Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.633/2016/10-II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda (fél címe 2.; ügyintéző: dr. Szabó Iván ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, dr. Bodolai László ügyvéd (fél címe 1) által képviselt I.rendű alperes neve(I. rendű alperes címe.) I. rendű és II.rendű alperes neve(II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- január
- napján meghozott 71.P.25.960/2014/
- számú ítélete ellen az I és II. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit azzal hagyja helyben, hogy az alperesek azzal sértették meg a felperes jóhírnevét, hogy valótlanul közölték az ... internetes oldalon
- december 4-én a „... esete a ...-rel” című cikkben, hogy alperes neve felperes saját szobraira saját maga juttat állami pénzt. Mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletének közzétételre vonatkozó rendelkezését, és kötelezi a II. rendű alperest, hogy 3 napon belül az ... internetes oldalon a vélemény rovatban mindaddig míg az eredeti cikk olvasható, de legalább 30 napig tegye közzé – a székhely és a lakcím feltüntetése nélkül – a másodfokú bíróság ítéletének fejrészét és rendelkező részének első bekezdését, valamint az elsőfokú ítéletből a II. rendű alperest a jogsértés abbahagyására és az alpereseket a további jogsértéstől történő eltiltására vonatkozó rendelkezést. Egyebekben a sérelemdíj megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést azzal pontosítja, hogy a teljesítési határidő 15 nap. A felperes és az alperesek egyetemleges kereseti illeték fizetési kötelezettségének összegét 60.000 (Hatvanezer) forintra felemeli. Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 22.225 (Huszonkétezerkétszázhuszonöt) forint másodfokú perköltséget, és az államnak az illetékügyi hatóság külön felhívására 56.000 (Ötvenhatezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a II. r. alperes cég által működtetett ... internetes újságban jelent meg
- december
- napján az I. r. alperes által írt „... esete a ...-el” című cikk, melyben a felperessel kapcsolatban az alábbiakat közölték: „alperes neve vélhetően a
- századi Magyarország egyik legjelentéktelenebb művésze. Szobrai nemcsak közhelyesek, de ráadásul a hétköznapi ember szemével nézve is rosszak, abban az értelemben, ahogy Ön lerajzol egy lovat és az vélhetően nem lesz annyira lószerű. Ne legyen félreértés, alperes nevet valószínűleg megrendelői sem tartják jó szobrásznak, már ha egyáltalán elgondolkoznak azon, hogy milyen alkotásokkal sújtsák a településüket. A ...-féle alakok diadalmenetében éppen jelentéktelenségük az izgalmas (I. közlés). Itt egyedül talán a szobrász autonóm személyiség annyiban, hogy a saját szobraira saját maga juttat állami pénzt.” (II. közlés). A felperes szobrászművész, a ... Bizottságának a tagja, kinevezése
- október
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időszakra szólt. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek az I. számú közléssel megsértették a becsülethez fűződő jogát, míg a II. számú közléssel a jóhírnévhez való joga is sérült, mivel őt úgy állították be, mint aki szakmailag alkalmatlan és csak a jogi és erkölcsi szabályokon átgázolva jut megrendelésekhez. A II. rendű alperes pedig ezt a jogsértő tényállítást megjelentette, híresztelte, széles körben nyilvánossá tette, ezért az I. rendű alpereshez hasonlóan sértette a jóhírnevét. Sérelemdíj jogcímén 2.000.000 forint egyetemleges megfizetésére, továbbá a jogsértéstől való eltiltásra kérte az alperesek kötelezését. Kérte a II. rendű alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a saját költségén megfelelő nyilvánosság biztosítása mellett megfelelő elégtétel adására, miszerint az ... internetes újságban 48 órán keresztül a címlapon, ezt követően pedig mindaddig, amíg a perben hivatkozott jogsértő tartalom is elérhető, „Bocsánatot kérünk alperes nevetól!” címmel, mindenféle kommentár nélkül tegye közzé a jelen perben hozott, a felperes keresetének jogerősen helyt adó ítélet fejrészét és rendelkező részét. Kérelmének alátámasztására a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 2:
- §
(2)bekezdésére, a 2:51. §
(1)bekezdés a)-e) pontjaiban foglaltakra, a Ptk. 2:
- és
- §-ára hivatkozott. Az alperesek a felperes keresetének elutasítását kérték. Előadták, hogy a felperes mint szobrász valamennyire közszereplő, a sérelmezett újságcikk pedig véleményt, kritikát tartalmaz a műveivel kapcsolatban. A felperesnek nyilvánvalóan ráhatása van az ...-ban betöltött pozíciójánál fogva a kiutalt támogatásokra, erre kívántak reflektálni a cikkel. A sérelemdíjnak a keresetben megjelölt összegét eltúlzottnak vélték. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében részben alaposnak találta a keresetet, és megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes jóhírnévhez fűződő jogát azzal, hogy az I. rendű alperes állította, a II. rendű alperes megjelentette a „... esete a ...-rel” című újságcikkében az ... elnevezésű internetes újságban az alábbiakat: „Itt egyedül talán a szobrász autonóm személyiség annyiban, hogy a saját szobraira saját maga juttat állami pénzt.” Kötelezte a II. r. alperest a jogsértés abbahagyására, eltiltotta az alpereseket a további jogsértéstől. Kötelezte a II. r. alperest, hogy az ... internetes újságban 48 órán keresztül a „Vélemény” rovatban, ezt követően pedig mindaddig, amíg a jogsértő tartalom is elérhető, mindenféle kommentár és kommentálhatóság nélkül tegye közzé a jogerős ítélet fejrészét és rendelkező részét. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 700.000 (hétszázezer) forint sérelemdíjat és ezen összeg után
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 70.000 forint perköltséget. A fentieket meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 10.800 forint kereseti illeték megfizetésére, ugyanekkora összegben marasztalta a felperest is. Határozatát a Ptk. 2:
- §
(1),
(2)bekezdésére, a Ptk. 2:
- §-ra, Ptk. 2:
- §
(1)és
(2)bekezdésére, továbbá Magyarország Alaptörvénye IX. cikk
(1)bekezdésére alapította, megállapítva, hogy a közzétett újságcikk I. részében foglaltak a felperes jóhírnevét nem sértették, a leírtak véleménynyilvánításnak, a felperes művészeti tevékenysége bírálatának minősülnek, nem valósítanak meg jogsértést. Az I. részben közöltek negatív színezete nem minősíthető a felperes társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolónak, kifejezésmódjában indokolatlanul bántónak. Ezzel szemben megállapította, hogy a keresettel támadott cikk II. részében az alperesek megsértették a felperes jóhírnevét. E vonatkozásban a ...ról szóló 1993. évi XXIII. törvény 2. §., 2/A. §
(1),
(3)bekezdésére, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 9/
- (V.9.) NKÖM rendelet
- és
- és 13 §-ára utalt. A jogszabályi rendelkezéseket vizsgálva azzal érvelt, hogy a felperes mint a ... Bizottságának a tagja, az Alap forrásainak felhasználásáról nem dönthet, arról szakmai kollégiumok határoznak, nem pedig a Bizottság. Az Alap forrásainak felhasználását szigorú összeférhetetlenségi szabályok rendezik, ezért kizárt, hogy a felperes saját szobraira saját maga juttathat állami pénzt. Rögzítette továbbá, hogy a II. részben foglaltak – az alperesi vélekedéssel szemben – tényállításnak minősülnek, azok véleményként való értékelése nem lehetséges. Az I. rendű alperes – a felperes és élettársa által betöltött státuszok, a kapcsolatrendszer felvázolása és a korrupció működési mechanizmusára utaló bekezdések közé helyezte a kifogásolt tényállítást, amelyből alaposan következtethető, hogy a felperes is egy ilyen meg nem engedett módon működő rendszer része. A sérelemdíj összegénél figyelemmel volt a felperes művészi múltjára, állami tisztséget betöltő szerepére, a jogsértés súlyára, valamint arra, hogy Magyarország legnagyobb hírportálján, széles nyilvánosság előtt történt a felperes jó hírnevének a megsértése, ezért 700.000 forint megfizetésére kötelezte egyetemlegesen az alpereseket. A Ptk. 6:
- §-a alapján találta alaposnak a felperes kamat igényét. A felek pernyertességét azonos arányban állapította meg. Kereseti illetékként csupán 21.600 forint megfizetéséről rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperesek fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Az alperesek a fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének a sérelemdíjra is kiterjedő teljes elutasítását, másodlagosan ez utóbbi mérséklését, és a felperesnek a perköltségeikben történő marasztalását kérték. Előadták, hogy az általuk írt, illetőleg közölt cikk tartalma teljes egészében a vélemény kategóriába sorolható, mely nem sértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogát. E körben hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalására, miszerint véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja, – mely vonatkozik a személyiségvédelmi perekre is. Egyébként pedig fenntartották a cikkben közölteket, miszerint a felperesnek ráhatása volt arra, hogy a szobraira saját magának juttasson állami pénzt. A felperes a ... Bizottságának tagja és ez önmagában hatással lehet a különböző művekre kiutalt támogatások odaítélésénél. Összességében megállapíthatónak találták, hogy a felperes a bizottság tagjaként részt vesz pénzeszközök szakmai kollégiumok részére történő juttatásában, a felhasználásra vonatkozó iránymutatásban, tehát informálisan ráhatása van a támogatási összegekre kiírt pályázatokra. Az előbbiek alapján az, hogy a felperesnek „ráhatása" van, egyértelmű tényállítás. Az a kitétel pedig, miszerint a felperes „saját szobraira saját maga juttat állami pénzt" – újságírói vélemény. A felperes csatlakozó fellebbezését az ítélőtábla a Pf. 5-I. sorszámú,
- szeptember
- napján kihirdetett végzésével a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (későbbiekben: Pp.)
- §
(1), és 228. §
(4)bekezdései alapján hivatalból elutasította, megállapítva, hogy a fellebbezési határidőben egyik peres fél sem vitatta az elsőfokú bíróságnak a keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezését, ezért erre nézve utóbb csatlakozó fellebbezés előterjesztésére sincs eljárásjogi lehetőség. A felperes jogorvoslati kérelme folytán eljárt Kúria, mint másodfokú bíróság a
- április
- napján kelt Pf.IV.25.134/2016/
- számú végzésével helybenhagyta az ítélőtábla végzését, ezért a jogorvoslati eljárás során nem kellett érdemben állást foglalni a felperes csatlakozó fellebbezéséről. A felperes fellebbezési ellenkérelme – az alperesek által vitatott körben – az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. Az alperesek fellebbezése alaptalan. Mindenek előtt rögzíti az ítélőtábla, hogy a fent hivatkozott Pp.
- §
(4)bekezdése értelmében, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróságnak az I. számú közlést érintően a keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezése. A Pp. 234. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított tizenöt nap, ezért nem volt lehetőség az alperesek részéről a másodfokú tárgyaláson, a fellebbezési határidő lejártát követően előterjesztett azon kifogás jogorvoslati kérelemként történő értékelésére, miszerint az I. rendű alperesnek a II. rendű alperesnél fennálló munkaviszonya nem teszi lehetővé az alperesek egyetemleges kötelezését. Azaz a perköltség körében hozott elsőfokú ítéleti rendelkezés is jogerőre emelkedett a Pp. 229. §
(1)bekezdése alapján. Az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, és annak mindenben helyes indokaival egyetértett, ezért azt a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján hagyta helyben, annál is inkább mert az alperesi fellebbezés érvei pusztán az érdemi védekezésben felhozottakra korlátozódott. Alaptalanul hivatkoztak az alperesek mindenek előtt arra, hogy a II. pontban foglalt kitétel újságírói véleményként értelmezhető. A személyiségi jogi perekben alkalmazandó ún. bizonyíthatósági teszt értelmében nem tévedett ugyanis az elsőfokú bíróság, amikor a „saját szobraira saját maga juttat állami pénzt” tartalmú közlést tényállításnak tekintette, amelynek valóságtartalma igazolható és bizonyítható. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy egy adott közlés akkor minősül véleménynek, értékítéletnek, ha azzal kapcsolatban az ún. igazolhatósági-bizonyíthatósági teszt nem végezhető el (BDT
- 2653., BDT
- 3310.). Helyesen foglalta el azt az álláspontot az elsőfokú bíróság, hogy a sérelmezett tényközlés önmagában megvalósítja a keresetben hivatkozott jogsértést, mindamellett, hogy teljeskörűen ismertette a ... működését szabályozó törvényi feltételeket és szabályozó rendszert, megállapítva, hogy a szigorú összeférhetetlenségi szabályok nem teszik lehetővé, hogy a felperes a ... Bizottságának tagjaként az állami támogatást saját alkotásaira juttassa. Az alperesek nem adtak elő a fellebbezésükben olyan elfogadható indokot, mely a helyes elsőfokú következtetés megváltoztatását tette volna lehetővé a felperes bizottsági működését illetően, az „informális ráhatás” pedig jelen eljárásban, a jogorvoslati kérelem elbírálásánál – mint alperesi feltételezés – nem értékelhető. Igazolt személyiségi jogi sérelem kapcsán a Ptk. 2:
- §
(3)bekezdése szerint fizetendő sérelemdíj mértékét a Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti helytálló mérlegeléssel állapította meg az elsőfokú bíróság. Súlyának megfelelő jelentőséget tulajdonított a felperes társadalmi státuszának, több évtizedes művészi múltjának, az alperes, mint médiaszolgáltató országos ismertségének, – mely adatok egybevetésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által elszenvedett hátrány kompenzálására 700.000 forint szolgál, melynek a kereset szerinti egyetemleges megfizetésével sújtotta az alpereseket. A helyes mérlegelés eredményeként született elsőfokú bírói döntés megváltoztatására nincs jogszabályi lehetőség. A PK
- számú állásfoglalás I. pontjának második bekezdése szerint ha a bíróság a keresetnek helyt ad, határozatában – a kérelem és az ellenkérelem korlátai között – belátása szerint állapítja meg a helyreigazítás szövegét és ennek közlésére az alperest határidő tűzésével kötelezi. A másodfokú bíróság helybenhagyó rendelkezést hozott, azonban a személyiségvédelmi perekben is alkalmazandó fenti állásfoglalás figyelembevételével az elsőfokú rendelkezésektől eltérő megszövegezést alkalmazott úgy a sérelmezett médiatartalom, mint a közzététel vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem volt figyelemmel arra, hogy határozata rendelkező részében nem elegendő pusztán megismételni a II. pontban foglalt keresettel sérelmezett közlést, a valótlan tényállítás egzakt megjelölése is szükséges. Az ítélőtábla által eszközölt megszövegezésbeli módosítás azonban nem jelenti az érdemi döntés megváltoztatását. Figyelemmel volt továbbá arra is a másodfokú bíróság, hogy a helyreigazítás közlésénél a felek személyes adatainak, lakcímének, illetőleg székhelyének kitakarása is szükséges, és pontosan meghatározta a közzététel módját és terjedelmét. A bírósági ítéletekkel szemben támasztott legalapvetőbb jogszabályi követelmény azok végrehajthatósága, melynek szem előtt tartásával a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján pótolta az elsőfokú bíróság által kihagyott teljesítési határidőt a pénzfizetésben marasztalást tartalmazó ítéleti döntés, a sérelemdíj megfizetéséről szóló rendelkezés körében. A másodfokú bíróság a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján hivatalból észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (későbbiekben: Itv.) 42. §
(1)bekezdés a.) pontja szerinti, a felperesi követeléshez, a sérelemdíj összegéhez igazodó 120.000 forint kereseti illeték megfizetéséről rendelkezett. (2.000.000 x 0,06 = 120.000) Az elsőfokú bíróság a felek pernyertességének, pervesztességének arányát – függetlenül attól, hogy a sérelemdíj megfizetésére irányuló kérelem túlnyomó részben alaptalan – azonos arányúnak deklarálta, mely fellebbezéssel nem sérelmezett döntés figyelembevételével rendelkezett az ítélőtábla a felemelt kereseti illeték viseléséről. Az EBH1999. 94. eseti döntés értelmében is a személyiségvédelmi perben több polgári jogi igény együttes érvényesítésekor az eljárási illeték alapjául a kártérítési (sérelemdíj iránti) követelés szolgál, ezért a fellebbezési pertárgyérték 700.000 forint. Ez az összeg képezte alapját az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint megállapított fellebbezési illetéknek, éppúgy, mint a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3 §.
(5)bekezdésének keretei között meghatározott másodfokú perköltségnek, melyet az alaptalan jogorvoslati kérelmet benyújtó alperesek kötelesek megfizetni a másodfokú eljárásban teljeskörű pernyertességet élvező felperes részére. Budapest, 2017. május 25. dr. Lukács Zsuzsanna a tanács elnöke Kepesné dr. Bekő Borbála előadó bíró dr. Tóth Gabriella bíró