Győri Ítélőtábla Gf.II.20.100/2017/5/I. A Győri Ítélőtábla a bnt Tom Burmeister Varga Ratatics Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Varga Rita Mária Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen 166.895,52 euró tőkeösszegű vállalkozói díj és járulékai megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék
- február
- napján kelt G.20.969/2014/
- számú ítélete ellen az alperes részéről 62.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 1.016.
- (Egymillió-tizenhatezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A felperes ...ban, az alperes ...on nyilvántartásba vett és ...i székhellyel rendelkező jogi személynek minősülő gazdasági társaság.
- július 7-én az alperes a ...i székhellyel rendelkező, perben nem álló ... céggel mint megrendelővel építési szerződést kötött a ... labdarúgó stadionhoz kapcsolódó kivitelezési munkálatok elvégzésére, mely szerződésből eredő jogvitákra a szerződő felek alkalmazandó jogként a román jogot kötötték ki. A
- szeptember 22-i felperesi ajánlatot követően a peres felek
- október 11-én (al)vállalkozási szerződést kötöttek a ... labdarúgó stadion tetőszerelési munkáinak elvégzésére. A felperes a szerződés szerint összesen nettó 457.
- euró szerelési árért vállalta a szerződés
- pontjában meghatározott munkálatok kivitelezését (építési terület kialakítása, felszerelések és állványszerelés, függő állványzatok és cargohálók a nyomógyűrűkön, 240 acélív összeszerelése, a belső tetőmozgató membrán összeszerelése). A szerződés
- pontja opcionális szolgáltatásként külön javadalmazással határozta meg emelő biztosítását egy hónapra 50.
- euró, mobildaru, kapaszkodó, targonca biztosítását egy hónapra 110.
- euró értékben azzal, hogy ezen összegeket a szerződés
- pontja szerinti 457.
- eurós vállalkozói díj nem tartalmazza. Ugyanígy opcionális szolgáltatásként került meghatározásra a 40 külső tető membrán összeszerelése, egy tengely összeszerelése ívekkel és külső membránokkal, a karbantartási feladatok ellátása, a belső membrán ¼-ének felszerelése, leszerelése és azok karbantartása. A szerződés
- pontja úgy rendelkezett, hogy a szolgáltatásoktól vagy a kivitelezés előírásaitól történő eltérés pótlólagos szolgáltatásnak minősül, az utólag pótlékokkal, órabérben kerül elszámolásra. A
- pont tartalmazta az egyes tevékenységekhez kapcsolódó egységnyi óradíjakat is. A szerződés szerint a teljes vállalkozói díj 10%-át az alperes a szerződés megkötésekor, 80%-át a szerelést követően (számlázás havonta egy alkalommal lehetséges, fizetés 50 nap), 10%-át pedig az átvétel és a végszámla kiadása után volt köteles megfizetni. A vállalkozói munkák megkezdését követően
- május 18-án az alperes nevében eljárt Gy.I. email üzenetet küldött a felperes ügyvezetőjének, amelyben az alpereshez beérkezett 2011-14-01 számú első felperesi részszámla kapcsán kifejtette saját javaslatát az addig elvégzett szerelési munkák ellenértékének elszámolására, arra hivatkozva, hogy a cégek közötti együttműködés során mindkét részről számos, előre nem tervezhető pont merült fel. Az alperes a
- május 18-i válaszában úgy nyilatkozott, alapvetően egyetért az alperessel, és a a jövőben egyeztetést fog vele lefolytatni a részszámlák jobb átláthatósága érdekében.
- május 31-én a peres felek képviselőinek aláírtak egy „belső tető membrán szerelés átadási jegyzőkönyv" elnevezésű okiratot, amelyben az alperes kijelentette, hogy a kivitelezett részeket elfogadja és átveszi. A felperes
- július 26-án küldött e-mailjében sérelmezte, hogy nem történt meg a megváltozott szerelési paraméterek költségszempontú értékelése a díjazás nagysága nem igazodott a megváltozott feladatokhoz, azt újra kell tárgyalni. A felperes
- augusztus 4-i keltezéssel állította ki a 2011-14-05 számú végszámláját, amelyet az alperes
- augusztus 15-én vett át. A végszámla szerint fizetendő összeg az alperes által már megfizetett, összesen 293.
- euró teljesítésre figyelemmel 176.925,52 euró volt. A végszámlát
- december 12-én, a 2011-14-06 számú végszámlában a felperes pontosította. Ezek szerint a fizetendő teljes összeg 470.055,52 euró, ezzel szemben került elszámolásra az alperes által már teljesített 293.
- euró, valamint az alperes által kibocsátott számla alapján az alperesnek járó 10.030.euró. A pontosított végszámla fizetendő összegként 166.895,
- eurót tartalmazott. Az alperes
- szeptember 29-i levelében a végszámlát azzal utasította vissza, hogy a belső tetőzet szereléséért járó arányos vállalkozói díjban való megállapodásra irányuló törekvései eredménytelenek maradtak. A felperes által megbízott követelésbehajtó cég felé az alperes 2011.11.11-én és
- február 27-én úgy nyilatkozott, hogy a munkavégzés során jelentősen megváltozott szerelési koncepció ellenére az eredetileg átalánydíjas megállapodást a felperes nem volt hajlandó újrakalkulálni. A felperes a kereseti kérelmében a Német polgári törvénykönyv (BGB) 631.§-ára alapítottan kérte az alperes kötelezését 166.895,52 euró vállalkozói díj és ezen összeg után
- december 13-tól a BGB 288.§-a alapján számított késedelmi kamat megfizetésére. Álláspontja szerint mivel a felek nem kötöttek megállapodást az alkalmazandó jog tárgyában, a peres felek jogviszonyára a szerződés jellegadó szolgáltatása alapján a német jog alkalmazandó. Arra hivatkozott, hogy a peres felek közötti vállalkozási szerződés átalánydíjas megállapodást tartalmazott. Nem vitatta, hogy az alperes a felperes részére 293.
- eurót utalt el, azonban ebből az összegből a felperes számláján az általa figyelembe vett 293.
- euró került jóváírásra, a különbözet az alperest terhelő banki költségekre került elszámolásra. Hangsúlyozta, hogy a szerződés szerinti munkálatokat teljes körűen elvégezte, azzal szemben az alperes minőségi kifogást nem közölt. Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felek jogvitájára a magyar jog alkalmazandó, mivel a vállalkozási szerződés ...ben köttetett, a ...i munkálatokat magyar építőmester irányította, az építkezésen a magyar koordináció volt meghatározó, a szerződés tárgya és irányultsága szerint alvállalkozói szerződés. A felperesi elszámolás ellentmondásos, a kereseti kérelem összegszerűségében nem kidolgozott, a végszámla szerint figyelembe veendő teljes kiindulási összeg magasabb, mint a felek szerződésében meghatározott nettó vállalkozói díj. A felek a
- május 18-i e-mailváltással igazoltan a szerződést úgy módosították, hogy az alperes tételes elszámolás alapján köteles vállalkozói díjat fizetni a felperesnek. Az alperes által igazoltan megfizetett összeg összesen 293.
- euró. Ezt meghaladóan hivatkozott arra, hogy a felperes munkavégzése nem volt teljes körű, egyes munkaelemeket az alperes végzett el. Nem vitatta, hogy a felperes által elvégzett munkálatokkal kapcsolatban minőségi kifogást nem támasztott. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 153.
- euró tőkét és ezen összeg után
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó, a BGB 288.§-a szerinti mértékű késedelmi kamatot, továbbá 4.220.200.Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította azzal, hogy a további felmerült perköltségeket a felek maguk viselik. Az 593/2008/EK. rendelet preambulumának
- pontja,
- Cikk
(1)és
(2)bekezdése, 1. Cikk
(3)és
(4)bekezdése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek jogvitájára a német jog az alkalmazandó, mivel a szerződés szorosabban kapcsolódik a jellegadó szolgáltatása révén a németországi székhellyel rendelkező alpereshez. Utalt arra, hogy a szerződés az aláírásának helye szerint sem kötődik jobban a magyar joghoz, mivel azt a felperes ...ban írta alá. Az építőmesteri munkáknál a magyar koordináció tényét az alperes nem bizonyította. A törvényszék megállapította, hogy a vállalkozási szerződés szerinti munkálatok megvalósultak, az átadás-átvételről formális jegyzőkönyv nem került felvételre. Rögzítette, hogy a német anyagi jog tartalma a felek részéről nem volt vitatott, az alapján a vállalkozói díj mértékét és az elszámolás módját jogszabály nem határozza meg. A szerződő felek a gyakorlatban többnyire egységárban, vagy átalányárban állapodnak meg. Amennyiben egy vállalkozó bizonyos díjazásra vonatkozó díjazásra hivatkozik, úgy ezt bizonyítani köteles. Amennyiben a vállalkozó egy meghatározott árat kíván alkalmazni, úgy alapvetően azt is bizonyítania kell a német jog alapján, hogy nem jött létre a megrendelő által létezőnek állított ármegállapodás. A vállalkozó csak akkor köteles cáfolni a megrendelő által állított ármegállapodás körülményeit, ha az ármegállapodást létezőnek állító megrendelő az említett vitás megállapodást helyszín, idő és díjazás mértéke szerint tényekkel alátámasztja, és azt következetesen kifejti. A törvényszék megállapította, hogy ebből következően a jelen eljárásban a felperesnek kellett bizonyítania az átalánydíjas ármegállapodás létrejöttét, míg az alperesnek azt, hogy az átalánydíjas ármegállapodást követően a felek tételes elszámolásra tértek át és a felperes ennek alapján jogosult díjazásra. A perben beszerzett igazságügyi műszaki szakértői vélemény, az alperes által hivatkozott okirati bizonyítékok, így különösen a
- május 18-i alperesi e-mail, az arra adott felperesi válasz, a
- szeptember 29-én,
- november 11-én és
- február 27-én kelt alperesi levelek, Gy.I. és V.T. tanúvallomása, valamint a felperesi ügyvezető által teljes bizonyító erejű magánokiratba tett nyilatkozat alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a szerződésmódosítás tényét, vagyis azt, hogy a felek tételes elszámolásra tértek át az átalánydíjas megállapodást követően, az alperes nem bizonyította. Ebből következően az alperesnek a szerződés szerint megillető átalánydíjat kell megfizetnie. Utalt arra, hogy az igazságügyi szakértői vélemény 5.
- pontja a felperesi kimutatást a belső tető munkálatai kapcsán vitatottnak, indokolatlannak és túlárazottnak minősítette. E munkavégzés a peres felek szerződése alapján átalánydíjas munkának minősült, így a felperes díjigénye ezzel kapcsolatban csak akkor nem lenne megalapozott, ha olyan peradat merült volna fel, hogy a felperes az e tételhez kapcsolódó munkákat nem végezte el maradéktalanul. Erre vonatkozó megállapítást azonban a műszaki szakértői vélemény nem tartalmaz és e vonatkozásban egyik peres fél sem élt további bizonyítási indítvánnyal. Hangsúlyozta, hogy nem állt rendelkezésre peradat arra nézve sem, hogy a belső tető szerelése kapcsán mi volt az a konkrét munka, amelyet nem a felperes, hanem - állítása szerint - az alperes végzett el, és az milyen értéket képvisel. Az alperes érdekkörébe eső ellentmondásos körülményként értékelte, hogy az alperes annak ellenére, hogy a tételes elszámolásra való áttérést állította, véletlennek minősítette, hogy a tételes elszámolás eredménye az átalánydíjjal azonos összegű a függőállvány és cargohálók, valamint a 240 acélív vonatkozásában. Ugyanígy az alperes terhére eső ellentmondásként vette figyelembe, hogy az alperes a felvonulási költség számlájára utalt 52.
- euróról azt állította, hogy az a belső tető elhúzó membránok szerelésére került megfizetésre, amelynek díja egyébként is 27.
- euró összeget tesz ki. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az írásbeli igazságügyi szakértői vélemény az árajánlat és a szerződés alapján tartalmazott olyan megállítást, mely szerint a méreteltérés, kiviteli előírások megváltoztatása, utólag elrendelt, vagy kiírástól eltérő teljesítések esetén tételes elszámolás alkalmazandó. Ebből azonban nem következik, hogy a szerződésben és az ajánlatban kifejezetten megnevezett belső tető 142.
- euró összegű vállalkozási díjára is tételes felmérés lenne irányadó. Az igazságügyi műszaki szakértő ugyan arra a megállapításra jutott, hogy az ajánlat, a szerződés és a felek közötti e-mailváltás alapján a vállalkozási szerződés tételes díjmegállapodással jött létre, ugyanakkor ez a megállapítás minden alapot nélkülöz, mert mindkét fél egyetértett abban, hogy eredetileg átalánydíjas szerződést kötöttek egymással. Az igazságügyi műszaki szakvéleménynek az a megállapítása, miszerint a szerződéskötést követően felmerült körülmények miatt a műszaki tartalmi változások a felperes által elfogadottnak minősültek, megalapozatlan. A szakvélemény e körben mindössze az elszámolás módjával kapcsolatos alperesi kezdeményezéseire utal, azonban a felperes ezeket egyetlen alkalommal sem fogadta el. A felperesi módosított végszámla szerinti elszámolást illetően rámutatott, hogy az alperesi kifizetésekből mindössze két részösszeg volt vitatott, nevezetesen a végszámlában 186.
- és 60.
- euró összegben feltüntetett alperesi teljesítés. E részteljesítések tényét az alperes okirattal igazolta. A csatolt bankszámlakivonatokon a banki költségekkel kapcsolatos levonás nem szerepelt. Erre tekintettel az alperes pénzügyi részteljesítéseinek összegét az alperes előadásával egyezően 293.
- euró összegben találta bizonyítottnak. A törvényszék megállapította, hogy a módosított végszámla szerinti 1.
- - 1.
- alatti, az átalánydíjon felüli tételek alapjául szolgáló munkálatok teljesítését a felperesnek kellett volna bizonyítania. Tekintettel arra, hogy e vonatkozásban a felperes bizonyítási indítvánnyal kioktatást követően nem élt, az tételek szerinti műszaki tartalom megtérítésére vonatkozó követelés alaptalan. Rögzítette, hogy az alperes az eljárás során ugyan hivatkozott arra, hogy a végszámla részletezése szerinti 105.
- euró összegű felvonulási díj 52.
- euróra, a belső tető elhúzó membránok szerelésének 142.
- eurós összege 52.
- euróra módosult, azonban kioktatást követően ezt az állítását nem tudta bizonyítani. Ezért mindkét összeget a felperesi elszámolásnak megfelelően vette figyelembe. A módosított végszámlának megfelelő elszámolás körében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nettó vállalkozói átalánydíj 457.
- euró volt, ebből vonandó le az alperesi 293.
- eurós teljesítés, továbbá a nem vitatottan a felperessel szemben fennálló 10.
- euró összegű alperesi számlakövetelés, így az alperes által még teljesítendő vállalkozói díj 153.
- euró. Rámutatott, hogy az igazságügyi műszaki szakértői véleménynek az 5.3., 5.
- és 5.
- alatti megállapításai a jelen perben jelentőséggel nem bírnak, mivel a véglegesített végszámla 1.
- - 1.
- tételei kapcsán a bíróság a felperesi kereseti kérelmet elutasította. A késedelmi kamatról a BGB 288.§-a alapján rendelkezett. A perköltségről a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján határozott, megállapítva, hogy a felperes 92%-os mértékben lett pernyertes. Kifejtette, hogy az alperes előlegezte az igazságügyi műszaki szakértői bizonyítás költségét, e bizonyítás az alperes sikertelen percselekménye volt, ezért az ezzel kapcsolatos szakértői díjelőleget teljes egészében az alperesnek, míg a
- június 15-i tárgyaláson történt tolmácsolási díj 92%-át meghaladóan a további tolmácsdíjat sikertelen percselekménye következményeként a felperesnek kell viselnie. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a felperesi kereseti kérelem teljes körű elutasítását kérte. Változatlanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban már kifejtett indokai alapján a peres felek jogvitájára a magyar jog az irányadó, a felek között létrejött vállalkozási szerződésre a Ptk.
- és a Ptk.403.§ -át kell alkalmazni. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor bizonyítatlannak találta az alperes előadását azzal kapcsolatban, hogy a peres felek a szerződés szerinti átalánydíjas vállalkozói díjról utóbb tételes elszámolás alapján számított vállalkozói díjra tértek át, s ezzel a szerződés a Ptk.240.§
(1)és
(2)bekezdésében írtaknak megfelelően módosult. Hivatkozott arra, hogy az alperes előadását alátámasztja a csatolt műszaki dokumentáció, a felek levélváltása, valamint az építési napló is. A törvényszék a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, mert nem vonta mérlegelési körbe a teljes műszaki dokumentációt. Hangsúlyozta, hogy a műszaki szakértői véleményben foglalt megállapítások nem kizárólag az ajánlattételen és a szerződésen, hanem a felek közötti levelezésen, adatközlésen is alapulnak. A szakértői vélemény ezeket értékelve jutott arra a következtetésre, hogy az elszámolást illetően a peres felek a szerződést módosították. Az elsőfokú bíróság tévesen rögzítette, hogy a szerződéskötést követően felmerült körülmények miatt a műszaki tartalmú változásokat a felperes nem fogadta el, hiszen a vállalkozó új koncepciót volt kénytelen kidolgozni a megváltozott műszaki körülmények miatt. A felperesi cég a szerződés teljesítése során egyértelmű, ráutaló magatartással elfogadta, hogy a vállalkozói díj megállapítására tételes elszámolás alapján került sor, ezért történt az, hogy a szerződés teljesítése folyamán az óradíjakat naponként kidolgozta, átküldte az alperesnek, aki azt tudomásul is vette. A felperes sem a szerződés teljesítése alatt, sem azt követően nem vitatta miért nem a szerződés szerinti ütemezésben történt a kifizetés a százalékos vállalkozói díj megosztásának megfelelően, sőt kifejezetten kérte az ütemenkénti tételes óradíjas elszámolást. Változatlanul hivatkozott arra, hogy a
- május 18-i alperesi e-mail és az arra adott felperesi válasz is azt bizonyítja, hogy az elszámolás módját illetően a felek a szerződésmódosítás kérdésében megállapodtak. Az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza, hogy az igazságügyi szakértői vélemény 5.
- pontja szerinti megállapítást a törvényszék miért nem fogadta el. Az elsőfokú ítélet a szakértői vélemény 5.3., 5.
- és 5.
- alatti megállapításaival kapcsolatban elfoglalt álláspontja is téves, hiszen mind a többletmunka elszámolás, mind az állásidőre és a gyorsítás díjra vonatkozó elszámolás is arra utal, hogy a felek tételes elszámolásra tértek át. Hangsúlyozta, hogy a szakvélemény 5.
- pontja azt rögzítette, hogy a szerelési koncepció a belső tetőre vonatkozóan megváltozott, ezért az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az igazságügyi műszaki szakértői véleménynek a szerződésmódosítással kapcsolatos megállapítása alaptalan. A szerződés teljesítését követően az alperes által a különböző követelésbehajtó cégeknek írt,
- november 11én és
- február 27-én kelt, az elsőfokú eljárás során csatolt levelekből nem vonható le az a következtetés, hogy a felek között szerződésmódosításra nem került sor, mert e cégek felé az alperes a jogügylet sajátosságait nem tárta fel. Rámutatott, hogy a
- március 26-i levelében - melyet a törvényszék nem értékelt a bizonyítékok között - már hivatkozott arra, hogy a felperes minden további követelését alaptalannak tartja. Álláspontja szerint a szerződésmódosítás tényét támasztja alá J.E. és V.T. tanúvallomása is. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem tudott olyan nyilatkozatot csatolni, amelyet mindkét fél aláírt volna, és amelyben a felek kijelentették volna, hogy nem módosították a szerződést. Előadta, hogy a szakértői vélemény 5.
- pontja a belső tető költségével kapcsolatban meghatározta, hogy az alperes által kalkulált 27.
- euró tekinthető reálisnak, ezért a törvényszék ítélete szerinti elszámolás sem helytálló. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet megtámadott rendelkezéseinek helybenhagyását kérte. Rámutatott, hogy a fellebbezés az alkalmazandó jog kérdését illetően vélhetőleg az 593/2008/EK rendelet
- cikk
(3)bekezdésére hivatkozik, e rendelkezés azonban a jelen ügyben nem alkalmazható, mert nem egyértelmű, hogy a perbeli szerződés szorosabban kapcsolódna ...hoz, a magyar joghoz. Fenntartotta, hogy sem az építésvezető személye, sem az építés koordinációja kapcsán kifejtett alperesi álláspont nem helytálló. Ebből következően a Ptk. 389.§, 403.§ és 240.§-ával kapcsolatos fellebbezési okfejtés téves. Osztotta az elsőfokú ítéletben írtakat azt illetően, hogy az alperes által hivatkozott szerződésmódosítás ténye nem bizonyított. A fellebbezésben írtaktól eltérőn az elsőfokú bíróság vizsgálta az építés műszaki dokumentációját. Fenntartotta, hogy a napi jelentések nem bizonyítják a szerződésmódosítás megtörténtét. A törvényszék a per egyéb adataival összevetve helyesen értékelte a szakvéleményt. Emellett fenntartotta, hogy a szakértő kirendelésének feltételei nem álltak fenn, a szakértő feladatává tett kérdések megválaszolása nem szakkérdés, az a bíróság mérlegelési körébe tartozik. Rámutatott, hogy a fellebbezés nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szakértőnek a német jog alapján kellett volna válaszolnia a feltett kérdésekre, ez azonban nem így történt, ezért a szakértői véleményt ebből az okból is mellőzni kell. Az elsőfokú bíróság valamennyi bizonyítékot helyesen értékelve jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a szerződés szerinti átalánydíj fizetésére köteles. Fenntartotta az alperes által e körben hivatkozott okirati bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját. Hangsúlyozta, hogy még V.T. tanúvallomása sem áll összhangban az alperes védekezésével. A szerződésmódosítás meg nem történtét rögzítő, a felek aláírásával ellátott okirat hiányából nem lehet arra következtetni, hogy a szerződésmódosítás megtörtént volna. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között (Pp. 253.§
(3)bekezdés) bírálta felül. A másodfokú eljárásnak nem képezte tárgyát a kereseti kérelmet részben elutasító rendelkezés. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos: Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat helyesen, összességükben a Pp. 206.§
(1)bekezdésének megfelelően értékelve helyes tényállást állapított meg és abból érdemben helytálló jogi következtetésre jutott. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a felek között létrejött vállalkozási szerződésre az 593/2008/EK. rendelet (Róma I.) 4.§
(2)bekezdése alapján a német anyagi jog az irányadó. A vállalkozási szerződés esetén a jellegadó szolgáltatás a - jelen perben németországi honosságú - vállalkozó tevékenysége. Helytálló, hogy a szerződés aláírása nem teremtett szorosabb kapcsolatot a magyar joggal, mert arra részben ...ban került sor. Osztja az ítélőtábla a törvényszék álláspontját azzal kapcsolatban is, hogy az alkalmazandó joggal összefüggésben a magyar koordináció tényét az alperes nem bizonyította. Ebből következően a 4. cikk
(3)bekezdése szerinti feltétel fennállta nem állapítható meg. Az EK rendelet 4. cikk
(2)bekezdésének alkalmazhatósága egyúttal azt is jelenti, hogy az alperes a 4. cikk
(4)bekezdésére sem hivatkozhat eredményesen. Az alkalmazandó német anyagi jogi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság helyesen osztotta ki a felekre a bizonyítási terhet. A felek között az nem volt vitatott, hogy az írásban megkötött vállalkozási szerződésben átalánydíjat kötöttek ki. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ehhez képest a tételes elszámolásra vonatkozó szerződésmódosítást az alperes - a Pp.164.§
(1)bekezdése ellenére - nem bizonyította. A szerződésmódosítás megtörténte vagy meg nem történte olyan jogkérdés, amelynek eldöntése a felek által szolgáltatott bizonyítékok alapján a bíróság feladata, nem pedig az igazságügyi műszaki szakértő kompetenciája. A felek között létrejött szerződés, az azzal kapcsolatos levélváltás, dokumentáció értékelése azzal összefüggésben, hogy a felek az eredeti megállapodásukat módosították-e, az erre irányuló alperesi törekvés eredményes volt-e, nem műszaki szakkérdés. (Pp.177.§
(1)bekezdés) Erre tekintettel a felperes arra helytállóan hivatkozott az elsőfokú eljárás során, hogy a perben szükségtelen volt műszaki szakértő kirendelése. Az a tény, hogy a szerződésben meghatározott átalánydíj mellett a szerződő felek egyes opcionális és pótlólagos szolgáltatásokat a szerződés
- és
- pontjában külön nevesítve tételes elszámolásúvá tettek, nem jelenti azt, hogy a szerződés
- pontjában meghatározott átalánydíjas szolgáltatás elszámolása az alperesi előadásnak megfelelően utóbb tételes elszámolásúvá vált. A
- május 18-i e-mail és az arra adott válasz nem támasztja alá, hogy az elszámolás módját illetően a felek között szerződésmódosításra került volna sor. Az a felperesi válasz, mely szerint „azon pontokkal kapcsolatban, amelyek számunkra nem teljesen világosak, megkértem W-M. asszonyt, hogy Önnel zárja rövidre, hogy a következő részszámla átláthatóbb lesz és kevesebb javításra lesz szükség" (
- sorszám alatti beadvány
- melléklete) nem értékelhető úgy, hogy a szerződésmódosítás tárgyában a felek megállapodtak volna. A szerződés
- pontjára vonatkozó kifejezett szerződésmódosítás hiányában a felek levelezése nem értelmezhető úgy, hogy az eredeti átalánydíjas megállapodástól eltértek volna. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az alperes által hivatkozott szerződésmódosításnak ellentmond az is, hogy az alperes a végszámla kibocsátását követően a
- szeptember 29-i,
- november 11-i,
- február 27-i és
- március 26-i leveleiben a felperes illetve a felperes megbízásából eljáró követelésbehajtó cég felé maga is kifejezetten úgy nyilatkozott: a felperes nem volt hajlandó eltérni a szerződésben rögzített átalányártól. A fellebbezésben hivatkozott Gy.I. tanúvallomása szerint a tanú nem rendelkezett ismeretekkel arról, hogy mit jelent az átalánydíj és a tételes elszámolás, az erre vonatkozó információit az alperesi jogi képviselőtől szerezte. Ebből következően e tanúvallomás alapján a szerződésmódosítás ténye nem igazolt. V.T. tanúvallomásában ugyan azt adta elő, hogy a felperes képviselőjével szóban megállapodott tételes alapú elszámolásban, de ennek ellentmond az a körülmény, hogy valamennyi, a fentiekben megjelölt, a végszámla után kibocsátott, a szerződésmódosítás elmaradását sérelmező levelet a tanú írta alá. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a tanúvallomást a felperesi ügyvezető teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozata cáfolja. A peres fél - így a gazdálkodó szervezet törvényes képviselője - előadásának bizonyító erejét nem befolyásolja az a körülmény, ha azt teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalják. Ugyanakkor a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra, a tanú által írott levelekre tekintettel a törvényszék érdemben helyes következtetésre jutott, amikor V.T. tanúvallomása alapján a szerződésmódosítással kapcsolatos alperesi állítást nem találta bizonyítottnak. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a Pp. 164.§
(1)bekezdése szerint rá háruló bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget. Helytállóan rögzítette azt is a törvényszék, hogy nem áll rendelkezésre olyan peradat, mely alapján az lenne megállapítható, hogy az átalánydíj alapját képező munkákból egyes tételeket a felperes helyett az alperes végzett el és erre tekintettel a szerződés szerint a felperest megillető átalánydíj csökkentése lenne indokolt. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban vesztes alperes a Pp. 239.§ és 78.§
(1)bekezdés alapján köteles a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, egyben viseli a fellebbezés folytán felmerült saját költségeit. Az ügyvédi munkadíjnak az ÁFÁ-t is magában foglaló összegéről az ítélőtábla a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(1),
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján határozott. Győr,
- május
- dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: . Szalay Róbert sk. előadó bíró . Vass Mária sk. bíró