű, svájci frank nyújtásában állapodott meg az I. r. alperessel és csak az ő kérése miatt folyósította a hitelt forintban. A fenti érvelése ellenére végül módosított keresetében nem érvényesítette az egyoldalú kamatemelésből, továbbá a különnemű árfolyamból eredő különbözetet. *** Az elsőfokú bíróság ítéletében egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 83.725.703.Ft tőkét, és azután
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 15,75%-os ügyleti és 6%-os késedelmi kamatot, 7.266.226.Ft lejárt kamatot és annak
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 6%-os kamatát, 176.661.Ft egyéb díjat, továbbá 3.405.000.Ft perköltséget. Arra hivatkozott, hogy a régi Ptk.685.§ d/ pontja fogyasztó fogalma alapján nemcsak a természetes személy, de gazdasági társaság is minősülhet fogyasztónak. Az egységes bírói gyakorlat szerint azonban a gazdasági cél megvalósítása érdekében kötött szerződés esetében a fogyasztói minőség nem állapítható meg. (Kúria Gfv.VII..../2014/4.) A perbeli kölcsön célja egy korábbi beruházás hitel kiváltása volt, mely gazdasági célnak minősül, emiatt a kölcsönszerződés nem fogyasztói szerződés, és a kapcsolódó készfizető kezesi szerződések sem azok. Azt pedig az alperesek sem állították, hogy a Hpt. szerinti „fogyasztási kölcsönszerződés" jött volna létre. A szerződés minősítése kapcsán rámutatott, hogy helytállóan hivatkoztak az alperesek arra, hogy a régi Ptk.205/A.§
(1)bekezdése értelmében a perbeli kölcsönszerződés általános szerződési feltételnek minősül. A szerződési feltételek egyedi megtárgyalását ugyanis nem igazolta a felperes, s ezt nem bizonyítja önmagában az, hogy az előre elkészített blankettaszerződésben egyes pontok kihúzásra kerültek, ezzel csak az adott ügylethez igazította a blankettaszerződést a felperes. Alaptalannak találta a III-IV.r. alperesnek a szerződés létre nem jöttével kapcsolatos érvelését. A felek szerződési akarata hitel folyósítására irányult, s ez teljesült is. Rámutatott, hogy a 6/2013. PJE értelmében annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás, lehetetlen és egyben szükségtelen. Nem osztotta a III. r. alperes szerződés semmisségével kapcsolatos érvelését sem. Arra hivatkozott, hogy a Hpt. szerződéskötés időpontjában hatályos 210.§
(2)bekezdésében foglaltaknak annyiban valóban nem felel meg a szerződés, hogy az árfolyamrés - mint költség - nem került külön feltüntetésre. A más jogági szabályokat sértő szerződés azonban a polgári jogi szempontból csak akkor érvénytelen, ha más jogági törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A Hpt. 210.§-a azonban - szemben a Hpt. 213.§
(1)bekezdésével - nem írja elő a tartalmi elemek hiánya esetére a semmisség jogkövetkezményét, így a perbeli kölcsönszerződés sem tekinthető a fenti okból semmisnek. Az egyes szerződési feltételek tisztességtelensége (egyoldalú kamatmódosítás kikötése és az árfolyamrés alkalmazása) vonatkozásában rámutatott, hogy a perbeli ügylet (mivel nem fogyasztói kölcsönszerződés) nem tartozik a 2014. évi XXXVIII. törvény (DH 1 törvény) hatálya alá. Az általános szerződési feltételnek minősülő kikötés a Ptk.209/A.§
(1)bekezdése értelmében megtámadható, a megtámadásra nyitva álló határidőt az alperesek elmulasztották, e jogukat kifogás útján azonban jelen perben is érvényesíthették. A kifogásuk arra irányult, hogy az egyoldalú szerződésmódosításból eredő kamatemelés többletköltsége és az eladási- vételi árfolyamok miatti különbözet ne terhelje őket. A felperes - annak ellenére, hogy a támadott szerződési feltételek tisztességtelenségét nem ismerte el - a keresetét a kifogásnak megfelelően leszállította, s a kifogásolt feltételek figyelmen kívül hagyásával kérte az alperesek marasztalását, így az alperesek kifogása okafogyottá vált. Az összegszerűség vonatkozásában szakértő igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye alapján alaptalannak találta az alperesek érvelését, a szakértő megállapította, hogy a felperes által kimunkált tartozás összegszerűségében helyes. A IV. r. alperes védekezése kapcsán rámutatott, hogy a kölcsönszerződés nem fogyasztási és nem fogyasztói szerződés, azt a IV. r. alperes maga is aláírta, ahogy módosításait is, így nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta milyen kötelezettségért vállalt kezességet, annál is inkább, mert egyben az I. r. alperes kültagja is. A felperes a kölcsönszerződés 8.6. pontjában teljeskörű tájékoztatást adott az árfolyamváltozás lehetőségéről, annak kedvezőtlen hatásáról és mértékéről. Miután a kezesek a készfizető kezesi szerződésben 362.500.CHF tőketartozás és annak járulékai erejéig vállaltak kezességet és a járulékokhoz tartozik az ügyleti és késedelmi kamat, illetve az igényérvényesítés költsége is, így - az egyenes adós felelősségéhez képest - nem látott indokot a IV. r. alperes felelősségének bármely mértékben történő korlátozására. *** Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a III. r. alperes elsődlegesen - a kölcsönszerződés semmisségére alapítottan az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása útján az elsőfokú ítélet megváltoztatását - és a kereset elutasítását -, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott - immár nem vitatva azt, hogy a kölcsön nem minősül fogyasztói szerződésnek -, hogy már az elsőfokú eljárás során is utalt arra, hogy a szerződés nem jött létre, emiatt álláspontja szerint nem minősül új hivatkozásnak az, hogy a Hpt. 210.§-a megsértése esetén elsődlegesen a kölcsönszerződés létre nem jöttét kell megállapítani. Az árfolyamrés feltüntetését maga a Hpt.210.§a írja elő, azaz azt maga a jogalkotó minősítette lényeges kérdésnek, emiatt az abban történt megállapodás hiányában a Ptk.205.§
(1)és
(2)bekezdése értelmében a szerződés létrejötte nem állapítható meg. A kölcsönszerződés 5. pontja rendelkezik a kölcsön járulékairól, azonban az árfolyamrésről hallgat (azt nem nevesíti, számszerűsíti), ugyanakkor a felperes kétségtelenül kétnemű árfolyamot alkalmazott a folyósítás és a törlesztés kapcsán is. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szerződés érvénytelenségét a Hpt. 210.§
(2)bekezdésébe ütközés folytán arra hivatkozással nem állapította meg, hogy a más ágazati szabálynak minősülő Hpt. ezt jogkövetkezményként nem írja elő. A fogyasztói kölcsönszerződések esetén Hpt.213.§
(1)bekezdésében a semmisség fogyasztóvédelmi szempontok alapján került külön rögzítésre. Csupán ez indokolja azt, hogy a Hpt.213.§
(1)bekezdése explicit módon is rögzíti a semmisség jogkövetkezményét, s nem az, hogy a jogalkotó csak ezen jogszabályi rendelkezés megsértéséhez kívánta fűzni az érvénytelenség jogkövetkezményét. Az elsőfokú bíróság álláspontja csak akkor lenne irányadó, ha a perbeli jogviszonyra csak az ágazati jogszabály (Hpt.) rendelkezései lennének alkalmazhatóak, és nem kellene alkalmazni a Ptk. szabályait is. A perbeli kölcsönszerződésre azonban mind a Ptk., mint általános (mögöttes), mind a Hpt. (speciális) rendelkezései alkalmazandóak, így a Hpt. nem minősíthető más ágazati jogszabálynak. A speciális szabályozás akkor rontaná le az általános szabályt, amennyiben mindkét jogszabály azonos, a jogviszonyra vonatkozó rendelkezést tartalmazna, emiatt amit a speciális szabályozás nem fed le, arra az általános norma az irányadó. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet - helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. *** Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: - A kölcsönszerződés
- szeptember
- napján kelt módosítása szerint a havi tőketörlesztő részlet
- szeptember
- és
- augusztus
- napja között havi 2.363.CHF-ra, illetve a
- szeptember
- napján esedékes részlet 2.370.CHF-ra módosult. E módosítást is valamennyi szerződő fél aláírta (4/F/1). - A LIBOR kamatláb módosulásai mellett a szerződés tartalma további két alkalommal módosult. A felperes egyoldalúan emelt kamatot
- november
- napján +1% és
- január
- napján +0,6% kamatfelárat érvényesítve. *** A III. r. alperes fellebbezése nem alapos. Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy a III. r. alperesi fellebbezés tartalma alapján - mely a szerződés létre nem jöttére, illetve érvénytelenségére hivatkozott - az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében bírálta felül. Az elsőfokú bíróság - a fenti kiegészítéssel - a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése indokaira is kiterjedően - helytálló, annak hatályon kívül helyezésére alapot adó körülményt az ítélőtábla nem észlelt, ilyet a III. r. alperes sem jelölt meg fellebbezésében, az elsőfokú ítélet megváltoztatására a III. r. alperes fellebbezésében felhívottak - az alábbiak szerint - nem adnak alapot. I. A szerződés minősítése: Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a perbeli ügylet- célja alapján - nem minősül fogyasztói szerződésnek, a kölcsön az I. r. alperes korábbi beruházási hitelének kiváltása miatt került felvételre (Kúria Gfv..../2014/4.). A szerződés egyúttal nem minősül fogyasztási, lakossági kölcsönnek sem. A perbeli kölcsön effektivitási záradékot tartalmazó devizahitel. A kölcsön folyósítását a felperesi jogelőd CHF-ben vállalta (kölcsönszerződés 1.
