← Magyarország

Gf.30520/2016/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.520/2016/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Bálint, Kállai és Kende Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Kende Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (Cg. ..., felperes címe) felperesnek - a Huszti György Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintézők: dr. Huszti György és dr. Szarka György ügyvédek) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. r. és dr. II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. r. alperesek ellen 387 500 000 Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján kelt - a 8/II. számú kijavító végzéssel kijavított - 1.G.40.174/2016/8/I. számú ítélete ellen a felperes
  4. sorszámú fellebbezése alapján, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az I-II. r. alperesnek külön-külön 1 270 000 - 1 270 000 (Egymillió-kettőszázhetvenezer-egymillió-kettőszázhetvenezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak felhívásra 2 500 000 (Kétmillió-ötszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító, és a felperest dr. G.T. és dr. B.B.B. igazságügyi szakértők részére 81 000 - 81 000 Ft, az államnak felhívásra 4 000 000 Ft eljárási illeték, és (a 8/II. sorszámú kijavító végzés szerint) az I. r. alperesnek 8 386 450 Ft, a II. r. alperesnek 8 350 250 Ft perköltség megfizetésére kötelező ítéletében megállapított tényállás szerint a B.-i Vegyiművek jogutódjaként
  7. napján létrejött B.-i Vegyiművek Zrt. (B. Zrt.) részvényesei, és
  8. augusztus
  9. napjától
  10. október 5-éig vezető tisztségviselői is voltak A.F. és E.Gy. . A B. Zrt. 2007-ben eladta - többek között - a perbeli Vegesol növényvédőszer gyártására alkalmas gépsort a BE. Zrt.-nek, ám a Vegesol termékek forgalmazója továbbra is a B. Zrt. maradt. A felperesi Kft.-t
  11. november
  12. napján A.F. és E.Gy. alapította, a perbeli időszakban a felperes, a B. Zrt. és a BN. Kft. székhelye azonos volt, a cégek tagjai részben azonos személyek voltak. A II. r. alperes
  13. november 6-tól
  14. március 31-éig, majd
  15. január 7-től
  16. február 9éig a felperes ügyvezetője volt, közben egy ideig a P. Kft. (P-P. Kft.) tagja és ügyvezetője, valamint a G. Bt. beltagja és vezető tisztségviselője, utóbb kültagja is volt. A G. Bt. és P. Kft. is tagja volt a N. Kft.-nek (utóbb Nu. Kft.). Az I. r. alperes
  17. szeptember
  18. és
  19. február
  20. napja között hosszabb-rövidebb ideig tulajdonosa és ügyvezetője volt a P. (P-P. Kft.-nek, a M. Üzletviteli, Tanácsadó Kft.-nek, a M-A. Kft.-nek, valamint a N. (Nu.) Kft.-nek. A M-A. Kft. és a M. Kft. tagja volt a N. (Nu.) Kft.-nek is. A B. Zrt. tevékenységét a CIB Bank Zrt. finanszírozta, aki
  21. augusztus 15-én a további hitelfolyósítást tulajdonosi szerkezet- és vezetőváltáshoz, bankbiztos kinevezéséhez és ahhoz kötötte, hogy a Zrt. értékesítse a növényvédőszer üzletágát. A B. Zrt. közgyűlése a .../
  22. (X.24.) számú határozatával hozzájárult a növényvédőszer üzletág 500 000 000 Ft értékben történő értékesítéséhez. A bank a hitelek lejárati idejét 1 éven keresztül folyamatosan meghosszabbította azzal a feltétellel, hogy a Zrt.-hez bankbiztos kerüljön kinevezésre, akinek a feladata többek között a B. Zrt., majd a felperes megalakulását követően a felperes által kötött szerződések és a gazdálkodás ellenőrzése volt. A B. Zrt. gazdálkodási eredménye 2006 októberében 344 063 000 Ft veszteséget mutatott, a vele szembeni lejárt, 90 napot meghaladó követelések összege meghaladta az 1 milliárd Ft-ot. A II. r. alperes
  23. október
  24. napján készítette el a S. Kft., a B. Zrt. és a C. Bank Zrt. között létrejött háromoldalú megállapodás alapján a perben M/
  25. szám alatt csatolt üzleti tervet. Az I. r. alperes csak az irat szerkesztésében működött közre. A felperes és a C. Bank Zrt.
  26. november
  27. napján 400 000 000 Ft beruházási hitel nyújtásáról kötöttek szerződést
  28. november 10-ei lejárattal. A kölcsön feltétele volt: - vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogszerződés megkötése és annak közjegyzői okiratba foglalása, - a H. Biztosítónak a hitelkeret összegének 60%-áig történő kezességvállalása, - 100 000 000 Ft tagi hitel befizetése, valamint az volt, hogy - a B. Zrt. a bankra engedményezze a növényvédőszer üzletág vételárát. A C. Bank és a felperes között
  29. november 28-án 250 000 000 Ft összegre vonatkozóan kölcsönszerződés jött létre forgóeszköz finanszírozásra is
  30. november 10-ei lejárattal. A felek a szerződés biztosítékaként 750 000 000 Ft tőketartozás és járulékai erejéig vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogszerződést is kötöttek. A felperes a B. Zrt.-vel
  31. november 30-án megkötött adásvételi szerződéssel 600 000 000 Ft + áfa értékben megvásárolta a Zrt. növényvédőszer gyártás és értékesítés üzletágát, a hozzátartozó gépekkel, berendezésekkel, piaci ismeretekkel, gyártási jogokkal, hatósági engedélyekkel és a mellékletekben megjelölt tárgyi eszközökkel, immateriális javakkal, engedélyekkel, szabadalmakkal és agrokemikáliákkal együtt. A Zrt. vállalta, hogy ezek gyártásával felhagy, és átadja a vevői listáját is. A felperesi társaság 5 tagja
  32. január
  33. napján fejenként 12 500 000 Ft tagi hitelt nyújtottak a felperes részére. A C. Bank Zrt. és a S. Kft. között
  34. január 22-én létrejött bankbiztosi szerződés
  35. augusztus
  36. napjáig szólt, azt a felperes és a B. Zrt. adósként ellenjegyezte. A S. Kft., mint bankbiztos vállalta, hogy az operatív feladatok elvégzésére szakmailag felkészült személyt foglalkoztat, akire kiterjed a megbízott felelősségbiztosítása. A S. Kft. részéről a kapcsolattartó az I. r. alperes volt. A bank a felperessel kötött hitelszerződést
  37. december 20-án, a B. Zrt.-vel kötött hitelszerződést pedig 2007 júliusában felmondta, ekkor megszűnt a felperesnél és a B. Zrt.-nél is a bankbiztosi tevékenység. Az I. r. alperes, mint bankbiztos 2006 decemberében tudomást szerzett arról, hogy három növényvédőszer vonatkozásában a beszállítók már nem szállítják a B. Zrt. részére a hatóanyagot, késztermékeket. Erről
  38. december 4-én a bankbiztosi jelentésében tájékoztatta a hitelt folyósító bankot. A II. r. alperes
  39. március
  40. napján a felperes alapítójának és akkori vezető tisztségviselőjének küldött jelentésében beszámolt a kedvezőtlen változásokról, amelyek véleménye szerint kétségessé teszik a 2007-
  41. évekre készített üzleti terv realizálását. Ezekről tudomással bírt a B. Zrt. vezérigazgató-helyettese is, aki egyben a felperesi cég tagja is volt. Az I. r. alperes a
  42. március
  43. napján készített bankbiztosi jelentésében részletezte a kedvezőtlen változásokat. A megbízó képviseletébe dr. H.L. ügyvéd
  44. október
  45. napján felszólító levelet küldött a felperes vezérigazgatójának, amelyben rögzítette, hogy az A.F. által tett ígéretre - miszerint a hitel visszafizetése nem ütközik akadályba - tekintettel a felperes 5 tagja (akik a jogi képviselő megbízói) egyenként 12 500 000 Ft tagi hitelt nyújtottak a felperesi cégnek. A levél tartalmazta azt is, hogy a B. Zrt. és a felperes között
  46. november
  47. napján létrejött adásvételi szerződésben kikötött vételár meghaladja a szerződésben átruházott ingóságok és jogok értékét, feltűnő értékaránytalanság áll fenn a szolgáltatások között. A felperes taggyűlése a .../
  48. (XI.16.) számú határozatával utasította a II. r. alperest, mint ügyvezetőt arra, hogy a felperes indítson pert a B. Zrt.-vel kötött adásvételi szerződés megtámadására. A .../
  49. (XI.16.) számú határozatával pedig a taggyűlés arra utasította az ügyvezetőt, hogy a felperes nevében indítson pert A.F. taggal szemben biztatási kár címén, arra hivatkozva, hogy A.F. azzal okozott kárt a társaságnak, hogy nem tájékoztatta a tagokat teljes körűen a társaság helyzetéről. A felperes taggyűlése a .../
  50. (XII.03.) számú határozatával megvitatta, és jóváhagyólag tudomásul vette a társaság 2008-
  51. évi üzleti tervének az ügyvezető által előterjesztett javaslatát. F.F. szakértő a 2008 szeptemberében készített szakvéleményében a B. Zrt.-től vásárolt vagyon nettó értékét a
  52. november 30-ai időpontba 594 017 853 Ft-ban állapította meg azzal, hogy a felperes nettó 786 477 906 Ft vételárat fizetett meg. A felperes, mint eladó a
  53. január 9-én kelt adásvételi szerződéssel eladta a V. lemosó permetezőszer forgalomba hozatali és felhasználási engedélyét, és az ehhez kapcsolódó szakmai információkat az A-B. Kft. vevőnek 50 000 000 Ft + áfa értékben. A vevő a vételárat a szerződés aláírásának napján megfizette. A II. r. alperes
  54. január
  55. napján megküldte a P. Kft.-nek a VR, és a VRs engedélyezési kézikönyvet. A II. r. alperes által képviselt felperes, mint vevő a
  56. szeptember 21-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta 50 000 Ft + áfa vételáron a N-A. Kft. eladótól a V. lemosó, permetezőszer forgalomba hozatali és felhasználási engedélyét az ehhez kapcsolódó szakmai információkkal. A felperes
  57. február 26-án átruházta a BN. Kft.-re a VR és a VRs forgalmazási jogát. A vételárat a felperes üzleti titokként kezelte. Mindezen szerződések alapján a perbeli termékek forgalmazási joga
  58. november 6-tól
  59. január 9-éig a felperest,
  60. január 9-től
  61. szeptember 21-éig az A-P/NAP Kft.-t,
  62. szeptember 21-től
  63. február 26-ig a felperest, majd
  64. február 26-tól a BN Kft.-t illette meg. A VR készítmény biztonsági adatlapja
  65. január
  66. napján kelt, a VRs készítményé
  67. február
  68. napján. A felperes a
  69. június
  70. napján a Fővárosi Bíróságon előterjesztett keresetében kérte a felperes és a B. Zrt. között létrejött adásvételi szerződés, valamint az annak finanszírozására a bank és a B. Zrt. között létrejött kölcsön- és hitelszerződés érvénytelenségének, jóerkölcsbe ütközésének, lehetetlen szolgáltatásra irányultságának a megállapítását. A felperes keresete mindhárom jogcímen jogerősen el lett utasítva. A felperes cégjegyzéki adatai szerint a II. r. alperes
  71. november 6-tól
  72. március 31-éig volt a felperes ügyvezetője. A felperes
  73. április
  74. és
  75. január
  76. napja között végelszámolás alatt állt, majd a végelszámolást megszüntetve a tevékenység folytatásáról döntött.
  77. január 7től
  78. február 9-éig szintén a II. r. alperes látta el az ügyvezetői feladatokat, mellette
  79. január 7-től
  80. október 25-éig dr. F.T. is ügyvezető volt,
  81. október 25-től
  82. január 10-éig pedig D.P. volt az ügyvezető. A felperes
  83. január 10-től végelszámolás, majd
  84. február
  85. napjától felszámolás alatt áll. A felperes mérleg szerinti eredménye 2008-ban -37 487 000 Ft, 2009-ben -87 916 000 Ft, 2010-ben pedig -50 911 000 Ft volt. Az ukrán hatóság 2011 szeptemberében közölte, hogy a VR és a VeRs termékeket Akkord és C. néven forgalmazza a N. ... cég, amelyik a P. Kft. anyavállalata. A K. Zrt. a BN. Kft.-től kapott megbízása alapján, 2011 végén átvizsgálta a felperes gépeit.
  86. év elején a felperes átadta a B.-i Műszaki Egyetemnek az A. és C. termékeket egy vizsgálat elvégzéséhez. Az BME által végzett vizsgálatról
  87. november
  88. napján elkészült vélemény szerint a VRs és a C. MC, valamint az A. MC szerek összetevői nagy hasonlóságot mutattak, a kismértékű eltérés az olajok eltérő származásából eredhet. A II. r. alperes 2008-ban a felperes nevében megkereste a P. Kft. ügyvezetőjét azzal, hogy a perbeli termékeket forgalmazza vagy ő, vagy anyavállalatán a N. Kft.-én keresztül az orosz, kazah, ukrán, bolgár, fehérorosz piacon, ebből a célból promóciós terméket is adott át kipróbálásra. 2009-ben azonban a két cég kapcsolata megszakadt. 2011-ben a P. Kft. megkereste a felperest a perbeli termékek gyártására, de megállapodás nem jött létre köztük. 2011-ben a N. Kft. (Nu. Kft.) kapott megbízást a gyártásra, 2011-ben 10 m3-re, 2012-ben 25-30 m3-re vonatkozóan. Az alapanyagot és a címkét a P. Kft. szállította, 2012-ben pedig a P. Kft. 50%-os tulajdonában álló S. Agrokémia Szövetkezet.
  89. évben A. és C. néven 20 tonna növényvédőszert gyártott a P. Kft. számára az Ag. és a V. Kft. 2012-ben a P. Kft. ..., illetve ... néven gyártatta a termékeket, amelyet a N. (Nu. Kft.) a ceglédi H-C. Szövetkezet vámszabadterületére szállíttatott. A felperes feljelentése alapján különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt a II. r. alperessel szemben indult nyomozást
  90. február 6-án megszüntették, mert a nyomozás adatai szerint nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. A felperesnek a
  91. január
  92. napján benyújtott keresetéből a C. Bank Zrt.-vel szemben előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság elkülönítette, és a 8.G.15-12-040043/
  93. számú jogerős részítéletével elutasította. A felperes a módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az I. és II. r. alperest 387 500 000 Ft kártérítés megfizetésére. Előadta, hogy a felperes számítógépeinek a K. Zrt. általi átvizsgálását követően,
  94. november
  95. napja után jutott arra a következtetésre, hogy a felperes VR és VRs termékei az alperesek tevékenysége folytán kerültek az ... piacra. Keresetének jogalapjaként arra hivatkozott, hogy A.) 50 000 000 Ft elmaradt hasznot és annak középarányosan,
  96. augusztus
  97. napjától járó késedelmi kamatát arra tekintettel követeli, hogy az I. r. alperes, mint a B. Zrt.-nél és a felperesnél bankbiztosi feladatokat ellátó személy, valamint a II. r. alperes (aki a felperes ügyvezetője és a B. Zrt. növényvédőszer üzletág vezetője) összejátszottak, eltulajdonították a felperestől a perbeli termékek termékdokumentációit, amelyeknek az előállítási költsége termékenként 25-25 000 000 Ft. Előadta, hogy - a forgalmazási jogosultság ellenértéke jogszabályon és elismert szakértők álláspontján alapul, - a dokumentáció előállítási költsége nem feltétlenül azonos annak értékével, - a felperesnek joga lett volna visszterhesen átruházni a forgalmazási jogosultságot, - bár az alperesek, mint magánszemélyek nem szerezték meg a két termék forgalmazási jogosultságát, de a dokumentáció az ő tevékenységük folytán jutott a piaci versenytársakhoz, és az ezzel a felperesnek okozott kár összege 50 000 000 Ft, - az internetről letölthető, a Vegesole-ra vonatkozó információ nem igazolja azt, hogy a termék pontos összetétele nyilvános, csak az engedélyben foglalt hatóanyag az, - állította, hogy a 89/
  98. (V.15.) FVM rendelet szerint a nyilvánosság követelménye csak a címként feltüntetendő hatóanyagra és annak szállítójára vonatkozik, a termék teljes receptúrája üzleti titkot képez, - előadta, hogy a felperesi cég nem értesült arról, hogy üzleti kapcsolatban állt volna a P. Kft.-vel, a termékek engedélyezési kézikönyve azonban a P. Kft.-hez került, - állította, hogy az I. r. alperes a P-P. Kft. érdekkörében járt el, mivel életszerűtlen, hogy mint bankbiztos nem vette észre azt, hogy a P-P. Kft. 32 000 liter VRs-t legyártatott a felperes gépén, - hivatkozása szerint az I. és II. r. alperesek együttműködése eredményeként 2006 őszétől árnyékügyvezetés alakult ki a felperesnél a C. Bank Zrt. és a S. Kft. szerződése alapján, az I. r. alperes, mint vállalatvezető tevékenysége megvalósította a Cstv. 33/A. §-ának második fordulatát. Kereseti követelése jogcímeként megjelölte az rPtk.
  99. § e) pontját,
  100. §

(1)bekezdését, a II. r. alperes vonatkozásában pedig a Gt. 27. §
(1)és 30. §
(2)bekezdését. A B.) pont alatt megjelölt kereseti kérelmében 97 500 000 Ft-ot, valamint annak
  1. január
  2. napjától járó kamatát igényelte az alperesektől a
  3. január 17-től
  4. február 3-áig terjedő 3 gyártási év vonatkozásában számított elmaradt haszonként, általános kártérítésként arra hivatkozva, hogy nincs tudomása arról, hogy az alperesek tevékenysége folytán hány versenytárshoz, milyen piacra került a receptúra, és abból mekkora hasznot realizáltak az alperesek. Utalt a Ptk.
  5. §
(1)bekezdése szerinti üzleti titok és a 86. §
(3)bekezdése szerinti szellemi alkotásokhoz fűződő jog megsértésére, valamint a 84. §
(1), és 339. §
(1)bekezdésére, a II. r. alperessel szemben pedig megjelölte a Gt. 27. §-át és 30. §
(2)bekezdése szerinti jogcímeket is. A C.) pont alatti, 240 000 000 Ft tőke és annak
  1. március
  2. napjától számított törvényes késedelmi kamata iránti kereseti követelése alapjaként előadta, hogy az I. r. alperes (akinek, mint bankbiztosnak nem tartozott a feladatai közzé az üzleti terv elkészítése) és a II. r. alperesek csalárd módon, valótlan adatokkal készítették el az üzleti tervet, ezáltal a felperest a vásárolt eszközök valós értékénél 240 000 000 Ft-tal magasabb összegű hitel felvételére kényszerítették. A felperes ugyanis
  3. november 28-án a C. Bank Zrt.-vel hitelszerződést kötött üzletág vásárlására 400 000 000 Ftra, forgóeszköz hitelként pedig 250 000 000 Ft hitel felvételére. Ezt a kereseti kérelmét a Tptv.
  4. §,
  5. §
(1)bekezdés a), e) pontjára, 88. §
(2)bekezdésére, a Ptk. 310. §
(1), 308. §
(1), 236. §
(2), 339. §
(1)bekezdésére, a Gt.
  1. és
  2. §-ára alapította, utalva a BH2005.
  3. és a BH1993.
  4. számú eseti döntésekre is. Az alperesek károkozó magatartásának időpontját
  5. március
  6. napjában jelölte meg (ekkor kelt az I. és II. r. alperesnek az üzleti terv összeomlását előrevetítő levele), a kár bekövetkezésének időpontját pedig
  7. december
  8. napjában, amikor a C. Bank Zrt. felmondta a felperessel kötött hitelszerződést. Az alperesek károkozó magatartása és a kár bekövetkezése közötti ok-okozati összefüggést abban jelölte meg, hogy az alperesek által készített, téves adatokat tartalmazó üzleti terv nem képezhette alapját az eredményes gyártásnak. Az A.) pontban nevesített kár bekövetkezése ok-okozati összefüggésben áll azzal, hogy a II. r. alperes az iratokat átadta a P. Kft. részére, a B.) pontban megjelölt követelés esetén a kár ok-okozati összefüggésben áll azzal, hogy a receptúrát (három szezonon keresztül 2008-2010 üzleti években) elvonták a felperestől, azt kiadták a P. Kft.-nek, illetve, hogy a II. r. alperes tevékenységének eredményeként a receptúra elvonásával történő gyártás a N./Nu. gyárában történt. A kár összegszerűségét akként jelölte meg, hogy - szabadföldi kísérletek értéke 12 27 880 Ft, - szabadföldi vad toxikológiai, víz toxikológiai és vízélettani vizsgálatok értéke 11 557 000 Ft, - engedélyeztetési díjak 3 355 000 Ft, - engedélykérelem összeállításának költsége 7 000 000 Ft (összesen 39 353 000 Ft). Majd egy növényvédőszer engedélyezési dokumentációjának értékét 29 249 930 Ft-ban határozta meg. Az alperesek a kereset elutasítását elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozva kérték. Arra hivatkoztak: - az I. r. alperes, mint a S. Kft. bankbiztosa járt el, a
  9. január 22-én kelt bankbiztosi szerződés szerint a S. Kft. állt a felperessel szerződéses viszonyban, - állították, hogy az I. r. alperes a bankbiztos képviselőjeként csak a felperestől kaphatott információkat, - a BME szakvéleményét csak a felperes szakmai magánvéleményeként fogadták el, - álláspontjuk szerint a felperes nem bizonyította a receptúrának és a dokumentumoknak a P. Kft. részére történt átadását, - állították, hogy az üzleti terv a B. Zrt.-ben készített munkaanyag, az eladó vezérigazgatója és műszaki igazgatója pedig azonos a felperes alapítójával, - utaltak arra, hogy a felperes olyan üzletágat vett meg, amiről az eladó azt állította, hogy működőképes, az üzleti tervet pedig az eladó készítette, - azzal is érveltek, hogy az üzleti terv készítésekor, 2006 szeptemberében a S. Kft. nem volt a felperes bankbiztosa, ekkor még a felperes nem is létezett, - állították, hogy a bankbiztos sem a B. Zrt.-ben, sem a felperesben nem rendelkezett döntéshozói, vállalatirányítási joggal, - utaltak arra is, hogy a VR és a VRs biztonsági adatlapjai webhelyről letölthetők, a termékek összetétele, leírása bárki számára hozzáférhető, - hangsúlyozták, hogy sem az alperesek, sem az általuk tulajdonolt jogi személyek nem szabadalmaztatták, nem forgalmazták, nem gyártották a perbeli termékeket, a Vegesole Res készítmény biztonsági adatlapjára gyártóként 2003 februárjában a B. Zrt. került feltüntetésre, - hivatkoztak arra, hogy sem a B. Zrt., sem a felperes nem a szabadalom, illetve a forgalmi engedély szerinti összetételben gyártotta a V-t, ezért az a forgalmazott formájában védtelen volt, - állították, hogy 2008 februárjában a felperes már nem volt hitelképes a Be. Rt. bérmunkapartner számára, - előadták, hogy a szabadalom elvesztése még a bankbiztosi tevékenység megkezdése előtt történt, arról feltehetően nem tudtak a B. Zrt. vezetői sem, - állították, hogy 2008 elején a P-P. Kft. (P. Kft.) új márkanév bevezetésén dolgozott, ám amikor erre nem került sor, visszavonta a terméke szabadalmi bejelentését, - álláspontjuk szerint a V termékek kiszervezése a BN Kft.-ben történt, amely cégnél komoly jövedelem keletkezett a V termékek gyártásából. Az elsőfokú bíróság a 8.G.15-12-040122/
  10. számú részítéletével elévülés miatt elutasította a felperesnek a 240 000 000 Ft-os üzleti tevékenységgel kapcsolatos kereseti kérelmét. A Debreceni Ítélőtábla a Gf.III.30.337/2013/
  11. számú végzésével az elsőfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélőtábla meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban tisztázza, hogy a felperes érvényesíthet-e az I. r. alperessel, mint magánszeméllyel szemben követelést, ha a felperes által sérelmezett magatartást az I. r. alperes a bankbiztosként kirendelt szervezet nevében eljárva tanúsította. Ezt követően megvizsgálandó, hogy az adott alperessel szembeni igényérvényesítés az elévülési időn belül történt-e, bekövetkezett-e az elévülés nyugvása, volt-e olyan indok, ami miatt a felperes menthető okból nem tudta érvényesíteni a követelését a konkrét alperessel szemben. Előírta, hogy az elsőfokú bíróság tisztázza azt is, hogy ki készítette a perbeli üzleti tervet. A megismételt eljárásban az I. r. alperes előadta, hogy 2006 szeptemberétől 2007 júliusáig, mint bankbiztosnak az volt a feladata, hogy monitorozza a B. Zrt. csődközeli helyzetét. A reorganizációs terv készítéséhez szükséges, a B. Zrt. működésére vonatkozó adatokat a II. r. alperes és a B. Zrt. képviselői - A.F. vezérigazgató és E.Gy. műszaki igazgató - adták át neki. Az üzleti tervet ezekből
  12. október 11-én szerkesztette össze, és átadta aláírás nélkül a B. Zrt. képviselőinek. Ez az üzleti terv volt a C. Bank Zrt.-vel folytatott tárgyalás alapja. Az írásbeli anyag elkészítésekor nem ismerte a 14/F/3-
  13. szám alatt csatolt kézikönyvet és egyéb háttéranyagokat. Bár a bankbiztosi szerződés szerint kötelezettsége volt a szerződések ellenjegyzése is, de adásvételi szerződéseket nem, csupán bankszámlákat, átutalási megbízásokat látott el ellenjegyzéssel. Állította, hogy a B. Zrt.-nél
  14. július hónapban, a felperesnél 2007 decemberében megszűnt a bankbiztosi tevékenysége, ám annak fennállása alatt sem volt operatív irányító, és nem szerzett tudomást arról, hogy a II. r. alperes adatot szolgáltatott volna a P. Kft. felé. Előadta, hogy 2007 januárjában a felperesi társaságon belül tulajdonosváltozás történt, az új tulajdonosok szindikátusi szerződést kötöttek arra, hogy további üzletágakat vonnak ki a B. Zrt.-ből. A felperesi cég új tagjai A.F.-et hibáztatták a nem megfelelő üzleti eredmény miatt, az üzleti tervet nem fogadták el, ennek lett a következménye az, hogy a bank felmondta a hiteleket, a felperes elvesztette több termék forgalmazási jogát. A V termékek a felperes tulajdonosi körével részben azonos személyek tulajdonában álló BN Kft.-hez kerültek. Az új üzleti tervet A.F. készítette el, a hiteltárgyalásokon a tulajdonosok és a II. r. alperes volt jelen. A bank a szindikátusi szerződésben vállalt több üzletág kiszervezésére adta a hitelt. Állította, hogy 2007 július és december között kéthetente tárgyalt a felperesi ügyvezetővel. Az I. r. alperes 2006 decemberében szerzett tudomást arról, hogy a beszállítók három termékre vonatkozóan (a Vegesole nincs benne) nem szállítják a B. Zrt. számára a hatóanyagokat és a késztermékeket. Utalt arra, hogy a bankbiztosi jelentése is tartalmazza azt, hogy a V a B. Zrt., a felperes, majd a BN S. Kft. portfoliójában is szerepel. Előadta, hogy 2007 márciusában jelezte a II. r. alperes azt, hogy kedvezőtlen változások következtek be, ezért új üzleti terv szükséges a 2007-2011 évekre. A 2008-2009 évi új üzleti tervet a felperes a .../
  15. (XII.3.) számú taggyűlési határozattal fogadta el:
  16. október-novemberében szó volt az adásvételi szerződés megtámadásáról, A.F.-el szemben biztatási kár címén követelés érvényesítéséről. Ezek az adatok mind azt igazolják, hogy a felperes nem csupán
  17. év végén, a K. Zrt. jelentéséből értesült az üzleti terv összeomlásáról. Az A.F., E.Gy. és F.G. nyilatkozatain alapuló bankbiztosi jelentés (62/A/3.) is tartalmazta, hogy 130-140 000 000 Ft a finanszírozási hiány. A.F. és E.Gy. az üzletrészeiket e tudás birtokában értékesítették, az új tagok rajtuk kérhetik számon az információhiányt. Álláspontja szerint a bank azért mondta fel a hitelszerződést, mert az új tulajdonosok nem működtek együtt A.F.-el. A II. r. alperes előadta, hogy a perbeli üzleti terv általános részét és piacpolitikai részét ő írta, azt aláírta. A B. Zrt.
  18. évben az épületek egy részét és a gyártósort eladta a Be. Zrt.-nek, aki a továbbiakban a B. Zrt. számára is gyártotta a V.-t is. A receptúrák ezért lettek átadva a Be. Zrt.-nek, de az értékesítő B. Zrt. (a felperes) maradt. A VR és a VRs összeállításakor már voltak Magyarországon hasonló termékek. A II. r. alperes
  19. január
  20. napján adott utasítást piacbővítési céllal arra, hogy küldjenek különböző anyagokat a P. Kft.-nek, azonban teljes dokumentációt, receptúrát nem adott át. Az átküldött dokumentum piaci értéket nem képvisel. Utalt arra, hogy 1952 óta a gyártási, forgalmi termékleírásban szereplő adatok a D-P cég termékeként bárki számára hozzáférhetőek, illetve a Vegesole előállítható egy 1967-es egyetemi tankönyv, illetve a Vegesol kézikönyv alapján is. Állította, hogy bár ő kezdeményezte a P. Kft.-vel a tárgyalásokat, de azokat már nem ő folytatta le, a C. és A. termékek összetételét nem ismeri. Az üzleti tervet a B. Zrt. igazgatótanácsának készítette, abban benne volt a szabadalom is. Állította, hogy a BME szakvéleményében vizsgált termék nem azonos azzal, amelyik az engedélyezési kézikönyvben szerepel. A perbeli üzleti tervet a B. Zrt. vezetője, A.F. utasítására készítette el a Zrt.-től gyűjtött adatok alapján. Az I. r. alperes a terv pénzügyi oldalát készítette. Az elsőfokú bíróság T.E., W.L., M.Gy., K.K., H.O.G., A.F., H.I., F.G., dr. F.T. tanúvallomásai, a felperes által magánvéleményként beszerzett 8/F/
  21. szám alatt csatolt szakvélemény, és a perben kirendelt dr. B.B.B. és dr. G.T. igazságügyi vegyész szakértők egyesített szakvéleménye alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bankbiztosi tevékenységgel kapcsolatos szerződéses jogviszony a felperes, a C. Bank Zrt. és a S. Kft. között állt fenn, a felperes határozott kereseti kérelme szerint pedig nem a S. Kft.-vel szemben, hanem az I. r. alperessel, mint magánszeméllyel szemben kívánta a szerződésen kívüli kártérítési felelősség szabályai alapján a kártérítési igényét érvényesíteni. A perbeli adatok alapján azonban a felperesnek nincs kereshetőségi joga az I. r. alperessel szemben, mivel az I. r. alperes a S. Kft. megbízottjaként járt el, az pedig nem nyert igazolást, hogy az I. r. alperes érdemben részt vett a perbeli (M/7.) üzleti terv érdemi elkészítésében, csupán annak szerkesztésében segített a II. r. alperesnek. Az elsőfokú bíróság a felperes C. pont alatt megjelölt, üzleti tervvel kapcsolatos igénye körében abból indult ki, hogy a felperes a II. r. alperesre
  22. november
  23. napján terjesztette ki a keresetét, amelynek alapjaként azt jelölte meg, hogy a
  24. október 11-én készült üzleti terv valótlan adatokat tartalmazott, ezért a felperes
  25. november
  26. napján 240 000 000 Ft-tal magasabb összegű hitelt kényszerült felvenni. A károkozás időpontjaként
  27. március
  28. napját, a kár bekövetkeztének időpontjaként 2007 decemberét határozta meg. A felperes a perben elismerte, hogy az ügylet minden szereplője
  29. március
  30. napján értesült az üzleti terv összeomlásáról, a tagok közötti levelezés, a taggyűlési határozatok igazolták, hogy a hitelszerződéshez kapcsolódó kár bekövetkeztéről a felperes cég tagjai, vezetői tisztségviselői is értesültek a K. Zrt. adatfeltáró tevékenysége nélkül is. A kár bekövetkezésének időpontja nem a bank hitelfelmondó nyilatkozata, mivel a hitel 240 000 000 Ft-tal magasabb összegéről a felperes
  31. március
  32. napján is tudott. Az igény elévülése ezért
  33. március
  34. napján bekövetkezett a Ptk.
  35. §
(1)bekezdése szerint. A cégjegyzéki adatok alapján A.F. és E.Gy. is
  1. augusztus
  2. és
  3. október
  4. napja között a B. Zrt. vezetői voltak, tehát a felperes alapításakor tisztában kellett lenniük az üzletág jövedelemtermelő képességével. Megjegyezte, hogy a felperes a perben nem bizonyította azt az állítását, miszerint a
  5. október 11-i üzleti tervet az alperesek jogszabálysértő, jogellenes, nekik felróható módon állították össze úgy, hogy azzal a felperesnek kárt okozzanak. Önmagában dr. F.T. felperesi volt ügyvezető erre vonatkozó előadását az elsőfokú bíróság nem fogadta el elegendő bizonyítékként. Az üzleti terv alapját képező adatokat a B. Zrt. munkatársai szolgáltatták, a pénzügyi adatokról a B. Zrt. közgyűlése döntött. A felperes A.) és B.) pontban megjelölt kereseti kérelmével összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. alperesnek az a magatartása, miszerint az üzleti titkot tartalmazó engedélyeztetési kézikönyvet
  6. január
  7. napján megküldte a külső cégnek, a Tptv.
  8. §-ába, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütközik. Erre hivatkozással a Tptv.
  9. §
(1)bekezdése értelmében a tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül indítható per, a perindítás objektív, jogvesztő határideje a magatartás tanúsításától számított 5 év. A II. r. alperesnek a felperes keresetében megjelölt magatartásának tanúsítása (2008. január 16. napja) óta számított, a Tptv. 88. §
(1)bekezdése szerinti objektív határidő
  1. január
  2. napján letelt, a felperesnek a II. r. alperessel szemben a Tptv.
  3. §-a sérelmére alapított,
  4. november 5én előterjesztett keresete ezért elkésett. Az elsőfokú bíróság megvizsgálta a II. r. alperesnek az általános szabályok szerinti kártérítési felelősségét is. Megállapította, hogy az engedélyezési kézikönyv a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó üzleti titok, amit a vezető tisztségviselő a Gt.
  5. és
  6. §-ai értelmében köteles megtartani. A II. r. alperes előadása és a K.K. tanúvallomásával szemben a BME véleménye, és a perbeli szakvélemény alapján megállapította, hogy a VR és a VRs termékek alapanyag-összetétele, mennyiségi aránya megegyezik az A. és a C. termékek alapanyag-összetételével. Részben megalapozottnak találta az alpereseknek az ellenkérelmében arra való hivatkozását, miszerint a felperes valójában a BN Kft. igényét érvényesítette a perben. A felperes a perbeli termékek forgalmazási jogával a peresített időszakban mintegy 5 hónapon át rendelkezett (
  7. szeptember 1-től
  8. február 26-áig), az ezt meghaladó időszakra érvényesített igénye ezért megalapozatlan. A felperes a forgalmi jog ellenértékét 2009-2010 évre vonatkozóan üzleti titokként kezelte, ezért az elsőfokú bíróság e körbe a bizonyítás hiányát a felperes terhére értékelte. A felperes a B.) pontban megjelölt keresete alapjául a II. r. alperesnek azt a tevékenységét jelölte meg, hogy átadta az engedélyezési kézikönyvet a P. Kft. képviselőjének. A per adatai szerint 2009 szeptembere és
  9. február
  10. napja között még nem fejeződött be Ukrajnában a regisztrációs eljárás, ezért a P. Kft. ekkor még nem folytatott tömeggyártást, azt csak 2011 évben kezdte meg. Mivel a felperes az ukrajnai forgalomba hozatalon kívül más piacra vonatkozó bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a B.) ponton előterjesztett, általános kártérítésként megjelölt keresetet is. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperesnek az A.) pontban előterjesztett, 50 000 000 Ft elmaradt haszon iránti keresetét is. Nem találta megállapíthatónak a felperes mérleg szerinti eredményeiből elmaradt haszon (a negatív mérlegeredmény) és a II. r. alperes, kétségkívül jogellenes magatartása közötti közvetlen ok-okozati összefüggést. Ennek vizsgálatánál értékelte azt, hogy a perbeli termékek a felperesi termékpalettának nem kizárólagos termékei, azt, hogy a II. r. alperes által elkezdett kapcsolat folytatásaként a P. Kft. 2009ben megkereste a felperest az együttműködés érdekében, ám az az eltérő ajánlatok miatt nem jött létre. Mérlegelte azt is, hogy a felperes ár
  11. évben észlelte a piacvesztést, mégis csak 2009 őszén próbált betörni az ukrán piacra. Mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperes 2008-2009 évi veszteségei, elmaradt haszna nem a II. r. alperes jogellenes tevékenységével van összefüggésben. A felperesnél a termékenkénti 25 000 000 Ft-os ismételt előállítási költség nem merült fel, és az elmaradt haszonnak sem tekinthető. Az elsőfokú bíróság az eljárás folyamán többször tájékoztatta a feleket az őket terhelő bizonyítási kötelezettségről, a
  12. szeptember 29-én a felperes, illetve az alperes által is benyújtott bizonyítási indítványokat pedig azért utasította el, mert azoktól eredmény nem volt várható. Megjegyezte, hogy az „árszakértő" kirendelése iránti kérelem korábban is előterjeszthető lett volna, másrészt pedig a felperes által üzleti titokként kezelt forgalmazási jog ellenértéke az ezt tartalmazó szerződésből is megismerhető lett volna. A felperes iratellenesen állította, hogy nem kapta meg az egyesített szakértői véleményt, így arra határidőben lehetősége lett volna észrevételt tenni. A pervesztes felperest az elsőfokú bíróság kötelezte az 1 500 000 Ft kereseti, a Debreceni Ítélőtábla végzésében megállapított 2 500 000 Ft fellebbezési illeték (összesen 4 000 000 Ft), valamint az alperesek jogi képviseletével felmerült, az I. r. alperes részére 8 386 450 Ft-ban, a II. r. alperes részére pedig 8 350 250 Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. A felperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és az alpereseknek a keresete szerinti marasztalását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
  13. §
(2)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasítását kérte arra hivatkozva, hogy az elsőfokú eljárásban lényeges eljárási szabálysértések történtek, a perbeli tényállás nem került feltárásra. Kérte az alperesek perköltségben való marasztalását is. A fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete több kérdésben is téves, vagy megalapozatlan. Vitatta az elsőfokú bíróság által levont azon jogkövetkeztetést, miszerint a felperesnek nem volt kereshetőségi joga az I. r. alperessel szemben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e körben nem vizsgálta azt, hogy a bankbiztosi szerződés szerint nem volt az I. r. alperes feladata az üzleti terv készítése, az I. r. alperes ezt a bankbiztosi megbízásától függetlenül tette meg. Ha pedig az I. r. alperes az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a S. Kft. megbízottjaként járt el, akkor felelőssége egyetemleges a megbízójával. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tárta fel a tényállást abban a vonatkozásban, hogy az I. r. alperes milyen jogviszonyban állt a S. Kft.-vel. Az üzleti terv elkészítése nem tartozott az I. r. alperes bankbiztosi feladatai közzé, az viszont igen, hogy havi beszámolót készítsen az értékesítésre szánt vagyonelemek aktuális helyzetéről, részt kellett vennie a vagyonelemek értékesítésére vonatkozó tárgyalásokon, és azokról jelentést kellett készítenie. Vagyis az I. r. alperesnek tudnia kellett, hogy nem létező vagyonelemeket értékesítenek, olyan termékekre alapoztak bevételeket az üzleti tervben, amelyek már nem léteznek, vagy nem a B. Zrt. tulajdona. Az I. r. alperes szerepét saját bankbiztosi jelentései is alátámasztják. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a bankbiztosi szerződés árnyék ügyvezetői státuszt biztosított az I. r. alperesnek. Tévesnek tartotta azt az ítéleti megállapítást is, miszerint az I. r. alperes tevékenysége csak az anyag „szövegszerkesztésére" korlátozott. Ezzel szemben A.F., F.G. tanúvallomásai, a II. r. alperes előadása, és a
  1. október 11-én kelt e-mail üzenet tanúsítja, hogy az I. r. alperes nélkül nem jöhetett volna létre az üzleti terv. Azt részben maga készítette, részben a bank számára feldolgozhatóvá tette a hamis adatokat, az elkészült üzleti tervről ő egyeztetett a C. Bankkal. Az I. r. alperes volt az, aki a bankbiztosi jelentésében kiszámolta a bank részére az üzleti terv teljesíthetőségét (A/1/
  2. szám). Sérelmezte azt a megállapítást is, miszerint a II. r. alperessel szemben előterjesztett, C.) pont alatt megjelölt igénye elévült. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a kár akkor következett be, amikor a C. Bank felmondta a hitelszerződést (
  3. december 20.). Állította, hogy a felperes számára a K. Zrt. tevékenysége által vált ismertté a károkozó alperesek személye. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, miszerint a felperes nem bizonyította a C.) pont alatti igénye jogalapját. Hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azokat a mérlegadatokat, beszámolókat, amelyeket az A.) és B.) pont alatti igénynél perdöntőnek minősített. Az üzleti tevékenységre alapított túlzott hitelezés eredményezte a hitelszerződés teljesíthetetlenségét, a felperes működésének ellehetetlenülését, majd a felperes fizetésképtelenségét. Állította, hogy az üzletág „kiszervezésének" célja az volt, hogy a C. Bank Zrt. a B. Zrt. számára korábban nyújtott hitelét friss, állami garanciavállalással támogatott hitellel válthassa ki. A bank és az alperesek nem a felperes életképességében voltak érdekeltek, hanem a friss hitelösszeg csalárd megnövelésében. Támadta az elsőfokú bíróságnak azt a döntését is, miszerint az A.) pontos kereseti kérelem tekintetében a jogellenesség igazolt, de a kár bekövetkezése nem. A perben a felperes bizonyította, hogy a II. r. alperes jogellenes magatartása következében a felperes üzleti titka eljutott a piaci versenytársához, aki a jogellenesen megszerzett üzleti titkot felhasználva egy egész termékcsaládot engedélyeztetett Ukrajnában. Bizonyítva lett az is, hogy az ... termékcsalád megegyezik a felperes termékeivel, és a felperes versenytársa kb. 60 000 000 Ft összeget keresett ezáltal. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság részben megalapozottnak találta az alperes perbizományra vonatkozó érvelését, mivel a felperes a perben érintett időszakban csupán 5 hónapig volt az érintett termékek forgalmazója. Előadta, hogy a felperes a Vegesole Res vonatkozásában 2007 májusától - 2011 augusztusáig, a VegesolR vonatkozásában 2007 májusától - 2012 márciusáig volt jogosult a termék forgalmazására (21/F/
  4. számú NÉBIH Tájékoztatás). Az elsőfokú bíróság azonban tévesen a V nevű, már visszavont növényvédőszer vonatkozásában vizsgálta a felperes jogosultságát. Megalapozatlannak tartotta azt a megállapítást is, miszerint a felperes árszakértő kirendelésére vonatkozó indítványa elkésett. Utalt arra, hogy a perben kirendelt szakértő a szakvéleményében úgy nyilatkozott, hogy nagyságrendileg helyes a felperesi igény, de a pontos összeg meghatározása árszakértő feladata. Ezt követően az eljárás szünetelt, majd a felperes a folytatást követő első tárgyaláson indítványozta árszakértő kirendelését. Mivel a szünetelés alatt a határidők nem folynak, ezért fogalmilag sem lehetett elkésett a felperes indítványa. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, miszerint a B.) pontban előterjesztett igény esetében nem igazolható a kár összege. Kifejtette, hogy az általános kártérítésnek éppen az a fogalmi ismérve, hogy a kár kétség kívül fennáll, de a pontos kárösszeg nem bizonyítható. A perben bizonyítást nyert az, hogy a II. r. alperes jogellenes magatartása miatt a felperes piaci versenytársa megszerezte ellenérték nélkül a felperes üzleti titkát, és ezt felhasználva egy egész, a felperes termékeivel megegyező termékcsaládot engedélyeztetett U.-ban, a felperesi termékkel azonos termékeit mind a mai napig gyártja. Nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben sem, miszerint a II. r. alperes jogellenessége csak a dokumentáció kiadása tekintetébe bizonyított. A perben igazolt lett az, hogy a II. r. alperes szándékosan megtévesztette a felperes kulcsfontosságú partnerét, az I. SA-t, és azt a látszatot keltette, hogy az I. és II. r. alperesek közös tulajdonában álló P-P. Kft. (P. Kft.) megegyezik a felperessel (
  5. január 23-ai felperesi beadvány F/10-
  6. számú melléklete). Ugyancsak igazolt az I. SA képviselői és a S-A. Kft. nevében W.L. közti,
  7. januártól folyamatban volt levelezésből az, hogy W.L. a ... cég előtt azt a hamis látszatot keltette, hogy a VR és Rs termékek a P-P.Kft. tulajdonát képezik, amely cég azonos a felperessel. A ... cég
  8. március 27-én úgy kötött szerződést a P-P. Kft.-vel, hogy abban a hiszemben volt, hogy üzletfele a felperes. A spanyol céggel kötött tmegállapodás alapján az I. SA átadott valamennyi hatóanyagra vonatkozó technológiai dokumentációt, amelyről a P. Kft. „örömmel értesült" (
  9. január 23-ai felperesi beadvány F/13-
  10. számú melléklete). Álláspontja szerint a felperes a perben bizonyította mind az alperesek jogellenes magatartását, mind a felperesnél a kár bekövetkezését, mind a kettő közötti ok-okozati összefüggést. Az A.) pontban megjelölt kereseti kérelme szerinti kár összege a társaságtól eltulajdonított engedélyezési dokumentáció értéke, mint felmerült kár és részben elmaradt haszon. A B.) pontban megjelölt keresetében kért összeget általános kártérítésként kérte megítélni, míg a C.) pontos keresetében azt állította, hogy az alperesek által csalárdan készített hibás üzleti terv miatt a felperes 240 000 000 Ft-tal több hitelt vett fel, mint a megvásárolt eszközök valós értéke, jövedelmezősége. Hangsúlyozta, hogy a perben semmi sem bizonyította azt, hogy
  11. március 22-én az ügylet minden szereplője értesült volna az üzleti terv összeomlásáról. Ezt igazolja A.F.
  12. március 2-án kelt levele, és az I. r. alperes bejegyzései is. Az üzleti terv csalárd összeállítását a II. r. alperes levele mellett az is igazolja, hogy utóbb nem lett módosítva az üzleti terv. Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet tévesen állapította meg azt, hogy az A.) és B.) pont szerinti kereseti kérelmet a Tpvt.
  13. §
(1)bekezdése szerinti 5 éven túl nyújtotta be.
  1. január 16-ától számítva ugyanis az 5 év
  2. január 16-án telt el, a felperes pedig
  3. november 5-én terjesztette elő a keresetét. A B.) pont szerinti keresetével összefüggésben kiemelte, hogy a felperes a
  4. január 17-től
  5. február 3-áig tartó időszakra érvényesítette általános kártérítésként a követelését. A felperes W.L. és T.E. tanúvallomásaival igazolta azt, hogy folyamatban volt a felperes perbeli termékeinek az ukrán engedélyeztetése, illetve hogy a II. r. alperes nem a felperes képviseletében, hanem közvetlenül tárgyalt a felperes piaci versenytársaival a felperes termékeinek átadásáról. A felperes azt is bizonyította, hogy az A. és C. elnevezésű, az ukrán piacon engedélyeztetett két növényvédőszer összetétele megegyezik a perbeli termékekkel, illetve hogy a perbeli termékek a lejárt szabadalom alapján nem állíthatók elő. Az alperesek kártérítési felelőssége megállapításához szükséges okokozati összefüggés tehát fennáll. Hangsúlyozta, hogy azt nem állította a perben, hogy a felperes negatív mérleg szerinti eredménye a II. r. alperes jogellenes magatartásának lenne a következménye. Éppen ezért, mivel lehetetlen a kár mértékének pontos meghatározása, kérte az alperesek általános kártérítés megfizetésére kötelezését. A
  6. december 17-én és
  7. április 18-án kelt előkészítő iratában foglaltakra utalva állította, hogy az A.) pontos kereseti kérelme körében bizonyította azt, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes tudtával és beleegyezésével adta át a felperes piaci versenytársának a felperes üzleti titkait. A keresete összegszerűségét nem a termékek előállítási költségére, hanem a gyártáshoz szükséges hatósági engedélyek beszerzésének költségeire tekintettel határozta meg azzal, hogy a konkurencia azáltal, hogy mindezekhez ingyen hozzájutott, ennyit „spórolt" meg jogellenesen, amely összeget köteles visszafizetni a felperesnek. Ezt a perbeli szakvélemény 9.,
  8. és
  9. kérdésekre adott válasza is alátámasztotta. Álláspontja szerint a felperes bizonyította a C.) pontos kereseti kérelme megalapozottságát is. Ismertette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállásban mely megállapítások tévesek, amelyek közül kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, miszerint az alperes valójában nem pusztán szerkesztői feladatokat látott el az üzleti terv elkészítésében, illetve hogy a C. Bank Zrt., a S. Kft. és a B. Zrt. közötti háromoldalú megállapodás alapján az üzleti terv elkészítése nem képezte sem az I. r. alperes, sem a S. Kft. feladatát. Hangsúlyozta, hogy a perben nem lett bizonyítva az, hogy A.F. és Cs.B. mikor kapta meg a II. r. alperes e-mailjét, és még ha a két tag értesült is az üzleti terv összeomlásáról, a felperes taggyűlése nem szerzett erről tudomást. Azt, hogy az üzleti terv előre megfontoltan, csalárd szándékkal született, a felperes csak a K. Zrt. anyagának vizsgálatából tudta meg. Iratellenes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás abban a vonatkozásban is, hogy a II. r. alperes a V termék forgalmazási jogát értékesítette, ugyanis a VeR és a VRs termékek forgalmazási joga a perrel érintett időszakban a felperes tulajdonában állt. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, miszerint a II. r. alperes a felperes nevében tárgyalt a P. Kft.-vel. A tanúvallomások egyértelműek a tekintetben, hogy a II. r. alperes a saját cége, a P-P. Kft. nevében tárgyalt, és a saját cége kötött szerződést az I. SA-val, ám azt a látszatot keltette, mintha a két termék tulajdonosa a P-P. lett volna és nem a felperes. A II. r. alperes terhére kellett volna értékelnie az elsőfokú bíróságnak azt is, hogy a felperes és a P. Kft. között nem jött létre semmilyen szerződés, még titoktartási szerződés sem. Hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt a tényállási elemet, hogy a II. r. alperes akkor jelezte a P. Kft.-nek, hogy az eddigi tárgyalásai áttevődnek a felperes termékeire, amikor a felperes a végelszámolást követően helyreállította a rendes működését. A felek között ekkor szakadt meg a kapcsolat. A II. r. alperes igazolhatóan legkésőbb
  10. december 5-én vette fel a kapcsolatot a P. Kft.-vel, az ő utasítására a felperes alkalmazottja
  11. január 16-án küldte meg a különböző dokumentumokat, erről azonban lemondásakor sem tájékoztatta a felperes új ügyvezetőjét. A P. Kft. későbbi megkeresése azért zárult sikertelenül a II. r. alperes rosszhiszemű magatartása eredményeként, mert a felperes nem tudta, hogy lényegében a saját termékei gyártásáról lenne szó. Hangsúlyozta, hogy az I. r. alperesnek, mint a B. Zrt. bankbiztosának ismernie kellett az adatokat, ha nem szerzett tudomást az adatok kiadásáról, az azt jelenti, hogy nem végezte az ellenőrzési kötelezettségét. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a bankbiztosi szerződéseket. Állította, hogy az elsőfokú ítélet tévesen rögzíti azt, hogy az üzleti tervet A.F. készítette volna, azt valójában az I. és II. r. alperesek készítették. Eltúlzottnak tartotta az alperesek javára megítélt perköltségnek a kijavító végzésben meghatározott összegét. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy mindkét alperest ugyanaz a jogi képviselő képviselte, aki összesen 14 db, legtöbb esetben közös beadványt terjesztett elő az alperesek képviseletében. Az IM rendelet szerint számított közel 7 000 000 Ft összegű ügyvédi munkadíjat eltúlzottnak tartotta, a jogi képviselők által kifejtett tevékenységre tekintettel ennek kb. 50%-át találta indokoltnak. Utalt arra is, hogy az alperesek a perben többször a pert elhúzó magatartást tanúsítottak, több, a fellebbezésben jelzett állításaikat utóbb a perbeli adatok megcáfolták. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a felperesnek a perköltség viselésére kötelezését kérték. Előadták, hogy az elsőfokú bíróság a Debreceni Ítélőtábla végzésében adott iránymutatásnak megfelelően eljárva vizsgálta meg a felperesnek az I. r. alperessel szembeni kereshetőségi jogát, és elfogadva az alperesek hivatkozásait, megalapozottan állapította meg azt, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga az I. r. alperessel szemben, ezért a keresetet ez okból helytállóan utasította el. Alaptalannak tartották a felperesnek az elsőfokú ítélet
  12. oldalán írt azon szóhasználatából miszerint az I. r. alperes, mint a S. Kft. megbízottja járt el - levont következtetését. A bankbiztosi szerződés
  13. oldala „kapcsolattartóként" jelöli meg az I. r. alperest, mivel a bankbiztosi feladatok ellátására a S. Kft. szerződött a bankkal. Fenntartották azt az álláspontjukat, miszerint a felperes C.) pontos kereseti kérelme vonatkozásában az elévülés már
  14. november 30-án bekövetkezett. Ehhez képest alaptalannak tartották felperesnek az elévülés megállapítását támadó fellebbezési hivatkozásait csakúgy, mint azt az állítását, hogy a károkozás időpontja elválik a kár bekövetkezésének időpontjától. Egyetértettek az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a felperes nem bizonyította az ok-okozati összefüggést, a jogellenességet és a kár összegszerűségét, ez utóbbi körben csupán egyéni véleményét közölte. Hangsúlyozták, hogy a felperes fellebbezési hivatkozásaival szemben az üzleti terv munkaanyaga nem a felperes megbízására, hanem a B. Zrt.-ben a B. Zrt. alkalmazottai együttes munkájának eredményeként készült el a Zrt. növényvédőszer üzletágának tervezett értékesítéséhez. A II. r. alperes is, mint a B. Zrt. munkatársa vett részt ebben a munkában. Az I. r. alperes a Zrt.-től kapott adatokat rendezte össze munkaanyaggá, ezt a tevékenységét a bankbiztosi tevékenysége keretében végezte. A bankbiztosi szerződés IV. pontja szerint a megbízott felelőssége nem terjedt ki a rendelkezésére bocsátott információk teljességének és valósághűségének vizsgálatára. Hangsúlyozták, hogy az üzleti terv munkaanyagának elkészültekor a felperesi cég még nem is létezett, a felperest a B. Zrt. vezetői alapították meg. Nem vitatták, hogy az elsőfokú bíróság a Tpvt. sérelmére alapított A.) és B.) pont alatti kérelem vonatkozásában számítási hibát vétett, mivel az 5 éves objektív határidő valóban
  15. január 16-án járt le, nem pedig az ítéletben megjelölt
  16. január 16-án. A törvényben meghatározott 6 hónapos, szubjektív igényérvényesítési határidő azonban a felperes által a tudomásszerzés időpontjaként megjelölt 2010 novemberétől számítva letelt, a felperes ezt az igényérvényesítési határidőt elmulasztva terjesztett elő a követelését a II. r. alperessel szemben, ezért az elsőfokú bíróság számítási hibája érdemben nem befolyásolta a döntését. Elismerték azt, miszerint az elsőfokú ítélet helytelenül tartalmazza azt, hogy a felperes a perbeli időszakban csak 5 hónapon át rendelkezett a perbeli termékek forgalmazási jogával, azonban ez sem befolyásolta érdemben az elsőfokú bíróság döntését, hiszen az elsőfokú bíróság azt is megállapította - helyesen -, hogy nem állapítható meg az ok-okozati összefüggés és az összegszerűség sem ezen kérelmek vonatkozásában. Megjegyezték, hogy a felperesi előadást cáfolja az F/
  17. szám alatt becsatolt szerződés, amelynek értelmében
  18. november
  19. napján már a BN Kft. volt a forgalmazási jogok jogosultja. Hangsúlyozták, hogy az A.) és B.) pontos kereseti kérelmek esetén a felperes nem bizonyította, hogy az I. r. alperes miként vett részt ezekben a magatartásokban. Utaltak arra is, hogy a II. r. alperes a perben úgy nyilatkozott, hogy az A.) és B.) pontos kereset alapját képező ügyekről nem tájékoztatta az I. r. alperest. Előadták, hogy a felperes fellebbezési hivatkozásaival szemben az elsőfokú eljárásban nem nyert bizonyítást az, hogy a P. Kft. versenytársa lenne a felperesnek, mivel a felperesnek nem volt U.-ban forgalmazási joga a perbeli két termékre. Az sem bizonyított, hogy a két ukrán termék megegyezik a VR és VRs termékekkel, illetve hogy az ukrán cég az engedélyezési kézikönyv adatainak felhasználásával engedélyeztette volna a termékeket. Az A. és C. termékek engedélyeztetési eljárását K.K. tanúvallomása szerint saját költségen folytatták le, ezért az átadott kézikönyv információi nem jelentettek költségkímélést az ukrán cégeknek. A felperes A.) pontos kereseti kérelmével összefüggésben azt jelölték meg, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy a dokumentáció értéke - különösen az ... engedélyeztetési eljárásban - valóban 50 000 000 Ft, és azt sem, hogy a követelt összeg hogyan oszlik meg a felmerült kár és az elmaradt haszon között. A felperes nem bizonyította, hogy mikor realizálódott a tényleges kára, és miként realizálódott volna bárhol az elmaradt haszna. A B.) pontos követeléssel összefüggésben is értelmezhetetlennek tartották az elmaradt hasznot, hiszen az ukrán piacon a felperes nem rendelkezett a két termék forgalmazási jogával, ezért versenytárs nem lehetett. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy e kérelem vonatkozásában sem áll fenn az ok-okozati összefüggés. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes a BN Kft.-t illető jogot érvényesített a perben, ezt igazolja az is, hogy a K. Zrt.-t és a BME-t is a BN Kft. bízta meg a vizsgálat, illetve a szakvélemény elkészítésével. Kiemelték, hogy a perbeli jogvita szempontjából a szakvéleménynek az, a harmadik kérdésre adott válasza bír jelentőséggel, miszerint az átadott dokumentációkban található információk nem elegendőek a perbeli termékek gyártásárhoz, arra pedig nem tudtak választ adni a szakértők, hogy az A. és C. termékek alapanyag összetétele megegyezne a perbeli termékeknek az átadott engedélyeztetési kézikönyvben foglalt alapanyag összetételével, illetve hogy a felperes termékeinek alapanyag összetétele megegyezik-e az engedélyezési kézikönyvben foglaltakkal. Az alperesek szerint az elsőfokú bíróság alappal jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által kért árszakértői bizonyítás lefolytatása a per elhúzódását eredményezné. Alaptalannak tartották a felperesnek a perköltség összegét sérelmező hivatkozásait is, jelezték, hogy az alperesek képviseletét ellátó ügyvédi iroda mindkét tagja mindvégig részt vett a képviselet ellátásában, a közel 5 éve tartó perben összesen 40 beadványt készítettek. A fellebbezés alaptalan. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélküli, a Pp.
  20. §
(2)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelmét az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésére, a perbeli tényállás nem teljeskörű feltárására alapította. Eljárási szabálysértésként azt jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság - mivel úgy értékelte, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga az I. r. alperessel szemben - érdemben nem bírálta el a vele szemben előterjesztett keresetét, illetve, hogy nem adott helyt az árszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának. Ennek, és az egyes, pontatlanul feltüntetett tényállási elemeknek a következtében álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan. A felperes alaptalanul támadta az elsőfokú bíróság eljárását e körben. A felperes elsődlegesen az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását vitatta, miszerint a felperesnek nem volt kereshetőségi joga az I. r. alperessel szemben. A C. Bank Zrt. és a S. Kft. között létrejött, a bankfeladatoknak a B. Zrt.-nél történő ellátására szóló szerződés
  1. augusztus
  2. napján, a felperesnél és a B. Zrt.-nél ugyanezeknek a feladatoknak az ellátására létrejött megbízási szerződés
  3. január
  4. napján kelt. A megbízási szerződésben meghatározott feladatok ellátása a megbízott S. Kft. feladata volt. Az I. r. alperes
  5. szeptember
  6. és
  7. március
  8. napja között a S. Kft. vezető tisztségviselője volt, akit a megbízási szerződés kapcsolattartó személyként jelölt meg. Mint a S. Kft. törvényes képviselője, az I. r. alperes nem megbízottként járt el, eljárása a Kft. eljárásának minősül, mivel a Kft. által a megbízási szerződésben vállalt feladatokat természetszerűen, ténylegesen egy természetes személynek kellett elvégeznie. Az A.) és B.) pontos kereseti kérelmek körében a felperes arra alaptalanul hivatkozott, hogy az I. r. alperes a felperesnél „árnyékügyvezetőként" működött. Ennek alátámasztásaként a felperes nem hivatkozott semmilyen, az I. r. alperes által tanúsított konkrét, tevőleges magatartásra, azt tartotta az I. r. alperes felelősségét megalapozónak, hogy amennyiben nem szerzett tudomást az adatok kiadásáról, akkor az azt jelenti, hogy nem végezte megfelelően az ellenőrzési kötelezettségét. A Megbízási szerződés I/1.,
  9. pontjaiban részletezett feladatok maradéktalan ellátásáért a Se. Kft., mint megbízott a vele szerződő C. Bank Zrt. megbízó felé tartozott felelősséggel, ezért ha a Kft. törvényes képviselője ezt a feladatát nem is látta volna el körültekintően, ezért a megbízója, a C. Bank Zrt. felé tartozna felelősséggel. A megkeresett bíróság által meghallgatott tanúk vallomásai (a Pesti Központi Kerületi Bíróság13.PK.175.197/2015/
  10. számú jegyzőkönyve) nem igazolták azt a felperesi állítást, miszerint az I. r. alperes árnyékügyvezetőként működött volna. H.O.G. vallotta, hogy az I. r. alperes, mint bankbiztos elsősorban iratokat ellenőrzött és nem készítette azokat. A bankbiztos léte a bank részéről a cég feletti többletkontrollt jelenti. Az I. r. alperes az adósként megjelölt cégeket nem képviselhette, de például a banki átutalási megbízások érvényességéhez szükséges volt az, hogy ő is ellássa azokat a szignójával. Az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékok alapján tehát megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a perben a felperes nem bizonyította azt, hogy az I. r. alperes árnyékügyvezetőként járt volna el a felperesnél. A felperes alaptalanul sérelmezte az árszakértői bizonyítás elrendelése iránti indítványa elutasítását is. A felek az 1.G.40.079/2014/
  11. szám alatt becsatolt egyesített szakvéleményt
  12. március
  13. napján kapták kézhez észrevételezésre. Az egyesített szakvéleménynek a
  14. kérdésre adott válasza tartalmazta azt, hogy az adatok vagyoni értékének meghatározása nem vegyész szakértői kompetencia. Az alperes
  15. április
  16. napján, 91., a felperes
  17. április
  18. napján,
  19. sorszám alatt nyújtotta be az észrevételeit, ez utóbbi nem tartalmazta felperesnek a keresete összegszerűségének alátámasztása érdekében árszakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványát. Az elsőfokú bíróság a
  20. május
  21. napján megtartott tárgyaláson személyesen meghallgatta a szakvéleményt készítő szakértőket. A szakértő a
  22. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatában megismételte azt, hogy a vagyoni érték meghatározása nem vegyész szakértői feladat, ám a tárgyaláson jelenlévő felperesi képviselő ekkor sem kérte a bíróságtól árszakértő kirendelését, sőt az utóbb
  23. és
  24. sorszámon benyújtott egyesített szakértői vélemények kézhezvételét követően sem. A per
  25. június
  26. napjától szünetelt, a felperes a per folytatását
  27. szeptember
  28. napján kérte, és az újraindult eljárásban
  29. szeptember
  30. napján megtartott első tárgyaláson, a tárgyalás berekesztésére történt figyelmeztetést követően jelentette be azt, hogy a keresete összegszerűsége tekintetében kéri árszakértő kirendelését. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványa elutasítása körében helyesen mérlegelte nem csupán azt, hogy a felperes az alapszakvélemény kézhezvételét követően 6 hónappal, illetve a szakértőnek a
  31. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatát követően nem nyomban terjesztette elő ezt az indítványát, hanem azt is értékelte, hogy az árszakértői bizonyítással tisztázni kívánt kérdést a felperes által üzleti titokként kezelt forgalmazási jog ellenértékét tartalmazó szerződés tisztázhatta volna. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság eljárása nem sértette a Pp.
  32. §
(3)-
(4), 141. §
(2),
(6)bekezdését. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla nem találta teljesíthetőnek a felperesnek az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezését. A felperes egyéb fellebbezési hivatkozásai az elsőfokú bíróság döntését érdemben vitatták, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban a felperes által jelzett „tévedéseket" az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelem körében értékelte. A felperes a C.) pontos kereseti kérelmében alaptalanul állította azt, hogy az I. r. felperes érdemben közreműködött az üzleti terv elkészítésénél, ami megalapozta a felelősségét. A C. Bank Zrt. és a S. Kft. között létrejött megbízási szerződés IV/
  1. pontja egyértelműen rögzíti, hogy a megbízott bankbiztos a tevékenységét az adós B. Zrt. által rendelkezésére bocsátott jogi, pénzügyi, gazdasági, illetve gazdálkodással összefüggő adatok, információk, dokumentumok feldolgozásával és alkalmazásával végzi. A megbízott felelőssége nem terjed ki az Adós által a számára rendelkezésére bocsátott információk és bizonylatok tekintetében azok helyességének és valósághűségének vizsgálatára. A megbízott a bankbiztosi tevékenység ellátása során a tőle elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. A felperes ebben a körben az általa hivatkozott bizonyítékokból (A.F., F.G. tanúvallomásaiból, és a II. r. alperes előadásából) téves, iratellenes jogkövetkeztetést vont le. A II. r. alperes a
  2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  3. oldalán rögzített nyilatkozatában egyértelműen fogalmazott a tekintetben, hogy a perbeli üzleti tervet a B. Zrt. megrendelésére, a B. Zrt. alkalmazottai készítették, az I. r. alperest csupán az anyagnak a terv banki vizsgálatához szükséges formára történő összeszerkesztése érdekében keresték meg. H.O.G.-nak, a C. Bank Zrt. alkalmazottjának a PKKB 14.PK.175.197/2015/
  4. számú jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomása szerint az I. r. alperes elsősorban ellenőrizte az iratokat, és nem készítette azokat. A.F. a tanúvallomásában előadta, hogy a II. r. alperes készítette az üzleti tervet, az I. r. alperes a táblázatok készítésében és a szerkesztésben segített, kiszámolta a közgazdasági típusú mutatókat, a származtatott adatokat, mivel ehhez a II. r. alperes nem értett. F.G. a B. Zrt. alkalmazottja tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy az üzleti tervet a II. r. alperes készítette, az I. r. alperes annak a formai követelményeknek megfelelő szerkesztésében vett részt, az üzleti terv tartalmára nem volt ráhatása. Mindezek a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az elsőfokú bíróság azok helyes, megalapozott értékelésével, jogszerűen állapította meg ítélete indokolásában azt, hogy az I. r. alperes az üzleti terv elkészítésében érdemi szerepet nem töltött be. Az általa „összeszerkesztett" adatok valóságtartalmát az I. r. alperes a megbízási szerződés IV/
  5. pontja értelmében nem volt köteles ellenőrizni. A felperes a C.) pontban megjelölt keresete körében a kár bekövetkezésének időpontjaként
  6. december
  7. napját jelölte meg, amikor a bank felmondta a vele kötött hitelszerződést. Kereseti kérelmének alapjaként arra hivatkozott, hogy a felperes az I. és II. r. alperesek által csalárd módon elkészített üzleti terv miatt 240 000 000 Ft-tal magasabb összegű hitelt voltak kénytelenek felvenni, mint amennyi a megvásárolt eszközök értékére tekintettel szükséges lett volna. A kár bekövetkezése ezért - az ítélőtábla álláspontja szerint - a hitel felvételével (
  8. november
  9. napján) megvalósult, a felperes kereseti előadása is ezt támasztja alá. A felperes állította azt is, hogy csak a K. Zrt. jelentéséből szerzett tudomást arról, hogy kinek a tevékenységére vezethető vissza a felperest ért kár, ezért támadta az elsőfokú bíróságnak a C.) pont alatt megjelölt kereseti követelése elévülését megállapító döntését is. A felperes tévesen azonosítja a felperesi cég tudomásszerzésével a felperesi társaságba utóbb belépő tagok tudomásszerzését. A.F. és E.Gy.
  10. évtől, a B. Zrt. alapítása óta különböző megnevezésekkel (vezérigazgatóhelyettes, cégvezető, igazgatósági tag) egészen
  11. május
  12. napjáig kisebb megszakítással a B. Zrt. vezető tisztségviselői is voltak. Nekik ismerniük kellett a B. Zrt. által az üzleti tervhez szolgáltatott adatokat. Ők állapodtak meg a B. Zrt. nevében a C. Bankkal abban, hogy a növényvédőszer üzletág a cégtől leválasztásra kerül, az ennek keretében
  13. október
  14. napján elkészült üzleti terv alapján a Zrt. közgyűlése a .../
  15. (X.24.) számú határozatával hozzájárult a növényvédőszer üzletág 500 000 000 Ft értékben történő értékesítéséhez. A felperest ezt követően,
  16. november
  17. napján alapította meg A.F. és E.Gy., ezért a felperes tagjai lényegében már a felperes megalapítását megelőzően teljeskörű ismeretekkel rendelkezek a B. Zrt. növényvédőszer üzletágának valós, és az üzleti tervben felvázolt helyzetéről. Az a tény, hogy a Kft.-be utóbb,
  18. január
  19. napján a Kft. törzstőke felemelése során belépő tagok erről rendelkeztek-e és mikortól pontos ismeretekkel, a felperes, mint jogi személy tudomásszerzése korában irreleváns, ezért ebből a szempontból nem volt annak jelentősége, hogy mikor kapta kézhez a felperes a K. Zrt. jelentését. Az üzleti terv téves adatairól a felperes tudomásszerzése legkésőbb a felperes alapítása időpontjában megtörtént, a felperes megalakulását követően az elévülés nyugvására alapot adó körülmény pedig nem állapítható meg.
  20. november 28-tól (a C. Banktól történt hitelfelvétel időpontjától) számítva az igény elévülési idejét pedig a felperes követelése keresetének a II. r. alperesre történt kiterjesztésekor már elévült. Az ítélőtábla alaptalannak találta a felperes fellebbezését a tekintetben is, miszerint állította, hogy a perben bizonyította az A.) pontos kereseti kérelmében megjelölt kár bekövetkezését. E körben változatlanul fenntartotta azt az állítását, miszerint az I. r. alperesnek a II. r. alperessel együttműködve, „árnyékügyvezetőként" kifejtett magatartásával ok-okozati összefüggésben áll az őt a perbeli termékek tervdokumentációinak jogtalan eltulajdonításával, és azoknak a versenytársai részére történő átadásával ért kár bekövetkezése. Az I. r. alperes vállalatvezetői, „árnyékügyvezetői" szerepét cáfolták a megkeresett bíróság által jegyzőkönyvezett, korábban már idézett tanúvallomások. A felperes az őt ért kár összegszerűségét a fellebbezésében, hangsúlyozottan a termékek gyártásához szükséges hatósági engedélyek beszerzésének költségeire tekintettel határozta meg, arra hivatkozott, hogy a konkurencia köteles „visszafizetni" a felperesnek azt az összeget, amelyet azáltal spórolt meg, hogy ingyen hozzájutott a dokumentumokhoz. Az A.) és B.) pontos kereseti kérelem körében a felperes alappal sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jelölte meg, hogy a felperest mely időszakokban illette meg a perbeli két termék forgalmazási joga. A peres iratok között 21/F/
  21. szám alatt mellékelt,
  22. március
  23. napján kelt NÉBIH Tájékoztatás szerint - amelynek tartalmát az alperesek sem vitatták - a felperes
  24. május
  25. és
  26. január
  27. napja között volt jogosult a VegesoleR terméket forgalmazni, míg a Vegesole Res terméket
  28. május
  29. napjától
  30. augusztus
  31. napjáig. A felperes tehát a II. r. alperesnek az üzleti titkának a versenytárs részére kiszolgáltató magatartása miatti kárigényét saját jogon érvényesíthette. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a
  32. oldal
  33. bekezdéséből ezért mellőzi az alperesek ellenkérelmének a perbizományra vonatkozó érvelését részben elfogadó indokolást. A felperes fellebbezésében helytállóan mutatott rá arra, hogy az elsőfokú bíróság számítási hibát is vétett, ezért tévesen állapította meg, hogy a II. r. alperes
  34. január
  35. napján tanúsított magatartására hivatkozva a felperes a Tpvt.
  36. §
(2)bekezdés e) pontja alapján előterjesztett keresetét a Tpvt. 88. §
(1)bekezdésében meghatározott 5 éves perindítási határidőt lekésve nyújtotta be. Az elsőfokú bíróságnak ez a tévedése azonban - mintahogyan erre az alperesek ellenkérelmükben helytállóan hivatkoztak - nem változtat a döntés érdemén, mivel a Tpvt. 88. §
(1)bekezdésének a perindítás szubjektív határidejét a jogsértésről történt tudomásszerzéstől számított 6 hónapban határozza meg. A felperes maga is azt állította, hogy legkésőbb
  1. november
  2. napján, a felperes számítógépeinek a K. Zrt. általi átvizsgálásáról készült jelentésből szerzett tudomást arról, hogy a perbeli két termék a II. r. alperes tevékenysége folytán került az ... piacra, ehhez képest a II. r. alperest
  3. november
  4. napján vonta a perbe, azaz a Tpvt.
  5. §
(1)bekezdésében meghatározott elévülési határidőt elmulasztva. Az elsőfokú bíróság ezért jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy nem volt lehetősége a felperes keresetének a Tpvt. alapján történő elbírálására. Az ítélőtábla alaptalannak találta az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 339. §
(1)bekezdésére alapított A.) és B.) pontos kereseti kérelmeket elutasító döntése elleni fellebbezést is. Az elsőfokú bíróság azt megállapította - és ezt az alperesek fellebbezéssel nem támadták -, hogy a II. r. alperesnek a tisztességtelen verseny tilalmába ütközik az a magatartása, hogy a felperes üzleti titkát tartalmazó engedélyeztetési kézikönyvet megküldte egy külső cégnek, mivel a II. r. alperes, mint vezető tisztségviselő a Gt. 27. és 30. §-ai értelmében az üzleti titkot köteles megtartani. Ennek a kötelezettségnek a megszegése a II. r. alperes jogellenes tevékenységének minősül. Az elsőfokú bíróság azonban szintén megalapozottan állapította meg azt is, hogy a felperes a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján e körben őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította sem az A.) pontban, sem a B.) pontban megjelent kárigénye összegét. Ez az általános kártérítésként előterjesztett kereseti kérelme körében sem volt mellőzhető. Az rPtk. 359. §
(1)bekezdése szerint ugyanis, ha a kár mértéke - akár csak részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely alkalmas a károsult teljes anyagi kárpótlására. A BDT2007.
  1. számon megjelent eseti döntésben megfogalmazott következes bírói gyakorlat szerint azonban „Általános kártérítésnek akkor van helye, ha a kár bekövetkezte biztos, csak a mértéke bizonytalan. Általános kártérítés formájában elmaradt haszon akkor ítélhető meg, ha a jövőben biztosan jelentkező elmaradt vagyoni előny pontos megállapítására nincs megfelelő adat. Az általános kártérítés intézményével azonban nem fedhető el a károsodás tényének bizonytalansága. Az elmaradt haszon az a vagyoni előny, ami károkozás hiányában kétségtelenül bekövetkezett volna, és reálisan ellenőrizhető adatokon alapul." A felperes által B.) ponton előterjesztett igény - csakúgy, mint a közzétett határozat alapját képező ügyben benyújtott kereset - azonban nincs alátámasztva biztosan bekövetkező jövőbeni tényekkel, ennek hiányában pedig önmagában a II. r. alperes jogellenes magatartása nem elegendő a felperes által kért kártérítésre kötelezéséhez. Az általános kártérítésre kötelezés során is a felperesnek meg kell tenni mindent, indítványozni kell valamennyi, lehetséges és szükséges bizonyítást a kár összegének meghatározása érdekében, a bíróság azok eredményét mérlegelve dönthet az általános kártérítés összegéről. A felperes azonban a forgalmazási jog ellenértékét tartalmazó szerződését, abban a forgalmazási jog ellenértékét üzleti titokként kezelte, az árszakértő kirendelése iránti indítványát pedig a korábban már kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése nélkül utasította el. A felperes tehát nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének, a perben rendelkezésre álló adatok alapján pedig nagyságrendileg sem volt mérlegelhető a felperes elmaradt haszonban jelentkező kára. Az A.) pontban megjelölt újraelőállítási költség felmerülését a felperes sem állította, az pedig, hogy a konkurencia mennyi összeget „spórolt" meg a jogellenesen megszerzett információkkal, a felperesnél elmaradt haszonként nem értékelhető a hivatkozott, BDT-ben megjelent eseti döntésben kifejtettek szerint. A felperes alaptalanul sérelmezte az elsőfokú bíróság által az alperesek javára a kijavító végzésben megállapított perköltség összegét. Az ítélőtábla a több mint 4 éven át tartó, a felperes által előterjesztett összetett kereseti kérelmekre vonatkozóan az alperesek jogi képviselője által kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban állónak találta az elsőfokú bíróság által az IM rendelet szerint, a pertárgyértékhez igazodóan megállapított perköltség összegét. Az ítélőtábla mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp.
  2. §
(2)bekezdése szerint. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)és 15. §
(1)bekezdése alapján ő köteles megfizetni felhívásra, az államnak az illetékfeljegyzési joga folytán a fellebbezésen le nem rótt 2 500 000 Ft összegű fellebbezési eljárási illetéket. A másodfokú eljárásban is pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles megtéríteni az alpereseknek a másodfokú eljárással felmerült, a jogi képviselőjük ügyvédi munkadíjából álló perköltségét. Ennek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pontja,
(5)-
(6)bekezdése alapján a pertárgyérték figyelembevételén túl elsődlegesen a másodfokú eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységre figyelemmel, mérlegeléssel 1 000 000 Ft + áfa összegben állapította meg, tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban az alperesek jogi képviselői egy hétoldalas fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő, és a másodfokú eljárásban megtartott egyetlen tárgyaláson megjelentek. Debrecen, 2017. április 11. Dr. Görög Attila sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.