Bf.44/2017/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat,

(2)bekezdés c) pont] minősíti, a szabadságvesztését 8 (nyolc) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 91.440,- (kilencvenegyezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a 2016. november hó 25. napján kihirdetett 10.B.658/2016/33. számú ítéletével a vádlottat szerinti kábítószer-kereskedelem bűntette [ Btk. 176.§

(1)és

(3)bekezdései] miatt 12 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 10 évre Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és a bűnjelekről, továbbá kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költségből 3.838.892 forint viselésére. Az ügydöntő határozat ellen annak kihirdetését követően a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. A védő a fellebbezést részletes írásbeli indoklással tartotta fenn. Arra hivatkozott, hogy a törvényszék kellő alap nélkül következtetett a kereskedésre, amelyet bizonyítékok nem igazolnak, emiatt az elsőfokú ítélet megalapozatlan. Sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság nem fordított figyelmet a kábítószer megszerzése és annak felhasználása közötti kapcsolatrendszerre, ehelyett mindvégig tényként kezelte, hogy a vádlott kábítószer- kereskedő, aki a nála fellelt kábítószer készleten tartásával a kábítószer-kereskedelem bűntettét valósította meg. A vádlott az autót ismerőse, E.R. kérésére vásárolta meg, aki azt rokonával, A.A.-val közösen használta. E.R. többször lakott a vádlott lakásában. A terhelt A.A. Albániában bekövetkezett halála után, csak a teremgarázs kulcsának megszerzését követően tudott a kocsihoz hozzáférni és így fedezte fel a kábítószert. Ezt követően saját fogyasztásra vett magához a marihuánából, ezt a csomagot meg is találták nála. Az elsőfokú ítélet hibái a másodfokú eljárásban helyes ténybeli következtetésekkel orvosolhatók. Mivel a töretlen bírói gyakorlat alátámasztja, hogy a kábítószer mennyisége önmagában nem dönti el, hogy valaki kereskedik-e azzal. Mivel a jelen esetben hiányoznak a kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapításhoz szükséges járulékos körülmények, ennek megfelelően a terhelt bűnössége kábítószer birtoklásának minősül, amely cselekménnyel a törvényszék által alkalmazottnál enyhébb büntetés áll arányban. A másodfokú bíróságtól az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a cselekmény kábítószer birtoklásakénti minősítését és az enyhítő szakasz alkalmazásával enyhébb büntetés kiszabását kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 619/2016/8. számú átiratában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a vádirati tényállást alapul véve, annak jogi minősítésével egyezően mérlegeléssel állapította meg. A megalapozott tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó. A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekménye jogi minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. Az ügyészi álláspont szerint a törvényszék a hiánytalanul számba vett bűnösségi tényezőket kellő nyomatékkal vette figyelembe és az általa alkalmazott joghátrány megfelelően szolgálja a büntetés célját. Így a középmértéknek megfelelő büntetés enyhítésére nincs kellő indok. A törvényszék ítéletének - tanácsülésen történő - helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott felszólalásban és az utolsó szó jogán a kábítószer birtoklását illetően vallotta magát bűnösnek, továbbra is tagadta azonban, hogy kábítószerrel kereskedett volna. Az elsőfokon kiszabott büntetést eltúlzottan szigorúnak tartotta, annak mérséklését kérte. A bejelentett fellebbezések megalapozottak. A másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslatok alapján eljárva, a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta a Fővárosi Törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések elbírálására a Be. 360.§

(4)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, mivel azonban a tényállás nem volt minden tekintetben megalapozott, a Be. 361. § szerinti nyilvános ülésre tért át. A törvényszék eljárt tanácsa a bizonyítási eljárást három napon át tartott tárgyaláson a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. Az eljárásban részvevő tanúkat az eljárási törvény rendelkezéseit megtartva hallgatta ki, őket a szükséges figyelmeztetésben részesítette, s a figyelmeztetésre adott válaszaikat is rögzítette. Hiánytalanul felolvasta a nyomozati szakban beszerzett botanikai-, vegyész-, toxikológiai, daktiloszkópiai-, nyom- és genetikai szakértői véleményeket, s ezen túlmenően ismertette a releváns okiratokat. A fentiek szerint a büntetőjogi felelősség szempontjából megállapításához szükséges, releváns tényeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta. A törvényszék indokolási kötelezettségének is eleget tett, mivel a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a feltárt bizonyítékokat megvizsgálta és azokat úgy értékelte, hogy a váddal egyező történeti tényállást állapított meg. Ekként az ügydöntő határozatból kitűnik az elsőfokú bíróságnak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel és a büntetéssel kapcsolatban - mire alapozta (BH 2013/10). Emiatt az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmas. Az elsőfokú bíróság túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, amely azonban részben iratellenes megállapításokat, részben tényből tényre hibásan levont következtést tartalmaz. A telefonos üzenetek elegendőek voltak a megalapozott gyanúhoz, azonban a nyomozás során további adatok nem erősítették meg őket, miként azt sem, hogy eredetileg mire szánta a vádlott az általa az autóból kidobott marihuánát. Ekként a terhelt korábbi kereskedői tevékenységére nézve konkrét bizonyíték nem áll rendelkezésre. Emiatt a törvényszék által megállapított tényállás a Be. 351.§

(2)bek. c/ és d/ pontjai szerinti megalapozatlanságban szenved, amely a másodfokú bíróság által kiküszöbölhető volt. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállást a másodfokú eljárásban az iratok alapján - a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontja szerint - az alábbiak szerint módosítja: Kirekeszti az ítélet

1. oldaláról a tényállás első két bekezdését, a vádlott korábbi kereskedői magatartásának, illetve jelen cselekménynél a továbbértékesítési szándékának megállapítása tekintetében. A
2. bekezdés helyett a következőket rögzíti: A vádlott
3. március hó
4. napján, ismeretlen körülmények között megszerzett 17,36 kilogramm légszáraz marihuánát és 1,48 kilogramm heroint, amelyeket az általa használt Budapest, … szám alatti lakáshoz tartozó, a K. utcára nyíló mélygarázsban parkoló … forgalmi rendszámú R. típusú személygépkocsi csomagtartójában tett. Ebből továbbszállításra vett magához 439,28 gramm marihuánát egy frissen tartó műanyag fóliába csomagolva. Az
5. oldal
6. sorából kirekeszti, hogy a vádlott a nála lévő kábítószert „továbbértékesítésre készítette elő”. A fenti kiegészítéssel a tényállás hiánytalan, minden tekintetben mentes a Be.
7. §

(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, ezért megalapozottá vált, amely a Be. 352.§

(2)bekezdése értelmében alkalmas rá, hogy a felülbírálat során a másodfokú bíróság határozatát arra alapozza. Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységéről és annak eredményéről kellő részletességgel számot adott, indokolási kötelezettségének meggyőző érveléssel, a logika szabályainak is megfelelően maradéktalanul eleget tett. Tévedett azonban, amikor a közvetett bizonyítékokból a kereskedésre következtetett, amely minősítő körülményei között egyébként a különösen jelentős mennyiségre elkövetés nem is szerepel. Önmagában a kábítószerek mennyisége alapot adhat arra a következtetésre, hogy a vádlott azokat nem saját fogyasztására szánta. Ezt erősíti meg, hogy a vádlott fogvatartásba kerülésekor biztosított vizeletmintája heroin fogyasztását nem igazolta, a marihuána metabolitjaként biotranszformáció során létrejövő, a terheltnél kimutatott tetrohidro-kannabinol tekintetében pedig a vádirat fogyasztást nem tett vád tárgyává. (K.A. toxikológus szakértői véleménye - nyomozati iratok

1. oldala) Sem a széleskörben fellelhető, bárki által beszerezhető csomagolóanyagok azonossága, sem a számítástechnikai szakértő által feltárt, a vádlott telefonján folytatott beszélgetések közti „virágnyelven”megfogalmazott, nem legális tevékenységre utaló telefonos üzenetek nem igazolják kétséget kizáróan, hogy a vádlott korábban bárkinek, bármilyen kábítószert értékesített volna, miként azt sem, hogy megélhetését biztosító jövedelme ilyen tevékenységből származott volna. Tévedett a Fővárosi Bíróság amikor kereskedést rótt fel a vádlottnak, figyelmen kívül hagyva, hogy az eljárás során beszerzett bizonyítékok csupán kereskedelmi mennyiségű, továbbszállításra szánt kábítószer megszerzését illetve birtoklását támasztották alá. A vádirat sem tartalmaz kábítószer korábbi értékesítésére, raktározására vagy csomagolására vonatkozó konkrét tényeket. Ennek hiányában csupán a kábítószer aznapi megszerzésére, továbbá a vádlott továbbszállításban megnyilvánuló futártevékenységére vonható következtetés, arra viszont nem, hogy kereskedelmi célú szállításra és készletezésre került volna sor. Emiatt a törvényszék okszerűen következtetett ugyan a vádlott bűnösségére, de cselekményét - a másként történés lehetőségét figyelmen kívül hagyva - nem az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. Az 1/
2. számú Büntető jogegységi határozat ad iránymutatást a kereskedés és a forgalomba hozatal elhatárolására. Eszerint a kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel, amelynek keretei között nemcsak az eladó és a vevő, hanem a rendszeres közvetítők is - mint a kereskedelmi tevékenység közreműködői - tettesként vonhatók felelősségre. Haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény. A Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.851/
3. számú határozata arra is rámutatott, hogy amennyiben kábítószer-értékesítésekre ellenérték fejében kerül sor, az ilyen tranzakciók szükségszerűen haszonszerzésre törekvő magatartást jelentenek. Mindezek összegzéseként, a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások, folyamatos tevékenységek, rendszeresen ismétlődő adásvételekkel valósulnak meg. A forgalomba hozataltól eltérően a kereskedéssel elkövetési fordulatnak a kísérleti stádiuma általában kizárt. Ehhez képest kábítószernek kereskedés céljára történt megszerzése önmagában akkor is a kereskedés körébe tartozik, ha többletmagatartás nem kapcsolódik hozzá. Kábítószert hoz forgalomba, aki azt - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - több személy részére juttatja. A forgalomba hozatal úgy is történhet, hogy az elkövető csak egy személlyel áll közvetlen kapcsolatban (neki adja át a kábítószert), de nem kizárólag azzal a szándékkal, hogy azt a megszerző maga fogyassza el, hanem avégett, hogy más(ok)nak továbbadja. A forgalomba hozatal miként a kereskedés - szükségszerűen együtt jár az átadással, de nem szűkíthető le a tényleges átadásra. Ez utóbbi jogilag akkor valósul meg, amikor az átadás kizárólag azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el. A forgalomba hozatallal - miként a kereskedéssel is szükségszerűen együtt járó átadás azonban ezt megelőzően több résztevékenységből tevődhet össze, hasonlóan a kereskedő ténykedéséhez, akinél viszont a forgalomba hozatali magatartás haszonszerzésre irányul. (BH 2002/299/I., 2002/175.) Forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása akkor is, ha az egyetlen személyen keresztül, egyszeri átadással történik. Az elkövető forgalomba hozatali szándékára - az eset egyéb körülményei mellett - az átadott kábítószer mennyiségéből is következtetni lehet. A forgalomba hozatal megkezdéseként értékelendő a forgalmazással összefüggő résztevékenységek megvalósítása, befejezetté pedig akkor válik, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások is hozzájuthassanak. Következésképpen a forgalomba hozatal és a kereskedés elhatárolásának alapja a rendszeres haszonszerzésre törekvés. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt valószínűsítik, hogy a vádlott azért tartott kábítószereket, hogy olyan személynek adja át, aki azokat több személyhez juttatja el. Olyan ténykörülmény ugyanis az eljárás során nem merült fel, hogy a vádlott életszínvonalát korábban folytatott kábítószer-kereskedelemnek köszönhette volna, lakásán sem kábítószert, sem tipikusan kábítószer mérésére, csomagolására szolgáló eszközöket nem találtak. Az előbbiek összevetéséből így az következik, hogy a vádlott a kábítószert forgalomba hozatal céljából birtokolta. A kábítószerrel való visszaélésnek a forgalomba hozatallal való elkövetési magatartása akkor válik befejezetté, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások is hozzájuthassanak (BH 2002/299.). A forgalomba hozatalt ekként - a kereskedéssel ellentétben - a raktározás nem fejezi be. A forgalomba hozatal szükségszerűen együtt jár az átadással. Márpedig ilyen átadás, annak megkezdése jelen esetben fel sem merült. Ennek hiányában viszont még a kísérlet nem, csupán a súlyosabban minősülő cselekmény előkészületének megállapíthatóságára vonható jogi következtetés, azaz a kábítószer forgalomba hozatala nem jutott kísérleti szakba. Az 1/
4. számú Büntető jogegységi határozat IV. pontjának utolsó fordulata szerint (bármely) fogyasztói típusú elkövetési magatartás befejezett alakzatának megállapítása értelemszerűen kizárja (bármely) terjesztői típusú elkövetési magatartással megvalósuló bűncselekmény (enyhébb megítélésű) előkészületének megállapítását. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott forgalmazói típusú cselekménye a bűncselekményt nem juttatta kísérleti szakba, az egy korábbi stádiumban rekedt, ekként előkészületként értékelendő, amely cselekményének minősítése jelentős mennyiségű kábítószer forgalomba hozatalával elkövetett visszaélés bűntettének [a Btk.
5. §

(6)bekezdés b/ pontja szerinti] egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett előkészülete volna, amennyiben a tartás nem lenne önmagában is büntetendő. A [Btk. 461. §

(1)bek. af/ és c/ pontjai értelmében] különösen jelentős mennyiségű kábítószer ilyen szándékú tartása viszont önmagában öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ekként magatartása a Btk. 178. §

(2)bekezdés c/ pontjába ütköző (fogyasztói típusú) befejezett bűncselekmény megállapítására alkalmas. Az e törvényi tényállásba írott elkövetési magatartást a vádlott teljes egészében megvalósította. Ezért nem kétséges, hogy az előkészülettel szemben a befejezett bűncselekmény törvényi tényállását kimerítő megszerzéssel elkövetett cselekmény megállapítása a helytálló jogi következtetés. Az előbbi indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróságtól eltérően, a Btk. 178. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző, de a

(2)bekezdés c/ pontja szerint minősülő különösen jelentős mennyiségű kábítószer tartásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette. Az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta a büntetés kiszabása körében értékelendő enyhítő és súlyosító hatású bűnösségi tényezőket. A minősítés megváltoztatása folytán az enyhébb büntetési tétel alapulvételével vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a büntetés kiszabásakor indokolt-e a Btk. 80.§

(2)bekezdése szerinti középmértékű büntetés alkalmazása a Btk. 79.§-ában megfogalmazott cél eléréséhez. Nagyobb nyomatékot tulajdonított a terhelt fiatal felnőtt korának, s az egyéniesítés követelményét alapul véve a tettarányos büntetést a középmértéknek megfelelő tíz évnél rövidebb tartamra, 8 évre enyhítette. A törvényszék [a Btk. 59. §

(1)bekezdés szerint] a nem magyar állampolgárságú terhelttel szemben indokoltan alkalmazott kiutasítást, amelynek mértéke megfelelő. a vádlott albán állampolgár, Magyarország területén jogszerű tartózkodásra nem jogosult, s mivel az Albán Köztársaság nem tagja az Európai Uniónak, csupán felvételi kérelmet nyújtott be, ekként e büntetés kiszabására mint harmadik országbeli állampolgárral szemben a

1. évi II. törvény alapján került sor. Járulékos kérdésként azt elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről és annak legkorábbi időpontjáról is. Ugyancsak helyesen határozott a törvényszék a bűnjeltárgyakról, így azok elkobzásáról, illetve lefoglalásuk [a Be.
2. §

(1)bekezdése szerinti] megszüntetése mellett kiadásukról, illetve megsemmisítésükről. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés megfelel a Be. 338. §

(1)és

(3)bekezdésében írtaknak. Indokoltan kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat a büntetőjogi felelősségével összefüggésben felmerült, eltúlzottnak nem tekinthető bűnügyi költség megfizetésére, amelynek összegszerűségében sem tévedett. Az elsőfokú bíróság döntése alapján az állam terhén maradó bűnügyi költség teljes egészében abból adódik, hogy a vádlott nem magyar anyanyelvű. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a büntetés kiszabása körében a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a fenti változtatást meghaladóan a Be. 371. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. Az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése óta előzetes letartóztatásban töltött időt is [Btk. 92.§

(1)-

(2)bek.]. Az elsőfokú ítélet meghozatala óta kizárólag abból adódóan keletkezett bűnügyi költség, hogy a nem magyar anyanyelvű terhelt nem ismeri megfelelő szinten a magyar nyelvet, ezért ezt a bűnügyi költséget is - a Be. 339.§

(2)bekezdése szerint - az állam viseli. A másodfokú ítélet elleni fellebbezést a Be. 386. §

(1)bekezdés zárja ki. Budapest,

1. május hó
2. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke Dr. Sebe Mária s.k.. Halász Etelka s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék
3. november hó
4. napján kelt 10.B.658/2016/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság
6. május hó
7. napján kihirdetett 4.Bf.44/2017/
8. számú ítéletével jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapesten,
9. évi május hó
10. napján . Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke