Pfv.21013/2016/8 – Kúria

(1),

1. CXXXIII. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.013/2016/

1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke . Puskás Péter előadó bíró Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró A felperes: A felperes képviselője:. Cziráki és dr. Icsu Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Icsu Róbert ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű Az I-II. rendű alperesek képviselője: . Izsák Orsolya Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Izsák Orsolya ügyvéd A III. rendű alperes képviselője: ügyvezető A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 117.Pf.639.315/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Bíróság 8.P.III.24.792/2014/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság
4. sorszámú ítéletét helybenhagyja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.- II. rendű alpereseknek 200.000 (kétszázezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperes a II. rendű alperes társasház - amelyben a felperes lakástulajdonnal rendelkezik - közös képviselője. A II. rendű alperes közgyűlésén
5. június 16-án határozattal elfogadták a költségmegosztókon alapuló fűtés elszámolás módját és azt, hogy a későbbiekben fognak szavazni a kompenzációról és a költségmegosztókkal nem rendelkező lakásokról.
6. december 11-én az I. rendű alperes a II. rendű alperes képviseletében szerződést kötött a III. rendű alperessel a fűtési díj - 70 %-ban költségmegosztón alapuló, 30 %-ban fix, a fűtött légköbméter szerinti megosztásán alapuló - fogyasztói egységekre történő felosztásáról és elszámolásáról.
7. március 21-én a II. rendű alperes oly módon határozott, hogy nem támogatja a kompenzációt a szélső és legfelső lakások tekintetében.
8. december 31-én az I. rendű alperes a II. rendű alperes képviseletében eljárva új vállalkozási szerződést kötött a fűtési díj felosztásáról és elszámolásáról a III. rendű alperessel. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] A felperes keresetében kérte annak a megállapítását, hogy a II.III. rendű alperesek közt
9. december 11-én létrejött szerződés érvénytelen. Keresetét arra alapította, hogy az I. rendű alperes nem rendelkezett közgyűlési felhatalmazással arra, hogy az általa alkalmazott 70-30 %-os megosztáson alapuló elszámolást alkalmazza a fűtési díj egységekre történő felosztása és elszámolása során. Ez a kedvezőtlenebb fekvésű lakások esetében, mint amilyen a felperesé is, hátrányos. A szerződés érvénytelenségét annak a jogszabályba és jóerkölcsbe ütközésére alapította. [3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, hivatkoztak annak elévültségére, továbbá a felperes kereshetőségi jogának a hiányára és a kereset érdemi megalapozatlanságára. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a társasház nem hozott olyan határozatot, amely a költségelosztás százalékos módját meghatározta volna. Az I. rendű alperes közös képviselő azonban a társasházakról szóló
10. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.)
11. §-a szerinti jogkörénél fogva jogszerűen járt el akkor, amikor a II. rendű alperes nevében a III. rendű alperessel szerződést kötött. Az I. rendű alperes a költségmegosztók használatára vonatkozó közgyűlési határozat birtokában a távhőszolgáltatásról szóló 157/
12. (VIII.15.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kormányrendelet) előírásának megfelelően jogosult volt a szerződés megkötésére és a felosztási arány meghatározására. Nem volt megállapítható így a szerződés jóerkölcsbe ütközése és mivel alapos volt az I.- II. rendű alperesek elévülési kifogása is, a kereset elutasításra került. [5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a II.- III. rendű alperesek között
13. december 11-én létrejött vállalkozási szerződés érvénytelen. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesnek, mint társasházi tulajdonosnak jogi és vagyoni érdeke fűződik a társasház harmadik személyekkel kötött szerződéseinek tartalmához, feltételeihez. A szerződés a felperes jogait közvetlenül is érintette, így megállapítható volt, hogy a kereset előterjesztésének a feltételei fennálltak. A kereset éppen azon alapult, hogy a társasházi közösségtől kapott felhatalmazás nélkül került sor a szerződés megkötésére, így a másodfokú bíróság megállapíthatónak találta a szerződés jogszabályba ütközés miatt fennálló érvénytelenségét. A II. rendű alperes ugyanis nem hozott olyan közgyűlési határozatot, amely a költségelosztás százalékos módját meghatározta volna, ennek hiányában pedig az I. rendű alperes nem volt jogosult a II. rendű alperes képviseletében a III. rendű alperessel az abban foglalt tartalommal
14. december 11-én a szerződést megkötni. Az I. rendű alperes a Thtv.
15. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a perbeli szerződés megkötésére - a társasházi közgyűlés felhatalmazása nélkül - nem volt jogosult. A II.- III. rendű alperesek szerződése ennek megfelelően a Thtv. 43. §

(1)bekezdés a) pontjába ütközése folytán semmis. A felülvizsgálati kérelem [6] A jogerős ítélettel szemben a II. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a felperesnek nem állt fenn a perindításkor védendő jogi érdeke, nem tett arra vonatkozó jogi előadást és nem is bizonyította, hogy az általa fizetendő fűtési díj magasabb lenne és ha igen, akkor mihez képest. A felperes az előadása szerint a régi, légköbméter alapú elosztáshoz szeretne visszatérni, de ez esetben kérdéses, hogy hogyan érvényesülhetne a közgyűlés által megszavazott költségmegosztásos elszámolás. Nem támasztotta alá a felperes az általa hivatkozott műszaki problémákat sem, az általa igénybe vett jogvédelmi eszköz pedig nem tudja betölteni a funkcióját, mert a II.- III. rendű alperesek közt azóta már egy másik szerződés van érvényben. A felperes tehát kereshetőségi joggal nem rendelkezik, így a jogerős ítélet sérti a Pp. 123. §-ában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 234. §

(1)bekezdésében és a Pp. 3. §

(1)bekezdésében foglaltakat. A felperes oldalán tehát nem állt fenn olyan anyagi jogi jogosultság amely jogvédelemre szorulna, ilyet a felperes nem is jelölt meg, de amennyiben ez megállapítható lenne, akkor az a megkötött újabb szerződés folytán azóta már megszűnt. A felperes nem volt elzárva a teljesítés követelésétől sem, így a megállapítási kereset előterjesztésének a feltételei hiányoztak. A jogerős ítélet a kereseten túlterjeszkedve állapította meg olyan jogszabálysértés alapján a szerződés jogszabályba ütközését, amelyre a felperes a keresetében nem hivatkozott. Az, hogy a jogerős ítélet jelentőséget tulajdonított a megosztási aránynak azt támasztotta alá, hogy a tényállás nem került a kellő mértékben feltárásra, mert ez egy olyan megosztási standard volt csupán, amelyet a jogszabály is alkalmazott. Ez az arányosság nem azonos a kompenzációval, amiről a II. rendű alperes külön határozatot hozott olyan tartalommal, hogy azt nem kívánja alkalmazni. Álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a szerződés miért ütközött a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Thtv. 43. §

(1)bekezdés a) pontjába foglaltakba, ezért a jogerős ítélet ez okból is jogszabálysértő. A közgyűlés egyébként

1. március 21-én jóváhagyta a szerződésben rögzített megosztási arányt, de hivatkozott a II. rendű alperes arra is, hogy a Thtv.
2. §

(1)bekezdése, valamint a 43. §

(1)bekezdés b) pontja felhatalmazta az I. rendű alperest a szerződés megkötésére és nem szükséges a részéről, hogy minden szerződéskötéshez külön kérje a közgyűlés jóváhagyását. [7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a II. rendű alperes perköltségben történő marasztalására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A felülvizsgálati kérelem alapos. [9] Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt helyesen állapították meg, de a Kúria a másodfokú bíróság által abból levont jogi következtetésekkel csak részben értett egyet. [10] A jogszabályba ütközés egyike a bíróság által hivatalból is megállapítható semmisségi oknak, így nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen a másodfokú bíróság akkor, amikor a szerződés Thtv. 43. §

(1)bekezdés a) pontjába ütközését állapította meg. Ez a kérdés egyébként a kereseti kérelem alapján is vizsgálandó volt, hiszen a felperes arra is alapította az igényét, hogy az I. rendű alperes közgyűlési határozat nélkül kötötte meg a sérelmezett szerződést. [11] A közös képviselő I. rendű alperes a Thtv. 3. §

(1)bekezdése szerint jogosult volt a II. rendű alperes társasház képviseletében a III. rendű alperessel szerződést kötni. Magára a szerződés megkötésére a 2009. június 16-i közgyűlési határozat alapján szintén jogosult volt, mert a szerződés megkötése abból következett, hogy a közgyűlés a költségmegosztókon alapuló elszámolás módját választotta. A megkötött szerződés ennek megfelelően ez okból nem ütközött jogszabályba. A megkötött szerződéssel azonban - annak tartalmát tekintve - az I. rendű alperes valóban túlterjeszkedett a közgyűléstől kapott felhatalmazáson, mert a jogerős ítéletben megállapítottaknak megfelelően a közgyűlés nem hozott olyan határozatot, amely meghatározta volna a költségmegosztás százalékos mértékét. [12] A Kormányrendelet 17/E. §

(1)bekezdése 30-50 %-os mértékben határozta meg az épületrészek fűtött légtérfogata arányában számítható fűtési hőmennyiséget. Ez a százalékos mérték tehát nem egy pontosan meghatározott százalék figyelembe vételét írta elő, így a szerződés szerinti mérték, bár megfelelt a jogszabály szerinti megosztási standardnak, mégis önkényes megosztást alkalmazott. Kógens jogszabályi rendelkezés hiányában tehát a közgyűlés lett volna jogosult a megosztás százalékának a meghatározására, azaz a közgyűlésnek kellett volna e tekintetben is határozatot hoznia. [13] A per tárgyát a II.- III. rendű alperesek által kötött szerződés érvényessége képezte. Ennek tekintetében pedig figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az I. rendű alperes jogosult volt a II. rendű alperes képviseletére és túllépte ugyan a képviseleti jogkörét, de a képviselt II. rendű alperes utóbb ezt kifejezetten jóváhagyta. A II. rendű alperes ugyanis a 2011. március 21-i határozatában oly módon döntött, hogy a szerződésben is szereplő 30-70 %-os érték szerinti felosztáson felül további kompenzációban a szélső és legfelső lakások nem részesülnek. Ezzel a közgyűlés tehát döntött arról is, hogy a 30-70 %-os felosztást kifejezetten elfogadta. Ezt a határozatot nem támadták meg, így utóbb az már nem sérelmezhető, a szerződés tehát a régi Ptk. 221. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően ez okból sem tekinthető érvénytelennek. [14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [15] A felek az ügyben tárgyalás tartását nem kérték, ezt a Kúria sem tartotta szükségesnek, ezért a határozatát a Pp. 274. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozta meg. [16] A Pp. 270. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban, a

1. § alapján pedig a fellebbezési eljárásban is irányadó Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint kötelezte a pervesztes felperest az I.- II. rendű alperesek javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján, a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel arányosan megállapított - és a 4/A. §

(1)bekezdése szerint Áfá-val növelt összegű - ügyvédi munkadíjból és a lerótt felülvizsgálati illetékből álló fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [17] Az ítélettel szemben a Pp. 271. alapján nincs helye felülvizsgálatnak. §

(1)bekezdés e) pontja Budapest,

1. május
2. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző