← Magyarország

Kfv.37540/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Kérelemre indult eljárásban a bizonyítás, a bizonyítékok előterjesztése mindenekelőtt az ügyfél kötelessége. Nem hivatkozhat a tényállás-tisztázási kötelezettség elmulasztására és ez okból megalapozatlanságra az ügyfél, ha ő nem tett eleget a hiánypótlási kötelezettségének, illetve releváns körülményről nem tájékoztatta a hatóságot. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.540/2016/

  1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. ... Ügyvédi Iroda Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (alperes címe), mint a alperes nevejogutódja Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
  2. Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  3. március 24-én kelt 10.K.30.132/2016/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.30.132/2016/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000.- (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Felperes 1996-ban érkezett Magyarország területére, tartózkodási [2] [3] [4] engedélye folyamatosan hosszabbításra került. Az utolsó tartózkodási engedélye, mely keresőtevékenység folytatása céljából került kiállításra
  6. október 27-én járt le. A lejáratot megelőzően a felperes ismételten tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, melyhez igazolásokat, szerződéseket, egyéb dokumentumokat csatolt. Az elsőfokú hatóság határozatával a keresőtevékenység folytatása céljából benyújtott tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet elutasította, a felperes részére
  7. március 5-i érvényességi idővel kiállított ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást visszavonta, egyben a kérelmezőt az Európai Unió tagállamainak területéről kiutasította Kína területére. A határozat indokolása szerint a kérelmező a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget, melyből az elsőfokú hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező nem rendelkezik jogszerűen megszerzett jövedelemmel, miáltal magyarországi megélhetését, egészségbiztosítását, szálláshelyét nem látta biztosítottnak. Jogszerűen megszerzett jövedelem hiányában a kérelmező nem rendelkezik a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges feltételekkel. A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes helyszíni szemlét tartott a felperes ... szám alatti „Szecsuán konyha” nevű munkavégzési helyén, és az ott tapasztaltak, valamint egy tanúként meghallgatott dolgozó vallomására is figyelemmel azt állapította meg, hogy továbbra sem igazolt a felperes munkavégzése, majd 106-T8251/12/
  8. számú
  9. június 12-én kelt másodfokú határozatával az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
  10. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.)
  11. § a) pontjára megállapítva, hogy a felperes útlevéllel rendelkezik, amely
  12. szeptember 24-ig érvényes, ugyanakkor a
  13. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti tartózkodási célt - a keresőtevékenység folytatását - nem fogadta el igazoltnak. Érvelése szerint a helyszíni ellenőrzés során feltártak ismeretében csak a valós munkavégzés nélküli foglalkoztatás volt megállapítható. Alperes a Harmtv. 13. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti magyarországi megélhetést, magyarországi lakhatást jogszerűen megszerzett jövedelem hiányában nem fogadta el igazoltnak, mint ahogy az egészségügyi ellátásokra való jogosultságot sem. A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.32.798/2014/
  1. számú jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyzete és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását arra nézve, hogy a felperes a Telepy u.
  2. szám alatti munkavégzési helyen ténylegesen dolgozike, a heti 40 órás foglalkoztatása megvalósul-e, és az étterem összesen 10 órás napi nyitvatartási idején belül ez hogyan oszlik meg. Egyetlen munkavállaló nyilatkozata alapján, aki egy 4 órás munkaidőben foglalkoztatott dolgozó, nem volt levonható megalapozott következtetés a tényleges foglalkoztatás hiányára. [5] [6] A bíróság útmutatásának eleget téve a másodfokú hatóság hiánypótlási felhívást bocsátott ki, melyben a felperestől további okiratok benyújtását, elsősorban pénzintézeti bankszámla egyenlegek, valamint adó folyószámla kivonatok becsatolását kérte, valamint a felperest a foglalkoztató munkaadó napi forgalmi jelentését
  3. július és augusztus hónapok vonatkozásában. Az ismételt helyszíni szemle során a hatóság és
  4. augusztus 13-án azt állapította meg, hogy az üzlet nem üzemel. A meghallgatott felperes akként nyilatkozott, hogy az étterem jelenleg nem működik, az felújításra szorul. Az ismételt kinyitás várható időpontját megmondani nem tudta. Közölte, hogy e-mailben, faxon kapcsolatot tartani nem tud a hatósággal, okos telefonja sincs, de az elérhetőségét megadta. Az ellenőrök fénykép felvételeket készítettek, amely a zárva tartást tanúsította, majd - a felperes saját kérésére szeptember 30-áig meghosszabbított hiánypótlási idő eltelte után -
  5. október 9-én meghozott 106-T-8251-34/
  6. számú határozatával a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot ismételten helybenhagyta. Kifejtette, hogy az ügyfél hiánypótlási felhívásban foglaltaknak nem tett eleget, annak ellenére, hogy a hiánypótlási idő meghosszabbításra került. A kérelemre indult eljárásban a bizonyítási teher a kérelmezőt terheli, tehát az ügyfélnek kell igazolnia, hogy rendelkezik mindazokkal az okiratokkal, amelyek a tervezett magyarországi tartózkodás teljes időtartamára, a magyarországi tartózkodás célját és a megélhetést hitelt érdemlően igazolják. Utalt a hatóság a felperes együttműködésének hiányára, hivatkozott a Harmtv.
  7. §
(1)bekezdés d) pontjára, 20. §
(1)bekezdés a) pontjára, és rögzítette, hogy a megismételt eljárásban sem került igazolásra a felperes tényleges foglalkoztatása, így a megfelelő igazolása hiányában nem elfogadható a tartózkodás célja. A kereseti kérelem [7] Ismételt keresetében a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. §
(2)bekezdés, 2. §
(3)bekezdés, 50. §
(1)és
(6)bekezdés, a Harmtv. 13. §
(1)bekezdés
  1. d)és
  2. f)pontjait a 18. §
(1)bekezdés a) pontját és a 20. §
(1)bekezdését. Nézete szerint a másodfokú határozat keltének napja
  1. október 9., amely időpontban a hatóság „elavult” tényállásra alapította határozatát, hiszen az utolsó helyszíni szemle augusztus 13-án volt. A perben igazolta a keresetlevélhez csatolt melléklettel, hogy az étterem
  2. szeptember 16-án kinyitott, csatolta az üzemeltető Kft. működési engedélyét. A hatóság nem tett eleget a tényállás-tisztázási kötelezettségének, ezért a támadott határozat jogsértő. Az elsőfokú ítélet [8] [9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Idézte a Harmtv.
  3. §
(1)bekezdés a), c), d), e), f), g), h), i) pontjait, a 18. §
(1)bekezdés a) pontját és külön kiemelte, hogy a harmadik országbeli állampolgároknak a tartózkodási engedély és annak meghosszabbítása iránti kérelem előterjesztésekor, valamint a magyarországi tartózkodás teljes időtartam alatt rendelkezniük kell a tartózkodás valamennyi feltételével, így a tartózkodás célját, a megélhetést, a lakhatás biztosítottságát, valamint az egészségügyi ellátásra való jogosultságot is igazolni kell. Ezek konjunktív feltételek, bármelyik hiánya a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt következmény alkalmazását vonja maga után. Az alperes a másodfokú határozat indokolásában a jogszabály kötelező feltételeit vett számba. Megállapította, hogy a 13. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjában foglalt feltételnek a felperes megfelel, ugyanakkor a
  2. d)és
  3. f)pontban foglalt feltételnek nem. A 20. §
(1)bekezdés kifejezetten rögzíti, hogy harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenység folytatása céljából akkor kaphat tartózkodási engedélyt, ha a foglalkoztatási célra irányuló jogviszonya alapján ellenérték fejében más részére, illetve irányítása alatt ténylegesen munkát végez. A másodfokú hatóság eleget tett az ítélet iránymutatásainak, helyszíni ellenőrzés során kísérelte meg tisztázni a valós munkavégzést, azonban a helyszínen jelen lévő felperes csak arról tudott beszámolni, hogy az étterem bizonytalan ideig zárva tart. Mindez alapjaiban cáfolta a felperes valós foglalkoztatásának fennállását. Külön hangsúlyozta a bíróság, hogy a felperes saját kérésére kapott határidő hosszabbítást a hiánypótlás teljesítésére, aminek nem tett eleget. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő, a felperes keresetének helyt adó új határozat hozatalát. Megsértett jogszabályként megjelölte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §
(1)bekezdését, valamint a keresetével egyezően a Ket. 1. §
(2), 2. §
(3), 50. §
(1)és
(6)bekezdését, a Harmtv. 13. §
(1)bekezdés
  1. d)és
  2. f)pontját, 18. §
(1)bekezdés a) pontját, és 20. §
(1)bekezdését. Kifejtette, megalapozatlan volt az alperesi hatóság eljárása, az sértette a Ket. 2. §
(3)bekezdésében és az 50. §
(1)bekezdésében foglalt követelményeket, a bizonyítékokat nem a súlyának megfelelően értékelte. Az ellenőrzés alkalmával őt nyilatkoztatta a hatóság a Kft. éttermének felújítása tárgyában, de ő nem volt kompetens személy a cég ügyeit érintő kérdésben, nem tudta megmondani, hogy mikor fejeződik be a felújítás. Nem a valóságnak megfelelő tényállásra alapította a döntését az alperes és azt a bíróság sem bírálta felül. Ismételt helyszíni szemlét kellett volna foganatosítani az ügyben. A Pp. 339/A. § értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot a meghozatalkor fennálló tények alapján vizsgálja felül. Felperes szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértő ítéletet hozott, amikor maga sem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a határozat meghozatala napján már az étterem működött. [11] Felperes szerint a hiánypótlási felhívásban logikai ellentmondás volt, ugyanis a helyszíni ellenőrzés eredményeképpen azt állapította meg a hatóság, hogy a cég, illetve az étterem nem működik, másik oldalról pedig a napi forgalmi jelentést várták el a felperestől. [12] A felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kiemelte, hogy maradéktalanul eleget tett a bíróság ítéletében foglalt iránymutatásnak és súlyponti jelentősége van annak a körülménynek, hogy a felperes a saját maga által kért meghosszabbított hiánypótlási határidőben sem teljesítette a hiánypótlási kötelezettségét. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [14] A Pp. 275. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálat tárgya az elsőfokú jogerős ítélet. [15] A Harmtv. 13. §
(1)bekezdés értelmében 180 napon belül 90 napot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve 180 napon belül 90 napot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat Magyarország területén, aki
  1. e)Magyarország területén rendelkezik szálláshellyel vagy lakóhellyel;
  2. f)tartózkodása teljes időtartamára rendelkezik a lakhatását és megélhetését, valamint a kiutazás költségeit is biztosító anyagi fedezettel;
  3. g)az egészségügyi ellátások teljes körére biztosítottnak minősül, vagy egészségügyi ellátásának költségeit biztosítani tudja. A 18. §
(1)bekezdése alapulvételével a tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását - ha e törvény másként nem rendelkezik - meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár a) nem felel meg a 13. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja, valamint c)-
  2. i)pontjaiban foglalt valamely feltételnek. A 20. §
(1)bekezdés szerint keresőtevékenység folytatása céljából tartózkodási engedélyt az a harmadik országbeli állampolgár kaphat, akinek tartózkodási célja, hogy a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján, ellenérték fejében más részére, illetve irányítása alatt tényleges munkát végezzen. [16] A Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 29. §
(5)bekezdése alapján a harmadik országbeli állampolgár a 90 napot meghaladó tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel akkor rendelkezik, ha ő maga vagy részére családtagja a rendelkezésére álló jogszerűen megszerzett jövedelemből, illetve vagyonból megélhetése, lakhatása, kiutazása, valamint szükség esetén egészségügyi ellátása költségeit biztosítani tudja. [17] A Kúria hangsúlyozza, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróságnak jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélete meghozatalakor mindenekelőtt arra kellett figyelemmel lennie, hogy az alperesi határozat megismételt eljárásban és bírósági iránymutatásra született. [18] A Kúria rögzíti, hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kérelemre indult eljárásban a bizonyítás elsődlegesen a kérelmezőt terheli, tehát ez az ő kötelessége és egyébiránt az érdeke is. Ugyanakkor mindehhez képest is a hatóság megtette azokat az intézkedéseket, melyeket a bíróság előírt, illetőleg amelyek tisztázását hiánypótlás keretében szükségesnek látta. Helyszíni szemlét tartott, nyilatkoztatta a felperest, tisztázta a kapcsolattartás lehetséges módját és egész sor igazolás csatolását kérte, melyből csak az egyik volt a forgalmi jelentés. A hiánypótlási határidőt felperes kérelmére éppen azért hosszabbította meg, hogy a felperes mindennek eleget tudjon tenni. Ehhez képest a felperes a hiánypótlási határidő végéig kötelezettségét nem teljesítette, még az étterem szeptember 16-i kinyitását sem jelentette be. Sem a szeptember 30-ig még nyitva álló hiánypótlási határidő, sem az október 9-én meghozott másodfokú határozat időpontjáig nem jelezte a bekövetkezett körülmény változást, arra kizárólag a bírósági eljárásban hivatkozott csak. [19] A Pp. 339/A. §-a szerint bíróság a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Alappal hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy az alperesi határozat a meghozatalakor ismert tények, körülmények és jogszabályok alapján minden tekintetben jogszerű volt. Egy kérelemre indult eljárásban nem hivatkozhat az ügyfél elavult tényállásra akkor, ha azt saját hallgatásával, passzív magatartásával éppen maga idézte elő. A hatóságot nem terhelte az eljárás során többszöri ismételt szemle tartása vagy a ténylegesen megtetteken túli egyéb bizonyítási kötelezettség. Ebből következően nem sérültek sem a Ket. tényállás tisztázására vonatkozó 50. §
(1),
(6)bekezdései, sem a felperes által hivatkozott kapcsolódó alapelvi rendelkezések. Nem róható a hatóság terhére sem az együttműködési kötelezettség hiánya, sem az ügyre vonatkozó tények figyelmen kívül hagyása, illetve a bizonyítékok nem súlyuknak megfelelő értékelése. A bíróság nem helyezhette hatályon kívül az alperes határozatát olyan körülmény miatt, amit a hatóság nem tudott a döntésénél figyelembe venni, mert az ügyfél a körülményváltozást nem közölte. Sem az alperes, sem a bíróság döntése nem azon alapult, hogy a felperes nem tudott forgalmi jelentést csatolni olyan időre, amikor az étterem még zárva volt. A kereset elutasítása azért történt, mert a felperes az eset összes körülményét értékelve nem tudta az alperesi határozat jogszabálysértő voltát bizonyítani. [20] A Kúria az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg. A döntés elvi tartalma [21] Kérelemre indult eljárásban a bizonyítás, a bizonyítékok előterjesztése mindenekelőtt az ügyfél kötelessége. Nem hivatkozhat a tényállás-tisztázási kötelezettség elmulasztására és ez okból megalapozatlanságra az ügyfél, ha ő nem tett eleget a hiánypótlási kötelezettségének, illetve releváns körülményről nem tájékoztatta a hatóságot. Záró rész [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(2)bekezdése alkalmazásával tárgyaláson bírálta el. [23] A felülvizsgálati eljárásban az alperes részéről felmerült perköltséget a Pp. 270. §
(1)bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a felperes köteles megfizetni. [24] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében a felperes viseli. [25] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Láng

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.