Mf.20285/2016/4 – Balassagyarmati Törvényszék

... Törvényszék

1. Mf. 20.285/2016/
2. szám A törvényszék ... jogtanácsos (...) által képviselt ... (... szám alatti lakos) felperesnek - a ... jogi főelőadó által képviselt ... Megyei Rendőr-főkapitányság (...) alperes ellen elmaradt illetmény megfizetése iránt a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon indított perében a
3. február 16-án kelt ... számú ítélet ellen az alperes által benyújtott
4. sorszámú fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5.000.- (ötezer) Ft másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest
5. augusztus 1-től
6. január 31-ig számított időre 567.000.- Ft illetmény különbözet és
7. november 5-től a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint 17.000.- Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint az alperes
8. augusztus
9. és
10. január
11. között a felperes garantált illetményét nem egészítette ki a garantált bérminimumra. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész ugyan csökkenthető volt, de az alperes a besorolási okiraton ezt nem tüntette fel. Utóbb pedig nem hivatkozhat arra, hogy a garantált bérminimumot a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész terhére növelte, ezért a
12. évi 101.000.- Ft, a
13. évi 242.400.- Ft és a
14. évi és
15. januári 223.600.- Ft, összesen 567.000.- Ft illetmény-különbözetet utólag megfizetni tartozik. A
16. augusztus 1-től december 31-ig, havi 20.200.- Ft volt a különbözet, mivel a garantált bérminimum összege ez éveben 114.000.- Ft volt, a felperes kimutatott garantált illetménye pedig 93.800.- Ft. A különbözettel emelt összeg a kifizetett 119.000.- Ft helyett helyesen számítva 139.200.- Ft.
17. évben nem változott a megállapított garantált illetmény, ami szintén nem érte el az ekkor irányadó 118.000 forintot. 2015-ben pedig az alperes által előző évben megállapított összeghez képest nem csökkent ugyan a felperes illetménye, a kimutatott garantált illetmény 122.000.- forint, de nem érte el az előző évre is irányadó 139.200.- forintot. Mivel tehát az alperes nem tüntette fel a besorolási okiratban, hogy a garantált illetményrészt a jogszabály által előírt szintre felemeli és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkenti, ezért nem hivatkozhat utóbb arra, hogy a két illetményelem együttesen meghaladta a jogszabály által garantált illetmény összegét. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem okszerűen értékelte, és a jogszabályokat nem összességében értelmezte. Utalt ismételten a bírói gyakorlat körében az EBH 2006.1544 számú döntésre, amely szerint alanyi jogon nem külön-külön illeti meg a közalkalmazottat az illetmény, a kinevezés az összilletményre vonatkozik, és a munkavállalót garantált illetményként csak a garantált bérminimum illeti meg. Hivatkozott a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság és a ..., ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonló ügyben hozott keresetet elutasító ítéletére is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garantált illetményen felül illeti meg a felperest, a garantált illetményt azonban nem biztosította az alperes önállóan, csak az összilletményt utólagosan magyarázza úgy, hogy az tartalmazza a jogszabályban előírt garantál illetményt. Annak van azonban csak jelentősége, amit dokumentáltan az alperes „parancsosított". Az igaz, hogy besorolási okiratban 2015-ben megtörtént a garantált illetmény kiegészítése, de ha helyesen állapította volna meg azt a korábbi években az alperes - tehát felemelte volna a garantál illetményrészt a munkáltató által adott illetményrésztől függetlenül -, akkor megállapítható, hogy ahhoz képest csökkent a felperes összilletménye is. Az alperes álláspontjával szemben sok határozat a felperes álláspontjával egyezően marasztalta az alperest. A törvényszék az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a perben a tényállást helyesen állapította meg, és érdemi döntése is megfelel az irányadó jogszabályoknak, amelynek alapján kötelezte az alperest illetménykülönbözet megfizetésére. A besorolási okirat nem tartalmazta - a bérjegyzékhez hasonlóan - azt, hogy az alperes a garantált illetményt felemelte volna a jogszabály által előírt mértékre, vagy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentette volna. Ebből az a ténybeli következtetés vonható le, hogy az alperes a garantált illetményt nem emelte a jogszabály előírásának megfelelően, csak a perbeli védekezése az, hogy a garantált illetmény emelését a felperes annak ellenére megkapta, hogy erről írásban nem tájékoztatta őt az alperes. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a munkáltató nem hozott olyan határozatot
18. január előtt, amiből kitűnne, hogy a garantált illetmény emelését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésével teljesítette. Így tényszerűen nem volt megállapítható, hogy az alperes a garantált illetmény összegének emelésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Az igaz, hogy a besorolást tartalmazó okirat tartalmazza a keresetindításra nyitva álló határidőt és a felperes nem indított pert az alperes ellen, azonban a bírói gyakorlat szerint a helytelenül megállapított munkabér (illetmény) tekintetében a jogosult az elévülési időn belül nem veszti el a neki jogszabály szerint járó, de ki nem fizetett díjazás követelhetőségére vonatkozó jogát. Mindezekre figyelemmel a törvényszék a Pp.
19. §