- pont és 3.
- pont), az adós a kölcsön törlesztését svájci frank devizanemben volt köteles teljesíteni. (6.
- pont) A lerovó pénznem körében az adós választási lehetőségét biztosító kikötés ellenére - mely szerint tetszőlegesen forintban vagy devizában törleszthetett-, a szerződés fenti pontjait effektivitási kikötésként kell értékelni. (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf..../2014/6.) I. A szerződés létrejötte: Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés nem tekintendő befektetési ügylettel kombinált kölcsönnek, emiatt a felperes által nyújtott kölcsön fedezetének forrása a szerződés létrejötte, illetve érvényessége szempontjából egyaránt közömbös.(6/2013 PJE; BH 2016.178.) Egyébként pedig a felperes a fedezeti forrás létét okirattal igazolta is. A III. r. alperes az elsőfokú eljárás során még nem a Hpt.210.§-a tartalmi elemeinek hiánya, hanem a szerződés befektetési szolgáltatás jellege alapján hivatkozott csupán arra, hogy a szerződés nem jött létre. Ettől függetlenül fellebbezésének (az árfolyamrés meghatározatlanságára alapítottan a szerződés létre nem jöttére vonatkozó) részben új hivatkozásai nem ütköznek a Pp.235.§
(1)bekezdéseinek korlátaiba, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi perekben felmerülő, egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 4/a pontja értelmében hivatalból - a semmisségi okok vizsgálatát megelőzően - kell észlelni a bíróságnak azt is, ha a szerződés nem jött létre. Helyesen hivatkoztak arra az alperesek, hogy a bírói gyakorlat a különnemű devizaárfolyam (vételi és eladási árfolyam) alkalmazása során felmerülő különbözetet költségnek tekinti. A Ptk.523.§
(1)
(2)bekezdése alapján a valamennyi bankkölcsönszerződés szükségképpeninek minősülő tartalmi eleme (a kölcsöntőke és az ügyleti kamat) tekintetében igazolt a megállapodás létrejötte, így a - Ptk.
- § /2/ bekezdése szerint vizsgálva - a perbeli kölcsönszerződés létrejött. A kölcsöntőkén és az ügyleti kamaton túli (eshetőleges) tartalmi elemekben (így a költségekben és egyéb járulékokban, közöttük az árfolyamrésben) a feleknek a szerződés létrejöttéhez nem kell megállapodniuk. Önmagában az eshetőleges tartalmi elemek egyértelmű meghatározottságának hiánya nem vezethet annak megállapításához, hogy a szerződés nem jött létre, illetve - nem lakossági, fogyasztási kölcsön esetében - nem vezet a szerződés érvénytelenségére sem, csak azzal jár, hogy az egyébként létrejött és érvényes szerződés alapján e tételek jogszerűen nem számíthatóak fel.(1/2016 PJE IV/
- pont.; Kúria Gfv. VII..../2014/5.; Szegedi Ítélőtábla Gf.II. .../2014/3.) A perbeli ügyletre - mivel az nem a fogyasztóval kötött deviza alapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerődés - nem terjed ki a Hpt.200/A.§-ának hatálya, így nincs olyan a Ptk.205.§
(2)bekezdése szerinti diszpozitív jogszabályi rendelkezés, amely az átszámítási árfolyam kellő szerződésbeli szabályozása hiányában (vagy az átszámítási árfolyam szabályozása érvénytelensége esetén) a szerződés részévé válna. A szerződés létrejöttéhez a fenti diszpozitív szabály alkalmazására a korábban kifejtettek miatt nincs szükség (és lehetőség). II. A szerződés semmissége: Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a régi Hpt. a Hpt. 210.§-ában felsorolt tartalmi elemek hiánya esetére nem írja elő a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazását. E tekintetben téves a fellebbezés azon jogi álláspontja, hogy a Hpt. mint speciális szabály szerződés érvénytelenséget kimondó rendelkezése hiánya ellenére is megállapítható a szerződés érvénytelensége önmagában a Ptk.200.§
(2)bekezdése alapján. Az előző pontban már kifejtettek szerint Hpt.210.§
(2)bekezdésébe foglalt valamely tartalmi elem megfelelő szabályozottságának hiánya nem érvénytelenséget eredményez, hanem - szükségképpeni elem esetén - a szerződés nem jön létre, nem szükségképpeni tartalmi elem hiányos szabályozása esetén pedig a szerződés ezen elem kiejtésével, a megfelelően szabályozott tartalmi elemekkel jön létre. Az csak a fogyasztási, lakossági kölcsön esetében érvényesülő további követelmény, hogy az ügyletről kiállított okiratnak tartalmaznia kell a Hpt.
- § /1/ bekezdésében írtakat, közöttük c) pontnak megfelelően a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott a perbeli kölcsön - célja alapján - nem fogyasztási, lakossági kölcsön, így a fenti rendelkezés arra nem alkalmazandó. (Alaki okból fennálló érvénytelenség.) Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes módosított keresetét már az árfolyamrés kiejtésével terjesztette elő, így a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos alperesi kifogás - a fenti jogi állásponttól függetlenül is - okafogyottá vált. III. Tisztességtelen szerződési feltételek: A szerződéskötés időpontjában - ezt tiltó tételes jogszabályi rendelkezés hiányában - nem ütközött jogszabályba annak kikötése, hogy a felek különnemű árfolyam alkalmazásában állapodjanak meg, azaz a kölcsön folyósításakor a felperes vételi, valamint a törlesztésekor eladási árfolyamot alkalmazzon. Az átszámítási árfolyamok meghatározására vonatkozó szerződési rendelkezések a szerződés lényegét meghatározó jellemző jellegadó feltételeinek nem tekinthetők, csupán technikai, járulékos jellegű szabályok. Emiatt az árfolyamrés alkalmazását lehetővé tevő rendelkezés a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló
- április 5-i 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: irányelv)
- Cikk
(2)bekezdése értelmében a szerződés elsődleges tárgya körébe nem sorolhatóak, így a rendelkezés tisztességtelensége vizsgálható. A különnemű árfolyamok alkalmazását a 2/
- PJE
- pontja a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában tisztességtelennek minősítette. A kétnemű árfolyamok alkalmazása - ha arra általános szerződési feltétel teremt lehetőséget - a nem fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában is tisztességtelen feltételnek minősül. (lsd. erre vonatkozóan a Kúria emlékeztetőjét a DH törvények hatálya alá tartozó szerződések érvénytelenségével kapcsolatos perekkel foglalkozó Konzultációs Testület
- szeptember
- napján tartott üléséről III/
- pont) A konkrét esetben azonban - arra tekintettel, hogy az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltétel a kellő meghatározottság hiányában nem vált a perbeli szerződés részévé -, a feltétel tisztességtelenségének vizsgálata is szükségtelen. Emellett helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a szerződés egyoldalú módosítását lehetővé tevő feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó, a keresettel szemben csupán a védekezést szolgáló érvénytelenségi kifogás vizsgálata a módosított kereset tartalmára tekintettel is okafogyottá vált. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - a Pp.254.§
(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban is vesztes III. r. alperes a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárási költségeit maga viseli, egyúttal köteles a felperes másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére, mely a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából áll, amit az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése a/ és b/ pontja, 3.§
(5)és
(6)bekezdése és 4/A.§-a alapján a kifejtett jogi képviseleti tevékenység terjedelmének figyelembevételével határozott meg a rendelkező részben írt összegben. Az eredménytelenül fellebbező III. r. alperes köteles a részére engedélyezett személyes illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megtérítésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)és 15.§
(1)és
(3)bekezdése alapján. G y ő r ,
- május
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Mészáros Zsolt sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró