Pfv.21411/2016/8 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.411/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Pecsenye Csaba előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Dr. Czudar Sándor ügyvéd Az alperes: ... Az alperes képviselője: dr. Fazekas Éva ügyvéd A per tárgya: Vételár megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.622/2015/5-II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Balassagyarmati Törvényszék 22.G.20.273/2015/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperes részére 1.000.000 (Egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A peres felek
3. november
4. napján kötöttek egymással szerződést a felperes tevékenysége során keletkező alumíniumöntvény és forgács, valamint bronzforgács és darabos bronz fémhulladékok szállítása és kezelése tárgyában. A felperes a tevékenységének végzése során keletkező valamennyi hulladék elszállítása és hasznosítása tárgyában
5. évben [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] pályázatot írt ki, amellyel összefüggésben az alperest is felhívta ajánlattételre. Az alperes pályázott és a pályázat nyertese lett, amelynek eredményeként a felek
6. november
7. napján szerződést kötöttek. A szerződésükben előzményként rögzítették, hogy a tartós együttműködésben bízva az alperes vállalja, hogy az átvett hulladékért a pályázat során ajánlott és ott nyertes ajánlatával egyező, a korábbi szerződéshez képest magasabb árat már
8. június
9. napjától kezdődően megfizeti annak ellenére, hogy az élő szerződésének rendelkezései szerint még 6 hónapig jogosult lett volna a korábbi szerződés szerinti díj fizetésére. A felek a szerződést határozott időtartamra,
10. december
11. napjától
12. május
13. napjáig terjedő időszakra kötötték azzal, hogy a szerződésben meghatározott hulladékok ára visszamenőlegesen
14. június
15. napjával lép életbe. Megállapodtak abban, hogy a szerződés kizárólagosságot keletkeztet a felek viszonylatában, de mennyiségi kötelezettséget nem a felperes részére. Rögzítették azt is, hogy a felek szándéka az, hogy a felperesnél keletkezett hulladékok telephelyéről elszállításra kerüljenek, s érdekeinek sérelme nélkül az adó-, vám és környezetvédelmi szabályok hatályosuljanak, ugyanakkor árbevétele is keletkezzék. Ennek kapcsán pedig alperes nem csupán a hulladékok megvásárlását, hanem az elszállított hulladékok további felhasználásra, illetőleg felismerésre alkalmatlanná tételét vállalta. A határozott idejű szerződés feltételeként az alperes 22.000.000 forint szerződéskötési díjat volt köteles megfizetni a felperesnek. A hulladék vételárát a felek a szerződés
16. és
17. számú mellékleteiben foglaltakra utalással akként határozták meg, hogy a fémhulladékok vételárát részben a londoni fémtőzsde áraihoz kötötték, meghatározva a számítás módját az alumínium és a bronz vonatkozásában, míg az egyéb hulladékok tekintetében és a darabos vas és vasforgács vonatkozásában konkrét egységárat határoztak meg. A vételár körében az alperes által átvett alumínium forgács fémhulladék súlyából a nedvességtartalomra való tekintettel 18 %-os mértékű levonást fogadtak el. Rögzítették azt, hogy a szerződésben meghatározott számítás alapulvételével kialakított vételár az alperes valamennyi költségét magában foglalja, ezt meghaladóan semmilyen címen, további összeget érvényesíteni nem jogosult, és semmiféle egyéb jogcímen levonást nem érvényesíthet. A fizetés alperes részéről a felperes által kiállított számla ellenében a számla kézhezvételétől számított 8 napon belül történik. A számla kiállításának alapja a felek képviselői által leigazolt szállítólevél és mérlegjegy, amelynek alapján meghatározható az elszállított hulladék fajtája, minősége és súlya. Kikötötték, hogy az alperes egy időpontban fennálló tartozása a 25.000.000 forintot nem haladhatja meg. Ebben az esetben soron kívüli utalást kell teljesítenie, amennyiben ezt elmulasztja, az a szerződés lényeges megszegésének minősül. Lényeges szerződésszegésnek minősítették alperes részéről az átvett hulladék vételárának felhívástól számított 7 munkanapot meghaladó meg nem fizetését, valamint a hulladék átvételének megtagadását is. [10] A felmondás körében akként állapodtak meg, hogy amennyiben az egyik fél lényeges szerződésszegést követ el, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél üzleti vagy egyéb érdekeit jelentősen sérti, a másik fél jogosult a szerződést a lényeges szerződésszegés vagy jelentős érdeksérelem megjelölésével azonnali hatállyal felmondani. [11] Megállapodtak abban, hogy amennyiben a felperes a szerződést jogellenesen szünteti meg, vagy az alperesnek lényeges érdeksérelmet okoz, a felperes köteles részére visszatéríteni a szerződéskötési díjnak a szerződés lejártához viszonyított időarányos részét, a jogellenesség megállapításától számított 15 napon belül, kivéve, ha az a felperesen kívül álló okok miatt következik be, illetve ha a gyárat bezárnák vagy más társaság részére értékesítenék. A 6 hónapos időszakra számított, az alperes által vállalt díjtöbbletből származó bevétel a szerződés első 3 éven belüli, a felperesnek felróható okból történő megszűnése esetén az alperes részére visszatérítésre kerül. [12] A felek a szerződést
18. március
19. napján módosították. Rögzítették, hogy a szerződésükben foglalt árazás
20. június
21. napjára visszamenőleges alkalmazására figyelemmel a
22. június
23. és december
24. napja közötti időszak vonatkozásában az alperesnek vételár különbözet címén 46.179.251 forint tartozása keletkezett, amelyet
25. március
26. napjáig köteles megfizetni. A szerződésük időtartamát további 6 hónappal meghosszabbították
27. november
28. napjáig azzal, hogy e rendelkezés hatályba lépésének feltétele a vételárhátralék fenti határidőben történő hiánytalan megfizetése. [13] A visszamenőleges árkülönbözetet az alperes a felperesnek határidőben megfizette. [14] A felek
29. február
30. napján a szerződés újabb módosításában állapodtak meg, miszerint a szerződés 4.
31. pontjában meghatározott, a
32. számú mellékletben rögzített alumínium forgács fémhulladék súlyából a levonás mértékét a nedvességtartalomra való tekintettel további 15 %-kal megnövelték, megállapították, hogy a szerződésmódosítás időpontjától ezen levonás mértéke összesen 33 %. Rögzítették, hogy a korrekcióra az alperes minőségi reklamációja alapján került sor ideiglenes hatállyal, amíg a felek a reklamációra nem találnak végső megoldást. Módosították a szerződés
33. számú mellékletét is ezzel összhangban, amely szerint az alperes által átvett alumínium forgács fémhulladék súlyából a nedvességtartalomra tekintettel 33 %-os mértékű levonást fogadtak el. [15] Az alperes a felperestől a hulladékot folyamatosan szállította el, s a felperes a szállítások után számláit az alperes irányába folyamatosan állította ki. [16] A nedvességtartalom csökkentése vonatkozásában a felek folyamatosan egyeztettek, de a szükségessé váló intézkedések körében megállapodásra jutniuk teljes körűen nem sikerült. Ezért az alperes a felperes egyik alkalmazottjához
34. november
35. napján írt emailjében közölte, hogy a szerződést felmondottnak tekinti, mivel a felperes nem tudja a szerződött minőségű árut biztosítani részére.
36. december 5-én az alperes az összes kifizetetlen számlát visszaküldte felperesnek arra hivatkozással, hogy az áru a szerződéstől eltérő, nem megfelelő minőségű volt. Ezzel együtt alperes visszakövetelte a felperesnek megfizetett árkülönbözetet is. [17] A felperes az alperes e-mailjét a szerződés felmondásaként nem fogadta el, az alperes 25.000.000 forintot meghaladó tartozására figyelemmel a szerződést
37. december
38. napján kelt levelével az alperes lényeges szerződésszegésére hivatkozással azonnali hatállyal felmondta, felszólítva az összesen 33.837.102 forint összegű lejárt tartozása 8 napon belül történő megfizetésére. A felszólításnak az alperes nem tett eleget. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [18] Felperes keresetében 33.837.103 forint lejárt vételár és a késedelembeesés időpontjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Indokolása szerint a peres felek között létrejött szerződés alapján az alperes a hulladékot folyamatosan elszállította, az átvett hulladékok vételárát azonban a kereseti követelésben meghatározott mértékben nem fizette meg. Ez a körülmény az alperes súlyos szerződésszegésének minősül, melyre tekintettel a szerződést felmondta. [19] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a peres felek a közöttük létrejött szerződésben az alumínium forgács hulladék vonatkozásában konkrét minőségben állapodtak meg, ezen minőséget azonban a felperes produkálni nem tudta, a hulladék minősége a reklamációi ellenére nem javult, ezért a szerződést felmondta. A felmondásra tekintettel részére visszajár a szerződéskötési díj időarányos része 6.402.921 forint, valamint a részéről felperesnek megfizetett 46.179.251 forint összegű árkülönbözet. E két összeget szembeállítva a felperes 33.837.103 forint követelésével, megállapítható, hogy fizetési kötelezettsége felperes irányába nincs. Az alperesi és felperesi fizetési kötelezettség különbözete 18.745.069 forint és annak járulékai tekintetében viszontkeresetet terjesztett elő. [20] Felperes a viszontkereseti kérelem elutasítását kérte. Indokolása szerint a felek között létrejött szerződés minőségi kikötést az alumínium forgács vonatkozásában nem tartalmazott, így értelemszerűen részéről hibás teljesítés sem valósulhatott meg. Ebből a körülményből az is következik, hogy szerződésszegést nem követett el, így alperesi részről erre hivatkozással a szerződés felmondása alaptalan. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy alaptalan felmondását az alperes nem megfelelően gyakorolta, azt nem a nyilatkozattételre jogosult alkalmazottjával közölte, s nem a szerződésben írt alakszerűség betartásával. Az első- és másodfokú ítélet [21] Az elsőfokú bíróság alperest a kereset szerint marasztalta, míg a viszontkeresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felek adásvételi szerződéssel vegyes vállalkozási szerződést kötöttek. Elfogadta a felperes azon érvelését, amely szerint a felek szerződése konkrét minőségi kikötést nem tartalmaz. Ebből következően az alperes minőségi kifogásra hivatkozással történt azonnali hatályú felmondását nem tartotta jogszerűnek. Az alperes tartozása általa sem vitatottan a 25.000.000 forintot elérte, amely az alperes részéről minősült lényeges szerződésszegésnek, s az a felperes azonnali hatályú felmondására adott okot. [22] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta. A peres felek jogi érveléseit elbírálta, és helyes jogi álláspontot elfoglalva hozta meg döntését, érdemi határozata helytálló, azt az alapul szolgáló jogszabályok pontos megjelölésével részletesen megindokolta, azzal a másodfokú bíróság teljes egészében egyetért. Rámutatott arra, hogy helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a nyilatkozatok értelmezésénél a felek ügyleti akaratát egyértelműen tükröző okirati bizonyítékból indult ki. Helyesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy a
39. november 30-án kötött szerződés a felperes által vállalt szolgáltatásra vonatkozóan a nedvességtartalom tekintetében konkrét minőségi kikötést nem tartalmaz. A nedvességtartalom kizárólag az alperesi ellenszolgáltatásként fizetendő vételár meghatározása körében került elfogadásra, azzal a felek a vételár egyik tényezőjeként figyelembe vett súlyból történő levonás általuk figyelembe venni kívánt mértékét határozták meg. A szerződésmódosítás során pedig a nedvességtartalom százalékának megnöveléséhez az alperes hozzájárult, szemben a védekezésében felhozottakkal, amely szerint lényeges minőségi kritérium volt a szerződéskötés során a 18 %-os nedvességtartalom. A bizonyítási kötelezettség általános szabálya alapján a perben a felperes tagadásával szemben az alperes a reá háruló bizonyítási kötelezettség ellenére nem bizonyította, hogy a szerződésben vállalt felperesi szolgáltatás a módosított szerződésben meghatározott, és a Ptk.
40. §-ában megfogalmazott követelményeknek nem felelt meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak a hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetét elutasító és felperest viszontkereset szerint marasztaló ítélet meghozatalát, másodlagosan az első- vagy a másodfokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését kérte. Idézte a Ptk.
41. §

(1), 207. §

(1), 277. §

(1)és 305. §

(1)bekezdését arra hivatkozva, hogy a jogerős ítélet a bizonyítás anyagát nem megfelelően értékelte, s abból téves következtetést vont le, megsértve ezzel egyrészt a Pp. 3. §

(5)bekezdésében foglalt tényállás felderítési kötelezettséget, másrészt a Pp. 206. §

(1)bekezdését, mivel a bizonyítékokat nem okszerűen értékelte. Ennek kapcsán utalt arra, hogy az alumínium forgács hulladék jellemző tulajdonságát, annak tisztaságában állapították meg, mégpedig a nedvességtartalom 18 %-os mértékében. Ezt a szerződés mellékletében határozták meg. Önmagában az a körülmény, hogy ez a minőségi kikötés az ármeghatározásra vonatkozó rendelkezések között került elhelyezésre, nem indokolja annak figyelmen kívül hagyását. A felek között létrejött ideiglenes szerződésmódosítás is azt rögzíti, hogy arra a minőségi reklamációja alapján került sor, s a felek közötti levelezés is minőségi problémaként kezeli a nedvességtartalmat. Az alperesi minőségi reklamáció elismerését jelenti az a körülmény is, hogy a felperes a nem megfelelő minőség miatt több mint 21.000.000 forint visszatérítést adott. Ugyanakkor a felek a minőségi problémára közösen kerestek megoldást, s a per során tett nyilatkozataiban maga a felperes is minőségi panaszként jellemzi az alperesi kifogást. [24] Hivatkozott továbbá arra is, hogy a Pp. 3. §

(3)bekezdését sérti a jogerős ítélet figyelemmel arra, hogy bár részletes nyilatkozatot tett a számítási és számlázási hibákkal kapcsolatos kifogásaira, nem kapott megfelelő felhívást további nyilatkozatok megtételére. [25] A Pp. 3. §

(3)bekezdésének megsértését állította arra figyelemmel, hogy a per során az elsőfokú bíróság kizárólag rá osztott ki bizonyítási terhet és csupán a ki nem fizetett áru nem megfelelősége és az árazás nem szerződés szerinti teljesítése kapcsán. Ez a felhívás sem volt azonban kellően konkrét, a viszontkereset vonatkozásában pedig egyáltalán nem került sor tájékoztatásra. [26] Álláspontja szerint megsértette az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §

(6)bekezdését is, amikor a tárgyalást úgy rekesztette be, hogy arra csak felperest figyelmeztette, az ügyvédi költségek vonatkozásában felperes által csatolt okiratot számára nem küldte meg, s nem tette lehetővé, hogy a tárgyaláson elhangzottakra nyilatkozzék. [27] Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Indokolása szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt korábban nem érvényesített kifogásokra hivatkozik, másrészt érvelésével érdemben a bizonyítékok felülmérlegelését kéri, holott a felülvizsgálati eljárásban egyikre sincs lehetőség. Szerinte a bíróság helytállóan értékelte a bizonyítékokat, s jutott arra a következtetésre, hogy a felek között létrejött szerződés az alumínium forgács vonatkozásában minőségi kikötést nem tartalmaz. A szerződés felmondására jogszerűen a részéről került sor. Az elsőfokú bíróság megfelelő módon tájékoztatta a bizonyítási teherről a feleket, ennek keretében pedig tájékoztatást nyújtott az alperes részére is akkor, amikor kioktatta arról, hogy őt terheli annak bizonyítása, hogy a ki nem fizetett áru nem a szerződésnek megfelelő volt, az árazás nem megfelelően történt, az egységár nem a szerződés szerint került megállapításra. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [29] A Ptk. 205. §

(1)bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződési akarat kifejezése történhet írásban, szóban és ráutaló magatartással is. Jelen esetben a peres felek akaratukat írásban nyilvánították ki, szerződésüket írásban kötötték. A felek ellentétes perbeli nyilatkozataira tekintettel helytállóan vizsgálta a bíróság a szerződés tartalmának megállapításakor, hogy az írásban kinyilvánított akarat tartalmazott-e minőségi előírást az alumínium hulladék, illetve forgács tekintetében, volt-e ezzel kapcsolatban egyező akaratnyilvánítás. Ennek megállapítása során a Ptk. 207. §

(1)bekezdésének alkalmazásával azt kellett vizsgálni, hogy miként kellett értenie a peres feleknek egymás nyilatkozatait, a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint. Ezen belül is azt a szerződéses kitételt, miszerint az alperes által átvett alumínium forgács fémhulladék súlyából a nedvességtartalomra való tekintettel 18 %-os mértékű levonást fogadtak el. [30] A felek között létrejött szerződésben a „minőség" kifejezés csupán a 7.

1. pontban szerepel, miszerint a számla kiállításának alapja a Társaság és a Vállalkozó képviselője által leigazolt szállítólevél és mérlegjegy, amelynek alapján meghatározható az elszállított hulladék fajtája, minősége és súlya. Ezen rendelkezésből kitűnően a felek a minőség és a súly kérdését külön kezelték. Alperes csupán állította, hogy a súly miatti 18 %-os mértékű levonás a minőségi megállapodást takarja a felek akarata szerint. A szavak általánosan elfogadott jelentése azonban az alperesi értelmezést nem támasztja alá, és azt az eset körülményei sem indokolják. [31] A felek szándéka a szerződésből kitűnően arra irányult, hogy a felperesnél keletkező gyártási hulladékot az alperes teljes körűen elszállítsa, azt kezelje, ártalmatlanítsa, illetőleg újrahasznosítsa. E hulladék részét képezte az alumínium alkatrészek készítése során felhasznált emulzió is, amely nem az alumínium forgács tulajdonsága, hanem a kevert hulladék egyik - nem Ptk. szerinti - alkotórésze. Az alperes által hivatkozott 72/
2. (VIII.27.) VM rendelet a hulladékjegyzékről szól, minőségi leírást az alumínium hulladék tekintetében nem tartalmaz, csupán a jelölés vonatkozásában állapít meg rendelkezéseket. A perbeli szerződésben nem szabályozták a hulladék átvételének módját, nincsenek rendelkezések az átvételkori minőség megvizsgálására. A rendelkezésre álló adatok szerint átvételkor a minőség megvizsgálására sem került sor, a nedvességtartalmat a hulladék feldolgozása alkalmával állapították csupán meg. A felek már a perbeli szerződés megkötése előtt is szerződéses kapcsolatban álltak, alperes a felperes gyártási technológiáját, a keletkező hulladékok összetételét ismerte. Ebből következően nem érthette felperes szerződéses nyilatkozatát akként, hogy a felperesnél keletkező hulladék vonatkozásában a nedvességtartalom tekintetében - minőségi kikötést tett volna. [32] Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy életszerűtlen, a gazdasági logikával ellentétben álló lett volna a részéről olyan szerződés megkötése, amelyben alkatrészgyártási tevékenysége végzése során keletkező hulladék minőségét is meghatározza. Ezzel a körülménnyel az alperes is tisztában kellett, hogy legyen, hiszen a felek között létrejött megállapodás - a korábban kifejtettek szerint - az esetleges minőségi kifogás intézésére, szankciókra nem tartalmaz rendelkezéseket. [33] Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a nedvességtartalom számolása kapcsán elfogadta alperes szóhasználatát, és a magasabb nedvességtartalom miatti reklamációt minőségi kifogásként kezelte, nem teszi megállapíthatóvá a minőségben történt megállapodást. Mindezekre figyelemmel a bíróság jogerős ítéletében jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felek között létrejött szerződés az alumínium forgács tekintetében minőségi kikötést nem tartalmazott, s ebből következően az alperes erre alapított felmondása nem volt jogszerű. [34] Nem sérti a jogerős ítélet a Pp.
3. §

(3)bekezdését sem. Az elsőfokú bíróság

1. sorszámú végzésében a bizonyítási teherről, a bizonyítási kötelezettségről részletesen tájékoztatta a feleket. E tájékoztatás kiterjedt az alperes által bizonyítandó körülményekre is. Ez a tájékoztatás ugyan az alperes viszontkeresetének előterjesztését megelőzően történt, azonban a viszontkeresete alátámasztásául az alperes ugyanazon érvekre hivatkozott, mint a keresettel szembeni védekezése során, így értelemszerűen az elsőfokú bíróság által adott tájékoztatás a bizonyítás körében a viszontkereset alapjául megjelöltek bizonyítására is megfelelő volt. [35] Nem sérti a jogerős ítélet a Pp.
2. §

(6)bekezdését sem amiatt, mert a tárgyalás berekesztése előtt az ügyvédi költségek vonatkozásában benyújtott felperesi beadvány alperes részére kézbesítésre nem került. A perköltség összegét ugyanis a bíróság maga állapítja meg, e körben a kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül. Ilyen formán nincs jelentősége annak, hogy az alperes a felperes és jogi képviselője között az ügyvédi költségek tekintetében létrejött szerződést megismerte-e, avagy sem. [36] Nem állapítható meg jogszabálysértés arra tekintettel sem, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást úgy rekesztette be, hogy arra az alperest, illetőleg képviselőjét nem figyelmeztette. A Pp. 145. §

(2)bekezdésében szabályozott figyelmeztetésre vonatkozó rendelkezés a Pp. IX. fejezetének részét képezi, amely fejezet a tárgyalásról szól. Értelemszerűen a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés csak azoknak szólhat, akik a tárgyaláson részt vesznek. A tárgyaláson részt nem vevő felet, illetőleg képviselőjét a tárgyalás berekesztésére figyelmeztetni nem kell. [37] Mindezekre figyelemmel az állapítható meg, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért a Kúria azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján. Záró rész [38] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amelynek összegét a Kúria a jogi képviselettel összefüggésbe felmerült, s a 32/

1. (VIII.22.) IM számú rendelet alapján megállapított bruttó összegű ügyvédi munkadíjban határozta meg. [39] Az alperes a felülvizsgálati eljárási illetéket lerótta, ezért arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett. [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alperes kérelmére, a Pp.
2. §

(1)bekezdése értelmében tárgyaláson bírálta el. [41] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. április
2. . Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Pecsenye Csaba s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró