Bf.218/2013/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(5)bekezdés a./ pont] minősíti. A közokirat-hamisítás bűntette jogszabályi hivatkozását I. r. vádlottal szemben 10 rb. a 2012. évi C. törvény 342. §

(1)bekezdés b./, és 2 rb. a

1. évi C. törvény
2. §

(1)bekezdés c./ pontjaként, míg a II. r. vádlott esetében 3 rb. a 2012. évi C. törvény 342. §

(1)bekezdés b./ pontja szerint jelöli meg. A mindkét vádlott terhére rótt magánokirat-hamisítás vétségét hamis magánokirat felhasználása vétségeként a

1. évi C. törvény
2. §-a szerint jelöli meg, valamennyi közbizalom elleni bűncselekmény esetében az elkövetői alakzat érintetlenül hagyása mellett. I. r. és II. r. vádlottal szemben a főbüntetés végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti, a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével. A vádlottak a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsáthatóak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 19.040 (tizenkilencezer-negyven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék 21.B.1309/2010/
3. számú,
4. március
5. napján kihirdetett ítéletével I. rendű vádlottat a Btk.
6. §

(1),

(2)bekezdés a/,

(7)bekezdés b./ pontja szerinti folytatólagosan, bűnszövetségben, társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete, a Btk. 274.§

(1)bekezdés szerinti 12 rb. közokirat-hamisítás bűntette (amelyből

1. rb. a b/ pont,
2. rb. a c/ pont szerint minősül) és a Btk.
3. § szerinti magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. II. rendű vádlottat a Btk.
4. §

(1),

(2)bekezdés a/,

(7)bekezdés b./ pontja szerinti folytatólagosan, bűnszövetségben, társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérlete, a Btk. 274.§

(1)bekezdés b/ pontja szerinti

1. rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, és a Btk.
2. § szerinti bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete mindkét vádlott tekintetében rendelkezett az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn, majd a rendelkezésére álló határidőben joghatályos fellebbezést jelentett be mindkét vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása végett. Az I. és II. rendű vádlott, továbbá védőik a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.417/2013/
3. szám alatt az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amelyből okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére. A bűncselekmények jogi minősítése törvényes, e körben maga is az 1/2005.BPJE határozatra hivatkozott. Ellenben az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt büntetés kiszabási tényezőket nem a kellő nyomatékkal értékelte, ezért törvénysértően enyhe büntetést szabott ki, amelynek felemelése indokolt. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet megváltoztatását, lényegesen hosszabb tartamú főés mellékbüntetés kiszabását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát. A vádlottak védői az ítélőtábla nyilvános ülésén a történeti tényállást továbbra sem támadták, ellenben vitatták, hogy a vádlottak tudata átfogta a bűncselekmény végrehajtását ténylegesen megszervező személyek bűnszövetségét. Az I. rendű vádlott védője az I. r. vádlott büntetlen előéletét és megbánását hangsúlyozta, illetve azt a körülményt, hogy a lecsúszott egzisztenciájú hajléktalan vádlott belesodródott a bűnszervezet által megszervezett cselekménybe és kisebb összeg ellenében elvállalta a bűncselekmény végrehajtását, a sértett személyének megformálását, eljátszását. A kiszabott büntetés enyhítését és a börtönbüntetés végrehajtásának a felfüggesztését kérte. A II. rendű vádlott védője a II. r. vádlott büntetlen előéletét és az elkövetéskori életkorát emelte ki. Álláspontja szerint a vagyon elleni bűncselekmény alkalmatlan kísérlet volt, mert hathatós ügyvédi vagy közjegyzői segítség nélkül nem lehetett volna befejezni és az eladást az ingatlannyilvántartásba bejegyeztetni. A kiszabott büntetés mértékét nem vitatta, de a további időmúlás, a vádlott öt kiskorú gyermekről való gondoskodása, azóta is büntetlen előélete és a kísérlet távoli jellege miatt a büntetés felfüggesztését indítványozta. Az I. r. vádlott a nyilvános ülésen nem jelent meg, de távolléte nem akadályozta az eljárást. A II. r. vádlott az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot, előadta, hogy „gyermekfejjel" követte el a bűncselekményt, de azóta maga is gyermekeket nevel. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdése szerint teljes körben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárásban az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, az ítéletben felsorolta és értékelési körébe vonta. Az I. rendű vádlott következetes beismerő vallomást tett, amelyet a további személyi és okirati bizonyítékok alátámasztottak. Az eljárásban beszerzésre került az ingatlanforgalmi szakértő véleménye az elidegeníteni szándékozott ingatlan értékére vonatkozóan, míg a közbizalom elleni bűncselekmény kapcsán igazságügyi írásszakértői véleményt szereztek be. Az ítéletben körültekintően felsorolt és részletesen taglalt bizonyítékok felhasználásával az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amelyet csak kisebb körben nagyrészt a személyi körülményekben bekövetkezett változások miatt kellett kiegészíteni. A Be.

1. § alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását azzal egészíti ki, hogy - a II. rendű vádlottnak további egy gyermeke született, valamint két kiskorú gyermeket örökbefogadtak, így jelenleg öt gyermek eltartásáról gondoskodik. Jelenleg gyesen van. - az I. r. vádlott 10.
2. Ft ellenében vállalta a bűncselekmény elkövetését. Az első kiegészítést a másodfokú bíróság nyilvános ülésén elhangzottak alapozzák meg; a történeti tényállás kiegészítését pedig az indokolta, hogy az I. rendű vádlott következetesen jelölte meg a fenti összeget, és mivel vallomását az elsőfokú bíróság elfogadta nem volt indok arra, hogy a megnevezett összeg ne váljon a tényállás részévé, az ott feltüntetett „kisebb" összeg helyett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a fenti kiegészítések mellett már hiánytalan, ezért a másodfokú eljárásban irányadó volt, és a felülbírálat alapját képezte. A megalapozott tényállásból a Fővárosi Törvényszék okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére mind a vagyon elleni mind pedig a közbizalom elleni bűncselekmények esetében. Helyesen, és a jogegységi határozat szellemében értékelte az elsőfokú bíróság, hogy egyetlen rendbeli csalás valósult meg, mivel a tévedésbe ejtett személyek és a passzív alany különbözősége miatt az ingatlan tulajdonosát kell a jogegységi határozat értelmében sértettnek tekinteni. Ellenben az ítélőtábla maradéktalanul osztotta a védelem bűnszövetségre vonatkozó álláspontját. Látszólag annak ismérvei megvalósultak, mivel több személy szervezetten követett el különféle bűncselekményeket. Azonban a vádlottak egyetlen bűncselekmény végrehajtására törekedtek, el akarták adni az idegen személy tulajdonában lévő ingatlant, ha ezzel többféle bűncselekményt (eszközcselekményt) is el kellett követni. A vádlottak társtettességben jártak el a vevőként jelentkező személyek megtévesztésekor, de kettőjük között nem jött létre megállapodás bűncselekmények elkövetésére. E megállapodás a háttérben maradt és a bűncselekményt kitervelő, előkészítő, a kivitelezést segítő, a nyomozás során meg nem gyanúsított személyek jártak el, akik a vádlottakkal nem, illetőleg csak érintőleg, de konkrétan nem felgöngyölített kapcsolatban álltak. A nyomozás által ebben a körben felderített bizonyítékok nem elegendőek a bűnszövetség megállapításához, és ez az ítélet irányadó tényállásából sem következik. Erre figyelemmel az ítélőtábla mellőzte e minősítő körülmény felhívását mindkét vádlott tekintetében. Az elsőfokú bíróság a közbizalom elleni bűncselekmények rendbeliségének meghatározása során sem tévedett, a vonatkozó jogegységi határozatokat szem előtt tartva végezte el azok jogi minősítését. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése óta hatályba lépett a
3. évi C. törvény, ezért a Btk. 2.§ alapján meg kellett vizsgálni, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos anyagi jogi szabályok szerint kell-e elbírálni a vádlottak cselekményét. Mivel az új törvény rendelkezése a feltételes szabadság kapcsán enyhébb, ezért e törvény alapján kell a bűncselekményeket elbírálni. Ezért az új Btk. törvényhelyeit felhívva kellett a felrótt bűncselekményeket megjelölni, egyben a fent kifejtettek miatt mellőzött bűnszövetség okán a vagyon elleni bűncselekményt az enyhébb elbírálást jelentő kedvezőbb alakzata szerint kellett minősíteni. A bűnszövetség elvetése nyomán a büntetés kiszabása során irányadó büntetési tétel alsó határa öt évről kettőre enyhült. A büntetés kiszabása során irányadó tényezőket az elsőfokú bíróság feltárta és hiánytalanul felsorolta. Azt annyiban kell pontosítani, hogy a II. r. vádlott esetében nem a büntetlen előélete, hanem a fiatal felnőtt kora jelent enyhítő körülményt. A másodfokú elbírálás ideje miatt az időmúlás további enyhítő tényezőként jelentkezik. Az elsőfokú ítéletből mellőzni kellett a II. rendű vádlott irányító szerepének felhívását, mivel a bűncselekmény végrehajtását nem ő irányította, őt csak az I. rendű vádlott segítésére használták fel a bűncselekményt kitervelő és mozgató személyek. Az elsőfokú bíróság által már értékelt és a másodfokú elbírálás idején figyelembe vett büntetéskiszabási tényezők miatt a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés mértéke törvényes, az megfelelően kifejezi a bűncselekmény tárgyi súlyát és a vádlottak személyi társadalomra veszélyességét. Ugyanakkor az időmúlás, a kísérlet távoli jellege, és a vádlottak személyi körülményei, így I. rendű vádlott esetében az életkora miatti nyomatékos büntetlenség, amely megbánással és beismeréssel párosult, míg a II. rendű vádlott fiatal felnőtt kora miatt irányadó büntetés kiszabási elvek miatt a másodfokú bíróság lehetőséget látott a kiszabott büntetés végrehajtása felfüggesztésére. Ugyanakkor a próbaidőt a törvényi maximumban határozta meg a bűncselekmény tárgyi súlya miatt. A büntetés felfüggesztése és a maximális próbaidő meghatározása mellett alkalmas a büntetés a büntetési célok megfelelő érvényesítésére, az elkövetők hathatós visszatartására. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a fellebbezés eredményessége miatt a Be. alapján az állam viseli. A másodfokú határozat ellen a fellebbezés lehetőségét a Be.
4. § kizárja. Budapest,
5. év október hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Vincze Piroska s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 21.B.1309/2010/
7. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.218/2013/
8. számú ítéletében foglalt változások mellett mindkét vádlottal szemben jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
9. év október hó
10. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző