Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.584/2017/4-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Igyártó Ügyvédi Iroda (fél címe 1., ügyintéző: dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, dr. Sipos Ferenc ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű alperes neve(I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve(II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- január
- napján meghozott 22.P.20.982/2015/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja. Megállapítja, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes kegyeleti jogát annak elhallgatásával, hogy a ...n
- február
- napján tartott búcsúztatón az urna nem tartalmazta néhai ... hamvait. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy a felpereshez intézett levélben emiatt kérjen bocsánatot a felperestől az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül. Feljogosítja a felperest, hogy a levél tartalmáról a néhai búcsúztatásán megjelent személyeket tájékoztassa. A felperes és a II. rendű alperes kereseti illeték és a felperes I. rendű alperes javára elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését mellőzi. Kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek személyenként 30.000 – 30.000 (Harmincezer-harmincezer) forint elsőfokú részperköltséget. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek személyenként 13.750 – 13.750 (Tizenháromezer-hétszázötven-tizenháromezer-hétszázötven) forint másodfokú részperköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A jogvita elbírálása szempontjából jelentős, az elsőfokú bíróság által megállapított és az ítélőtábla által kiegészített tényállás szerint a felperes a néhai ... (a továbbiakban: örökhagyó) egyetlen gyermeke. Az I. rendű alperes az örökhagyó édesanyja, a felperes nagyszülője; a II. rendű alperes pedig az örökhagyó testvére, a felperes nagybátyja. A felperes szüleinek élettársi kapcsolata a felperes 4 éves korában megszakadt, azóta a felperes az édesanyjával él, de az örökhagyóval rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Az örökhagyó hosszú ideig ...ban élt, a II. rendű alperes és a perben nem álló ... testvére jelenleg is ott élnek. Az örökhagyó
- november közepéig Magyarországon tartózkodott, ezt követően súlyos, végstádiumban lévő daganatos betegsége miatt egy ...i gyógyintézetben kezelték. Testvérei a kórházban látogatták, a felperessel telefonon tartotta a kapcsolatot. Az örökhagyó
- november
- napján egy, a ...i hatóságok, hivatalok, pénzintézetek előtt felhasználható nyomtatványon meghatalmazta a II. rendű alperest arra, hogy jövőbeni esetleges cselekvőképtelensége esetén a képviseletében eljárjon, a nevében nyilatkozatokat tegyen. Ezt a meghatalmazást
- november
- napján kiegészítette azzal, hogy elhalálozása esetére helyben kéri az elhamvasztását urna elhelyezése nélkül. Az örökhagyó
- január
- napján ...ban hunyt el. A II. rendű alperes
- február
- napján elhamvasztatta. Az I. rendű alperes
- február
- napjára az örökhagyó tulajdonában állt és spirituális célokra épített ...i ingatlanban egy búcsúztatót szervezett. A felperes és a búcsúztató résztvevői ekkor rótták le végtisztességüket az örökhagyó előtt. A búcsúztató tartama alatt a ravatalon volt egy urna, amelyet a búcsúztatóra ...ból érkező II. rendű alperes hozott magával. Az urna mellett volt az örökhagyó fényképe. A búcsúztató után az urnát a ...i ingatlanban helyezték el. A búcsúztató résztvevői úgy tudták, hogy az urna tartalmazza az örökhagyó hamvait. A II. rendű alperes a búcsúztató előtti napon tájékoztatta az I. rendű alperest arról, hogy az urna üres. Ezt az információt a felperessel nem osztották meg. Az örökhagyó hamvait
- húsvétján, – április
- vagy
- napján – ...ban, az örökhagyó gyermekkorának helyszínén, sámán szertartás szerint a II. rendű alperes és barátai jelenlétében szétszórták. A szertartáson sem az I. rendű alperes, sem ... nem vett részt. A felperest a hamvak szétszórása helyéről és idejéről nem értesítették. A
- június
- napján tartott hagyatéki tárgyalás szünetében a felperes arra irányuló kérdésére, hogy mi történjen az örökhagyó hamvaival, a II. rendű alperes azt válaszolta, hogy az örökhagyó „sem életében, sem halálában nem kívánt visszatérni Magyarországra”. A felperes
- július 1-jén elment a ...i ingatlanba, felnyitotta az urnát és akkor szembesült azzal, hogy az üres. Az I. rendű alperes a
- július
- napján közvetítő útján írt elektronikus levélben kérte a felperestől az urnát. A felperes a
- július
- napján kelt válaszában az urna átadását az álláspontja szerint őt illető hagyatéki vagyontárgyak átadásához kötötte, majd a jogi képviselője által
- július
- napján írt levélben kérte a tájékoztatást arról, hogy az örökhagyó földi maradványai hol lelhetőek fel. Az alperesek jogi képviselője a
- augusztus
- napján kelt levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy az örökhagyó hamvait kívánságának megfelelően ...ban szétszórták. Az örökhagyó magyarországi ismerősei a II. rendű alperestől származó információk alapján az örökhagyó hamvai szétszórásának a helyszínét már meglátogatták. A felperes ilyen látogatást nem tett. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a felperes kegyeleti jogait az alábbi magatartásaikkal: – eltitkolták a felperes előtt, hogy az örökhagyó búcsúztatóján egy üres urna volt kiállítva, amely nem tartalmazta az örökhagyó hamvait; – nem tájékoztatták a felperest az örökhagyó hamvai szétszórásának helyéről és idejéről, ezáltal a felperest megfosztották az eseményen való részvétel lehetőségétől; – a hamvak ...i szétszórásával megakadályozták, hogy a felperes megadja az örökhagyónak azt a végtisztességet, hogy kívánsága szerint a pilisi erdőkben nyugodhasson. Kérte az alperesek kötelezését arra, hogy tettükért szóban és írásban is fejezzék ki sajnálkozásukat, illetve a felperes feljogosítását arra, hogy az alperesek elégtételadásra való kötelezéséről a halotti toron résztvevő, végtisztesség adás céljából megjelent személyeket írásban tájékoztassa. Kérte, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket egyetemlegesen 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Keresetét a Ptk.
- §
(1)bekezdésre, 84. §
(1)bekezdés a),
- c)és
- e)pontjaira, illetve a Ptk. 355. §
(4)és 344. §
(1)bekezdésére alapította. Hivatkozott ezen túlmenően a temetőkről és temetkezésről szóló
- évi XLIII. törvény
- és
- §-ára. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy az örökhagyó halálát megelőzően megbízta a II. rendű alperest azzal, hogy gondoskodjon hamvainak ...i szétszórásáról. Ezt a II. rendű alperes elvállalta, így az örökhagyó és a II. rendű alperes között szóbeli megállapodás jött létre a temetés módjáról. Ezért a II. rendű alperes a temetői törvény
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján mindenkit megelőzve volt jogosult és köteles a temetés módjáról, helyéről és idejéről gondoskodni. A hamvasztás intézésében és a hamvak ...i szétszórásában az I. rendű alperes nem vett részt. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes kegyeleti jogát azzal, hogy az örökhagyó hamvai szétszórásának helyéről és idejéről nem tájékoztatta. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy emiatt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a felpereshez intézett levélben kérjen bocsánatot a felperestől. Feljogosította a felperest, hogy a levél tartalmáról a néhai búcsúztatásán megjelent személyeket tájékoztassa. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest és a II. rendű alperest, hogy fizessenek meg felhívásra személyenként 60.000 forint le nem rótt kereseti illetéket. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperes részére 100.000 forint elsőfokú perköltséget, míg egyéb költségeiket a felek maguk viselik. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság a Ptk. hatályba lépésével összefüggő átmeneti és egyéb rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 8. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a régi Ptk. szabályai szerint bírálta el. Az örökhagyó által a II. rendű alperes részére írásban adott és a ...ban történő, urna elhelyezése nélküli hamvasztásra is kiterjedő meghatalmazás alapján bizonyítottnak látta a II. rendű alperesnek azt az állítását, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes között szóbeli megállapodás jött létre az örökhagyó hamvainak elszórására. Az írásbeli meghatalmazás ugyan a hamvak szétszórásának helyéről nem tartalmaz rendelkezést, az örökhagyó azonban a II. rendű alperesnek minden hatóság előtti eljáráshoz és a személyével kapcsolatos intézkedések megtételéhez teljes körű meghatalmazást adott. A felperest erről nem tájékoztatta és nem adott számára feladatot a személyével kapcsolatos intézkedésekre, mert a közelében tartózkodó II. rendű alperes volt az a személy, akire a halálával kapcsolatos ügyintézést bízta. Ennek következtében azáltal, hogy az örökhagyó hamvait nem a pilisi erdőben szórták szét, a felperes kegyeleti joga nem sérült. Amennyiben az örökhagyónak volt is korábban ilyen kívánsága, ezt az utóbb tett rendelkezés felülírta. Nem találta ugyanakkor bizonyítottnak az elsőfokú bíróság azt az alperesi állítást, hogy az örökhagyó rendelkezése szerint a család tagjainak nem is lehetett tudomása hamvai szétszórásának helyéről és idejéről. Ezért a II. rendű alperes azzal a magatartásával, hogy nem tájékoztatta a felperest a hamvak szétszórásának helyéről és idejéről, megfosztotta annak lehetőségétől, hogy a szétszóráskor az örökhagyótól elbúcsúzzon, megnehezítette számára a gyász feldolgozását. Ezáltal a felperest kegyeleti jogainak gyakorlásában jogellenesen akadályozta és ezzel a felperes személyiségi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes részéről történt jogsértés tényét nem állapította meg, mert a II. rendű alperes kész tények elé állította az I. rendű alperest azáltal, hogy csak az üres urnát hozta Magyarországra és az I. rendű alperes a hamvak szétszórásának megszervezésében és lebonyolításában nem is vett részt. Ezen indokok alapján az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján megállapította a II. rendű alperes által elkövetett jogsértés tényét és a
- c)pont alapján elégtétel adására kötelezte. Az elsőfokú bíróság a felperesnek abból a magatartásából, hogy az I. rendű alperes megbízásából számára levelet író személynek 2014. július 13. napján olyan tartalmú választ adott, hogy az urnát akkor adja át az I. rendű alperesnek, ha a hagyatékból őt megillető vagyontárgyakat megkapja, azt a következtetést vonta le, hogy a II. rendű alperes jogsértése nem okozott a felperes részére olyan lelki sérelmet, ami egyértelműen hátrányos változást eredményezett volna. A felperesnek a jogsértés miatti jogos felháborodása önmagában nem jelent nem vagyoni hátrányt. Nem bizonyította a felperes azt az állítását, hogy a hamvak távollétében történt szétszórása számára olyan súlyos lelki megrázkódtatást jelentett, amelynek kiküszöbölése érdekében indokolt lenne a nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezés. Ezért ezt a keresetet elutasította az elsőfokú bíróság. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítése és módosítása mellett azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg: – állapítsa meg, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes kegyeleti jogait az örökhagyó hamvainak ...ban történt szétszórásával is, mert ezáltal megakadályozta a felperes számára, hogy az örökhagyó hamvait kívánságának megfelelően a ...ben szórja szét; – az I. rendű alperes jogsértését állapítsa meg azért, mert elhallgatta előle, hogy a ...n 2014. február 22. napján tartott búcsúztatón az urna üres volt, illetve azért, mert nem tájékoztatta a felperest az örökhagyó hamvai szétszórásának helyéről és idejéről; – kötelezze továbbá az alpereseket 2.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Kérte továbbá az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, mert a felperes keresetén 120.000 forint illetéket lerótt. A fellebbezés részben alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben a felperes fellebbezésének megfelelően kiegészítette, illetve módosította. Nem tartotta azonban indokoltnak azon megállapítás mellőzését a tényállásból, hogy az örökhagyó hamvai szétszórásának helyét magyarországi ismerősök a II. rendű alperestől származó információk alapján meglátogatták. A felperes ezen tény megállapítását azért sérelmezte, mert az csupán „bemondáson” alapul. Ez a hivatkozása azonban alaptalan. Az alperesek a 2016. július 7. napján előterjesztett előkészítő iratban adták elő, hogy az örökhagyó ismerőse, ... több, az örökhagyó magyarországi baráti köréhez tartozó személynek mutatta meg a hamvak szétszórási helyét és biztosította, hogy ott is megemlékezhessenek az örökhagyóról. (14. sorszám alatti irat 2. oldal) A felperes ezt az előkészítő iratot megkapta (15. sorszám alatti jegyzőkönyv 1. oldal) és az iratot a bíróság a tárgyaláson is ismertette. A felperes az előkészítő iratban foglalt ezen tényállítással szemben észrevételt nem tett, azt nem vitatta. A II. rendű alperes a 2016. július 7. napján tartott tárgyaláson személyes meghallgatása során is elmondta, hogy az örökhagyó magyarországi barátai már mentek ki ...ba és ellátogattak a hamvak szétszórásának helyszínére, amelyet ... mutatott meg számukra. (15. sorszám alatti jegyzőkönyv 4. oldal) Ezt a II. rendű alperesi állítást, annak valóságtartalmát a felperes nem vitatta, így a tényállítás nem szorult bizonyításra sem. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor ezt, a jogvita elbírálása során is jelentőséggel bíró alperesi előadást tényként rögzítette. Alaptalanul állítja a felperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályainak megsértésével tulajdonított bizonyító erőt az örökhagyó által adott meghatalmazásnak, mert az egyszerű fénymásolt irat bizonyító erővel nem rendelkezik, nem szerepel rajta két tanú aláírása és az örökhagyó által adott meghatalmazás a Ptk. 223. §
(3)bekezdés értelmében egyébként is megszűnik bármelyik fél halálával. A
- sorszám alatti okirat valóban egy egyszerű fénymásolat, amelynek azonban a harmadik, az örökhagyó által saját kezűleg írt, és a hamvasztásra vonatkozó kiegészítést tartalmazó oldalának eredeti példányát is csatolta a II. rendű alperes. (
- szám alatt csatolt irat) A meghatalmazás első oldalán valóban csak az örökhagyó és a II. rendű alperes aláírása szerepel, ezért az a Pp. 199.§ szerinti egyszerű okiratnak minősül. A
- november 24.,
- december 1., valamint a és
- december
- napján kelt kiegészítéseket azonban az örökhagyó saját kezűleg írta és azt alá is írta, így a hamvasztásra vonatkozó kiegészítést is tartalmazó önálló oldalak a Pp.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján önállóan, teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülnek. Az a tény, hogy az okirat első oldalát tanúk nem írták alá, illetve az, hogy az örökhagyó halálával a meghatalmazás megszűnt, az iratot az okirat jellegétől nem fosztja meg. Annak csupán az a következménye, hogy amíg a teljes bizonyító erejű magánokirat a Pp. 196. §
(1)bekezdés alapján ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el, addig az egyszerű okirat bizonyító erejét a Pp.
- §. alapján a bíróság mérlegeli, és a tárgyalás, valamint a bizonyítás összes adatainak mérlegelése alapján ítéli meg, hogy az okirati bizonyítás eredménye mennyiben vehető figyelembe. A felperes nem az irat valódiságát, az örökhagyótól származását vitatta, hanem az alakiságot és a Pp. szerinti bizonyító erejét (
- sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal). Annak megítélése azonban, hogy egy eredeti okiratnak, illetve egy okiratról készült másolatnak mi a bizonyító ereje, a bíróság mérlegelésére tartozik és a bíróság az ellenfél vitatása esetén is tulajdoníthat bizonyító erőt egyszerű magánokiratnak is. Az elsőfokú bíróság az okirat tartalmának helyes mérlegelésével állapította meg, hogy az örökhagyó megtette azt a nyilatkozatot, amelyben felhatalmazta a II. rendű alperest a ...ban, urnában történő elhelyezés nélküli hamvasztásra. Ezen okirati bizonyíték mellett ... Árpád (
- sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal) tanúvallomásának helyes mérlegelésével állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy az írásbeli meghatalmazás tartalmán túlmenően az örökhagyó és a II. rendű alperes szóban megállapodtak abban is, hogy a hamvak szétszórásának helye ...ban legyen. A tanú vallomását nem teszi elfogulttá az, hogy a tárgyaláson fényképet tudott csatolni. Nyilvánvaló, hogy a tanú tudta, hogy milyen tényekre kívánja a bíróság meghallgatni és az, hogy a tárgyalásra az állítását alátámasztó fényképet is magával hozta, ez elfogulatlanságát semmiben sem kérdőjelezi meg. Nem vétett mérlegelési hibát az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a tanú vallomását részben, csak a hamvak szétszórásának helyére vonatkozóan fogadta el. A tanú vallomása azért nem volt alkalmas azon II. rendű alperesi állítás bizonyítására, hogy az örökhagyó a hamvak szétszórását a családtagok távollétében kérte, mert a tanú ebben a körben úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyó kívánsága az volt, hogy a szórásánál a barátai legyenek jelen, de azt nem mondta kifejezetten, hogy a család nem lehet ott. Az elsőfokú bíróság tehát a Pp.-nek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó
- §
(1)bekezdés előírásainak megfelelően állapította meg, hogy az örökhagyónak a II. rendű alperes felé részben írásban, részben szóban kifejezett kívánsága az volt, hogy hamvainak szétszórására ...ban kerüljön sor. Helyesen döntött ezért az elsőfokú bíróság úgy, hogy nem követett el jogsértést a II. rendű alperes akkor, amikor a hamvakat ...ban szórta szét és nem állapítható meg a felperes kegyeleti jogainak megsértése azért, mert az örökhagyó hamvait nem tudta a ...ben elszórni. Alapos a felperes fellebbezése arra vonatkozóan, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes kegyeleti jogait annak eltitkolásával, hogy a ...n
- február
- napján tartott búcsúztatón az urna nem tartalmazta az örökhagyó hamvait. Az I. rendű alperes nem vitatta, hogy a búcsúszertartást megelőzően erről a tényről tudomást szerzett. Maga is elmondta, hogy az erről történt tudomásszerzés lelkileg megtörte (
- sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal). Ebből értelemszerűen következik, hogy amikor a felperes tudomást szerzett arról, hogy kegyeletét egy üres urna előtt rótta le, rá is ugyanilyen hatással volt. Miután a szertartásra az urnát az a II. rendű alperes hozta, aki a felperes által is tudottan az örökhagyó hamvasztását intézte és az urnát az örökhagyó fényképe mellett a ravatalon helyezték el kifejezetten abból a célból, hogy az urna előtt történjen a búcsúzás, teljesen egyértelmű, hogy mindenki, így a felperes is azt feltételezte, hogy az urna tartalmazza az örökhagyó hamvait is. A felperes tehát abban a tudatban vett részt a búcsúszertartáson, hogy édesapjának földi maradványai is ott vannak. Az, hogy ennek ellenkezőjéről az I. rendű alperes nem tájékoztatta a felperest, a kegyeleti jogainak a megsértését jelenti. Nem mentesíti a felelősség alól az I. rendű alperest az, hogy ezt a helyzetet a II. rendű alperes idézte elő és őt kész tények elé állította. Az I. rendű alperes tudott arról, hogy az urna üres, akkor járt volna el a helyzethez méltóan, ha erről a felperest is tájékoztatja. Ezen indokok alapján ebben a részében az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; megállapította, hogy ezzel a magatartásával az I. rendű alperes is megsértette a felperes kegyeleti jogait, és a II. rendű alperessel azonos módon kötelezte elégtétel adására. Alaptalanul állítja ugyanakkor a felperes az I. rendű alperes felelősségét azzal kapcsolatban, hogy a hamvak szétszórásának helyéről és idejéről nem történt meg a felperes tájékoztatása. A felperes fellebbezésében is csak feltételezte, hogy az I. rendű alperes tisztában volt a hamvak szétszórásának helyével és idejével. Ennek azonban a per adatai ellentmondanak. Az I. rendű alperes még a
- március
- napján tartott tárgyaláson sem tudta, hogy mikor történt a hamvak elszórása, annak időpontját
- január
- és február
- napja közötti időtartamra tette. (
- sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal) A II. rendű alperes állítása pedig egyértelműen az volt, hogy a hamvak szétszórását ő szervezte, abban az I. rendű alperes nem vett részt (
- sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal). Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint nem bizonyított az a felperesi állítás, hogy az alperesek által okozott jogsértések olyan lelki sérelmet okoztak a felperes számára, amelyet nem vagyoni kártérítéssel kellene kompenzálni. Azon túlmenően, hogy az urna üres voltának kiderülését követően a felperes az urna átadását vagyontárgyak kiadásához kötötte, cáfolja a mély lelki sérelmek keletkezését az is, hogy a felperes azóta – 3év elteltével – sem tett lépéseket annak érdekében, hogy kegyeletét a hamvak szétszórásának helyén lerója. Ezen objektív adatok mellett nem alkalmas a felperest ért lelki sérelmek bizonyítására a közeli hozzátartozói viszony miatt érdektelennek nem tekinthető édesanyjának tanúvallomása sem. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az érvelését is, hogy alperesek jogsértése miatti jogos felháborodás önmagában nem indokolja a nem vagyoni kártérítés fizetésére történő kötelezést. Ezen indokok alapján az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróság nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezését. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása folytán módosult a pernyertesség, pervesztesség aránya: a felperes pernyertessége fele részben, a jogsértés objektív jogkövetkezményeiben állapítható meg. Ennek megfelelően módosította az ítélőtábla az elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést. A felperes perköltségeként számolta el azt is, hogy a fellebbezésnek megfelelően keresetén lerótt 120.000 forint kereseti illetéket. Ezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp.
- §
(2)bekezdés alapján részben megváltoztatta; a Ptk. 84. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján megállapította az I. rendű alperes által elkövetett kegyeleti jog megsértését és a
- c)pont alapján a II. rendű alperessel egyező módon kötelezte elégtétel adására. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes fellebbezése részben – az I. rendű alperes által elkövetett jogsértés megállapítása körében – volt alapos, míg a II. rendű alperes által elkövetett további jogsértés és a nem vagyoni kártérítés fizetésére vonatkozó fellebbezés körében alaptalan volt. Ezen pernyertesség, pervesztesség figyelembe vételével rendelkezett az ítélőtábla a felek másodfokú perköltségének viseléséről a Pp. 239. §. alapján alkalmazandó 81. §
(1)bekezdés alapján. Budapest,
- június
- . Lukács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Kepesné dr. Bekő Borbála s.k. bíró