Bf.237/2016/29 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) állapította meg és ezért őt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan pedig a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyész BF.536/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendszerűen lefolytatott bizonyítási eljárást követően ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve megalapozott tényállást állapított meg. Okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a jogi minősítés vizsgálatakor helyesen alkalmazta a 3/
2. Büntető jogegységi határozatban foglaltakat is. A vádlott és a védő felmentésre illetve enyhítésre irányuló fellebbezését alaptalannak tartotta, ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyész átiratában utalt arra is, hogy az ügyben tanácsülés kitűzését tartja indokoltnak, mivel a Be.
3. §

(4)bekezdésében meghatározott törvényi feltételek fennállnak. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 360. §

(4)bekezdésére figyelemmel a védelmi fellebbezések elbírálásáról tanácsülésen határozott. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. A bizonyítást az ügy megítélése szempontjából releváns körben lefolytatta, a beszerzett bizonyítékokat a logika szabályaival egyezően értékelte, mérlegelte. Helyesen járt el, amikor a vádlott többször módosított, önmagának is ellentmondó, más hitelt érdemlő bizonyítékokkal megcáfolt védekezésére ítéleti tényállást nem alapított. A vádlott szerteágazó védekezésével szemben sértett tanú következetes vallomása állt, amelyet más tanúvallomások, okirati bizonyítékok és részben a kamera felvételek is alátámasztottak. A bántalmazás és a keletkezett sérülések tényét az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye is megerősítette. A törvényszék figyelmét nem kerülte el az a körülmény sem, hogy az igazságügyi orvos szakértő nyomozás során előterjesztett szakvéleménye pontosításra szorult (nyomozati irat 375. oldal). A tárgyaláson meghallgatott igazságügyi orvos szakértő szóban előadott szakvéleményéből ugyanis egyértelművé vált, hogy a nyomozati szakvéleményében nyilvánvaló elírás folytán az arc és a bordasérüléseket felcserélte. A szakértő a szóban előterjesztett szakvéleményében (25. tárgyalási jegyzőkönyv 4. oldal utolsó bekezdés) a rendelkezésre álló orvosi iratokkal összhangban pontosította a szakvéleményét, amely már az ítéleti tényállás alapjául szolgálhatott. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás megalapozott a Be. 351. §

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott megalapozatlansági hibáktól mentes, ezért a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára irányadó volt. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére a terhére rótt cselekmény tekintetében. Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótt bűncselekményt a 3/

1. számú Büntető jogegységi határozatban meghatározott rendező elvekre is figyelemmel, az anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette és a jogi indokolása is helytálló az alábbi pontosítással. A vádlott azzal a magatartásával, hogy a sértettet egy alkalommal, közepes erővel arcon, majd több alkalommal, nagy erővel bordán és háton ütötte a Btk.
2. § I. fordulata szerinti testi sértésre irányuló egyenes szándékkal cselekedett. A vádlott által megcélzott testtájékok, az ütések száma, ereje és az azokkal okozott sérülés alapján ugyanis arra vonható következtetés, hogy a vádlott cselekményének testi sértést előidéző következményeit előre látta és azokat kívánta. A testi sértésre irányuló cselekménnyel oksági kapcsolatban a sértettnél közvetett életveszélyes állapot jött létre, ez utóbbi ún. minősítő eredményre a vádlott szándéka - az eset összes körülményét figyelembe véve - nem terjedt ki, cselekményének életveszélyt okozó következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. A vádlottat tehát a sértettnek okozott életveszélyes következmények tekintetében a Btk.
3. § II. fordulatában meghatározott hanyag gondatlanság terheli. A Btk.
4. §-ára figyelemmel a Btk.
5. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette a fentiekre figyelemmel aggálytalanul megállapítható volt. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket helytállóan sorolta fel és azokat a Btk.

1. §-ában meghatározott büntetési célok szem előtt tartásával értékelte, a vádlottal szemben kiszabott büntetés mindenben megfelel az anyagi jogi előírásoknak, annak súlyosítását az eljárási törvény zárja ki, míg enyhítésére a másodfokú bíróság törvényes lehetőséget nem látott. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései a hivatkozott jogszabályoknak megfelelnek azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege pontosításra szorult. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ügydöntő határozat meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Budapest,

1. év április hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Kájel Edina sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 20.B.332/2016/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.237/2016/
4. számú végzésében írt változtatásokkal
5. év április hó
6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év április hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Bradáné Bódi Ilona tisztviselő