SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.443/2017/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Folcz József ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek – a Dr. Ligeti György ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű felperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
- április
- napján kelt 5.P.20.114/2017/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 14.470,- (Tizennégyezernégyszázhetven) másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt 48.000,- (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Az alperes on-line felületén
- február 5-én „Ittasan vezetett, megölte a kocsi egyik utasát” címmel írás jelent meg a következő szöveggel: „KÉK HÍREK - Vádemelést javasol a rendőrség egy nő ellen, aki ittasan vezetett, gyorsan hajtott és autójával fának ütközött (város neve)-n. A kirendelt igazságügyi szakértő megállapította, hogy a megengedett 50 km/h helyett 106 km/h körüli sebességgel hajtott.” A cikk a továbbiakban így folytatódott: „Fának ütközött egy személygépkocsi (város neve)-n a (B) utca és a (C) utca kereszteződésében. A 2 óra 45 perc körül történt balesetben az autó jobb első ülésén utazó férfi életét vesztette. A jármű vezetője súlyosan megsérült, hátul utazó barátja könnyű sérüléseket szenvedett – idézte fel a tavaly júniusban történt esetet a police.hu, melyről lapunk is beszámolt annak idején.” Ezt követően két fényképet közölt, mindkettőn azonosíthatatlan gépjárműroncs szerepel. Majd a folytatás szerint: „Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint az autót vezető 35 éves nő ittas volt: a vérében a baleset idején 0,76 és 0,86 g/l ezrelék között lehetett a véralkohol koncentráció. Az is kiderült, hogy a megengedett 50 km/h helyett 106 km/h körüli sebességgel hajtott. A (város 2 neve)-i Rendőrkapitányság a (város neve)-i (felperes monogramja)-t halált okozó, járművezetés ittas állapotban bűntett elkövetésével gyanúsítja és vádemelést javasol ellene. A február 2-án lezárt nyomozás iratait a rendőrség továbbította a (város 2 neve)-i Járási Ügyészségre.” A felperes
- március 3-án fordult az alpereselnök-vezérigazgatójához a megjelölt cikkel kapcsolatban helyreigazítást kérve. A kézbesítés
- március 7-én megtörtént, az alperes a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget. A felperes
- március 17-én érkezett keresetlevelében alpereshez címzett kérelmével egyezően helyreigazító közlemény közzétételét kérte az alábbi szöveggel: „Helyreigazítás a ....hu címlapján
- február hó
- napján ”Ittasan vezetett, megölte a kocsi egyik utasát” címmel megjelent cikkben közölt valótlan állításainkkal összefüggésben: Valótlanul állítottuk, hogy
- év június hó
- napjára virradó éjszaka (felperes monogramja) megölte az általa vezetett kocsi egyik utasát. A fenti állításunkkal ellentétben a valóság az, hogy a baleset következtében a gépjármű egyik utasa életét vesztette.” Érvelése szerint alkotmányos alapelv az ártatlanság vélelme, következésképpen tényként közölni valakiről, hogy „megölt” valakit, súlyos állításnak minősül. Hozzátette, a
- évi CIV. tv. (Smtv.) szerint a médiatartalom-szolgáltatók feladata a hiteles, pontos, tényszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás, ami nem lehet alkalmas személyhez fűződő jogok megsértésére. Véleménye az volt, az alperes ennek nem tett eleget, ezért helyreigazító közlemény közzétételére köteles. Emellett hivatkozott a Ptk. 2:
- §
(2)bekezdésére, az Smtv. 12. §
(2)bekezdésére, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk
(2)bekezdésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK.
- számú állásfoglalása alapján a valóságnak megfelelően tájékoztatta a közvéleményt, a felperes a cikkből nem ismerhető fel, csak monogramját közölte. Álláspontja egyebekben az volt, a cikk címéből egyébként sem következik, hogy emberölés bűntettéről lenne szó, az újságíró nyilvánvalóan a Btk.
- § szerinti ittas járművezetés egyik minősített esetére gondolt. Ugyanakkor kérte figyelembe venni, hogy bizonyos, újságcikkekben megjelenő megfogalmazások elfogadottak akkor is, ha azok egyébként jogilag nem teljesen szakszerűek. Végül megjegyezte, a felperesnek (személy neve)-hez címzett helyreigazító kérelme sem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, ő ugyanis a lapot és a portált megjelentető gazdasági társaság vezetője, így sajtó-helyreigazítási perek alanya nem lehet. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Mindenekelőtt megállapította, a felperes a helyreigazítási kérelmet helyesen címezte az alpereshez. Az, hogy a címzésben feleslegesen (személy neve) elnök-vezérigazgatót is feltüntette, ezen a tényen nem változtat. Érdemben a Ptk. 2:
- §
(2)bekezdésére, valamint az Smtv. 12. §
(1)bekezdésére hivatkozással rámutatott, a kisvárosban történt súlyos baleset leírása és a felperes, mint ottani lakos monogramjának megjelölése őt a sajtóközlemény tartalmából felismerhetővé teszi, ezért jogosult sajtó-helyreigazítás iránti kereset benyújtására. Ugyanakkor kiemelte, a tudósítás tartalma megfelel a büntetőeljárás eddigi állásának, amit a felperes sem vitatott, hiszen nem az ittas vezetés és a megengedett sebesség túllépésével okozott halálos baleset tényét kifogásolta. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK.
