Mfv.10491/2016/12 – Kúria

(1)bekezdése alkalmazásával, a perben lefolytatott szakértői bizonyítás alapján - elutasította. A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a felperes indítványára beszerzett, szóban és írásban kiegészített szakvélemények szerint a felperes egészségi állapota 23%-os, D minősítési csoportba tartozik, foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt, felülvizsgálata a jelen állapota alapján nem szükséges. A közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett, kiegészített komplex szakvélemények egyezőek voltak abban, hogy a felperes egészségi állapota kevesebb, mint 30%, a szakvélemények egyeztek a rehabilitálhatóságot, a D kategóriába sorolást illetően is; az E kategóriába sorolásra - a perben beszerzett szakvélemény szerint az önellátási képesség megtartottsága miatt nem volt lehetőség. Mivel a közigazgatási eljárásban és a perben eljárt szakértők a vizsgált kérdésekben azonos állapotra helyezkedtek, a társadalombiztosítási határozat nem jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] [7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 221. §

(1)bekezdése, valamint a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. §

(1)bekezdésére hivatkozva. A felperes előadta, hogy 1986 óta rokkantsági nyugdíjas, betegségei alapján 30%-os pszichiátriai, 40%-os neurológiai, 15%-os mozgásszervi, 5%-os keringési, 24%-os szemészeti és 10%-os emésztőszervi részkárosodása áll fenn, össz-szervezeti egészségkárosodása 77%. Kifogásolta, hogy az eljárt szakértő a hallásromlását és ágyéki csigolyatörését nem értékelte, azokat csupán állapotrosszabbodásként tüntette fel; egészségi állapota a megállapított százalékos mértéknél kevesebb. Álláspontja szerint a bíróság az orvosszakértő véleményéből kiragadta az önellátási képessége megtartottságára vonatkozó megállapítást; hivatkozott [8] [9] arra is, hogy a komplex szakvélemény - az alapbetegségeire figyelemmel - rögzítette azt is, hogy azok mindegyike szenvedést és foglalkozási nehézségeket okoz. A szakvélemény tartalmazza azt is, hogy a felperes rehabilitációja a kizáró tényezők miatt nem valósítható meg, a foglalkoztatási rehabilitációs szakértő emellett megállapította azt is, hogy betegségei munkavégző képességét negatív irányba befolyásolják. A szociális szakértő viszont azt állapítja meg, hogy a felperes a motiváció, az önálló életvitel, a napi feladatok ellátása tekintetében mindennapi rendszeres segítségre szorul. Mindezek miatt indokolt E kategóriás rokkantsági állapot és ellátás megállapítása. A felperes a fentiek alapján kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a döntés alapjául szolgáló jogszabályokat nem tartalmazza és hogy az egészségi állapotát - egyes betegségek értékelésének elmulasztása miatt - tévesen értékelték az eljárt hatóságok. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [11] A peradatok szerint a felperes egészségi állapotát a közigazgatási eljárásban és a perben véleményt adó szakértők közel azonos mértékben állapították meg: az elsőfokú komplex véleményben 29%-os, a másodfokúban 28%-os, a perben beszerzett szakvéleményben 23%-os egészségi állapotot véleményeztek. Az ágyéki gerinc kezdődő elfajulásos változását az eljárt szakértők véleményük kialakítása során figyelembe vették, a felperes által csatolt, a társadalombiztosítási határozatok meghozatala után (

1. júniusban) keletkezett, az ágyéki csigolya magasságában törést igazoló lelettel a határozatok megalapozatlansága azért nem volt alátámasztható, mert a bíróságnak a határozatokat - a Pp. 339/A. §a szerint - a meghozatalukkor fennálló tények alapján kellett felülvizsgálnia. Új, a határozatok meghozatala után bekövetkező betegségek - az Mmtv.
2. §-ában írt feltételek fennállása esetén új kérelem előterjesztésére adnak lehetőséget, azok a korábbi határozatok jogszerűségét nem befolyásolják. [12] A bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megbetegedések értékelése és a felperes szakvéleménnyel kapcsolatos kifogásai tárgyában a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértőt a tárgyaláson meghallgatta és a szakvélemény írásbeli kiegészítését is elrendelte. A szakértő a határozatok meghozatala és az általa elvégzett vizsgálat után bekövetkezett ágyéki csigolyatörés állapotrosszabbító hatását a fent megjelölt ok miatt nem értékelte, arra - a Pp. 339/A. §-a alapján - a bíróságnak sem volt lehetősége. A felperes által szintén utóbb csatolt, halláskárosodást igazoló leleteket az orvosszakértő - a tárgyaláson tett nyilatkozatából és a szakvélemény kiegészítéséből is kitűnően - figyelembe vette, a kisfokú halláscsökkentést igazoló leleteket nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor fennállóan önálló részkárosodás megállapítását alátámasszák. A szakértő a szakvéleményét - orvosszakmai érvek mentén és a NEFMIr. alkalmazott rendelkezései felhívásával részletesen megindokolta, a felperes olyan kifogást, ami az orvosszakértő szakkérdésekben kialakított véleményét aggályossá tette volna, nem adott elő. [13] A bíróság helytállóan állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásban és a perben eljárt szakértők véleménye vitás kérdéseket illetően, a felperes jogosultságát érintően egyező volt, a szakértők a felperes rehabilitálhatósága és minősítési kategóriában sorolása tekintetében is egyetértettek. A perben eljárt szakértők véleményéből kiragadott megállapításokkal a társadalombiztosítási határozatok és a jogerős ítélet jogszabálysértő volta nem volt alátámasztható, a bíróság helyesen jutott az ítéletben foglalt következtetésre. [14] A munkaügyi bíróság az ítéletben valóban csak a jogosultsági feltételt szabályozó anyagi jogszabályt [Mmtv.
3. §

(1)bekezdés] hívta fel, ez azonban nem jelenti a Pp. 221. §

(1)bekezdése lényeges, az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó sérelmét. A felperes a per során módosított keresetében a határozatok alapjául szolgáló szakvélemények megállapításait vitatta, kifogásai döntően olyan tényekre vonatkoztak, amelyek megítélése különleges szakértelmet igényel. A bíróság a vitássá tett tények tisztázásához szükséges bizonyítást elrendelte, a lefolytatott szakértői bizonyítás a határozatok megállapításait alátámasztotta. A perben eljárt szakértők - a bíróság felhívására - számot adtak a NEFMIr. alkalmazásáról is; az ítélet indokolása nem szenved olyan hiányosságban, ami az érdemi felülvizsgálatra alkalmatlanná teszi. [15] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [16] A Kúria a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjáról a

1. évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv.
2. §-a alapján alkalmazandó Tny.
3. §-a alkalmazásával határozott. [17] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. május
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő