Bhar.261/2016/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel, a

(3)bekezdés ba) pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérletében, mint társtettes és a Btk. 232.§

(1)bekezdése szerint minősülő közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény bűntettében állapította meg, ezért - a kihirdetett ítélet szerint halmazati büntetésül 10 hónap szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, továbbá döntött a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. III. r. vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 316. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel, a

(4)bekezdés b/1.) pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérletében, mint társtettes és az 1978. év IV. törvény 184. §

(1)bekezdése szerint minősülő közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény bűntettében, mint bűnsegéd állapította meg, ezért halmazati büntetésül 300 óra fizikai munkakörben végrehajtandó közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett a munkakötelezettség nem teljesítése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés céljából jelentett be fellebbezést, míg III.r. vádlott védője felmentésért fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2016. év június hó 3. napján kelt 21.Bf.5480/2016/10. számú ítéletével a vádlottakat a lopás bűntette kísérletének (Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) alpont,

(3)bekezdés ba) alpont) vádja alól felmentette. A másodfellebbezéssel érintett II. r. vádlottal szemben kihirdetett 10 hónap szabadságvesztést és 1 év közügyektől eltiltást - a halmazatra utalás mellőzésével - 9 hónap szabadságvesztésre enyhítette. III. r. vádlottal szemben kiszabott közérdekű munka büntetést - a halmazatra utalás mellőzésével 200 órára enyhítette. Rendelkezett a III. r. vádlott esetében az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításának pontosításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen II. r. és III. r. vádlottak és védőik jelentettek be másodfellebbezést, elsősorban a bűnösség megállapítása miatt felmentésért, másodsorban enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.655/2016/

1. számú átiratában a bejelentett védelmi másodfellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az első és másodfokon eljárt bíróságok a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatták le az eljárást. A megállapított tényállásból okszerűen következik a vádlottak bűnössége, a terhükre rótt közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény bűntettében, amit a II. r. vádlott tettesként, a III. r. vádlott pedig bűnsegédként követett el. Az ügyészség nem kifogásolta a vádlottak lopás bűntette kísérletének vádja alól történt felmentését sem, miután a másodfokú bíróság a tényállásban leírt cselekményt lopás bűntette előkészületeként értékelte. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a büntetést befolyásoló körülményeket - a másodfellebbezéssel érintett vádlottak esetében - hiánytalanul számba vette és kellő súllyal értékelte. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét II. r. és III. r. vádlottakkal szemben hagyja helyben. A harmadfokú bíróság előtt a nyilvános ülésen II. r. vádlott védője kifejtette, hogy a megismételt eljárást megelőző alapeljárásban az elsőfokú bíróság már felmentette a vádlottakat a lopás bűntette kísérletének vádja alól. Ennek indoka pedig már ekkor is az volt, hogy a lopás előkészületét a törvény nem rendeli büntetni. A megismételt eljárás során az első fokon eljárt bíróság tehát olyan bűncselekményben mondta ki a vádlottak bűnösségét, amely alól egyszer őket már felmentették. Hangsúlyozta azt is, hogy a gépjármű vezetője több kilométert haladt a gépkocsival, a vádlottak nem veszélyeztették valójában a közlekedés biztonságát. Hivatkozott arra is, hogy a gépjármű vezetője maga vette észre a defektet, ezért ment el a gumiszerelő műhelybe. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor az eljáró bíró összetévesztette a vádlottakat, a kihirdetett rendelkező részt később kijavította. A védő kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel, amennyiben erre nem lát lehetőséget, akkor a kiszabott büntetést enyhítse. III. r. vádlott védője a harmadfokú nyilvános ülésen előadta, hogy a fellebbezését akként tartja fenn, hogy a harmadfokú bíróság mentse fel a védencét az ellene emelt vád alól. Kiemelte ő is, hogy az elsőfokú bíróság már az alapeljárásban felmentő rendelkezést hozott a III. r. vádlottal szemben azzal, hogy megállapította a lopási cselekmény nem kísérleti, hanem valójában előkészületi szakban rekedt. A hatályon kívül helyezést követően a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ennek ellenére megállapította a vagyon elleni bűncselekményben is a bűnösséget. Hangsúlyozta azt is, hogy az alapeljárást követő másodfokú hatályon kívül helyező végzésnek a valóságos indokait nem látja, ugyanis teljes körű megalapozatlanságot nem lehetett megállapítani. Utalt arra, hogy ha törvénysértő volt maga a hatályon kívül helyezés, akkor nem kerülhetett volna sor újabb eljárás lefolytatására sem. Kifejtette, hogy álló gépjármű vonatkozásában nem lehet közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt megvalósítani. Az ügyész a harmadfokú bíróság előtt a nyilvános ülésen az átiratban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. II. r. vádlott és III. r. vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán védőikhez csatlakoztak, nem kívántak mást előadni. A védelmi másodfellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a másodfellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy úgy a törvényszék, mint a kerületi bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően, törvényesen járt el a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság által ténylegesen kihirdetett ítélet rendelkező részében foglaltaknak és nem az utóbb az eljárt elsőfokú bíró által átjavított „kisítéletnek" tulajdonított kötőerőt, a Be. 348. §

(1)bekezdése szerinti felülbírálatot a kötőerővel rendelkező kihirdetett ítélet rendelkezései tekintetében végezte el. A másodfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak megtartásával járt el akkor is, amikor a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, az iratok tartalmára figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást kiegészítette. A védelmi másodfellebbezésekben foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság rögzíti, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban a Be. 387. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a másodfellebbezéssel megtámadott másodfokú ítélet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárás törvényességét vizsgálja. A harmadfokú eljárás esetében a felülbírálat nem terjed ki a másodfellebbezéssel nem támadható, az alapeljárásban hozott ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséről rendelkező korábbi másodfokú végzés rendelkezéseire. A másodfokú bíróság, korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésének rendelkezései tehát jelen harmadfokú eljárás tárgyát nem képezhették. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az általa kiegészített ítéleti tényállásból okszerűen következtetett arra, hogy a lopás bűntette kísérletének vádja alól felmentő rendelkezés meghozatalának van helye. Ahogy arra a törvényszék ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, a vádlottak vagyon elleni cselekménye az előkészület stádiumából nem lépett át kísérleti szakaszba, ugyanis tényállási elemet nem valósítottak meg, tekintettel arra, hogy a lopás bűncselekményének az előkészületét a törvény külön nem rendeli büntetni, ezért helyesen járt el, amikor a vagyon elleni bűncselekmény vádja alól a másodfellebbezéssel érintett vádlottakat felmentette (másodfokú ítélet 4-5. oldal). Egyebekben a másodfokú bíróság törvényesen hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a másodfellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére és a cselekményük jogi minősítésére vont okszerű következtetéseit. A közlekedési bűncselekmény vádja alóli felmentést célzó védelmi másodfellebbezésekre figyelemmel a harmadfokú bíróság az alábbiakra kíván rámutatni. A másodfokú bíróság törvényesen járt el, amikor az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyetértve, a másodfellebbezéssel érintett vádlottak terhén a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt (Btk. 232. §

(1)bekezdés II. r. vádlott esetében,

1. évi IV. törvény
2. §

(1)bekezdés III. r. vádlott esetében) megállapíthatónak tartotta. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a BH.2004.

1. számú eseti döntésben is megfogalmazott azon jogelvre, amely szerint az álló jármű közlekedési veszélyhelyzet előidézésére alkalmas megrongálása és az elinduló jármű okozta veszélyhelyzet között a közvetlen okozati összefüggés fennáll, ezért az ilyen rongálási cselekményt végrehajtó, illetve ehhez szándékosan segítséget nyújtó személy e közlekedési bűncselekmény elkövetéséért büntetőjogi felelősséggel tartozik. A védői érvekre figyelemmel fontos kiemelni, hogy úgy az elkövetéskor hatályos, mint az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések szerint a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény megvalósulásához az ún. generális veszélyhelyzet létrehozása elegendő. Szemben tehát a védői érvekkel, nem szükséges, hogy a közlekedés biztonságát, mások életét, testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzet jöjjön létre. A törvény nem kívánja meg a sérelem bekövetkezésének térben, időben, személyre konkretizált, reális lehetőségét. A törvényi tényállásban megkövetelt veszélyeztetés, az absztrakt veszélyhelyzet létrehozását jelenti, azaz azt, hogy az elkövető által megvalósított cselekmény folytán a sérelem bekövetkezésének reális a lehetősége, ahogy ez jelen esetben is fennállt. Ahogy arra az eljárt bíróságok már rámutattak, a II. r. vádlott a szóban forgó gépkocsi gumiabroncsát oly módon rongálta meg, hogy az, az álló helyzetből még el tudjon indulni, a forgalomban való részvétele során veszélyhelyzetbe kerülhessen. Ez utóbbi cselekményhez nyújtott bűnsegélyt III. r. vádlott. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság méltányosan járt el, amikor a Btk. 79., valamint az
2. évi IV. törvény
3. §-ában, azonos tartalommal megfogalmazott büntetési célokra figyelemmel mindkét másodfellebbezéssel érintett vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhítette. A büntetés további enyhítésére a harmadfokú bírósági eljárásban nincs törvényes indok. A másodfokú ítélet járulékos rendelkezései is törvényesek. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság II. r. és III. r. vádlottal szemben hozott ítéletét a Be.
4. §-a alapján helybenhagyta. Budapest,
5. év január hó
6. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 21.Bf.5480/2016/
7. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.261/2016/
8. számú végzése folytán
9. év január hó
10. napján II. r. és III. r. vádlottakkal szemben jogerős és végrehajtható. Budapest,
11. év január hó
12. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Bradáné Bódi Ilona tisztviselő