Bhar.1850/2016/6 – Kúria

(1)bekezdés] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont], ezért őt halmazati büntetésül egy év hat hónap, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy amennyiben azt végre kell hajtani, azt börtönben kell letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; ugyanakkor az ellene a további kiskorú veszélyeztetése bűntettének vádja alól felmentette. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2016. október 19. napján megtartott tárgyaláson meghozott 6.Kbf.80/2015/15. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat a Btk. 208. §

(1)bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése bűntettének vádja alól felmentette, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést egy év próbára bocsátásra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a felmentő rendelkezés miatt, a bűnösség megállapítása és a joghátrány súlyosítása, míg a vádlott és védője a vádlott felmentése érdekében jelentett be másodfellebbezést. Az ügyészi másodfellebbezést a Legfőbb Ügyészség kizárólag büntetés kiszabása érdekében tartotta fenn. Álláspontja szerint a felmentő rendelkezés helytálló, azonban a másodfokú bíróság által alkalmazott joghátrány nem áll arányban a vádlott terhére megállapított bűncselekmény tárgyi súlyával, nincs figyelemmel a nyomatékos súlyosító körülményre, a családon belüli elkövetésre, és az ilyen jellegű cselekmények elszaporodottságára. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben szabjon ki közérdekű munkát, egyebekben pedig azt hagyja helyben (BF.1562/2016/1. szám). A vádlott és védője fellebbezésének indokai szerint a bántalmazásra vonatkozóan objektív bizonyíték nem állt az eljárt bíróságok rendelkezésére, a kihallgatott közvetett tanúk vallomása kizárólag a sértett által előadottakon alapultak, és a rendelkezésre álló bizonyítékok nem alkottak zárt logikai láncot, ezért elsődlegesen a vádlott felmentésére, másodlagosan a másodfokú ítélet helybenhagyására tettek indítványt. A bejelentett másodfellebbezések a Be. 386. §

(1)bekezdésének c) pontjára figyelemmel joghatályosak, ezért a Kúria az ügyben a Be.

1. §-a alapján nyilvános ülést tartott. Az ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az ügyészi másodfellebbezést annak módosított tartalmával tartotta fenn. A vádlott védője a másodfellebbezését az írásban kifejtettekkel egyezően tartotta fenn, elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan a másodfokú bíróság határozatának helybenhagyását indítványozva. A Kúria az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit. A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a sértett
2. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán részben megalapozatlannak tartotta, ezért részbizonyítást vett fel. Ennek keretében meghallgatta a szakértői véleményt előterjesztő igazságügyi szakpszichológust és erre figyelemmel a Be.
3. §

(1)és

(3)bekezdése alapján eljárva az első fokon megállapított tényállást módosítva a vádlottat a kiskorú veszélyeztetése bűntettének vádja alól felmentette. A Kúria ugyanakkor - következetes gyakorlatának megfelelően - a tényállás részének tekintette az ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban rögzített alábbi tényeket: -

1. február
2. és
3. között a sértett két gyermekével a bántalmazottak számára fenntartott krízisférőhelyen tartózkodott, illetve
4. április 14-től 23-ig a sértett gyermekeivel együtt ugyancsak Budapesten, egy krízisotthonban tartózkodott (első fokú ítélet
5. oldalának utolsó két bekezdése); - a sértett nyomatékos okkal menekült el a krízisközpontba (első fokú ítélet
6. oldalának második bekezdése); a vádlott saját érdekeit erőszakos módon is hajlamos érvényesíteni (első fokú ítélet
7. oldalának utolsó bekezdése). Ugyanakkor a másodfokú bíróság által lefolytatott részbizonyítás alapján mellőzte azt a ténymegállapítást, amely szerint a vádlott magatartása sértett2.-nél a sértett erkölcsi, értelmi, érzelmi fejlődését veszélyeztette (első fokú ítélet
8. oldalának harmadik bekezdése). A Kúria ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítéssel a másodfokú bíróság által módosított tényállást megalapozottnak találta, az iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért a Be.
9. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel az a harmadfokú eljárásban irányadó. -.-.A másodfellebbezések nem megalapozottak. A felmentést célzó védelmi fellebbezések az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét és ezen keresztül az irányadó tényállást támadták. Eszerint azonban nem kétséges, hogy a vádlott a feleségén kívül sértettt2.-t is bántalmazta, ezért a felmentésre irányuló indítvány nem foghatott helyt. Ugyanakkor nem megalapozott a Legfőbb Ügyészség által módosítással fenntartott ügyészi másodfellebbezés sem. A Btk.

1. §-a szerint katonával szemben szolgálati viszonyának fennállása alatt közérdekű munka nem szabható ki, azaz a Legfőbb Ügyészség által alkalmazni indítványozott büntetési nem a jelenleg is szerződéses katonai szolgálatát teljesítő vádlottal szemben kizárt. A pénzbüntetés alkalmazására pedig a Kúria nem látott lehetőséget; azaz adott ügyben nem csak a vádlottat, hanem a családját is sújtaná. Nem jöhetett szóba katonai büntetés, illetve katonai mellékbüntetés alkalmazása sem, mivel azok törvényi előfeltételei vagy nem állnak fenn, vagy pedig a vádlott munkájának elvesztését eredményeznék. Az első fokú katonai tanács által kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés kapcsán a Kúria rámutat a következőkre: A honvédek jogállásáról szóló
2. évi CCV. törvény
3. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint a katonai szolgálatra méltatlan az, akit a bíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, és előzetesen nem mentesített a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Igaz ugyan, hogy e törvényhely

(2)bekezdése a honvédelmi miniszter számára lehetőséget ad arra, hogy a méltatlanság megállapításától eltekintsen, de csak akkor, ha a szabadságvesztés mértéke az egy évet nem haladja meg. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés tehát a büntetőjogi jogkövetkezményeken túl - egyenértékű lett volna a vádlott lefokozásával, amely nem csak a családfenntartó vádlottat, hanem családját is sújtotta volna. Mindezeket és a joghátrány alkalmazása során irányadó, az eljárt bíróságok által is figyelembe vett enyhítő körülményekre figyelemmel a Kúria a másodfokú bíróság által alkalmazott intézkedést elegendőnek találta a büntetési célok eléréséhez. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának másodfokú ítéletét helybenhagyta. A Kúria a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján Orsós László vádlottat kötelezte a harmadfokú bírósági eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Budapest,

1. április
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s. k. előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s. k. bíró Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.80/2015/
3. számú ítélete a Kúria Bhar. I.1850/2016/
4. számú végzése folytán
5. április
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Mátyás Gyöngyi bírósági ügyintéző