Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.007/2017/3.szám A Győri Ítélőtábla a Gyepes Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Brandt Eszter ügyvéd által képviselt alperes ellen gépjármű törzskönyv kiadása iránti perében a Győri Törvényszék
- december
- napján kelt 11.P.20.378/2016/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által a felperes részére 15 napon belül fizetendő perköltség összegét 74.100,- (hetvennégyezer-száz) Ft összegre leszállítja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperesnek 7.500,- (hétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Az ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik. Jogosult az alperes az illetékügyben eljáró adóhatóságtól 33.000,- (harmincháromezer) Ft másodfokú illeték visszatérítése iránti kérelmet előterjeszteni. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes, mint lízingbe vevő és az alperes, mint lízingbe adó között
- november
- napján zárt végű pénzügyi lízingszerződés jött létre. A lízingszerződés tárgya a perbeli Mercedes Benz (D) CLE Cupe Kat 2004-CLS 350 aut. típusú gépjármű volt, amelynek bruttó vételárát 14.900.000,- Ft, míg az összes lízingdíjat 17.733.224,- Ft összegben határozták meg. A mértékadó devizanem a szerződés szerint svájci frank volt. A lízingszerződés futamideje 72 hónap, amely futamidő a lízingtárgy átvételének napján, azaz
- november
- napján vette kezdetét, és
- december
- napán járt le. Az első lízingdíj 5.960.000,- Ft összegben került meghatározva azzal, hogy a havi lízingdíj 163.517,- Ft. Az alperes a
- augusztus
- napján kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a lízingszerződés alapján 767.652,- Ft árfolyamváltozásból és annak kamataiból eredő tartozása áll fenn. A felperes a fenti tartozást mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta, és felszólította az alperest a törzskönyv kiadására. Álláspontja szerint ugyanis a lízingszerződésből eredő kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a szerződés
- november
- napján a felperesi teljesítéssel megszűnt. Az alperes a gépjármű törzskönyvét nem adta ki a felperes részére, hanem annak forgalomból történő kivonása iránt intézkedett. A felperes a ...i Járásbíróságra
- január
- napján érkezett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli lízingszerződésből eredő kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. Kérte továbbá az alperest a gépjármű törzskönyvének kiadására kötelezni. A peres eljárás
- február
- napján felfüggesztésre került a
- évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) 16.§-a alapján. A perbeli lízingszerződés vonatkozásában a felek között a
- évi XL. törvény (DH2 törvény) szerinti felülvizsgált elszámolás megtörtént, amely szerint az elszámolás fordulónapjáig (
- február 1.) az alperes 797.417,- Ft-ot számított fel tisztességtelenül, amelyből 663.303,- Ft-ot tartozásra számolt el, 134.114,- Ft összeg, mint túlfizetés pedig a felperes részére kifizetésre került. Az elszámolást követően az alperes a perbeli gépjármű törzskönyvét a felperes részére kiadta. Az alperesi teljesítésre tekintettel a felperes a kereseti kérelmét leszállította, és az alperest a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy - az elszámolás tanúsága szerint is - a keresetlevél benyújtásakor már nem állt fenn tartozása az alperes felé, emiatt az alperesnek a törzskönyvet is ki kellett volna adnia, az alperes tehát a perre okot adott. Az elsőfokú bíróság a 6/I. számú végzésében tájékoztatta az alperest, hogy ő köteles bizonyítani a fentiek ellenkezőjét az elszámolás adatain alapuló, az általa állított felperesi tartozásról szóló kimutatással. Az alperes a fenti felhívásnak a perbeli szerződés pénzforgalmi kimutatásának csatolásával kívánt eleget tenni, amely szerint a felperesnek
- október
- napján 663.303,- Ft összegű tartozása állt fenn. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest a felperes részére 163.000,- Ft perköltség megfizetésére. Az ítéltének indokolásában a 2/
- Polgári jogegységi határozatra, a DH1 és a DH2 törvényre hivatkozással kifejtette, hogy a különnemű deviza árfolyamok alkalmazását és az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötések semmisek, amely semmis kikötések alapján teljesített fogyasztói teljesítéseket a pénzügyi intézmény túlfizetésként köteles elszámolni a fogyasztó javára. Rögzítette, hogy a szerződésben a DH1 törvény alapján fennálló semmisségi okok már a keresetlevél beadásakor fennálltak, ezért a keresetindítás alapos volt. Mindezek alapján az alperest kötelezte a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése szerint megállapított 100.000,- Ft + Áfa, valamint a felperes által lerótt 36.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a felperes leszállított keresetének elutasítását, másodlagosan a megállapított perköltség mérséklését kérte. Elsődleges fellebbezési kérelme körében arra hivatkozott, hogy a DH2 törvény egy adott fordulónapra (
- február
- napja) állapította meg az elszámolást, az elszámolás módszerérét, és az értéknapját. A fenti időpontot megelőzően pedig a felperesnek tartozása állt fenn, amelyet az elszámolás során nem is vitatott, hiszen a törvényi elszámolás alapján visszajáró összeget csak akkor lehet beszámítani, ha van lejárt tartozás. Jelen esetben pedig álláspontja szerint a felperesnek 663.303,- Ft összegű tartozása állt fenn, amely a tisztességtelenül felszámított 797.417,- Ft összegbe beszámításra került. Arra is hivatkozott, hogy a forgalmi kimutatása szerint a felperesnek
- év végén 663.303,- Ft összegű tartozása fennállt, a felperes a keresetindításig nem teljesített befizetést, ezért a
- évre megállapított összeg a keresetindítás időpontjában fennálló tartozással megegyezik. A fentiek miatt álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a keresetindítás alapos volt. A másodlagos fellebbezési kérelme körében arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a felperes részére megállapított perköltség összege nem áll arányban a pertárgy értékével, továbbá az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben a felperesi képviselő nem nyújtott be több beadványt. Álláspontja szerint a felperes részére járó ügyvédi munkadíj megállapítása alapjául a 600.000,- Ft összegű pertárgyérték szolgál, így a megállapított 100.000,- Ft munkadíj eltúlzott. A felperes a fellebbezésre ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt az alábbiak szerint a perköltség mérséklése körében alaposnak ítélte. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével, és az irányadó jogszabályok helyes értelmezésével kötelezte az alperest a perköltség megfizetésére. A felperes javára megítélt perköltség összegét azonban az ítélőtábla eltúlzottnak ítélte. Az ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a perköltség megfizetésére az alperes köteles. A fellebbezésre tekintettel az alábbiakra mutat rá. Mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan hivatkozott, a jogalkotó a
- évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) megalkotásával a pénzügyi intézmények által fogyasztóval kötött deviza alapú hitel,- kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésben alkalmazott különnemű árfolyamok tisztességtelenségét kimondta, az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget biztosító rendelkezések tisztességtelensége mellett pedig vélelmet állított fel. A fenti törvény alapján a különnemű árfolyamok alkalmazását lehetővé tevő semmis rendelkezés helyébe mind a folyósítás, mind a törlesztés tekintetében az MNB hivatalos devizaárfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lépett, az egyoldalú szerződésmódosítási jogot lehetővé tevő kikötést pedig úgy kell tekinteni, mintha nem is vált volna a szerződés részévé. A
- évi XL. törvény (DH2 törvény) pedig az árfolyamrés jogszabály által kimondott semmissége, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötés bíróság által megállapított érvénytelensége miatt szükségessé vált elszámolást mondta ki. A fenti törvények alapján a tisztességtelen árfolyamrés és a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosítási jog alapján a fogyasztó által történt teljesítéseket a javára a pénzügyi intézmény túlfizetésként volt köteles elszámolni. A kikötések semmissége - nem vitásan - a szerződés megkötésének időpontjától kezdődően fennáll, tehát a fogyasztó fizetési kötelezettségét már a szerződés megkötésétől kezdve a tisztességtelen kikötések nélkül kell meghatározni. A perbeli esetben a felülvizsgált elszámolás szerint a felperes a semmis kikötések alapján 797.417,Ft összeget teljesített, ez az az összeg, amelyet az alperes tisztességtelenül számított fel a felperesnek. Az elszámolás adataiból az is kiderül, hogy az elszámolás fordulónapján,
- február
- napján az alperes a perbeli lízingszerződés alapján 663.303,- Ft összegű tartozást tartott nyilván a felperes vonatkozásában, tehát az elszámolás szabályai szerint a felperes részére a kettő különbözete, 134.114,- Ft került kifizetésre. Téves azonban az az alperesi álláspont, mely szerint a felperesnek a keresetindításkor (
- január
- napján) 663.303,- Ft tartozása állt fenn a perbeli szerződésből eredően. Az alperes valóban nyilvántartotta a fenti összegű követelést a felperes vonatkozásában, amely azonban az utóbb tisztességtelennek bizonyult kikötéseken is alapuló számításon alapult. A fennálló tartozás emiatt csak látszólagos. A felülvizsgált elszámolás szerint
- február
- napján nemhogy a felperesnek állt fenn tartozása az alperes felé, hanem a felperes javára volt kimutatható 134.114,- Ft túlfizetés. Mivel a felperesnek
- február
- napján túlfizetése állt fenn, és a felperes - az alperes által sem vitatottan -
- év végétől kezdődően befizetést egyáltalán nem teljesített az alperes felé, így a felperesnek ettől korábbi időpontban, a keresetindításkor (
- január 16.) szükségképpen nem állhatott fenn tartozása, hiszen még
- február
- napján is túlfizetése volt. A fentieket egybevetve egyértelműen megállapítható, hogy a felperesnek a keresetindításkor,
- január
- napján nem állt fenn tartozása az alperes felé a perbeli lízingszerződés alapján, ezért a felperes alappal terjesztett elő keresetet a törzskönyv kiadása iránt. Így helytállóan kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az alperes által fizetendő perköltség összegét azonban eltúlzott mértékben állapította meg az alábbiak miatt. A perbeli esetben a pertárgy értéke a törzskönyv kiadása iránti kereseti kérelemre figyelemmel nem volt megállapítható, ezért a jogi képviselőnek járó munkadíj összegét a bíróságnak a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)bekezdése szerint kellett megállapítani. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperesi jogi képviselő által az elsőfokú eljárás során ténylegesen elvégzett munka mennyiségével [ két egy óránál rövidebb időtartamú tárgyaláson részvétel (2x 5.000,- Ft), egy 7 oldal terjedelmű keresetlevél, amelynek elkészítéséhez kb. 3 óra szükséges (3x 5.000,- Ft), és egy egy oldal terjedelmű beadvány (1x 5.000,- Ft) ] 30.000,- Ft + Áfa összegű munkadíj áll arányban. A munkadíj fentinél magasabb összegben történő megállapítását az ügy bonyolultsága, és a ténylegesen elvégzett munka mennyisége nem indokolja. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdés alapján részben megváltoztatta, és a felperes javára megítélt 163.000,- Ft perköltség összegét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján 30.000,- Ft + 8.100,- Ft Áfa ügyvédi munkadíjjal + 36.000,- Ft lerótt elsőfokú illetékkel számolva összesen 74.100,- Ft összegre leszállította. A másodfokú eljárásban a pertárgy értéke az Itv. 39.§
(1)bekezdése szerint a vitássá tett követelés, 163.000,- Ft volt. Az alperes fellebbezése a leszállítás mértékével egyező összeg, 163.000- 74100=88.900,- Ft erejéig volt alapos, amely alapján a peres felek a másodfokú eljárásban fele-fele arányban tekinthetők pernyertesnek. Emiatt az ítélőtábla a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az Itv. 46.§
(1)bekezdése szerint számított 15.000,- Ft összegű fellebbezési illeték fele részének (7.500,- Ft) az alperes részére történő megfizetésére. A Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján pedig az ítélőtábla úgy határozott, hogy a fentieken túl a felek a költségeiket maguk viselik. Figyelemmel arra, hogy az alperes a fellebbezésén az Itv. 39.§
(1)bekezdés és 46.§
(1)bekezdés szerint számított 15.000,- Ft illeték helyett 48.000,- Ft illetéket rótt le, az ítélőtábla az Itv. 80.§
(1)bekezdés i) pontja alapján jogosította fel az alperest a szükségtelenül lerótt 33.000,- Ft fellebbezési illeték visszatérítésére. Győr,
- május
- Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Maurer Ádám sk. előadó bíró . Ferenczy Tamás sk. bíró