Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.179/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Molnár Beáta ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szikla Gergely, fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pécsi Törvényszék
- június
- napján kelt 11.P.20.807/2015/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (egyszázötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 678.500 (hatszázhetvennyolcezer-ötszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje és a P O Kft. együttműködési megállapodást kötöttek, amelyben az alperes jogelődje meghatalmazta az O Kft.-t, mint szállítót, hogy az általa forgalmazott gépjárművekre az alperesi jogelőd által elkészített és jóváhagyott hitel- és pénzügyi lízingszerződéseket az alperesi jogelőd nevében és helyette cégszerűen aláírja, amennyiben erre szerződésenként cégszerűen aláírt és szerződésszámmal ellátott meghatalmazással feljogosítja. A megállapodásban rögzítették, hogy az O Kft. tevékenysége a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.)
- számú melléklete 12.b. pontja szerinti ügynöki tevékenységnek minősül. A felperes, mint kéményseprő ipari közszolgáltatással foglalkozó egyéni vállalkozó
- július
- napján egy K ... típusú személygépkocsit vásárolt a P O Kft.-től 7.900.000 forint vételárért. A felperes hitelkérelmét teljesítve az alperes jogelődje a vételár kiegyenlítéséhez 6.320.000 forint hitelt nyújtott. A hitelkérelemben a felperes feltüntette vállalkozói engedélyének számát, egyéni vállalkozói adószámát és szolgáltatói tevékenységi körét, míg a hitelszerződésben egyéni vállalkozói adószámát. A 6.320.000 forint hitelt 72 hónap futamidőre, maximum 84 hónapra vette igénybe. A havonta esedékes törlesztőrészlet összegét 122.071 forintban határozták meg, amely tartalmazta a beépített casco biztosítás díját is. Rögzítették, hogy a deviza alapú finanszírozás miatt a törlesztőrészletek forintban fizetendő összege a devizanem, az árfolyam és kamat alakulásától függően változhat. Kitértek ennek jelentős kockázatára, amely szerint a forint leértékelődése az esedékes törlesztőrészletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli. A hitelszerződés lejárat előtti megszűnése vagy módosulása esetén pedig a teljes hátralévő tőketartozást érintő árfolyam-különbözet egy összegben esedékessé válik. A felperes kijelentette, hogy tudatában van a deviza alapú finanszírozás fokozott kockázatának, és vállalja ennek következményeit. Ugyanezt a tájékoztatást tartalmazta az üzletszabályzat 18.3.
- pontja is. A szerződés szerint a teljes hiteldíjmutató mértéke 13,44%, változásának feltételeit az üzletszabályzat tartalmazza. A szerződés
- pontja értelmében a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a hitelező üzletszabályzata az irányadó. A felperes a szerződés aláírásával elismerte, hogy az üzletszabályzatot átvette, megismerte, és az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismerte el. 2015 júliusában a felperes az utolsó törlesztőrészletet kifizette, ezzel a szerződés megszűnt. A gépjárművet részben egyéni vállalkozásában, részben magáncélra használta, a gépjármű vételárát és az amortizációt vállalkozásában elszámolta, a céges gépjárműre előírt adót megfizette, a költségeket a futáskilométer arányában adóalapot csökkentő tételként ugyancsak elszámolta. A felperes módosított keresetében a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményként a szerződés határozathozatalig történő érvényessé nyilvánítását és az alperesnek 8.480.146 forint túlfizetés megfizetésére kötelezését kérte. A kölcsönszerződés érvénytelenségét elődlegesen az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségére, másodlagosan a jogszerű aláírás hiányára, harmadlagosan az üzletszabályzat egyedi megtárgyalásának mellőzésére hivatkozással állította. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen elévülésre hivatkozással. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a perköltség megfizetésére a felperest kötelezte. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem fogyasztó a fogyasztókkal kötött szerződésekre alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13.EGK irányelv
- cikk b) pontja és a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (továbbiakban:
- évi Ptk.) 685.§ d) pontja értelmében, mivel nem gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból kötött szerződést. Ebből következően nem vonatkoznak a perbeli szerződésre a fogyasztói szerződésekre előírt kedvezőbb szabályok. Az
- évi Ptk. 209/A.§
(1)bekezdése szerint a nem fogyasztói szerződésben található tisztességtelen kikötés nem semmis, hanem megtámadható feltétel. Az 1959. évi Ptk. 236.§
(1)bekezdése és
(2)bekezdés c) pontja szerint a szerződés megtámadására nyitva álló határidő lejárt, megtámadási jogával pedig a felperes elkésetten élt. A másodlagos érvénytelenségi okkal összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes jogelődje együttműködési megállapodást kötött a P O Kft.-vel, amelyben meghatalmazta a gépjármű-értékesítéssel foglalkozó céget, hogy a hitelszerződést nevében és helyette aláírja. A konkrét szerződéshez az alperes jogelődje meghatalmazást adott, így a P O Kft. az alperesi jogelőd helyett és nevében, mint ügyleti képviselő aláírhatta a szerződést, figyelemmel az 1959. évi Ptk. 219.§
(1)bekezdésére és a 223.§
(1)bekezdésére is. Az együttműködési megállapodás 15. pontja értelmében a P O Kft. tevékenysége a Hpt. 47.§
(1)bekezdés b) pontja szerinti ügynöki tevékenységnek minősült, amelyre vonatkozóan bejelentési kötelezettségének eleget tett. A hatósági engedélyhez kötött tevékenység esetén az engedély (bejelentés) hiánya önmagában egyébként sem érinti az ügylet polgári jogi érvényességét. A Hpt. az egyes pénzügyi szolgáltatások nyújtására irányuló tevékenység folytatásához a szerződéskötés időpontjában megkívánta a PSZÁF engedélyét, illetve bejelentési kötelezettséget írt elő, azonban az engedély (bejelentés) hiányában kötött ügylethez az érvénytelenség jogkövetkezményét nem fűzte, ezért az 1959. évi Ptk. 200.§
(2)bekezdését figyelembe véve sem érvénytelen a perbeli kölcsönszerződés. A kereseti kérelem harmadlagos jogcíme tekintetében az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az 1959. évi Ptk. 205/A.§-a és 205/B.§-ának
(1)és
(2)bekezdése értelmében az üzletszabályzat a szerződés részévé vált, mert az alperes jogelődje lehetővé tette a felperes számára, hogy annak tartalmát megismerje. A felperes megkapta az üzletszabályzatot, annak megismerését a hitelszerződés aláírásával igazolta, annak pedig jelentősége nincsen, hogy azt ténylegesen elolvastae. Az ezzel kapcsolatos érvénytelenségi hivatkozást ezért szintén alaptalannak találta az elsőfokú bíróság. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és keresetének teljesítését kérte. A fellebbezésben foglaltak szerint az O Kft.-nek és az általa megbízott személynek, mint b) típusú ügynöknek nem volt joga pénzkölcsön nyújtására, a bejelentésben foglaltaktól eltérően lényegében a) típusú ügynöki tevékenységet végeztek, így a szerződés az 1959. évi Ptk.200.§
(2)bekezdése alapján ez okból érvénytelen. Bár a szerződés tartalmazza, hogy az üzletszabályzatot megismerte, erre ténylegesen nem volt lehetősége, ezért az nem vált a szerződés részévé. Hivatkozott arra is, hogy a kölcsönszerződés nem elégíti ki a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. §
(2)bekezdésében foglaltakat, amely jogszabály megsértésének jogkövetkezménye ugyancsak a szerződés semmissége. A perbeli kölcsönszerződés nem alkalmas a kötelezettség összegének bizonyítására, nem tartalmazza, hogy a devizatartozás összege milyen árfolyamon került meghatározásra, így a lényeges kérdésekben való megállapodás hiánya miatt a felek között a szerződés nem jött létre, nem tekinthető deviza alapúnak, illetve az alperes együttműködési kötelezettségét több vonatkozásban megsértette. Kérte egyúttal a tárgyalás felfüggesztését az Európai Bíróság C-00/17., C-00/
- és C-000/
- számú eljárásának befejezéséig. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetésekkel és a keresetet elutasító érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. A felperes fellebbezésében változatlanul hivatkozott a perbeli kölcsönszerződés
- évi Ptk. 200.§
(2)bekezdése szerinti érvénytelenségére. Az ezzel kapcsolatos jogi indokait annyiban egészítette ki, hogy az O Kft. és az általa megbízott személy a 2007. szeptember 12. napján kelt megállapodásban foglaltak ellenére nem a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 12. b), hanem
- a)pontja szerinti ügynöki tevékenységet végzett, így a kölcsönszerződés megkötésére a felhívott jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával, illetve megkerülésével került sor. A Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 12. pontja szerint pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység):
- a)pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében történő végzése,
- b)pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak. Az alperes jogelődje és az O Kft. között 2007. szeptember 12. napján kelt együttműködési megállapodás 5. pontja szerint a megállapodás aláírásával az alperes jogelődje meghatalmazta az O Kft.-t, hogy az általa forgalmazott gépjárműre az alperesi jogelőd által elkészített és jóváhagyott hitel- és pénzügyi lízingszerződéseket vagy az alperesi jogelőd számítógépes programja segítségével az O Kft. által elkészített szerződéseket az alperesi jogelőd nevében és helyett eljárva cégszerűen aláírja, amennyiben erre az alperesi jogelőd szerződésenként cégszerűen aláírt és szerződésszámmal ellátott meghatalmazásával feljogosítja. Az O Kft. kizárólag olyan szerződést készíthet el és írhat alá, melynek tartalma és feltételei maradéktalanul megegyeznek az O Kft. és az ügyfél által aláírt hitelkérelemben, illetve az alperesi jogelőd ügyletenkénti meghatalmazásában foglaltakkal. A meghatalmazás kizárólag olyan szerződésekre vonatkozik, amelynél az alperesi jogelőd az ügyfelet hitelképesnek minősítette és az ügyfél változtatás nélkül elfogadja az alperesi jogelőd által kidolgozott, illetve jóváhagyott szerződést, valamint annak mellékleteit. A megállapodás 7. pontja részletezi az alperesi jogelőd által végzett hitelbírálathoz szükséges dokumentumokat és az eljárás folyamatát. Az együttműködési megállapodás idézett pontjai és a perbeli kölcsönszerződés megkötésére vonatkozó, 2008. július 2. napján adott meghatalmazás alapján megállapítható, hogy az O Kft., illetve az általa megbízott személy sem pénzügyi szolgáltatási, sem pedig kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet nem végzett, önállóan a pénzügyi intézmény kockázatára kötelezettséget nem vállalt, kizárólag a 12.
- b)pont szerinti pénzügyi szolgáltatási tevékenységet elősegítő tevékenységet folytatott. A perbeli kölcsönszerződés jogszabályba ütközés miatti érvénytelenségét egyébként a bejelentésben foglaltakkal eltérő tartalommal, illetve engedély nélkül végzett ügynöki tevékenység sem alapozná meg. Az elsőfokú bíróság által is helyesen idézett bírói gyakorlat szerint (BH1994.187., BDT2000.97.) a hatósági engedély hiányában vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően végzett tevékenység az ügylet polgári jogi érvényességét nem érinti, csak akkor, ha megállapítható, hogy a jogalkotó felismerhetően a szerződés érvényességét sem kívánta megengedni. Ez utóbbi feltétel pedig a perbeli esetben nyilvánvalóan fel sem merülhetett volna. Helyes az elsőfokú bíróságnak az a következtetése is, hogy az üzletszabályzat a perbeli kölcsönszerződés részeként a felek jogaira és kötelezettségeire irányadó. Az 1959. évi Ptk. 205/B.§
(1)bekezdése szerint az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A perbeli kölcsönszerződés
- pontja szerint az adós a szerződés aláírásával kijelenti, hogy az üzletszabályzatot átvette, megismerte, és az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el. Fellebbezési hivatkozásával szemben a felperes a
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglaltan úgy nyilatkozott, hogy a szerződéskötéskor nemcsak a megállapodást, hanem az üzletszabályzatot is megkapta. Mindebből következően lehetősége volt arra, hogy még a szerződéskötést megelőzően megfelelő időt kérjen az üzletszabályzat áttanulmányozására, és amennyiben bármely rendelkezésével nem ért egyet, úgy a szerződéskötéstől elzárkózzon. A felperes ezzel a lehetőséggel saját elhatározásából nem kívánt élni, így nyilvánvalóan alaptalan az a hivatkozása, hogy az üzletszabályzat az
- évi Ptk. 205/B.§
(1)bekezdésében foglaltak hiányában nem vált a szerződés részévé. A felperes fellebbezésében utalt a kölcsönszerződésnek a számviteli törvénybe ütközés okán fennálló érvénytelenségére, a lényeges kérdésekben való megállapodás hiánya miatti létre nem jöttére, az 1959. évi Ptk. 205.§
(3)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség elmulasztására, illetve arra is, hogy nem tekinthető deviza alapúnak a kölcsönszerződés. Az elsőfokú eljárásban azonban ezekre hivatkozással vagy nem terjesztett elő keresetet, vagy pedig a 10. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt keresetváltoztatás folytán az ezzel kapcsolatos keresetét a továbbiakban már nem tartotta fenn, így a Pp. 247.§
(1)bekezdéséből következően azokat a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperesnek a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelmét is. A felperes által felhívott, az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások tárgya az egyes uniós jogi aktusoknak a fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos értelmezése, a jelen per felperese viszont - az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott megállapítása szerint - nem tekinthető fogyasztónak. A másodfokú bíróság ezért a Pf.VI.20.179/2016/8. számú jegyzőkönyvi végzésével a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes részére ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget fizetni. Ennek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése, valamint 4/A.§-a alapján állapította meg, és azt a másodfokú eljárásban kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban a R. 3.§
(6)bekezdése alapján mérsékelte. A személyes illetékfeljegyzési jogban részesült felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Pécs,
- május
- . Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró