Bf.379/2016/15 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulata), 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (Btk. 208. §

(1)bekezdés) egyesített ügy

1. és
2. tényálláspont, 1 rb. folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntettében (Btk.
3. §

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont) egyesített ügy

1. tényálláspont, és 1 rb. testi sértés vétségében (Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés) egyesített ügy

1. tényálláspont. Ezért az elsőfokú bíróság a vádlottat halmazati büntetésül 11 évi börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott szülői felügyeleti jogát ... és ... vonatkozásában megszüntette. Kimondta, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által őrizetben és előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből kötelezte a vádlottat 1 278 688 Ft bűnügyi költség megfizetésére, míg 187 726 Ft bűnügyi költség vonatkozásában akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az ítélet kihirdetését követően azt az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője a nyilatkozattételre 3 napot tartottak fenn. A nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül a védő fellebbezést jelentett be a tényállás részben téves megállapítása, a bizonyítási indítványok elutasítása miatt, a kiszabott büntetés enyhítése végett. A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő az ítélőtáblához eljuttatott beadványában fenntartotta az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezését, annak irányai szerint. Egyúttal okiratokat, illetőleg fényképalbumot csatolt be a másodfokú eljárás során. Beadványában kifejtette azon álláspontját, hogy a 2 rb. testi sértés bűntette tekintetében sem a tényállást, sem pedig a minősítést nem támadja. A további cselekmények esetében azonban felvetődik ... felelőssége is. Megfogalmazta a védő, hogy amennyiben a megállapított ítéleti tényállás nem megalapozott, helye lehet az ítélet hatályon kívül helyezésének. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok túlnyomórészt történő betartásával ügyfelderítési kötelezettségének csaknem hiánytalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, de a rögzített tényállás a Be. 101. §

(2)bekezdésében foglalt eljárási szabály megsértése miatt részben megalapozatlan, emiatt bizonyítás felvétele vált indokolttá a másodfokú eljárásban, így az ítélőtábla a Be. 363. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében tárgyalást tűzött ki az ügyben. A bizonyítás felvétele körében az ítélőtábla személyesen meghallgatta az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményt készítő ... és ... igazságügyi elme-orvosszakértőket az elsőfokú ítéletben leírt

1. tényálláspont kapcsán. Az ítélőtábla tárgyalásán meghallgatott igazságügyi elmeorvosszakértők fenntartották a nyomozás során készített szakértői véleményüket, illetőleg az elsőfokú eljárásban tett összes nyilatkozatukat. A törvényszék ítéletében tett megállapítások ezáltal megalapozottá váltak az igazságügyi elme-orvosszakértés körében is. Egyértelműen rögzíthetővé vált, hogy a vádlott sem a terhére megállapított cselekményeikor (
2. tényálláspont), sem jelenleg nem szenved olyan kóros elmeállapotban - elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban -, amely kizárta vagy korlátozta volna őt abban, hogy cselekményeinek társadalomra veszélyes következményeit felismerje vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Az igazságügyi elme-orvosszakértők személyes meghallgatásuk során is logikus, elfogadható magyarázatát adták annak, hogy miért nem állapítható meg rövidzárlati cselekmény a vádlott javára. A másodfokú eljárásban az eljárási szabálysértés kiküszöbölésével megalapozottá tett tényállás hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, ennek megfelelően irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352. §

(2)bekezdése szerint. Az elsőfokú bíróság az ügy felderítése során széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, az összes lehetséges bizonyítékot az ügy teljes körű felderítése érdekében beszerezte, a bizonyítékok értékelése során indokolási kötelezettségének kimerítően eleget tett. Részletes indokát adta annak, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el a tényállás megállapításánál, mint ahogy a bizonyítékok elvetésének okával sem maradt adós és a bizonyítási indítványok elutasítását is részletesen kifejtette. A bizonyítékok zárt láncolata alapján a bűnösségre vont következtetés kifogástalan. A vádlott cselekményeinek minősítése is törvényes. Az első fokon eljárt törvényszék igen magas színvonalon fejtette ki jogi álláspontját mind az élet-, testi épség és az egészség elleni bűncselekményeket illetően, mind a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményt illetően, mint ahogy az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmény vonatkozásában. A gyermekek sérelmére elkövetett cselekménynél a használt eszköz az emberölés tipikus elkövetési eszköze. Az erőkifejtésből, az életfontosságú szerveket támadó szúrási mechanizmusból az a következtetés vonható le - még ha nem ismételte azt meg a vádlott -, hogy szándéka súlyos, akár a sértettek halálához is vezető sérülés okozására irányult. Az alanyi tényezők körében jelentősége van a vádlott aktuális - bódult - állapotának, és a gyermekek édesanyjával kapcsolatos érzelmeinek, indulatainak. A vádlott szándékos magatartásával elindította azt az okfolyamatot, ami a halálos eredmény bekövetkezéséhez is vezethetett volna. Helytállóan helyezkedett a törvényszék arra az álláspontra - egyetértve az ügyészi jogi állásponttal -, miszerint a vádlott cselekménye azonban a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c), f),

1. i)és
2. j)pontjai szerint minősülő emberölés bűntettének kísérlete helyett enyhébben, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. A vádlott által okozott közvetlenül életveszélyes sérülés miatt a sértettek halála azért nem következett be, mert az eredményt a vádlott aktív magatartással, a mentők riasztásával, ekként a szakszerű, életmentő orvosi beavatkozás nyombani biztosításával önként elhárította. Ekként a Btk. 10. §

(5)bekezdése szerint a vádlott a kérdéses maradékbűncselekménynek a sértettek számához igazodó halmazatáért büntethető. Nem vitásan, a családjogi kapcsolatból fakadó kötelezettségét a vádlott súlyosan megszegte azzal, hogy a tényállás 1-

1. pontjában részletezett eseménysor szerint a (volt) élettársát, a gyermekek édesanyját és hozzátartozóit ... és ... szeme láttára több ízben bántalmazta, fenyegette. A tényállás
2. pontjában írtak szerint a gyerekek saját magukat is fenyegetve érezték. A vádlotti magatartás a két kiskorú érzelmi fejlődését lényegesen veszélyeztette, így a vádlott a kérdéses deliktumnak a sértettek számához igazodó halmazatát valósította meg. A bűncselekmény a veszélyeztetettséggel befejezetté vált. Az, hogy a vádlott ...-t (volt élettársát) az ő, valamint a közös gyermekeik és édesanyja megölésével fenyegette, részben a féltékenységéből fakadó bosszúvágy által motivált félelemkeltés céljából, a zaklatás bűncselekményének az ítélet
3. tényálláspontjában megjelölt elkövetési magatartásának feleltethető meg. Azáltal, hogy a zaklatást a volt élettársa sérelmére követte el, a kérdéses bűncselekmény súlyosabban minősülő esetét valósította meg. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak a magánindítvány joghatályossága körében kifejtett álláspontjával is. A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket teljes körűen feltárta. A bűnösségi körülmények értékelésével kiszabott szabadságvesztés büntetés, illetőleg közügyektől eltiltás mellékbüntetés kellően szolgálják mind az általános, mind az egyéni megelőzés elvét. A szabadságvesztés nem tekinthető eltúlzottnak, annak a középmértéket meghaladó mértékben való meghatározása nem tekinthető kirívónak. A családon belüli erőszak, a családtagok sérelmére elkövetett bűncselekmények száma nem mutat csökkenő tendenciát. A védelmi jogorvoslat eredményre nem vezetett. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is helyesek és törvényesek a bűnügyi költség körében történő döntés kivételével. A törvényszék ítélete
4. oldalán
5. bekezdésében adott számot arról, hogy ... igazságügyi orvosszakértő véleménye kapcsán felmerült szakértői díj mely részét terhelte a vádlottra. Az itt leírtakkal egyetért az ítélőtábla, azonban számítási hibát vétett az elsőfokú bíróság, ezért e vonatkozásban javítani kellett a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét. Ezen túlmenően korrigálni kellett az elsőfokú bíróság által vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét azáltal is, hogy ellentétben az elsőfokú bíróság megállapításával a
6. február 25-én készült elme-orvosszakértői vélemény nem volt szükségtelen, hiszen annak megállapításait az 1-
7. tényálláspontokat illetően ítélete
8. oldalának
9. bekezdésébe beépítette a törvényszék. Nem vitásan ezen szakértői vélemény elkészítésével felmerült szakértői díj is a vádlottat terheli bűnösségének megállapítása folytán. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a vádlottat terhelő, illetőleg az állam terhén maradó bűnügyi költség összegét pontosította ennek megfelelően, így a Be.
10. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben leírtak szerint megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, míg egyebekben helyes indokainál fogva azt helybenhagyta a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében. Az ítélőtábla rendelkezett a vádlott által az elsőfokú ítélethozataltól előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alkalmazásával. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §

(1)bekezdésén, 338.§

(1)és 339. §

(1)bekezdésén alapszik. Debrecen,

1. május
2. Dr. Balla Lajos sk.. Nagy Éva a tanács elnöke előadó bíró sk. Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Fővárosi Törvényszék 2.B.1805/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. május
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke