écsi Ítélőtábla Gf.IV.40.012/2017/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Hubay Gábor ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Ludas László ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének felelősségének megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
- december
- napján kelt .../
- számú ítélete ellen az I-II. rendű alperesek részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja. Kötelezi az I.-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen 18.000 (tizennyolcezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az I-II. rendű alperesek a felperes vezető tisztségviselői. A felperes
- június
- napján kölcsönszerződést kötött a J. Kft. adóssal, melyben megállapították, hogy felperes összesen 8.000.000 forint kölcsönt nyújtott az adós részére több részletben, gazdasági célú befektetésének megvalósítása érdekében, a kölcsön célját azonban a szerződésben nem kívánják részletezni. A kölcsön lejárata
- december
- napja volt. Az adós a kölcsönt nem fizette vissza, felszámolás eredményeként a cégjegyzékből törölték. A kiadási pénztárbizonylatok szerint az I. rendű alperes részére
- december
- napján 190.000 forint, a II. rendű alperes részére pedig
- június
- és július
- napján 116.000 forint és 124.000 forint került kifizetésre tagi kölcsön visszafizetése címén. A felperes felszámolásának kezdő időpontja
- szeptember
- napja, a felszámolási kérelem benyújtásának időpontja
- június
- napja. Felperes módosított keresetében a Cstv.40.§
(2)bekezdése alapján az I. rendű alperest 190.000 forint és járulékai, a II. rendű alperest 116.000 forint, valamint 124.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Keresete kiterjedt továbbá arra, hogy a bíróság kötelezze az I-II. rendű alpereseket a Gt.30.§
(2)bekezdés, Ptk.339.§-a alapján 20.550.000 forint és járulékai megfizetésére hivatkozással arra, hogy az alperesek 12.550.000 forint pénztári bevétellel nem számoltak el, továbbá a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően 8.000.000 forintot garancia nélkül, veszteségesen működő gazdasági társaság részére kölcsön adtak. Vagylagosan, másodlagos kereseti kérelmében a felperes a Cstv.33/A.§ alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján jártak el és ezáltal a társaság vagyona 20.550.000 forinttal csökkent. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság .../39. számú végzésében az alperesekkel szemben a Gt.30.§
(1)bekezdése és a Ptk.339.§-a alapján előterjesztett, 20.550.000 forint kártérítés járulékai egyetemleges megfizetésére irányuló kereseti kérelem vonatkozásában a pert megszüntette. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 190.000 forintot és ennek kamatait, kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 116.000 forintot, 124.000 forintot és ezen összegek kamatait. Megállapította, hogy az I-II. rendű alperes a D. Kft. „f.a." felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevétele alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 8.000.000 forinttal csökkent, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 21.600 forint, az I. rendű alperest 11.400 forint, a II. rendű alperest 14.400 forint, az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen 14.400 forint illeték megfizetésére az állami adóhatóság felhívására. Megállapította, hogy az alperesek részére a felszámolási kérelem benyújtását követően történt tagi kölcsön visszafizetéssel a többi hitelezőhöz képest előnyben részesültek, és a kölcsön visszafizetése nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak, ezért a Cstv.40.§
(2)bekezdése alapján a szolgáltatás visszakövetelésének van helye. Utalt arra, hogy az alperesek nem bizonyították a kiadási pénztárbizonylatban foglaltakkal szemben, hogy visszafizetésre nem került sor, az összeget csak visszakönyvelték. Megállapította, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
- július
- napján bekövetkezett, mivel ebben az időpontban nem rendelkezett likvid pénzeszközzel esedékes tartozásai kiegyenlítéséhez, és az alperesek nem a hitelezői érdekek figyelembevételével jártak el akkor, amikor biztosíték kikötése nélkül, egy veszteségesen gazdálkodó társaságnak 8.000.000 forint kölcsönt nyújtottak úgy, hogy a felperessel szemben fennálló tartozások érvényesítése már folyamatban volt, ezért a
- június
- napján megkötött kölcsönszerződésből eredően felelősségük a Cstv.33/A.§-a alapján fennáll. 12.500.000 forint vagyoncsökkenés tekintetében a megállapítási keresetet alaptalannak találta. A feljegyzett illetékről a pervesztesség-pernyertesség arányában határozott, a Cstv.40.§
(2)bekezdésére alapított kereset esetében az alperesek teljes pervesztessége, a Cstv.33/A.§ szerinti kereset esetében a felperes 39% mértékű pernyertessége alapulvételével. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy tagi kölcsön visszafizetése ténylegesen nem történt, az általuk befizetett összegből a havonta esedékes járulékokat egyenlítették ki, majd a tagi kölcsönt megszüntették olyan bizonylattal, amelyben elismerték, hogy a tagi kölcsön rendezésre került. Állították, hogy a
- június
- napján kelt kölcsönszerződés megkötésekor a felperes nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, az ekkor fennálló tartozás rendezésére megállapodást kötöttek a R. Kft.-vel. Utaltak arra, hogy nem róható az alperesek terhére a társaság felszámolása, folyamatosan a társaság eredményes gazdálkodását és az esedékes tartozások rendezését tartották szem előtt. Sérelmezték az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezést hivatkozással arra, hogy a felperes túlnyomó részt pervesztes lett. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a helyesen megállapított tényállásból érdemben helyes jogi következtetést is vont le, döntése helyes és megalapozott, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése és 254.§
(3)bekezdése alapján, helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta. Az alperesek fellebbezésével összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakra utal: Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy alperesek nem bizonyították, hogy a tagi kölcsön visszafizetésére - a csatolt pénztárbizonylatban írtakkal ellentétben - nem került sor. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az alperesek a
- február hó
- napján kelt levél
- pontjában (.../1/F/
- szám) 240.000,- forint tagi kölcsön tekintetében még úgy nyilatkoztak, hogy „amikor erre lehetőség nyílt, a társaság visszafizette ezt az összeget". Perbeli nyilatkozatuk ezzel az elismeréssel teljesen ellentétben állt, és értelmezhetetlen is figyelemmel arra, hogy a tagi kölcsön visszafizetéséről történt lemondás ténylegesen azt jelentette volna, hogy semmilyen módon - még papíron sem - került sor visszafizetésre. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját is. Az alpereseknek azt a tényállítását, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor a felperes nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben önmagában cáfolja az alperesek előadása, mely szerint a járulékfizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges pénzeszközökkel sem rendelkezett a felperes, azt nekik kellett befizetni. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával is, hogy az alperesek feladataikat nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látták el, amikor a gazdasági társaság likvid pénzeszközeit biztosíték nélkül, veszteséggel gazdálkodó társaság részére kölcsönadták. A társasággal szemben érvényesített tartozásokra, a járulékfizetéshez szükséges tagi kölcsönök bevonására figyelemmel a jelentős összegű, biztosíték nélküli kölcsön kihelyezés nyilvánvalóan hitelezői érdekeket sértő magatartás. Az alperesek hitelezői érdekeket sértő magatartása vagyonvesztést idézett elő a gazdasági társaságnál, mégpedig abban az időpontban, amikor a kölcsönvevővel szemben a követelés behajthatatlanná vált. Ez az időpont a követelés felszámoló általi leírása, amely a zárómérlegben történt meg (
- sorszám). A felszámoló figyelemmel arra, hogy a kölcsön kötelezettje
- év óta beszámolót nem tett közzé, működésre utaló jeleket nem tapasztalt, majd felszámolás alá került, a követelés behajthatatlannak minősítette. A számvitelről szóló
- évi C. tv. 3.§ 10/f. pontja értelmében behajthatatlan az a követelés, amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével, amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található, és a felkutatás igazoltan nem járt eredménnyel. A behajthatatlan követelés a 225/2000.(XII.19.) Kormányrendelet 4.§
(2)bekezdése f) pontja alapján a felszámolási eredményt csökkentő tétel a mérlegben, a hitelezői kielégítést szolgáló adósi vagyon ezzel az összeggel csökken. Nem változtat az alperes magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett vagyoncsökkenés tényén az, hogy a felszámoló az ügyvezetőkkel szemben a kölcsönösszeggel megegyező mértékű követelést tart nyilván, mivel a vagyonvesztés a követelés leírásával már bekövetkezett. Utal a másodfokú bíróság arra is, hogy a Cstv.33/A.§-a nem a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezéséért való felelősség szabálya, és az elsőfokú bíróság az alperesek felelősségét nem is emiatt állapította meg. A fizetésképtelenség előidézéséért, a fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően tanúsított magatartásokért, az ezt megelőző gazdasági tevékenységért és a bekövetkezett vagyonvesztésért az ügyvezető a társaság felé felel a Gt.30.§
(2)bekezdése alapján, a Cstv.33/A.§ alkalmazása körében közömbös, hogy az adós milyen okból került felszámolás alá. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az egyes kereseti kérelmet pertárgyértékét, ehhez képest a pervesztesség és pernyertesség arányát, és a Pp.81.§-ának valamint a Pp.
- §-nak megfelelően, helyesen döntött a feljegyzett illeték viseléséről is. Az alperesek fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp.78.§ alapján viselik a fellebbezési eljárás során felmerült költségeiket, és kötelesek a felperes másodfokú perköltsége megfizetésére. Pécs,
- május
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró