← Magyarország

Pfv.21707/2015/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Jogszabályon alapuló képviseleti jog nem zárja ki, hogy a képviseletre jogosult meghatalmazott útján tegye meg nyilatkozatát. 1996. CXII. Tv. 47. §

(1),
  1. CXII. Tv.
  2. §
(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VII.21.707/2015/
  1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperesek: I.rendű, II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Maczó Ágnes Ügyvédi Iroda ügyintéző: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes ügyvéd Az alperesek: I. rendű III. rendű IV. rendű Az alperesek képviselője: Stefán és Pázmándi Ügyvédi Iroda 3., ügyintéző: dr. Stefán Tamás ügyvéd az I. rendűért Más perbeli személyek neve és perbeli állása: felperesi beavatkozó Felperesi beavatkozó jogi képviselője: Szabó és Bencze Ügyvédi Iroda ügyintéző: Druckerné dr. Szabó Márta ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.525/2014/5/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 64.P.27.466/2010/
  2. számú ítélet Rendelkező rész: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű felperest 101.600 (százegyezer-hatszáz) Ft, a II. rendű felperest 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költség I. rendű alperes részére 15 napon belül történő megfizetésére. Kötelezi a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra - 300.000 (háromszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Megállapítja, hogy az I. rendű felperes által le nem rótt 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint
  3. április 21-én a III. rendű és a IV. rendű alperesek mint eladók és az I. rendű felperes mint vevő között adásvételi szerződés jött létre az eladók tulajdonába lévő ingatlan 2/4 tulajdoni hányadára. A szerződő felek a vételárat 25.000.000 Ft-ban határozták meg akként, hogy az I. rendű felperes annak megfizetéséhez banki hitelt vesz fel. A szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan tulajdoni lapjára végrehajtási jog van bejegyezve az Rt. javára 3.779.393 Ft és járulékai erejéig. A felek megállapodtak abban, hogy a szerződés érvényességének feltétele a perbeli ingatlanhányad teljes tehermentesítése. Azt is rögzítették, hogy a tulajdoni hányad vonatkozásában végrehajtási eljárás van folyamatban, M G önálló bírósági végrehajtó már árverést tűzött ki.
  4. szeptember 11-én az I. rendű alperes mint hitelező a felperesekkel mint adósokkal közjegyzői okiratba foglalt, svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött azzal, hogy a szerződés célja a perbeli ingatlan tulajdoni hányadának megvásárlása.
  5. szeptember 18-án az I. rendű alperes e szerződés 1.3.
  6. pontjában foglaltak első fordulata alapján a kölcsön első részletét, 9.
  7. 234 Ft-ot átutalta a M és T Végrehajtó Irodának.
  8. augusztus 13-án felperesi beavatkozó letéti igazolást adott arról, hogy az általa képviselt, az Rt.-nek a III. rendű és a IV. rendű alperesekkel szembeni követelését megvásároló F Sz nála helyezte letétbe azon nyilatkozatát, amely szerint hozzájárul az ingatlanra vonatkozóan a jogelődje javára bejegyzett jelzálogjog, valamint azt ezt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez abban az esetben, ha az I. rendű alperes 9.500.000 Ft-ot javára a beavatkozó számlájára átutal. A beavatkozó által kiadott letéti igazolás az I. rendű alperes rendelkezésére állt a kölcsönszerződés megkötésekor. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [4] A felperesek módosított, végleges keresetükben az I. rendű alperessel szemben a Ptk.
  9. §
(1)és
(2)bekezdése, 114. §
(3)bekezdése, 523. §
(1)bekezdése,
  1. §-a,
  2. §
(1)bekezdése, 236. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontja, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 47. §
(1)és
(2)bekezdése alapján annak megállapítását kérték, hogy a perbeli kölcsönszerződés elsődlegesen jogszabálysértés és jóerkölcsbe ütközés, másodlagosan megtévesztés, harmadlagosan a felek szolgáltatásainak feltűnő értékaránytalansága címén érvénytelen. Kérték továbbá, hogy a bíróság a Ptk. 237. §
(1)bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet állítsa vissza. Fizesse meg az általuk kifizetett 79.000 Ft közjegyzői [5] [6] díjat, 80.644 Ft biztosítási díjat, továbbá a II. rendű alperes költségeit, akinek a perlésére azért került sor, mert az I. rendű alperes nem adta meg a felpereseknek a szükséges információt. Az I. rendű felperes ezen kívül megfizetni kérte
  1. szeptember 11-étől a jogerős ítélet meghozataláig az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan havi 50.000 Ft összegű bérleti díját és annak kamatát. Abban az esetben, ha a bíróság egyetlen érvénytelenségi okot sem állapítaná meg, a felperesek mindezek megfizetését a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése és a 339. §
(1)bekezdése alapján kártérítésként kérték. A beavatkozó a felperesekkel egyezően nyilatkozott. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. A III. rendű és a IV. rendű alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződés a felperesek által megjelölt egyetlen okból sem érvénytelen és nem alapos a kártérítési igényük sem. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a perbeli ingatlanhányadon fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a 45104/2009.08.
  1. számú határozattal az ingatlan-nyilvántartásból törlésre került. Amikor a perben a felperesek a tilalom jogosultja hozzájárulásának hiányára hivatkoztak, már nem volt olyan személy, akinek sérthette volna a jogát az adásvételi szerződés és hozzájárulhatott volna a jogügylet létrejöttéhez. Rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a felperesek nem is hivatkozhattak volna jogsérelemre, mivel az ő joguk nem sérült. A perben feltárt tények alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződés megkötésével senkit nem ért jogsérelem. A másodfokú bíróság utalt arra: a kölcsönszerződés érvénytelenségével kapcsolatos kereseti kérelmek közül a másodfokú eljárás során a felperesek az érvénytelenségi jogcímek közül már csak a cégjegyzésre vonatkozó szabály megsértésére hivatkoztak. A másodfokú bíróság e körben egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Hpt.
  2. §
(1)bekezdése nem alapozhatja meg a kölcsönszerződés semmisségét. A felperesek álláspontjával ellentétben a képviselet módjára vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése nem fogható fel alaki hibaként. Az előbbi a szerződési akarattal (Ptk.
  1. §), az utóbbi a szerződési akarat kifejezésre juttatásával (Ptk.
  2. §) kapcsolatos. A szerződési akarat a Ptk.
  3. §-a értelmében más személy (képviselő) útján is kinyilvánítható. Képviselet viszont nemcsak törvényen, hanem jogügyleten is alapulhat. A perbeli esetben a kölcsönszerződés megkötése kapcsán ez utóbbi jogügyleti képviselet állapítható meg: a két törvényes képviselő által adott írásbeli meghatalmazás képviseleti jogot biztosított az egyedüli meghatalmazott részére kölcsönszerződés megkötésére. [10] A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a kártérítés címén előterjesztett keresetet sem. A felperesek által kárként megjelölt közjegyzői díj, biztosítási díj a kölcsön folyósítása előtt merült fel. A szerződés megszegésével fogalmilag kizárt a szerződés megkötése előtt kárt okozni, márpedig károkozó magatartásnak a felperesek a szerződéskötést követő együttműködési kötelezettség megsértését, a szerződés nemteljesítését tekintették. A megtéríteni kért költségek ezt megelőzően keletkeztek, így az ezt követő magatartással nem állhatnak okozati összefüggésben. [11] A bérleti díj iránti kártérítési követelés vonatkozásában a másodfokú bíróság megítélése szerint a felperesek nem adtak elő olyan határozott tényelőadást, mely a Pp.
  4. §
(1)bekezdés c) pontjában írtaknak megfelelne. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték a Ptk.
  1. §-ára hivatkozással. Megismételték a per során már elhangzott azon jogi álláspontjukat, hogy az I. rendű alperes tévesen utalta a végrehajtó számlájára a kölcsön első részét, mivel már tudomása volt a jelzálogjog jogosult törléssel kapcsolatos nyilatkozatáról. Fenntartották azt az érvüket is, miszerint a kölcsönszerződés a már megjelölt formai okokból is érvénytelen. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésébe és 339. §
(1)bekezdésébe ütköző módon is jogszabálysértő, mivel a hivatkozott rendelkezések - a jogerős ítéletben kifejtettekkel ellentétben az - ok-okozati összefüggés fennállását, nem pedig az időbeliség vizsgálatát írják elő. [13] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. [15] A felperesek kereseti kérelmükben több érvénytelenségi ok megjelölésével kérték a perbeli I.r. alperessel kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint negyedleges kérelemként - kártérítés megfizetésére is kérték kötelezni az I. rendű alperest. Felülvizsgálati kérelmükben úgy nyilatkoztak, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett kérik ezen eshetőleges kereseti kérelmeiknek helytadó határozat meghozatalát. [16] A Kúria rögzíti: a másodfokú bíróság jogerős ítéletében úgy foglalt állást, hogy az érvénytelenséggel kapcsolatos kereseti kérelmek közül a felperesek a másodfokú eljárás során már csak a cégjegyzésre vonatkozó szabályok megsértésére hivatkoztak, ezért a másodfokú bíróság is csak ezt vizsgálta a fellebbezés elbírálása körében. Figyelemmel arra, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet ezen megállapítását nem támadták, ezzel kapcsolatban jogszabálysértésre, iratellenességre nem hivatkoztak, a Kúria csak azt vizsgálhatta: az eljárt bíróságok helyesen értelmezték-e a Hpt. 47. §
(1)-
(2)bekezdéseit a kölcsönszerződés semmisségének vizsgálatakor. [17] A Hpt. hivatkozott rendelkezései pénzügyi intézmény esetén két személy eljárásához kötik a szerződés létrejöttét. Ez azonban nemcsak akként valósulhat meg, hogy a pénzintézet cégjegyzékbe bejegyzett képviseleti joggal rendelkező két személy írja alá a szerződést, hanem akként is, hogy az egyik együttes képviseletre jogosult a másik együttes képviseletre jogosultnak ad meghatalmazást, avagy akként is, hogy a két együttes képviseletre jogosult egy harmadik személynek ad meghatalmazást. Ez utóbbi esetben - ez történt a perbeli tényállás szerint is - a pénzügyi intézmény által kötött szerződés egy személy aláírásával is érvényesen megkötésre kerül. [18] A felperesek felülvizsgálati kérelme alapján a Kúriának abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül utasították-e el a felperesek kártérítési keresetét. A felperesek az I. rendű alperes szerződésszegését állították a Ptk. 318. §-a alapján. A Kúria rögzíti, a kölcsönszerződés 1.3.1. pontja kifejezetten vagylagosan úgy rendelkezett, hogy az I. rendű alperes a kölcsön első részletét a bírósági végrehajtó számlájára köteles átutalni, annak összegét is meghatározta. A Kúria rámutat arra is, nem állapítható meg a felperesek által megjelölt kár (biztosítási díj, közjegyzői díj, bérleti díj) és az I. rendű felperes esetleges jogellenes magatartása között a kártérítési felelősség megállapításához szükséges közvetlen ok-okozati összefüggés. [19] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte érdekeltségük arányában - figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdéseire - az I. rendű alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Az I. rendű felperes teljes költségmentessége és a II. rendű felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és a
  1. §-a alapján rendelkezett. [21] A Kúria döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
  2. augusztus
  3. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.