A határozat elvi tartalma: Nem minősül fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek a vállalkozásfejlesztési kölcsönt kiváltó kölcsön. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VII.21.869/2015/
- A tanács tagjai: .Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró .Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Várhelyi Tamás ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Lendvai András ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 72.Pf.630.033/2015/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kerületi Bíróság 31.P.88.107/2014/
- számú ítélet Pesti Központi Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 127.000 (százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. A Kúria megállapítja, hogy a le nem rótt 1.100.000 (egymilliószázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- július 22-én a felperes az alperes jogelődjével deviza alapú kölcsönszerződést kötött. A kölcsön biztosítékául önálló zálogjogot alapító szerződést is kötöttek, valamint a kölcsönhöz kapcsolódott egy hitelkeret szerződés is. A kölcsönszerződés alapján alperes jogelődje vállalta, hogy 85.166 CHF, legfeljebb azonban 11.000.000 Ft összegű kölcsönt nyújt. A kölcsön egy részének célja az Alapítvánnyal szemben fennálló 4.606.828 Ft kölcsöntartozás kiváltása volt. A kölcsön második része vonatkozásában a felek a kölcsöncélt nem határozták meg. A fennmaradó összegből az alperes jogelődje 209.000 Ft-ot a Bankbróker Kft. számlájára, illetve a felperes bankszámlájára utalta át. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes módosított keresetében mindhárom szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte többek között arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- e)pontjába ütközik. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződés nem minősül a Hpt. 213. §
(1)bekezdése szerinti lakossági, fogyasztási kölcsönszerződésnek, ezért a felperes által hivatkozott érvénytelenségi okokat nem lehet vizsgálni. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a szerződésben rögzített hitelkiváltási cél elégséges volt ahhoz, hogy a bíróságban a szerződés jogi jellegét illetően alapos kételyt támasszon. Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §
(3)bekezdésében írt kötelezettségének megfelelően tájékoztatta e körben a felperest a bizonyítás szükségességéről, amely felhívásnak a felperes nem tudott eleget tenni. A rendelkezésre álló nyilatkozatok, okirati bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy a perbeli kölcsönszerződés - céljára tekintettel - nem minősül a Hpt. 213 §-a szerinti szerződésnek. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés a Hpt. 210. §-ában előírtaknak maradéktalanul megfelelt. A másodfokú bíróság a Hpt. 77. §
(1)és
(2)bekezdésével, 78. §
(1)bekezdésével kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival, tekintettel arra, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések megsértéséhez a Hpt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott: az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, hogy a felperes nem minősül fogyasztónak. Az alperes ugyanis a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
- tv.) hatálya alá tartozónak értékelte a perbeli szerződést, elszámolást küldött a felperesnek, amivel elismerte, hogy a jogviszonyra 2/
- PJE határozat is vonatkozik. [8] Állította, a kölcsön összegének devizában történő összegszerű meghatározása a szerződés lényeges tartalmi eleme a Ptk.
- §-a alapján. A jogerős ítélet ezért a Ptk.
- §-ába,
- §-ába, valamint a 6/
- PJE határozatba is ütközik, mivel a perbeli kölcsönszerződés nem tartalmazza a kölcsön összegét, illetve a havi törlesztő részletek összegét sem. [9] Előadta, a Hpt.
- §-a alapján a hitelbírálatot kötelezően írásba kellett volna foglalni és ennek az okiratnak a kölcsönszerződés kötelező mellékletét kellett volna képeznie. E jogszabályi feltételnek sem tett eleget a perbeli kölcsönszerződés. [10] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp.
- §
(2)bekezdésébe ütköző módon állapították meg, hogy a felperes keresetében kizárólag a Hpt. 213. §-ára hivatkozott, az előadott tények alapján a bíróságoknak a Hpt. 210.§
(1)és
(2)bekezdésére alapított érvénytelenségi okokat is el kellett volna bírálniuk. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. [13] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő módon nem minősítette fogyasztóinak a perbeli kölcsönszerződést. A kölcsönszerződésben a felek több kölcsöncélt is rögzítettek, ezért az vegyes célúnak minősül, amely miatt vitatható a szerződés fogyasztói jellege. Azáltal azonban, hogy az alperes a DH
- tv. és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
- évi XL. törvény (a továbbiakban: DH.2 tv.) hatálya alá tartozónak ismerte el a szerződést, a felperes felé ezen törvények szerint fennálló elszámolási kötelezettségének eleget tett, úgy kell tekinteni, hogy a perbeli szerződés fogyasztói jellegét elismerte. [14] Mindebből azonban nem következik, hogy a perbeli szerződés a Hpt.
- §-a szerinti fogyasztási, illetve lakossági kölcsönszerződésnek is minősül. A felperes e körben érdemben nem cáfolta a jogerős ítélet megállapításait, így a Kúriának - a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva - tényként kellett elfogadnia, hogy ezen szerződés nem fogyasztási, lakossági szerződés. [15] A Kúria egyetért a felperessel abban, hogy a kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének, illetve a törlesztési feltételeknek a meghatározása. A periratokból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli kölcsönszerződésben a kölcsön összege devizában pontosan meghatározásra került (85.166 CHF), ahogy a törlesztő részletek száma
(300)és a havi törlesztő részletek összege (436,48 CHF) is. Ugyanakkor a szerződés azt is rögzítette, hogy a kölcsön összegéből legfeljebb 11.000.000 Ft-nak megfelelő devizaösszeget folyósít az alperes. Amennyiben a kölcsön teljes összege a folyósítási limit miatt nem kerül kifizetésre, az igénybe nem vett résszel a kölcsön összege automatikusan lecsökken, és az így esetlegesen fennmaradó összeg folyósítását az adós nem követelheti. A szerződés alapján mind a kölcsön, mind a törlesztő részletek összege kiszámítható volt, ennek ellenkezőjét a felperes sem állította. Így a kölcsönszerződés megfelelt a Ptk. 523. §-a által előírtaknak. A deviza alapú kölcsönszerződések lényegéből következik, hogy ezen összegek forint, illetve deviza ellenértéke az árfolyam alakulásának függvényében változik. Ez utóbbi ok miatt a szerződés ugyancsak nem ütközik sem a Ptk. 522. §
(2)bekezdésébe, sem az 523. §
(1)bekezdésébe. [16] A felperes felülvizsgálati kérelmében nem indokolta, hogy a perbeli kölcsönszerződés miért nem felel meg a Hpt. 210. §
(1)bekezdésében írtaknak, így ezzel a jogkérdéssel a Kúria a Pp. 273. §
(1)bekezdésére figyelemmel nem foglalkozhatott. A Hpt. 210. §
(2)bekezdésében írtaknak a szerződés megfelelt, a kamatot egyértelműen rögzítette. Ha a szerződés egyéb díjat, költséget nem, vagy nem egyértelműen határozott meg - amely tekintetben a felperes egyébként egyértelmű előadást nem tett -, az a szerződés érvénytelenségét nem eredményezi, csak azt, hogy azok jogszerűen nem számíthatók fel. [17] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a Hpt. 78. §
(1)bekezdésének esetleges megsértése nem jár a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményével. [18] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte - 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései alkalmazásával, az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló - az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperes illetékre kiterjedő részleges költségmentességére tekintettel a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- június
- Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró