Győri Ítélőtábla Pf.III.20.043/2017/
- szám Az ítélőtábla a Fiedler Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek Horváth Antal Ügyvédi Iroda által képviselt Büntetés-végrehajtási Intézet alperes ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Győri Törvényszék
- január
- napján kelt P.20.744/2016/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- és a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja és az alperes marasztalását 33.600,- (Harmincháromezer-hatszáz) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt késedelmi kamatára leszállítja. Köteles a felperes 15 nap alatt megfizetni az alperesnek 8.000,- (Nyolcezer) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 15.000 (tizenötezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes javára 100.000,- Ft-ot és ezen összeg után
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan - a túlzsúfolt elhelyezés miatt további 2.900.000,- Ft, az étkezés elégtelensége miatt érvényesített 4*12.500,- Ft, a telefonos kapcsolattartás magas ára miatt 4*3.300,- Ft és a rabszállítás miatt 4*50.000,- megfizetésére irányuló - keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 127.000,- forint perköltséget, és megállapította, hogy a feljegyzett 192.000,- Ft kereseti eljárási illeték az állam terhén marad. A fellebbezéssel érintett, az alperest 100.000,- Ft megfizetésére kötelező első fokú döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben megőrzés okán 4 alkalommal tartózkodott. A felperes elhelyezésére 3 alkalommal
- október 28-tól
- november 04-ig,
- március 17-től
- március 24-ig és
- június 10-tól
- június 16-ig terjedő időszakokban a
- számú zárkában, míg
- június 23-tól
- június 30-ig a
- számú zárkában került sor. A
- számú zárka, amelynek ajtai 06-tól 22-ig nyitva voltak és a fogvatartottak szabadon mozoghattak, nettó alapterülete 31,34 m2, míg a
- számú zárka 4,93 m2 térmértékű volt. Az elsőfokú bíróság az ítéletének jogi indokolásában kiemelte, hogy a felperesnek az alperessel fennálló jogviszonya az
- évi IV. törvény (r. Ptk.) hatálya alatt keletkezett, ezért a r. Ptk. 76.§ -a, illetve a felperes elhelyezése tekintetében a 6/
- (VII.12.) IM rendelet szabályai alkalmazandók. A törvényszék a Győri Ítélőtábla Pf..../2016/
- számú határozatára utalással kifejtette, amennyiben az alperesi büntetés-végrehajtási intézet a jogszabályi kötelezettségét nem teljesíti, azzal felróható magatartást tanúsít. A felperes a zsúfolt elhelyezés miatt őt ért sérelemmel összefüggésben a kárigényét érvényesítheti. A felperes elhelyezése során - az alperes által sem vitatottan - a jogszabályban előírt követelmény nem teljesült. A törvényszék a kártérítés mértékét mérlegeléssel állapította meg. Az összeg meghatározása során értékelte azt a körülményt, hogy az elhelyezési szabályok megsértésére rövid ideig került sor, a zárka nyitott jelegű volt és azt, hogy a felperes rabtársai közül többen dolgoztak. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak megváltoztatását és a felperes javára megítélt sérelemdíj 33.600,- Ft-ra történő leszállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet a felperes által sérelmezett fogvatartások között nem tett különbséget. Nem vitatta, hogy a felperes elhelyezésére a
- október 28-tól
- november 04ig és a
- március 17-től
- március 24-ig terjedő időszakokban a túlzsúfolt 16-os, míg a
- június 23-tól
- június 30-ig időben a szintén zsúfolt 14-es zárkában került sor. Ugyanakkor az elsőfokú eljárásban csatolt kimutatásra utalással hangsúlyozta, hogy a
- június 10-től
- június 16-ig terjedő időszakban a felperes hatodmagával tartózkodott a
- számú zárkában. Így a jogszabályban előírt mozgástér és légköbméter maximálisan biztosított volt. A kártérítés mértékének csökkentését a Bv.tv.
- január 1-jei módosítására figyelemmel kérte. Az új rendelkezések szerint a napi kártalanítási összeg 1.200,- Ft - 1.600,- Ft. A törvényszék ítélete ellen a felperes is fellebbezést nyújtott be, amelyet azonban a Győri Ítélőtábla a
- április
- napján jogerőre emelkedett Pf..../2017/
- számú végzésével a Pp. 237.§ alapján hivatalból elutasított. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(3)bekezdése szerint a fellebbezési kérelem korlátai között - az alperest a zsúfolt elhelyezés miatt marasztaló elsőfokú rendelkezést érintően - a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés
- f)pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta felül. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A fellebbezéssel érintett rendelkezések keretében rögzíti az ítélőtábla, hogy a törvényszék a szükséges és elégséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, megalapozott tényállást állapított meg. Az ebből levont jogi következtetése és a sérelemdíj mértéke az alábbiak szerint csak részben helytálló. A felperes - a fellebbezés szempontjából releváns - kereseti kérelmét arra alapította, hogy az alperes a 4*1 hetes (2013. október 28-tól 2013. november 04-ig, 2014. március 17-től 2014. március 24-ig és 2014. június 10-tól 2016. június 16-ig és 2014. június 23-tól 2014. június 30-
- ig)elhelyezése során a büntetés-végrehajtási jogszabályban előírt feltételeket nem biztosította. Az ítélőtábla a 2017. április 26-án kelt Pf.III..../2017/8. számú végzésével a felperes 2013. október 28-tól 2013. november 04-ig terjedő, a régi Ptk. és a Bv.tvr. hatálya alá tartozó időszakra irányuló kereseti kérelme tekintetében - a kártérítési határozat hiánya miatt - a pert a Pp. 157.§
- a)pontja alapján megszüntette, és az elsőfokú ítéletet e körben hatályon kívül helyezte. A fennmaradó időszakokra irányuló kereseti kérelem tekintetében az ítélőtábla a BDT2017.3620. döntésre utalással rámutat arra, hogy az új Ptk. hatályba lépésével a kárfogalom csupán az anyagi kárra vonatkozik, és a jogalkotó a 2013.évi CCLII. tv-el a Bv.tvr. szabályait nem egészítette ki a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezésekkel, illetve ilyet a Bv.tv. sem tartalmaz. 2014. március 15. napját követően a nem vagyoni sérelemért követelhető sérelemdíj iránti igény nem feleltethető meg a kártérítési igénynek. A Bv.tvr. 35.§-át, illetve a 2015. január 1-től hatályos Bv.tv.143.§-át nem lehet a vagyoni kár megtérítése mellett a nem vagyoni sérelmekre is vonatkoztatni, az ott szabályozott kártérítési igény alatt kizárólag vagyoni igény érthető. Ezért a fogvatartottnak a személyiségi joga megsértése miatt sérelemdíj megfizetése iránti igénye közvetlenül a bíróság előtt érvényesíthető, azt nem kell megelőznie a büntetés-végrehajtási intézmény előtti eljárásnak.<https://....hu/> Az ítélőtábla megítélése szerint a felülbírálat tárgyát képező - háromszor egy hetes fogvatartás miatti - jogvita elbírálására a 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók a 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 8.§
(1)bekezdése értelmében. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes fogvatartására a 6/
- (VII. 12.) IM rendelet szabályai alkalmazandók. Az ítélőtábla az elsőfokú eljárásban csatolt alperesi kimutatás (10/A/2.) alapján tényként állapította meg, hogy a felperes elhelyezése a peresített
- és
- időszakokban,
- március 17-
- és
- június
- és
- között - az alperes által sem vitatottan - a zsúfolt elhelyezés miatt nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek. A peradatok alapján azonban a 3., a
- június 10-től
- június 16-ig terjedő időszakra nem volt megállapítható a zsúfolt elhelyezés. A felperes a
- zárkában tartózkodott, amelynek a nettó alapterülete 31,34 m2 volt. A zárkában a be és kihelyezési adatok alapján a felperessel egyidejűleg legfeljebb három zárkatárs volt. Ezért az erre vonatkozó sérelemdíj megfizetése iránti igénye nem alapos. A felperes zsúfolt zárkában történt elhelyezése önmagában alkalmas az emberi méltóság megsértésére. A megfelelő, egy főre jutó mozgástér biztosításának elmaradása embertelen, megalázó bánásmódot jelent. Az alperes eljárása jogszabálysértő volt, ami a felperesnek kárt okozott. Ezért a kártérítési felelősség alól akkor mentesülhet, ha eljárása nem volt felróható. Helytállóan utalt a törvényszék a Kúria hasonló ügyekben hozott több eseti döntése nyomán kikristályosodott azon bírói gyakorlatra, amely szerint ha a büntetés-végrehajtási intézet az IM rendeletben meghatározott, a fogva tartás során irányadó kötelezettségét nem teljesíti, azzal felróható magatartást tanúsít. A büntetés-végrehajtási intézményben az alperes kötelezettsége a jogszabályok betartása, a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás, ezért a felperest az intézményben ért sérelem miatt kártérítési felelősséggel tartozik. A felperes fogva tartásával összefüggésben őt ért sérelem miatti kárigényét az önálló jogalanyisággal rendelkező büntetésvégrehajtási intézettel szemben érvényesítheti (Kúria Pfv..../2015/11.). A jelen perben tényként állapítható meg, hogy az alperes a felperes fogvatartásának időtartama alatt rövidebb ideig, mintegy 16 napon át nem biztosította a minimális mozgásteret. A felperes ilyen módon történő elhelyezése önmagában alkalmas az emberi méltóság megsértésére, megalázó bánásmódot jelent. A személyiségi jog megsértésekor alkalmazandó egyik jogkövetkezményként vezette be a Ptk. a sérelemdíjat (2:52.§) mint közvetett kompenzációt, illetve pénzbeli elégtételt jelentő, a hasonló jogsértések megelőzését is célzó magánjogi büntetést. A sérelemdíj összegének meghatározásakor kellő súllyal kell mérlegelni, hogy az elszenvedett hátránnyal az arányban álló legyen. Különösen értékelte az ítélőtábla, hogy a túlzsúfolt körülmények között a fogvatartásra rövid időn át került sor. Figyelemmel volt a kialakított ítélkezési gyakorlatára (Pfv.V..../2016/4.) és e szempontokat mérlegelve arra a meggyőződésre jutott - a fellebbezési kérelemhez való kötöttség alapján-, hogy a 33.600,- forint összegű sérelemdíj arányban áll az elszenvedett személyiségi jogi sérelemmel. Téves az az alperesi hivatkozás, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek számára irányadó, napi tételekre megszabott számítási módot a bíróságnak is alkalmaznia kell. A bíróság a Ptk. már idézett rendelkezéseit, a peradatokat, a jogsértés súlyát és a hátrányokat mérlegelve hozza meg a döntését. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperesi marasztalás összegét 33.600,- Ft-ra leszállította. A másodfokú perköltségre vonatkozó rendelkezés a Pp. 81.§
(1)bekezdésén alapul, amelynek összegét az ítélőtábla bruttó 8.000,- Ft-ban határozta meg. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a pervesztes felperes teljes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Az illeték mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§
(1)bekezdése alapján került megállapításra. Győr,
- április
- .Havasiné dr.Orbán Mária sk. a tanács elnöke .Vass Mária sk. Dr.Világi Erzsébet sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: kiadó