- számú állásfoglalását szem előtt tartva kiemelte, ha a közlemény a maga egészében és összefüggéseiben megfelel a valóságnak, az egészhez képest lényegtelen részlet nem szolgálhat helyreigazítás alapjául. A felperes által kifogásolt „megölte” kifejezés pedig köznyelvi értelemben nemcsak az emberölés büntetőjogi fogalmi keretében értelmezhető, hanem használatos valamely jogellenes magatartás és a vele okozati összefüggésben bekövetkező halálos eredmény leírására is. Már a cím és a lead együttes értelmezése alapján világos, hogy nem szándékos emberölésről, hanem halálos közlekedési balesetről van szó, amit a cikk egésze végképp nyilvánvalóvá tesz. Kifejtette, a sérelmezett szóhasználat stilisztikai szempontból kétségtelenül erős, figyelemfelhívó hatású, azonban a sajtó-helyreigazítás nem terjedhet ki a sajtóközlemények ilyen irányú vizsgálatára és a tudósításban szereplő bűncselekmény büntetőjogi értelemben téves minősítésének korrigálására sem. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és az alperes kereset szerinti helyreigazító közlemény közzétételére kötelezése érdekében. Továbbra is fenntartva az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját hangsúlyozta, nem közömbös az a tény, hogy a vádiratban nem emberölés bűntettével, hanem halált okozó ittas járművezetéssel vádolta meg az ügyészség, a tudósítás tartalma tehát etekintetben nem felel meg a büntetőeljárás eddigi állásának. A cikk címe az egészhez képest nem lényegtelen részlet, a „megölte” kifejezés erős, figyelemfelhívó hatású, aminek nem csupán stilisztikai vizsgálata indokolt. Az Smtv.
- §
(1)bekezdése alapján pedig a felelősség megállapításához elegendő, ha a közlés valótlan, hamis. Emellett kiemelte, a 14. §
(1)bekezdése a médiaszolgáltató kötelezettségévé teszi az általa közzétett médiatartalomban az emberi méltóság tiszteletben tartását. Ennek kapcsán kifejtette, az alperes valótlan tényként állította, hogy a felperes a közlekedési baleset során megölte a gépjármű egyik utasát, ami sérti a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Az alperes perbeli védekezésével összefüggésben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK.
- számú állásfoglalására, eszerint valakinek a személyére nevének megjelölése nélkül is lehet utalni. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. tv. (Smtv.) a sajtószabadság alkotmányos kategóriáját részletezi, meghatározva a médiaszolgáltatók, médiatartalmak előállítói alapvető jogait. A szabályozás a törvényben alapelvi jellegű, és főként a médiatartalmakra fókuszál. Rendelkezik a sajtó szabadságáról és az államtól, valamint bármely más érdekcsoporttól való függetlenségéről. A negatív jellegű – általában tartózkodást előíró – szabályok között szerepel az emberi méltóság védelme, a pozitív jellegű előírások pedig tartalmazzák a média tájékoztatási kötelezettségét, valamint a kiegyensúlyozottság követelményét. Ezek keretében deklarálja, hogy mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatásra a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről (Smtv.
- §). Az Smtv.
- §
(3)bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása azonban nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. A jogszabályok a sajtóközlemény útján a személyiséget ért sérelem orvoslását sajátos anyagi és eljárásjogi rendelkezésekkel teszik lehetővé. Lényeges, hogy a sajtó-helyreigazítás alkalmazásának a lehetősége a törvény rendelkezései szerint – sajátos céljának megfelelően – több szempontból korlátozott. Nem alkalmas bármiféle személyiségi sérelem védelmére, csak a jogszabályban pontosan meghatározott személyiségi sérelem orvoslásaként alkalmazható. Vagyis helyreigazításra csak valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tényállítások közlése, híresztelése esetében kerülhet sor és csak akkor, ha a jogsértést a jogszabályban meghatározott sajtóközlemény valósítja meg, továbbá a közlés valakinek a személyére vonatkozik (PK. 12. számú állásfoglalás I. pont). Ez azt jelenti, hogy a való tények közlése vagy a közlés módja, ha az az érintett személyre nézve sértő vagy bántó, önmagában a sajtó-helyreigazítási igényt nem alapoz meg. Ebben az esetben a személyiségvédelem más eszközei vehetők igénybe, így amennyiben az írásmű szóhasználata indokolatlanul sértő vagy bántó, a Ptk. 2:45. § alapján indítható per, a sérelem a sajtó-helyreigazítás iránt indult eljárásban nem orvosolható. A sajtó-helyreigazítás keretében az Smtv. 12. §
(1)bekezdése előírja, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. Ennek megítéléséhez tisztázni kell a tényállítás és a véleménynyilvánítás közötti különbséget. A tényállítás a valóság egy meghatározott mozzanatára irányuló közlés, annak az állítása, híresztelése, hogy valami megtörtént, lezajlott, a valóságnak megfelelően létezik. Ezzel szemben a vélemény értékelést, álláspontot, bírálatot fejez ki úgy, hogy abból közvetve sem lehet valótlan tartalmú tények közlésére következtetni. A fenti rendelkezések egybevetése alapján sajtó-helyreigazítás akkor követelhető, ha a sajtó valótlan tényt közöl, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja (Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK.
- számú állásfoglalás III.). Ehhez igazodik a PK.
- számú állásfoglalás II. pontja, melynek értelmében nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős büntető bírósági ítéletről. E jogértelmezésnek megfelelően a sajtó a hiteles és pontos tájékoztatás keretében – a közérdeklődésre számot tartó események között – a büntetőeljárásról, annak bármely szakában, így a büntetőeljárást megindító nyomozásról is bizonyítási kötelezettség nélkül tudósíthat. A sajtó azonban kizárólag azokról az eseményekről nyújthat tájékoztatást a valóság bizonyításának kötelezettsége nélkül, amelyek miatt büntetőeljárás indult. A perbeli esetben az alperes a cikk lead részében tényszerűen közölte, hogy a rendőrség egy nő ellen vádemelést javasolt, aki ittasan vezetett, gyorsan hajtott és autójával fának ütközött (város neve)-n. Ismertette az igazságügyi szakértő megállapítását, valamint azt a tényt, hogy a jármű vezetője súlyosan megsérült, ugyanakkor az autó jobb első ülésén utazó férfi életét vesztette. Emellett tájékoztatást nyújtott arról, hogy a (város 2 neve)-i Rendőrkapitányság a (város neve)-i (felperes monogramja)-t halált okozó, járművezetés ittas állapotban bűntett elkövetésével gyanúsítja, vádemelést javasol ellene, és hogy a nyomozás iratait a (város 2 neve)-i Járási Ügyészségre továbbította. A felperesi fellebbezés e tényközléseket nem támadta, a cikk tartalma a büntetőeljárás adott szakának megfelel. A közlemény a cselekmény tényszerű ismertetése, amely a hivatalos dokumentumokban is szerepel. Mivel tehát a sajtószerv a büntetőeljárás megindításáról, annak okáról valósághűen tudósított, a PK.
- számú állásfoglalásban kifejtett elveknek megfelelően, az sajtó-helyreigazítást nem alapoz meg (hasonló döntések: Kúria Pfv.IV.20.565/2001/8., Pfv.IV.22.217/2009/6., Pfv.IV.22.204/2011/4., Fővárosi Ítélőtábla 2.Pfv.20.871/2012/5., 2.Pfv.20.718/2009/3.). A felperes a cikkben foglalt tényeket nem vitatta, csupán a címben szereplő, álláspontja szerint emberi méltóságát sértő szóhasználatra hivatkozott a sajtó-helyreigazítási igény alapjaként. Véleménye az volt, a „megölte” kifejezés alkalmas hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására. A PK.
- számú állásfoglalás II. pontjában foglalt jogértelmezésnek megfelelően a kifogásolt alperesi közlést, mely a címben szerepel, szövegösszefüggésében kell vizsgálni, ennek alapján pedig a sajtóközleménynek olyan értelmezést tulajdonítani, mint amilyet a felperes állít, nem lehet. Az érintett szó ugyanis a cím egy része, a teljes szövegből pedig kizárólag a nyomozás akkori állásának megfelelő tények ismerhetők meg. De önmagában a kifogásolt címet vizsgálva sem vonható le következtetés arra, hogy a felperes az emberölés törvényi tényállását valósította volna meg. A címben ugyanis a „megölte” szó az „ittasan vezetett” mondatrészt követi, vagyis lényegét tekintve hangsúlyos szerephez az ittas vezetés ténye jut. Ezt olvasva az olvasó a „megölt” szóhoz érve nem emberölésre, hanem az ittas járművezetés eredményeként bekövetkezett halálos eredményre asszociálhat, így a felperes által hivatkozott értelmezés már pusztán a címben olyan áttételes és közvetett, hogy az sajtó-helyreigazításhoz nem vezethet. Ezen túl a felperes személye önmagából a címből nem azonosítható, csak a teljes szöveg elolvasása esetén az adott település lakói számára, így az olvasóban a „megölte” kifejezés a felperesre vetítve a cikk ismeretében végképp nem kelti azt a látszatot, hogy emberölés bűncselekményét követte volna el. A cikk ismertetett tartalmából pedig – ahogyan az a fentiekben elemzésre került – kizárólag a valós tények állapíthatók meg, és látható abból az is, hogy a halálos eredmény nem az emberölés Btk. szerinti törvényi tényállásának megvalósulása útján következett be. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Miután a felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles az alperes másodfokú eljárásbeli jogi képviseletével összefüggő költségének viselésére, melyet az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján állapított meg, hozzászámítva a jogi képviselő tárgyaláson való megjelenésével felmerült útiköltségét. A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §a alapján az állam terhén marad. ,
- május
- Dr. Kiss Gabriella s.k.. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k.. Bálind Attila s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró