SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.170/2017/6.szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Szigethy Csilla ügyvédáltal képviselt felperesnek - a Kolozsvári & Waldmann Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Waldmann Gábor) által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2016. december 12. napján kelt 17.P.21.718/2016/14. számú ítélete ellen az alperes 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 700 (tizenkettőezerhétszáz) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az alperes jogelődje, a (alperesi jogelőd neve) Zrt. (a továbbiakban: alperes) és a felperes 2008. május 30. napján (kölcsönszerződés száma). számmal jelölt deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek egymással, az (gpjmű frg.rszm.-
- a)forgalmi rendszámú Daewoo TDJ4 típusú gépjármű vételárának finanszírozására, amely alapján az alperes 460 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek. A kölcsönszerződés részévé vált az alperes gépjármű hitelezési tevékenységre vonatkozó (üzletszabályzat 1. jelölése). számú üzletszabályzata (a továbbiakban: Üsz.), amely az alábbi - a jelen másodfokú eljárás tárgyát képező jogvita elbírálása szempontjából releváns - rendelkezéseket tartalmazza: - IV.7.: „Amennyiben az elsődleges biztosíték opció és az egyedi kölcsönszerződés futamideje 5 évnél hosszabb, úgy Kölcsönbevevő köteles a Hitelező felszólítására - az eredeti feltételekkel egyező tartalommal - ismét vételi jogot engedni, amelynek időtartama legalább a szerződés lejártát követő 3 hónap." - IV.9.: „Amennyiben a Kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a Hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni." - VI.1.: „A Kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvébe a Hitelező javára - Felek között létrejött szerződésnek megfelelően - a vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező mint a korlátozás jogosultja részére küldje meg". A peres felek a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg a kölcsön visszafizetésének biztosítására az alperes javára opciós jogot alapítottak a kölcsönösszegből vásárolt gépjárműre. Az opciós szerződés 4. pontja szerint az alperes a vételi jogot a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig a felperes a kölcsönszerződésből eredő tartozását maradéktalanul nem teljesítette. A felek a vételi jog biztosítására az opciós joggal terhelt gépjárműre elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki (opciós szerződés 6. pont). A szerződés 7. pontja a vételi jog gyakorlásának feltételeit rögzíti, e szerint az alperes a vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben megjelölt bármely esedékességi időpontban - az esedékességet követő 15 napon belül - akár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségének, továbbá ha a kölcsönszerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül. Az alperes a szerződéskötéstől számított 5 éven belül vételi jogát nem gyakorolta. A felperes módosított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 14 454 Ft megfizetésére, valamint az (gpjmű frg.rszm.-
- a)forgalmi rendszámú gépjármű törzskönyvének a kiadására. A törzskönyv kiadásával kapcsolatos keresetét arra alapította, hogy az alperes vételi joga megszűnt, mivel az annak gyakorlására kikötött 5 éves időtartam letelt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A törzskönyv kiadására vonatkozó kereset kapcsán előadott védekezése szerint mind a szerződéskötéskor hatályos Üsz., mind pedig az annak helyébe lépő (üzletszabályzat 2. jelölése). számú üzletszabályzat V.6. pontja értelmében az alperes által kikötött opciós jog ún. zárt opció. Álláspontja szerint a törzskönyv alperes részére történő átadása a kölcsönszerződéshez kapcsolódó önálló biztosíték, ezt támasztja alá az Üsz. II.1.e. pontja, valamint VI.2. és VI.3. pontjának a rendelkezései. Mindkét üzletszabályzat egyezően rendelkezik akként, hogy a törzskönyv kiadására csak abban az esetben köteles, ha a kölcsönbevevő valamennyi fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A felperes ennek nem tett eleget, ezért a törzskönyv kiadására vonatkozó keresete „idő előtti". Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest az (gpjmű frg.rszm.-
- a)forgalmi rendszámú gépjármű törzskönyvének a kiadására, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 21 000 Ft perköltséget. Határozatának a törzskönyv kiadásával kapcsolatos keresetet érintő indokolása szerint a felek az opciós szerződés 4. pontja alapján az alperes opciós jogának gyakorlására nyitva álló határidő 2013. május 30. napján lejárt, ezt követő időpontban a perben alkalmazandó 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 374. §
(2)bekezdése alapján opciós jogával nem élhet, azt az alperes „zárt opcióra" történő hivatkozása sem alapozza meg. Megállapítása szerint a törzskönyv birtoklása az opciós jog biztosítéka volt, s miután a törzskönyv a gépjármű tulajdonjogát igazoló okirat, a 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 81. §
(1)bekezdése szerint a vételi jog megszűnését követően az alperes azt köteles kiadni. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Pfv.21.971/2015/
- számú ítéletére. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a törzskönyv kiadására irányuló kereset elutasítását kérte. Változatlan álláspontja szerint a törzskönyv birtokban tartása a kölcsönszerződés opciós jogtól független, atipikus biztosítéka, ezért a jogvita eldöntése szempontjából közömbös, hogy az alperes opciós joga megszűnt-e. Elfoglalt álláspontja szerint a törzskönyvet mindaddig birtokban tarthatja, amíg a kölcsönbevevő fizetési kötelezettségét maradéktalanul nem teljesítette. Kiemelte, a törzskönyv birtokban tartásának önálló biztosítéki jellegét igazolja, az 1959-es Ptk-ban nevesített egyéb biztosítékok alkalmazásával szembeni előnye. Fellebbezésében az álláspontját alátámasztó bírósági határozatokra hivatkozott. Utalt arra, nem ért egyet a Kúriának a Pfv.V.21.971/
- számú ügyben hozott határozatával, mert az megítélése szerint okszerűtlen következtetésen alapul. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az 1959-es Ptk.
- §
(1)bekezdésében megfogalmazott szerződési szabadság elvéből következően - ilyen tartalmú jogszabályi tiltás hiányában - nem volt akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként a felek kikössék a törzskönyv birtoklásának jogát mindaddig, amíg a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit nem teljesíti maradéktalanul. Helyesen jutott ugyanakkor arra a következtetésre is - az alábbiakban kifejtendők szerint -, hogy az opciós szerződés és az üzletszabályzat rendelkezéseiből ilyen tartalmú megállapodás létrejötte nem állapítható meg. Az opciós szerződés
- pontja szerint a felek a vételi jog - és nem a kölcsönszerződésből eredő kötelezettség - biztosítására kötöttek ki az alperes javára elidegenítési és terhelési tilalmat a vételi jog tárgyát képező gépjárműre. Az Üsz. - alperes által hivatkozott - VI.
- pontja ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy „A kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvbe a hitelező javára - a felek között létrejött szerződésnek megfelelően - a vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni, és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg." Az idézett szerződési feltétel megszövegezése, annak nyelvtani értelme is azt támasztja alá, hogy a felek a törzskönyv alperes részére történő megküldésével az alperes opciós jogát kívánták biztosítani. Ennek megfelelően a törzskönyv birtoklásához való jog az opciós joghoz kapcsolódó járulékos jogosultság. Nem vonható le ezzel ellentétes következtetés az Üsz. alperes által megjelölt további rendelkezéseiből sem. Az Üsz.VI.
- pont a gépjármű átvételének feltételéül szabja a VI.
- pontban írtak teljesülését, míg a VI.
- pont arról rendelkezik csupán, ha a VI.
- pont rendelkezéseitől eltérően a törzskönyv az adós birtokába kerül, azt köteles a hitelező részére megküldeni. Mindkét szerződési rendelkezés tehát VI.
- pontban írtak teljesítéséhez kapcsolódik, amely feltétel az előzőekben kifejtettek szerint értelmezendő. Az alperes által az elsőfokú eljárásban hivatkozott Üsz. II.1.e. pontja sem mond ennek ellent. E rendelkezés szerint ugyanis a kölcsön folyósításának egyik feltétele, hogy a biztosíték nyújtására vonatkozó szerződés a felek között írásban érvényesen létrejött. E feltétel a perbeli esetben megvalósult, hiszen a felek az opciós szerződést megkötötték. Az Üsz. IV.
- pontjában írt kikötés az 1959-es Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján semmis, mivel a Ptk. 374. §
(2)bekezdésének kógens rendelkezését megkerüli, az alapján ugyanis a hitelező egyoldalú hatalmasságot kap arra vonatkozóan, hogy egyoldalú felszólítással kötelezze - változatlan tartalommal - újabb opciós szerződés kötésére a kölcsönbevevőt (BDT
- 1828). Minderre figyelemmel, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította, az alperes vételi joga a szerződés aláírásától számított 5 év elteltével megszűnt, és ezzel együtt megszűnt az a jogcím, amely alapján a felperes tulajdonát képező törzskönyvet birtokában tarthatta. Az elsőfokú bíróság az Üsz. IV.
- és az opciós szerződés
- pontjának helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy e rendelkezésekből nem következik az, miszerint a hitelezőt csak akkor terheli a törzskönyv kiadásának kötelezettsége, ha a kölcsönbevevő maradéktalanul teljesítette fizetési kötelezettségeit. Utal e tekintetben az ítélőtábla az 1959-es Ptk. szerződés értelmezésével kapcsolatos
- §
(1)és
(2)bekezdésére, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kell. Ha pedig az általános szerződési feltétel illetve a fogyasztói szerződés tartalma e szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A jogalkotó az 1959-es Ptk. fenti rendelkezéseivel a pontatlan vagy bizonytalan megfogalmazás kockázatát arra a félre terhelte, aki annak megfogalmazásáért felelős. Ennek megfelelően, ha az alperesnek az Üsz. IV.
- pontjában írt szerződési kikötéssel az volt a célja, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként mindaddig magánál tarthassa a kölcsönből finanszírozott gépjármű törzskönyvét, amíg az adós valamennyi fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, ezt a szándékát egyértelműen, félreérthetetlenül így kellett volna megfogalmaznia. Az érintett kikötésnek azonban annak teljes megszövegezése alapján csak kiterjesztő értelmezéssel tulajdonítható az alperes szerinti tartalom, a kiterjesztő értelmezést viszont az 1959-es Ptk.
- §
(4)bekezdése kifejezetten tiltja. Mindezt figyelembe véve az Üsz. IV.
- pontja csupán azon esetek egyikét szabályozza, amikor a hitelező nem tagadhatja meg a törzskönyv kiadását, nem vonható le azonban az érintett kikötés megfogalmazásából az a következtetés, hogy akkor is jogosult lenne azt magánál tartani, ha az e jogosultság alapjául szolgáló vételi joga megszűnt. Nem ért egyet az ítélőtábla az alperesnek azzal a hivatkozásával, miszerint a Kúria Pfv.V.21.971/2016/
- számú ítélete okszerűtlen következtetésen alapulna. Tény, hogy a Kúria ítéletében foglalt döntés a jelen ügyben eljáró bíróságot nem köti, az ítélőtábla azonban mindenben osztja a Kúria álláspontját, nevezetesen, hogy a felek megállapodásának irányadó rendelkezései, azaz az Üsz. IV.
- és a VI.
- pontja, valamint az opciós szerződés
- pontja szerkezetéből is az a következtetés vonható le, miszerint egymásra épülő kötelezettségként az opció valamint az elidegenítési és terhelési tilalom kikényszerítése érdekében került a törzskönyv a hitelező alperes birtokába. Figyelemmel arra, hogy az alperes opciós joga
- május
- napján megszűnt, az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött a törzskönyv felperes részére történő kiadásáról. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - annak indokolásbeli kiegészítésével - a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a felperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségének a megfizetésére 4 munkaóra figyelembevételével. Az alperes a fellebbezési eljárási illetéket lerótta, fellebbezése eredménytelensége folytán annak megtérítésére nem tarthat igényt. S z e g e d , 2017. június 7. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró Dr. Tóth Gabriella sk. bíró