← Magyarország

Kfv.37376/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét el kell utasítani, ha nem rendelkezik tartózkodásra jogosító engedéllyel. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.376/2016/

  1. A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke . Rothermel Erika előadó bíró . Márton Gizella bíró A felperes: Felperes neve (címe) A felperes képviselője:. Izsó István ügyvéd Izsó és Tóth Ügyvédi Iroda (cím) Az alperes: Bevándorlási és Államplgársági Hivatal jogutódja, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) Az alperes képviselője:. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat:ővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.638/2015/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.638/2015/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás fel [1] [2] [3] [4] A felperes
  4. december
  5. napján érkezett Magyarországra kereső tevékenység folytatása céljából. Az idegenrendészeti hatóság a felperes számára kiállított tartózkodási engedélyt több alkalommal meghosszabbította, melynek utolsó érvényességi ideje
  6. március
  7. volt. A felperes
  8. november 14-én bejelentette új lakcímét, továbbá azt, hogy korábbi munkahelyén foglalkoztatása megszűnt. Az idegenrendészeti hatóság - a sikertelen hiánypótlási felhívást követően - a felperes tartózkodási engedélyét a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
  9. évi II. törvény (a továbbiakban: Harm.tv.) 13.§

(1)bekezdés d),
  1. f)és
  2. g)pontja, valamint a 18.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a
  1. január
  2. napján kelt 106-1-61607/5/2013-T. számú határozatával visszavonta. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság
  3. június
  4. napján kelt 106-T-9168/12/
  5. számú határozatával a visszavonó határozatot helyben hagyta, amely ellen a felperes keresetet terjesztett elő. A visszavonó határozat tárgyában a felperes keresetét 13.K.33.238/2014/
  6. számú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította, melyet a Kúria a Kfv.III.37.169/2015/
  7. számú ítéletével hatályában fenntartott. A felperes a visszavonó határozat kézbesítése előtt tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránt terjesztett elő kérelmet. Az idegenrendészeti hatóság eljárása során megállapította, hogy a felperes a N. Kft.-nél (a továbbiakban: Kft.) kíván kereső tevékenységet folytatni, azonban ezt sem elő-munkaszerződéssel, sem munkaerő-igazolással, vagy munkavállalási engedéllyel nem tudta alátámasztani, tartózkodásának célját nem tudta igazolni. Az elsőfokú hatóság ezért a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét
  8. május
  9. napján kelt 106-17940/7/2014-T. számú határozatával elutasította, és a felperest az Európai Unió tagállamai területéről Kína területére kiutasította. Határozatának indokolásában hivatkozott a Harm.tv. 18.§
(1)bekezdés a) pontjára, 13.§
(1)bekezdésére és a Harm.tv. végrehajtásáról szóló 114/2007.(V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47.§
(8)bekezdés b) pontjára, 29.§
(2)bekezdésére. Az elsőfokú hatóság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes csak állította, hogy a Kft.-nél dolgozik, azonban ezt nem igazolta, megélhetésének igazolására sem bankszámláit, sem megtakarítást igazoló dokumentumot nem csatolt, így magyarországi megélhetése sem tekinthető biztosítottnak. Nem igazolta továbbá sem az egészségbiztosítását, sem a szálláshelyének meglétét, és azt sem lehetett megállapítani, hogy a visszautazáshoz szükséges feltételekkel rendelkezne. A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes az eljárást a 106-T9168/12/
  1. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárás jogerős lezárásáig felfüggesztette. A Kúria Kfv.III.37.169/2015/
  2. számú ítéletét követően az eljárást folytatta, a tényállást ismét megvizsgálta és megállapította, hogy a felperes foglalkoztatását a munkaügyi szakhatóság kikötések nélkül támogatta. Az állásfoglalástól függetlenül rögzítette, hogy a befejeződött bírósági eljárásra tekintettel a felperes tartózkodási engedélyét visszavonó határozat jogerős és már végrehajtható. Az alperes határozatában hivatkozott a Harm.tv. 17.§
(1)bekezdés b) pontjára, amely szerint a felperes nem rendelkezik 90 napot meghaladó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel, vagyis a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem feltételeként meghatározott érvényes tartózkodási engedéllyel. A jogszabályban meghatározott egyéb feltételek vizsgálatától az alperes eltekintett, mivel a fent idézett törvényi rendelkezés kógens, nem tűr mérlegelést. A megállapított tényállásra figyelemmel az alperes
  1. július
  2. napján kelt 106-T-21319/11/
  3. számú határozatával az elsőfokú döntést helyben hagyta. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [5] [6] A felperes keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes döntése jogsértő, mivel a tartózkodási engedély visszavonásáról a meghosszabbítás iránti kérelme benyújtását követően szerzett tudomást, ezért a per tárgyát képező eljárás megindulásakor még rendelkezett érvényes tartózkodási engedéllyel. Ezen felül az alperesi határozat azért is jogsértő, mert az összevont eljárásokra a Harm.tv. 29/A.§
(5)bekezdésében meghatározott 90 napos ügyintézési határidő nem objektív, amelyet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  1. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
  2. és 78/A.§-aihoz írt indokolás, valamint a T/6410 számú törvényjavaslat indokolása is alátámaszt. Az alperes ellenkérelmében határozatának indokolásában foglaltakat fenntartva - a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Ket. 78.§-ához és 78/A.§-ához fűzött kommentár valóban egyértelműen fogalmaz, a döntés érvényességi feltétele annak közlése, ezért a meghosszabbítás iránti kérelemre indult eljárás és az eljárás felfüggesztése teljesen jogszerűen történt, hiszen a felperes az eljárás megindulásakor még rendelkezett érvényes tartózkodási engedéllyel. Ugyanakkor azonban az elsőfokú határozat indokolásából kitűnik, hogy a meghosszabbítás iránti kérelem elutasítására a megélhetés, a munkavállalás, az egészségbiztosítással és a szálláshellyel való rendelkezés hiánya szolgált, az elsőfokú döntés nem a tartózkodási engedély visszavonásáról rendelkező hatósági határozaton alapult. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Harm.tv. 29/A.§
(5)bekezdésében megállapított 90 napos határidő objektív határidő, így a hatóságnak a határozat hozatali kötelezettsége 90 napon belül fennállt. Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott törvényjavaslat indokolására nézve kifejtette, hogy a hatóság határozata csak akkor lett volna jogsértőnek tekinthető, ha határidőn túl hozza meg döntését. Ez azonban nem következett be, mert az elsőfokú hatóság határidőben döntött. Az alperes eljárása során a tartózkodási engedély visszavonását eredményező határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelemre indult bírósági eljárások befejezéséig saját eljárását felfüggesztette, így biztosítva a felperesnek azt a jogát, hogy a visszavonó határozat jogszerűségének a felülvizsgálatára irányuló eljárás eredménye a perbeli eljárásban is érvényesüljön. Miután a visszavonó határozat jogszerűségének felülvizsgálata a már fentiekben körülírt eredménnyel zárult, a felperes érvényes tartózkodási engedéllyel az alperes érdemi másodfokú döntésének meghozatalakor nem rendelkezett. Ezért az alperesi határozat e tekintetben is jogszerű. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján megállapította, hogy az alperes az eljárás során a Ket. 50.§
(1)és
(6)bekezdéseit betartotta és a Harm.tv. 17.§
(1)bekezdés b) pontjában írtak szerint jogszerűen járt el. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új, a jogszabályoknak és kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§
(1)bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú tévesen értelmezte a Ket. 1.§
(1)bekezdését, 2.§
(3)bekezdését, 32.§
(1)bekezdését, 33.§
(3)bekezdését, 78.§
(1)bekezdését, valamint a Harm.tv. 13.§
(1)bekezdés bb) pontját, 17.§
(1)bekezdés b) pontját, 18.§
(1)bekezdés a) pontját, 29/A.§-át és 89.§-át. A felperes kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság foglalkozott a kereseti kérelemben foglaltakkal, de a fenti jogszabályhelyek téves értelmezése folytán hibás következtetéseket vont le az alperesi határozat jogszerűsége vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a meghosszabbítás iránti kérelem a visszavonó döntés tudomásra jutását megelőzően került előterjesztésre, de okszerűtlenül állapítja meg, hogy az elsőfokú határozat nem kizárólag a tartózkodási engedély hiányán, hanem más, a tartózkodási feltételek nem teljesítésén is alapult. Az elsőfokú bíróság megállapításának hibáját az is alátámasztja, hogy az alperes a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti eljárást a visszavonással kapcsolatos eljárás végleges lezárásáig felfüggesztette, tehát a visszavonást a saját döntéséhez képest előkérdésnek minősítette. Az elsőfokú hatóság eljárását annak ellenére folytatta és döntött, hogy a visszavonás tárgyában még másodfokú döntésre nem került sor. Az elsőfokú hatóságot ugyanis nem kötötte a 90 napos eljárási határidő, így akkor járt volna el helyesen, ha saját eljárását felfüggeszti, amely idő alatt az ügyintézési határidő nyugszik. A felperes kifejtette, hogy az alperesnek a Vhr. 49.§
(1)bekezdésére alapított érvelése téves, mert abból, hogy a 21 napos ügyintézési határidő objektív, nem következik, hogy minden más ügyintézési határidő, így az összevont kérelmezési eljárás 90 napos határideje is objektívnek minősülne. Az a tény, hogy a Harm.tv. 29/A.§
(5)bekezdése a Ket. 33.§
(1)bekezdésétől eltérő 21 napos helyett 90 napos ügyintézési határidőt állapít meg, nem jelenti azt, hogy az így megállapított hosszabb ügyintézési határidőre mint objektív határidőre kellene tekinteni. A felperes hangsúlyozta, hogy az összevont kérelmezési eljárások esetében semmilyen jogszabály nem tartalmaz a Ket. 33.§
(3)bekezdése alóli eltérő rendelkezést, így ezen eljárások esetében szakhatósági eljárás ideje nem számít bele az ügyintézési határidőbe. [9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy az eljárásban a felperes által igazolt kondíciókat és körülményeket egyenként és összességében értékelte, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapította meg a tényállást. Az ilyen formán jogszerű alperesi határozatot az elsőfokú bíróság megalapozottan értékelte jogszerűnek. Az alperes kiemelte, hogy a felperesi jogi képviselőnek a Harm.tv. 29/A.§
(5)bekezdésében előírt 90 napos határidő objektív jellegével kapcsolatos okfejtése jelen ügyben semmilyen relevanciával nem bír, mivel az elsőfokú hatóság nem a Harm.tv. 17.§
(1)bekezdés b) pontjára alapította döntését. [10] Figyelembe véve a visszavonó határozat tekintetében hozott kúriai ítéletet, az alperes álláspontja szerint már jogszerűen alkalmazta a Harm.tv. 17.§
(1)bekezdés b) pontját. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek nem csupán a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem előterjesztésekor, hanem az eljárás teljes időtartama alatt rendelkeznie kell érvényes tartózkodási engedéllyel, amely feltételt a felperes nem teljesítette, annak meglétét nem igazolta. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú eljárását a visszavonó határozat jogszerűsége tekintetében folyó bírósági eljárásokra figyelemmel függesztette fel, ezzel a felperes jogérvényesítését elősegítette, a bírósági eljárások lezárását követően hozott döntése e tekintetben is jogszerű. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [12] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. [13] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel rámutat arra, hogy a per tárgya az idegenrendészeti hatóság azon határozata, amellyel a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét elutasította. A tartózkodási engedélyt visszavonó határozat jogszerűségének kérdése egy másik eljárás tárgya volt, annak jelen perben csak a tényállás egyik elemeként van szerepe. [14] A Harm.tv. 18.§
(1)bekezdés a) pontjának, 13.§
(1)bekezdésének és a Vhr. 47.§
(8)bekezdés b) pontjának, 29.§
(2)bekezdésének együttes értelmezése alapján meg kell tagadni a tartózkodási engedély kiadását, ha a jogszabályban foglalt feltételek valamelyikének a kérelmező nem felelt meg. Az elsőfokú eljárás során a felperes kérelme alátámasztására semmilyen okiratot nem csatolt, így e feltételek fennállását nem igazolta. A hatóság a felperes kérelmét elbírálta és a fentiekre tekintettel elutasította. E körben a felperes azon kifogása, hogy az eljárás felfüggesztését az elsőfokú hatóság idő előtt és a 90 napos határidő miatt megszüntette, nem alapos, mert a 90 napos ügyintézési határidő objektív, de a perbeli ügy megítélése szempontjából - miként ezt az elsőfokú bíróság megállapította ennek jelentősége nem volt, mert a másodfokú határozat meghozatalára már más indokok alapján került sor. A bírósági felülvizsgálat tárgya a másodfokú döntés volt. [15] Az alperes eljárásában tekintettel volt a visszavonó határozat tárgyában folyó felülvizsgálat eredményére, azt bevárva hozta meg döntését. Határozatában - a Ket. 105.§
(1)és
(2)bekezdéseibe meghatározott teljes körű reformatórius jogkörének megfelelően döntött a felperes fellebbezésében foglaltakról. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy a felperes a Harm.tv. 13.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint tartózkodása teljes időtartama alatt nem rendelkezett érvényes tartózkodási engedéllyel, amelynek hiányát a Kúria Kfv.III.37.169/2015/5. számú ítélete megállapította. Ennek folytán az alperes - az elsőfokú határozattól eltérően - már erre a tényre alapította határozatát [Harm.tv. 17.§
(1)bekezdés b) pontja], melyet felperes nem is cáfolt meg. [16] Figyelemmel arra, hogy felperes felülvizsgálati kérelmét alapvetően olyan, elsőfokú hatóság által elkövetett, vélelmezett jogsértésre alapította, amely nem is állt fenn, s amelynek jelentősége sem lehetett, a Kúria az eljárási kifogás részletes vizsgálatát mellőzte. Ehelyett annak tulajdonított kiemelt jelentőséget, hogy a felperes a kérelme lényeges feltételét, a tartózkodási engedélye létét nem tudta bizonyítani, így sikertelenül támadta a kérelmét elutasító alperesi határozat törvényességét megállapító jogerős ítéletet. [17] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [19] A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. [20] A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.